Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Advent idején elvárható, hogy egy kicsit máshogy álljon hozzá egy országgyűlési képviselő a társadalmi sorskérdésekhez. Éppen ezért fájlalom azt, hogy a devizahitel-károsultak elképesztő kálváriájához egy-egy képviselőtársam akár csak bekiabálások formájában… - KDNP-s képviselőtársam kiáltotta át múlt héten, hogy de hát kilakoltatási moratórium van, miért foglalkozunk most ezzel a problémával, amikor elvileg egy átmeneti mentesség vonatkozik a károsultakra. Ezzel szemben az a nagy helyzet, hogy erre a hétre vonatkozóan újabb tervezett kilakoltatásról kaptunk riasztást, és ezen riasztás értelmében most, advent idején a saját otthonából távolítanának el egy olyan családot - gyermekkel együtt, teszem hozzá (Szilágyi György: Szégyen!) -, amely évtizedek óta az adott ingatlan jogszerű használója.
És a legújabb végrehajtói és visszaélésekkel tarkított technikák szerint ezeket az embereket, akik, hangsúlyozom, évtizedek óta saját otthonuk lakói, önkényes lakásfoglalónak nevezik. Ily módon kikerülnek a moratórium hatálya alól, hiszen önkényes lakásfoglalókat ki akarna megvédeni jogaikban. Hozzáteszem, ha valaki valódi önkényes lakásfoglaló, elveszi használat céljából más tulajdonát, én sem tudom és nem is akarom támogatni, de kikérem magamnak, hogy egy olyan családot nevezzenek önkényes lakásfoglalónak, amely jogszerűen használja a saját otthonát évek, évtizedek óta, aztán egy kialakult jogvita adott esetben közepén bekövetkezik egy végrehajtási cselekmény, és oly módon akarják ezeket az embereket eltávolítani a saját, adott esetben generációk óta birtokolt otthonukból, tulajdonukból, mint közönséges bűnözőket. Idejutott tehát a családok évében és utána Magyarország.
És még undorítóbb, még aljasabb technika talán az, amikor már nem is a végrehajtó megy ki rendőrsereg kíséretében a helyszínre, hanem egészen egyszerűen odaküldi maga előtt jól szabott öltönyében az új tulajdonost, aki bekopogtat egy olyan családhoz, amely adott esetben tíz-húsz-harminc éve ott lakik a jogszerűen használt ingatlanában, és megkérdezi ez az új tulajdonos, hogy két vagy három nap alatt tetszenek távozni ebből az ingatlanból. Még egyszer mondom, ezek az események a kilakoltatási moratórium alatt történnek, napjainkban történnek. Ebben a Házban egyetlen képviselő sem fordíthatja el a fejét, nem tehet úgy, mintha ezek a jelenségek nem léteznének, és ne lennének a mindennapjaink részei. És azt kell hogy mondjam - ahogy ma reggel egy televízió stúdiójában a műsorvezető is meglepődött azon, hogy ilyen előfordulhat Magyarországon -, sokszor azáltal, hogy ezeket a híreket elzárják a mindennapi médiafogyasztók elől, mi magunk is meglepődünk azon, hogy ilyen elképesztő visszaéléseket helybenhagy a Fidesz-KDNP Magyarországon.
Én kettő javaslattal igyekeztem csillapítani ezt a helyzetet. Az egyik javaslat a kilakoltatási moratórium határidő nélkül való meghosszabbításáról szól. Valódi moratóriumot akarok, ahol senkit nem rakhatnak ki az otthonából, aki jogkövető állampolgár, egészen addig, amíg ezt a problémát meg nem oldják. Az Igazságügyi bizottság arról szavazott múlt héten, hogy egyáltalán vitatkozhassunk-e erről a kérdésről itt a Ház előtt. Az Igazságügyi bizottság fideszes többsége vita nélkül utasította el a vitát, és kétharmados többségével nemmel szavazott arra - még csak nem is egy udvarias tartózkodást gyakorolt -, hogy ezen emberek sorsáról egyáltalán vitázzon itt a Házban. A szavazás azóta keresztülment erről a javaslatról. Javaslom Fidesz-KDNP-s képviselőtársaimnak, hogy csekkolják a Jobbik hivatalos Facebook-oldalát, és nézzék meg azt az elérésszámot és azokat a kommenteket, hozzászólásokat, amelyek az önök tevékenységével kapcsolatosak, azt illetően, hogy mi a véleményük a magyar embereknek a kilakoltatási moratórium meghosszabbításának elutasításáról.
(13.50)
De holnap önöknek van lehetőségük korrigálni, még akár holnapután is, van ugyanis egy másik javaslatom, amely a végrehajtói túlkapásoknak igyekszik gátat szabni. Önök is tudják, hogy egy hitelkárosult vagy kilakoltatás előtt álló ember sokszor próbál dolgozni. Az egyik közelünkben lévő hölgy éjszakánként leltározik egy multicégnél, és a kis pénzükből, fizetésükből igyekeznek lépéseket tenni az eredeti állapot helyreállítása, az életük visszaszerzése felé.
Mi történik ezután? Jön egy vagy több végrehajtó banda, tisztelet a kivételnek, biztos van közöttük tisztességes, de többnyire jellemző az, hogy 33 vagy 50 százalékát ennek a kis jövedelemnek elveszik, levonják, letiltják ezek a bandák és csapatok. Ezért a javaslatom lényege, hogy az alapvető létfenntartáshoz szükséges keresetet, kisnyugdíjat, bevételt, fizetést ne lehessen ilyen letiltásoknak kitenni. Nemcsak kérem, de elvárom mindenki segítségét ebben a Házban, hogy ebből az elképzelésből valóság legyen, hogy ezek az emberek legalább a szalmaszálat visszakapják az életükbe, mert az életlehetőség és a remény mindenkit megillet, a jövendő pedig nem lehet ellenzékben. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és a DK padsoraiból.)
