SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ
SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ
SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A holnapi napon, december 10-én az emberi jogok világnapjaként emlékezünk arra, hogy 1948-ban az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Biztos sokan vannak itt a teremben is meg a termen kívül is, akik a világnap, emléknap kifejezéstől ásítanak egyet; az emberi jogok emlegetése meg valami elvont, mindennapi életet nem érintő kifejezést jelent számukra. Van nagyjából négy és fél percem arra, hogy ráébresszek mindenkit, hogy ez mennyire nem így van, ugyanis az emberi jogok érvényesülésénél, biztosításánál kevés aktuálisabb ügy van manapság. Gyakorlatilag minden közéleti, politikai történés mögött ott bújik meg ez a témakör. Az emberi jogok ugyanis mindannyiunk, minden emberi lény elidegeníthetetlen jogai, tekintet nélkül nemre, fajra, vallásra, nyelvre, nemzetiségre, szexuális orientációra, vagyoni helyzetre vagy éppen politikai véleményre.
Ma már ezt úgy értelmezik széles körben, hogy az emberi jogok sokféle egyéni helyzetnek az elismerését jelentik a szabadság és az egyenőség általános keretei között. Ma sajnos az a helyzet, uraim és nagyon kevés hölgyeim, hogy emberi jogok terén Magyarországon drámaian rosszul állunk. Sorolom.
Hogyan is beszélhetnénk a sajtó és a szólás szabadságáról, amikor Mészáros Lőrinc, álnéven Orbán Viktor megvette az összes megyei napilapot, vagy amikor megszüntették az egyik fő fideszest leleplező cikket megjelentető Népszabadságot? Hogyan beszélhetnénk vallásszabadságról, amikor az egyházi iskolák előnyöket, több támogatást élveznek, mint az államiak? (Dr. Hoppál Péter: Nem igaz!) Hogyan beszélhetnénk emberi jogok érvényesüléséről ott, ahol ugyan unalomig halljuk az akadálymentesítés kifejezést, mégsem tudják például a 3-as metrót teljes egészében használni a fogyatékkal élők, vagy, amikor az otthonápolási díjat politikai taktikai okokból adja meg és csak egyes csoportoknak a kormány? Hogyan beszélhetnénk a kényszermunka tilalmáról, amikor egy éve a kormány szorgalmazására született meg a dolgozókat rosszabb munkahelyzetbe hozó rabszolgatörvény?
Beszélhetünk-e az oktatás szabadságáról - kérdezem én -, amikor a kormány elüldözi a nemzetközi szinten is elismert CEU-t, amikor a Fidesz megszünteti a szabad tankönyvválasztást, vagy például, amikor ellehetetlenítik a különös nevelési igényű gyermekek oktatását? Hogyan beszélhetnénk kulturális szabadságról, a kultúrához való egyenlő hozzáférésről épp akkor, amikor a mai napon a kormány benyújtja javaslatát, hogy a neki be nem hódoló színházakat szorosabb pórázon tartsa?
A civil szervezetek elleni kormányzati fellépés már odáig jutott, olyan súlyos szintet ért el, hogy emiatt kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen. Ha esetleg sikerül egy tüntetést a változó szabályoknak megfelelően bejelenteni, akkor még mindig lehetséges egész városrészeket hermetikusan lezárni külföldi állami vendég látogatására hivatkozva, vagy netán új és újabb emlékművekkel megakadályozni például a Kossuth téri tüntetéseket.
Magyarország az az ország, hölgyeim és uraim, amely akár napokig éhezteti a tranzitzónába terelt menekülteket. Értik?! Éhezteti az embereket a XXI. században.
Az emberi jogok kapcsán beszélhetnénk a hajléktalanok bebörtönzését célzó törvényjavaslatokról; arról, hogy az ennek megfelelő rendőrségi vegzálások mit okoznak, vagy a közterületekről történő kitiltásukról.
A nemek közötti egyenlőség egy álom ma Magyarországon, mintha a MeToo-mozgalom nem is létezne, mintha a kormányt nem különösebben érdekelné, hogy a 15 évnél idősebb magyar lányok és nők mintegy egyharmadát éri valamilyen erőszak, szexuális vagy fizikai erőszak élete során. Ezek ellen tett intézkedésekről nem hallunk. És hadd ne mondjam az isztambuli egyezmény ratifikálásának sztoriját!
Egyenlő bánásmódról a romák már nem is álmodoznak a mindennapi rasszizmust érzékelve.
És utolsóként, de nem utolsósorban, felnőtt, meleg férfiként meg kell említenem az LMBTQ-közösség jogfosztottságát és számos területen megmutatkozó hátrányos helyzetét is.
Sorolhatnám akár a ciklus végéig a Fidesz és az Orbán-kormány emberi jogok ellen elkövetett tetteit és bűneit. A Fidesz úgy tesz, mintha ez valami elvont, távoli, liberális mesebeszéd lenne, ahogy a címét is adtam ennek a felszólalásomnak: szépelgő handabanda, ahogy Orbán Viktor két éve az emberi jogokat titulálta. Az emberi jogok fogalma azonban se nem elvont, se nem távoli, nincs köze semmi ilyesmihez.
Noha számomra megtisztelő, hogy első képviselői felszólalásomban az emberi jogok fontosságáról beszélhetek, de valójában szégyen, hogy mára oda jutottunk, hogy arról kell beszélnünk, hogy a magyar kormány a mindennapokban hogyan sérti meg ezeket az emberi jogokat. Köszönöm szépen a figyelmet.
(13.40)
