DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Manapság egyre gyakrabban hallhatjuk, hogy korunk a műszaki-technikai-gazdasági forradalom időszaka, amelynek alapja az adat, az információ, annak tárolása és feldolgozása.
Mára a digitalizáció a gazdaságban minden termelési folyamatot áthat, a mezőgazdaságtól az iparon át egészen a szolgáltatásokig. Ennek a töméntelen mennyiségű információnak a kezelésére egy új adatértéksor, úgy is mondhatnánk: -értéklánc alakult ki, olyan cégekkel, amelyek az adatgyűjtést, az adatok tárolását, elemzését és modellezését végzik.
Ebben a folyamatban az adat épp az értékteremtés egyik fontos új forrása, ezért lényeges, hogy ki juthat azokhoz hozzá, és ki használhatja az annak birtoklásából és felhasználásából eredő lehetőségeket és jövedelmeket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az adatokból származó jövedelem jellemzően az adatértéklánc végén álló szereplőknél, az adatokat összegyűjtőknél vagy az úgynevezett digitális platformoknál keletkezik. Ezek a platformok az interneten sokszor látszólag ingyen biztosítanak lehetőséget a felhasználók számára az egymással történő kapcsolattartásra, de a felhasználók és a fogyasztók valójában saját adataikkal fizetnek ezért, hiszen az adatkezelők a személyes információk alapján célzott hirdetéseket nyújtanak, melyekből reklámbevételük származik, az e-kereskedelmi szolgáltatók pedig jutalékot is kérnek nyújtott szolgáltatásukért.
A digitális gazdaságot jelentős koncentráció jellemzi. Az Egyesült Államok és Kína adják az összes, úgynevezett blokkos technológiával kapcsolatos szabadalmak, valamint a felhőalapú számítástechnika piacának háromnegyedét. A világ hét szuperplatformja közül öt amerikai, kettő pedig kínai érdekeltségű, de az utóbbi időben többen már közösen is fejlesztenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A téma fontosságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy napirendjére tűzte az ENSZ, de foglalkoznak vele a szakosított nemzetközi intézmények is, mint például a Kereskedelmi Világszervezet és más intézmények. A téma rendkívül fontos azért is, mert az új technológiákkal számos hagyományos munkalehetőség meg fog szűnni, ugyanakkor ezzel párhuzamosan új munkalehetőségek sokasága keletkezik, amelyek új képességeket és ismereteket kívánnak a munkavállalóktól.
Ezek a gyors munkaerőpiaci változások gyökeres fordulatot hozhatnak a társadalomban is. Egészen biztosan szükség lesz az oktatásban és a továbbképzésben azoknak az átalakítására annak érdekében, hogy a munkaerő jobban fel tudjon készülni, illetve tudjon alkalmazkodni a digitális gazdaság kihívásaihoz.
A témával foglalkozni azért is fontos, mert mindezen feladatok ellátására egyre nehezebb lesz majd forrásokat találni. Számunkra is óriási kihívás, hogy a digitális gazdaságba az adatokat feldolgozni és integrálni, a mesterséges intelligenciára épülő szolgáltatásokat alkalmazni képes hazai vállalkozások révén be tudunk-e majd kapcsolódni.
Nekünk, jogalkotóknak a feladatunk és felelősségünk a digitális gazdaság kereteinek kialakítása, a digitalizáció társadalmi és gazdasági következményeit befolyásoló tényezők meghatározása. Ezért kell fokozott figyelmet fordítanunk a következő években az ezt biztosító versenypolitikára, az infokommunikációs infrastruktúrára, az adózásra, illetve a megfelelő oktatási és különösen a szakképzési politikák kialakítására.
(12.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Feladatunk tehát bőven van, és ezt csak közösen, együtt tudjuk sikerre vinni. Hát, erre kérem valamennyiüket: gondolkozzunk együtt, tegyünk ennek érdekében! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
