DR. ORBÁN BALÁZS,
DR. ORBÁN BALÁZS,
DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Alelnök úr, ha összepasszolunk, akkor köszönöm szépen.
Tehát azért gyűltünk ma itt össze, hogy a kormányzati igazgatásról szóló törvényről és a kapcsolódó törvények módosításáról beszéljünk. A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény egységes keretek között szabályozta a kormányzati igazgatási szervekre és az azoknál létrehozható foglalkoztatási jogviszonyokra vonatkozó szabályokat.
2019. január 1-jén lépett hatályba az új szabályozás, ami bevezette az úgynevezett álláshelyalapú létszámgazdálkodást; mindez paradigmaváltást eredményezett a kormányzati humánerőforrás-gazdálkodásban, és az alapját jelenti annak, amivel összefüggésben az Orbán-kormány 2010 óta el van kötelezve, nevezetesen a bürokrácia leépítése iránt. Azt gondoljuk, hogy egy mérföldkő az álláshely-gazdálkodás a bürokráciacsökkentés irányába tett lépések között.
2019. március közepéig tartott az átmeneti időszak. Ennek során a kormány megállapította a kormányzati igazgatási szervek alaplétszámába tartozó álláshelyek számát, besorolását és az egyéb speciális európai uniós és más feladatokat ellátó kormányzati igazgatási szervek által betölthető álláshelyek számát és besorolását.
Az ezen megállapítási eljárások során szerzett tapasztalatok teszik azt indokolttá, hogy a Kit. létszámgazdálkodásról szóló részének módosítására tegyünk javaslatot annak érdekében, hogy a gyakorlati kihívásokra jobban reagáló létszámgazdálkodást tudjunk folytatni, és tovább tudjunk lépni azon az úton, amely a felesleges bürokrácia leépítését jelenti.
A most benyújtott törvényjavaslat által lehetővé válik, hogy a kormány mellőzze a 6 hónapon át nem betöltött álláshelyeknek a központosított álláshelyállományba történő helyezését, ha a feladatellátáshoz egyébként ez szükséges. Új lehetőségként bevezetnénk a kormányzati igazgatási szervek között történő, úgynevezett álláshelycsere lehetőségét.
Csökkenteni szeretnénk a kormányzati igazgatási szervek adminisztrációs terheit azáltal, hogy az úgynevezett szakdiplomaták esetében nem kell a kiküldetés előtt kinevezni őket valamely kormányzati igazgatási szervhez, hanem közvetlenül a Külgazdasági és Külügyminisztérium állományába kerülnek.
A törvényjavaslat pontosítást tartalmaz a kinevezési okirat kötelező tartalmi elemei, személyügyi iratok kézbesítése, ösztöndíjasok foglalkoztatása, továbbképzés, közszolgálati jogvita, illetmény, szabadság, elismerések, juttatások és a jogviszony-megszüntetés eseteire is.
A felmentéssel kapcsolatosan, aláhúznám kétszer, hogy a munkavállalókra kedvező módosításokat tapasztalunk, a kormánytisztviselő a felmentési idő egészére jogosult illetményre akkor is, ha a munkavégzési kötelezettség alól fizetés nélküli szabadság miatt mentesül. Ezen túlmenően a végkielégítések köre is két új esettel bővül.
A javaslat garanciális, családcentrikus szemlélete értelmében a nagyszülői gyermekgondozási díj bevezetése miatt ez a törvényjavaslat teremti meg annak a lehetőségét, hogy a kormánytisztviselő az unokája személyes gondozása érdekében is fizetés nélküli szabadságot vehessen igénybe a gyermekgondozási díj folyósításának időtartama alatt.
Továbbá egyszerűsíteni kívánjuk a tartósan távol levő kormánytisztviselők által betöltött álláshelyeken történő foglalkoztatást is, ezenkívül hatályon kívül helyeznénk azt a szabályozást, amelynek értelmében korábban a szolgálati elismerésre kormánytisztviselők nem minden esetben voltak jogosultak.
A törvényjavaslatnak van egy második része is, amely nem a Kit.-et módosítja, hanem kapcsolódó törvénymódosításokat jelent, ez 76 darab törvény módosítását jelenti. Elsődlegesen a Kit. jogrendszerbeli koherenciájának biztosítását és az új fogalmak, jogintézmények, eljárások átvezetését jelenti.
Természetesen az sosem jó, amikor ilyen sok törvényjavaslat kerül módosításra egy javaslatban. E tekintetben én mindig egyetértek az ellenzéki képviselők hasonló felvetéseivel, de ez esetben szükséges, ugyanis az állami tisztviselőkről szóló törvény korábban elfogadott, de végül hatályba nem lépett és ezáltal kivezetett törvény fogalmi rendszereinek a jogrendszerből történő kivezetése is szükséges.
A Kit. hatálybalépésére figyelemmel a mostani javaslat módosítaná az úgynevezett különleges jogállású szervek közjogi tisztségviselőire vonatkozó, illetményt megállapító szabályokat is, ilyen értelemben a kapcsolódás nemcsak a mostani törvényjavaslattal van meg, hanem az ezt követően tárgyalt különleges jogállású szervekre vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatban is. Tehát ez ügyben lesz időnk beszélni az Alkotmánybíróság, a Köztársasági Elnöki Hivatal, MTA, GVH, állambiztonsági szolgálatok és egyéb más, úgynevezett különleges jogállású szervek közjogi tisztségviselőire vonatkozó szabályokról is.
A racionalizálás és a bürokráciacsökkentés szellemében a törvényjavaslat szervezetgazdaságossági és hatékonysági szempontok miatt lehetővé teszi, hogy a Miniszterelnöki Kormányiroda, valamint a minisztériumok esetében közös hivatali szervezet legyen létrehozható, abból a felismerésből kiindulva, hogy a funkcionális feladatok ellátása egyes tárcák esetében egymáshoz nagyon hasonló munkamegosztási és szervezeti keretek között történik, így egyébként az önkormányzatok mintájára racionális lépésnek tűnik a közös hivatali szervezetet legalább a törvény szintjén megengedni.
A törvényjavaslat értelmében a Független Rendészeti Panasztestület feladatköreit a rendőrségi panaszok vizsgálatával összefüggésben az alapvető jogok biztosa veszi át, akinek egyébként is az Alaptörvény értelmében feladata az alapjogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságok kivizsgálása és az ezzel összefüggő intézkedések megtétele. Így ez egyálalán nem tekinthető rendszeridegen megoldásnak. Azt gondoljuk, hogy ez az alapjogok védelmi szintjét kifejezetten növeli.
A törvényjavaslat ezen túlmenően megszünteti a központi kormányzati igazgatás és a területi kormányzati igazgatás tisztviselőinek kormányzati szolgálati jogviszonya közötti szabályozási különbségeket, és ezzel teljes egészében egységes jogviszonyt hoz létre. A dolog lényege tehát az, hogy a központi közigazgatásban és a területi közigazgatásban innentől kezdve ez hosszú évek óta most már így van, hogy a jogviszonyban ugyan voltak hasonlóságok, de mégis eltérő jogviszonyokkal találkoztunk. Egy teljesen egységes államigazgatási, tehát központi és területi szintű szolgálati jogviszonyt hoz létre a mostani törvényjavaslat.
Mi úgy gondoljuk, hogy megfelelő és kellő átmeneti időszakot javasoltunk a jogviszony-módosítások fenntartására. 2020. április 1-jére tettünk javaslatot a hatálybalépésre.
Mindezek alapján kérem az Országgyűlést, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a szót. (Taps.)
