Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy gyalázatos határozathozatalon van túl a Ház, hiszen a Fidesz-KDNP képviselői leszavazták a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását célzó javaslatomat, javaslatunkat. És azt is látjuk, hogy az az elképesztő cinizmus és tömény érzéketlenség, amely árad a kormánypárti képviselőkből, egészen egyszerűen ennyi év után is megdöbbentő.
Szeretném elmondani, hogy tegnap egy rövid vitát is lefolytattunk erről a kérdésről, a kilakoltatási moratórium kérdésköréről, és itt KDNP-s képviselőtársunk azzal érvelt, hogy jelen pillanatban is ki van hirdetve a kilakoltatási moratórium, tehát szerinte nem történnek ingatlankiürítések Magyarországon. Ezzel szemben a közvetlen munkatársaink csak az utóbbi egy hétben kettő hasonló eseményre kaptak idézőjeles meghívót. Nyilván semmilyen szerepünk nem lehet az ilyen eseményeknél, de igyekszünk a jogszerűtlen cselekményeket ellenőrzéssel élve a jogszerűség medrébe visszaterelni. Meg is hívtam KDNP-s képviselőtársamat egy ilyen eseményre, legalább a saját szemével lássa azt, hogy min mennek keresztül ezek a szerencsétlen sorsú emberek.
A helyzet az, hogy miközben a moratórium meghirdetés alatt van, családok veszítik el az otthonukat, teszik őket utcára, és eközben a végrehajtó csapatok mindenféle akadály nélkül a kisnyugdíjat, a létfenntartáshoz szükséges minimálbért és a nagyon alacsony kereseteket, jövedelmeket is 33, illetve 50 százalékos letiltásokkal terhelik, ily módon még nehezebb helyzetbe hozzák azokat a honfitársainkat, akik helyzetének a visszarendezése szinte lehetetlen.
Ezen ügyek kapcsán - ugye, november 15-én hirdették ki a kilakoltatási moratóriumot - további üzenetek sorjáznak, és kapjuk ezeket. Az egyikből szeretnék idézni. November 13-án kellett a családnak elhagyni szeretett otthonát, a szülői házról volt szó, ahol felnőttek, és a gyermekeik is ott cseperedtek. 2004-ben vettek fel 7 millió forintot - papíron, ugye, devizahitelről van szó -, havi 34 ezer forintos törlesztőrészlettel. Ez egy-két éven belül 114 ezer forintra ment fel. És még így is, ameddig tudták, fizették ezt a terhet. Amikor nem tudták, akkor sem álltak le a törlesztéssel, hanem egy olyan részét fizették a törlesztőrészletnek, amely még kigazdálkodható volt nagy nehezen a családi költségvetésből. Végül 2017 közepén egy kedves úriember csengetett be a családhoz, hiszen a végrehajtók új technikájával élve már nem feltétlenül egy hadosztállyal érkeznek, hanem a kedves úriember bemutatkozott, ő az új tulajdonosa a család ingatlanának, a szülői háznak, a generációkon átívelő módon birtokolt otthonnak.
(11.20)
Közölte, hogy gyakorlatilag egy héten belül a családnak el kellene költöznie, és jó lenne, ha ezt megtenné 13-ig, hiszen 15-én meghirdetik a kilakoltatási moratóriumot. Tehát az is látszik, hogy mesterségesen pörgetik fel a tevékenységüket mind a végrehajtók, mind pedig azon idézőjeles új tulajdonosok, akik akár lakottan vásárolnak meg nyomott áron egy ingatlant, és aztán, idézőjelben természetesen, de részt vesznek a családok kálváriájában, hiszen a családnak így meg kell oldani ezt a helyzetet. Két napja volt tehát a famíliának arra, hogy elköltözzön. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy több gyermekkel rendelkező családról van szó. Tehát albérletkeresés közben ahol megemlítik, hogy több gyermekkel élnek együtt, nagyon sokszor falakba ütköznek, vagy olyan feltételekbe, amelyeket nem tudnak teljesíteni.
Természetesen, amikor eljött a kilakoltatás napja, még nem készültek el mindennel, még a holmijukat pakolták, és engedélyt kértek arra, hogy az ott maradó tárgyakért legalább visszajöhessenek. Ezt sem fogadták kitörő örömmel az új tulajdonos érdekeltségébe tartozó személyek, hiszen attól féltek, hogy a kilakoltatási moratórium beálltával, ha a család adott esetben részben csak a holmijai tekintetében ott marad, nehogy esetleg véglegesen is ott maradjon. Ilyen elképesztő szituációk állnak tehát elő Magyarországon. A helyzet az, hogy miután ezt a családot elzavarták az otthonából, és közölték velük, hogy a generációkon átívelő módon birtokolt otthon, szülői ház már nem lehet az övék, a bank további 13 millió forintot követel rajtuk.
Ezek azok a helyzetek, ahol a pártállások eltűnnek, és ahol, úgy gondolom, hogy erkölcsi kérdésekről beszélünk már. Ilyen feltételrendszer megindokolhatatlan. Nincs olyan jogi érv, nincs olyan gazdasági érv, nincs olyan kormányzati érv, amely elfogadhatóvá tenné családok ilyen módon történő kisemmizését, ezért követeljük továbbra is a kormánytól, hogy hirdesse ki a kilakoltatási moratóriumot, és tartsuk fenn együtt egészen addig, ameddig ez a problémakör nem oldódik meg.
Ígérem, rólunk még nagyon sokat fognak hallani ezekben a kérdésekben. Szárazon tartjuk a puskaport, és egyetlen családot sem hagyunk az út szélén, mert ez a kormány sajnos nagyon sokakat ott hagyott. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
