POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA,
POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA,
POTOCSKÁNÉ KŐRÖSI ANITA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Szószóló Úr! Államtitkár Úr! Szeretném ismertetni a T/8003., a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításának jobbikos álláspontját.
A törvény 8. melléklete módosulna oly formában, hogy az eddigi egységes, 30 százalékos nemzetiségi pótlék alsó határa 10 százalékra, a felső pedig 40 százalékra módosulna. A Jobbik eddig is fontosnak tartotta a hazai nemzetiségi oktatásban dolgozó pedagógusok megbecsülését, és nemzeti pártként természetesen azt is hozzátesszük, hogy örvendetes lenne, ha az elcsatolt területeken élő, az ottani magyar nemzetiségi oktatásban részt vevő diákokat, tanárokat is fokozott törődés övezné az utódállamok részéről.
A mostani törvényjavaslat a differenciálásra hivatkozva bővítené a nemzetiségi pótlék sávhatárát. Egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. Nevet, mert a 30 százalékról 40 százalékosra történő pótlékemelés is érezhető növekedés. A 30-ról 10-re történő csökkentés lehetősége miatt viszont sír. Természetesen fontos elgondolás az eredeti célnak megfelelő területen nagyobb szerepet vállaló pedagógusok nagyobb arányú megbecsülése, de egy dologról nem feledkezhetünk meg. A mai magyar pedagógusbérek gyalázatosan alacsonyak. Ugyan Rétvári Bence államtitkár úr felállhat itt minden ülésnap alkalmával, és elmondhatja a kötelező mantrákat arról, hogy bezzeg az elmúlt 8 évben mi volt, csakhogy a narancsos fülkeforradalom óta eltelt 9 és fél év. Szóval illő lenne végre nem visszafelé mutogatni.
Az EU-ban az egyik legtöbbet dolgozó, értelmetlen adminisztrációs terhekkel nyomorított, sokszor politikai alapon megfélemlített, autonómiájuktól megfosztott, méltatlanul alulfizetett magyarországi pedagógustársadalom érdekvédelmi szervezetei nem véletlenül hirdettek sztrájkot.
Amikor már a román tanárok is havi 30 ezer forintnyi összeggel visznek haza többet, mint magyar kollégáik, amikor a pedagógusbérek úgynevezett vetítési alapját a 2014-es, tehát 101 500 forintos minimálbérhez fagyasztották be, ezáltal pedig havi súlyos tízezreket kihúzva a zsebükből, akkor minden, már elért pótlék csökkentése is végtelenül szomorú dolog.
A szülők legdrágább kincsüket, a gyermeküket, nem egy zsák krumplit bízzák a pedagógusokra. Fontos lenne tehát, hogy egy anyagilag és erkölcsileg sokkal jobban megbecsült tanártársadalom foglalkozzon a diákokkal. Ember János a néptanítók anyagi helyzetéről írott, 1886-os könyvében azon kesereg, hogy egy falusi elemi iskolai tanító bére alig háromszorosa a napszámosénak. Fordítsuk ezt le a mostani, 100 ezer forintos minimálbérre! Ezek alapján egy kezdő tanítónak is nettó 300 ezer forintot kellene hazavinnie. Vajon mit szólna Ember János, ha valami csoda folytán közénk csöppenne, és szembesülne azzal, hogy majd’ másfél évszázad alatt odáig fejlődött a hazai oktatásirányítás, hogy a Kásler vezette tárca képes a minimálbér másfélszeresét sem elérő összeggel honorálni a pályakezdő pedagógusok áldozatos munkáját.
Véleményünk szerint nem szabad csökkenteni a pótlékokat. A növeléssel viszont maximálisan egyet tudunk érteni. És természetesen ezen alkalommal is szeretnénk hangsúlyozni, hogy komoly, átfogó ágazati béremelés nélkül a magyar oktatásügy továbbra is vegetálni fog. Ilyen nyomorúságos bérek mellett képtelenek lesznek a legjobbakat a pályára vonzani és ott tartani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
