DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Azt tudom önnek mondani, mint az előző felszólalására, igazából nem is reagálunk, csak helyreigazítunk azzal kapcsolatban, amit ön itt állít a parlamentben.
Ön szerint nem indult el a vastag- és végbélszűrés Magyarországon. Az ön szerint el nem indult programban 220 ezer olyan férfi kapott behívót, olyan értesítést, amivel elindulhat a vizsgálat, aki abba a korcsoportba tartozik, aki a leginkább veszélyeztetett. Ezen 220 ezer levélre 53 ezren adták le a mintájukat az ön által elmondottak szerint el nem indult szűrőprogramban, és az 53 ezer beadott, beküldött minta alapján háromezer embert további vizsgálatra is behívtak. Ez nagyon fontos, hiszen valóban - ahogy ön is mondta - egyébként a vastag- és végbélszűrés az egyik legfontosabb feladatunk, hiszen ahhoz, hogy emberéleteket mentsünk, itt lehet a leghatékonyabban lépni. Ezért indította el ezt a programot a kormány, ezért van először kísérleti, pár megyére kiterjedő, majd utána országosra kibővített program, amelybe már 220 ezer embert sikerül bevonnunk, és ahogy mondtam önnek, háromezer embernél, ahol a rizikófaktor magasabb, tehát az eredmények azt mutatják, hogy fontos további vizsgálatot elvégezni, további vizsgálatokat végzünk el, tehát már biztosan ez a program életeket tudott menteni.
(11.20)
Tisztelt Képviselő Asszony! Az is valótlan, hogy ha valahol megáll a szűrőbusz, amelyet országosan elindítottunk, pontosan azért, hogy azokon a településeken is legyen szűrés, ahonnan talán kevesebben tudnak elmenni egy kórházba, vagy kevésbé figyelnek erre oda vagy közlekedési nehézségek adódnak, ezeken az alapvető szűréseken mindenki részt vehessen: tisztelt képviselő asszony, erre a szűrőbuszra senki számára nem kell beutaló. Ez megáll ott egy falunapon, egy szűrési alkalmon, beáll egy iskolaudvarba, vagy megáll a főtéren, s akik odamennek - általában sokan vannak, és sorban is állnak ott előtte, mert szeretnének sok mindent megtudni az egészségi állapotukról -, ezeket az alapvető vizsgálatokat elvégzik rajtuk. S felhívják a figyelmüket, hogy hova kell menniük a kórházba, szakrendelőbe, hova kell elmenniük, és hol kell további vizsgálatokat elvégezzenek.
Az a tapasztalat az ön szerint egyébként csak beutalóval működő szűrőbuszokon - ami természetesen nem így van, hanem ha bárki odamegy, akkor a vizsgálatot elvégzik -, hogy azokon a településeken, amelyek kórházzal rendelkeznek, vagy ahol közelebb van a kórház, ott ezeket a vizsgálatokat többször elvégezték. A legnépszerűbb ezeken a méhnyakszűrés, de azt is láthatjuk, hogy nagyobb településeken ezt rendszeresen elvégeztetik a hölgyek, hiszen ne feledjük el, hogy az emlőszűrés után a méhnyakszűrést és a vastagbélszűrést vezettük be mint fontos általános szűrőprogramot. Ez utóbbiakat tagadta ön, hogy egyáltalán léteznének, de ezt cáfoltam az előbb a számokkal. Most azt láthatjuk, hogy a kisebb településeken viszont valóban ezeknek a szűréseknek a gyakorisága, amikor valaki elmegy az ingyenes, állam által felkínált rendszeres alkalmakra, azok aránya kevesebb. Ezért fontos, hogy a szűrőbuszok kisebb településekre is eljuthassanak, hiszen ott sokkal inkább tudnak segítséget nyújtani, életet menteni.
Ami a háziorvosok megelőzési feladatait illeti, tisztelt képviselő asszony, lehet, hogy ön még nem teljesen érkezett vissza Brüsszelből, és nem látja, hogy milyen programok folynak itt Magyarországon, de már harmadik körben hirdetjük meg a praxisközösségekkel kapcsolatos pályázatokat. Ezeknek pontosan az a lényege, hogy háziorvosok összeállnak egy-egy térségre, mondjuk, egy járásra, egy járás részére vagy jó pár településre, és ott az államtól jelentős, 50, 120, 150 millió forint többlettámogatást kapnak, ha egészségmegőrző, tehát betegségmegelőző többletszolgáltatásokat is nyújtanak, s életmód-tanácsadással, szűrőprogramokkal, mással kibővítik azt, amit tesznek. S ezt nem az addigi kártyapénzük terhére kell hogy megtegyék, ez nem egy jogszabályi kötelezettség, amit meg kell tenniük, hanem egy pluszforrás, amivel pluszszolgáltatást tudnak nyújtani.
Így lépünk át a XXI. századba egyrészről a digitális egészségüggyel, az EESZT-vel, amelynek a bekötöttsége az állami szolgáltatóknál már szinte teljes, és jövő évtől kezdve a magánszolgáltatókra is kiterjed, tehát hogy digitálisan mindenki minél több adatához hozzáférjen a betegnek, amikor valamilyen úton-módon kezelni kell. Másrészről pedig az egészségügyben a súlypont egyre inkább tevődjön át az alapellátásra és az alapellátásban a megelőzésre.
Tisztelt Képviselő Asszony! Ahogy mondtam, nem ingyen kérjük ezt. Az elmúlt években mindenki nagyon jól tudott pályázni erre, ki 60 millióra, ki 120 millióra, különböző összegeket kaptak attól függően, hogy hány beteget látnak el. De ez, tisztelt képviselő asszony, már megtörtént, és évek óta zajlik. Kérem, ne csak a brüsszeli híreket, hanem a budapesti híreket is olvassa el.
A háziorvosok utánpótlása érdekében pedig olyan programot indított ez a kormány, amire példa még nem volt, hiszen nemcsak a háziorvosi finanszírozás emelkedett több mint 70 százalékkal - az önök idejében körülbelül 800 ezer forint környékén volt egy praxis havi finanszírozása, most másfél millió forint fölött van -, hanem emellett letelepedési pályázattal és praxispályázattal is ösztönözzük az orvosokat, hogy minél többen válasszák a háziorvosi pályát. Így sikerült már közel félmillió ember háziorvosi ellátását biztosítani ebben a programban. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
