DR. GURMAI ZITA,
DR. GURMAI ZITA,
DR. GURMAI ZITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egyre nagyobb nyilvánosságot kap a Türk Tanács hazánkban nyíló képviseletéről szóló törvényjavaslat. Az iroda helyzete egyre inkább foglalkoztatja a hazai közvéleményt, így én is szeretném világossá tenni a Magyar Szocialista Párt álláspontját. A következőkben foglalnám össze a javaslat számunkra leginkább aggályos részeit.
Az iroda vagyona, eszközei szentnek és sérthetetlennek minősülnek. Mentesül minden hivatalos szerv bármely egyéb beavatkozása, illetve eljárása alól. A magyar hatóságok például csak az ügyvezető igazgató engedélyével léphetnek be egyáltalán az iroda helyiségeibe. Az iroda hivatalos levelezése és egyéb dokumentumai is sérthetetlenek. Hasonló mentességek vonatkoznak az iroda személyzetére is. Ezek szerint a dolgozók mentesek szóban és írásban tett nyilatkozataik és összes egyéb hivatalos tevékenységük tekintetében a magyar joghatóság eljárása alól. Hazánk évente fedezi az iroda költségvetését, melybe a fenntartási, működési költségei és a helyi személyzetének a fizetése is beletartozik. Az iroda mentesül az összes közvetlen és közvetett, valamint az összes vám- és kiegészítő pénzügyi kötelezettség, adó alól. A helyiségekre vonatkozó állami ingatlanadót is a fogadó ország fizeti. Egészen elképesztőnek tartom, hogy a nemzetbiztonságra oly érzékeny kormányzati politika nem először ruház fel ilyen különös jogállással külföldi szervezeteket és munkatársaikat. Ezek az országok gyakorlatilag úgy építhetnek ki hídfőállást az ország szívében, hogy annak ellenőrzésére a magyar hatóságoknak semmilyen lehetőségük nem lesz.
Bár kevésbé fontos kérdés, de ejtsünk néhány szót az iroda által jelentett anyagi terhekről is. Természetes dolog, ha a hazánkban tartózkodó diplomáciát fogadó országként a magyar állam finanszírozza. De tudomásom szerint a Türk Tanács országainak van nagykövetsége Budapesten. Ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy a javaslat indoklásában kiemelt együttműködést fenntartsák. Tisztában vagyok vele, hogy az Európai Unió hazánkban tartózkodó szervezeteit is a magyar állam finanszírozza. Csakhogy az európai integráció esetében mégis egy olyan szövetségről van szó, amelynek magunk is tagjai vagyunk, így az ebből eredő kötelezettségeink is teljesen mások.
Ugyanakkor a félreértésnek még a látszatát is szeretném elkerülni, felszólalásom nem a Türk Tanács népei ellen, hanem a hazai érdekek védelmére irányul. Hazánk geopolitikai helyzetéből adódóan szükséges minden eddigi és lehetséges külhoni partnerével a korrekt viszony kialakítása. Beleértem azonban ebbe a különböző felektől történő egyenlő távolságtartást, vagy ha úgy tetszik, egyenlő közelséget. Indokolt esetben természetesen el tudom fogadni, ha egy különösen fontos diplomáciai partnerünk elsőbbséget élvez. A türk országok esetében azonban erre egy indok sem utal.
Talán némileg eltúlzott jóindulatom jeléül jegyzem meg, hogy ezeknek a konkrétumoknak a felkutatására mindent megtettem.
Elsőként az előttünk fekvő törvényjavaslat indoklását hívtam segítségül. Meglepve tapasztaltam, hogy ennél rövidebb, semmitmondóbb szöveggel ritkán találkozom a magyar Országgyűlésben. Gyakorlatilag egyetlen kézzelfogható, a meggyőzésre halványan irányuló mondatot sem találtam a dokumentumban. Nem sokszor fordul elő, hogy a részletes indoklásra még az általános résznél is kevesebb szót vesztegetnek, most azonban erre is sor került. Annál azért mégis fontosabb kérdésről van szó, mint hogy ennyire komolytalanul vegyük ezt az ügyet. Ennél a magyar Országgyűlés egészen biztosan sokkal több tiszteletet érdemel.
Az általános indoklás egyébként nagy érdeklődésről ír, amellyel Magyarország a türk identitású népek együttműködését követi. A következő mondat már egyenesen a Türk Tanács tagjainak egyre fontosabb szerepéről szól hazánk életében. Nem tudom, hogy kit akarnak ezzel becsapni, de egészen biztosan nem fog sikerülni. Már az élénk figyelem is enyhén szólva csak egy jól hangzó, valójában minden alapot nélkülöző szófordulat. A nemzetgazdasági szempontból marginális kirgiz és kazah kapcsolatok egyre fontosabbként való feltüntetést már legfeljebb politikai szemfényvesztésként érzékelhető.
Az indoklás további része sem visz minket közelebb a javaslat megértéséhez. Bár a keleti nyitást már csupa nagy betűvel szedi, de ettől még nehéz erre tulajdonnévként, önálló nemzeti stratégiaként tekinteni. Sajnos, az említett néhány bekezdés a címnek legkevésbé sem felel meg, indoklást, észérvet, sőt bármilyen racionális gondolatot ugyanis egyáltalán nem tartalmaz.
(9.30)
Nem tagadjuk természetesen az Európai Uniótól keletre fekvő partnereinkkel fenntartott jó viszony fontosságát, ugyanakkor Szent István királyunk is tudta, hogy hazánk jövője sokkal inkább a fejlett nyugati kapcsolatokon múlik. Szeretném, ha ezt a prioritást Orbán Viktor kormánya sem írná felül.
Mivel a jogszabály tervezete nem segített a tájékozódásban, igyekeztem más forrásból is meríteni, így hétfőn magától a miniszterelnöktől kérdeztem. A miniszterelnök szavait hallva azonban mélyen csalódnom kellett, a Türk Tanács képviseletének kiváltságos helyzetét érintő aggályainkra meghökkentő válasz érkezett. A mellébeszélés magasiskolájaként azt hallhattuk, hogy az ország törvényei mindenkire vonatkoznak, a külképviseletek költségeit pedig jellemzően a fogadó állam viseli. Kioktató hangnemével a miniszterelnök úr éppen csak azt nem tette hozzá, hogy lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló. Amikor megjegyeztem, hogy a válasz nem volt éppen megnyugtató, nyílt támadást kaptam viszonzásul.
A konkrét ügytől teljesen függetlenül azt hallhattuk, hogy Magyarországon van Nagykunság és Kiskunság, és mi heteken keresztül gúnyolódtunk e tájegységek kun felmenőkkel rendelkező lakóin. Ezt a minden alapot nélkülöző vádaskodást a lehető leghatározottabban visszautasítom. Ezzel az otrombasággal csak hihetetlen színvonaltalanságról tett tanúbizonyságot. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyar miniszterelnök minden érvből kifogyott, majd szorultságában merő rosszindulatból politikai ellenfeleit igyekszik gyűlölködő színben feltüntetni, elterelve a figyelmet arról, hogy a politikai vitában értelmes válasszal nem rendelkezik. Akkor éreztem úgy, hogy nincs tovább, amikor a miniszterelnök már az antiszemitizmussal vont párhuzamnál járt. Teljesen felesleges a törvényjavaslat további értelmezése, amikor már magától a kormányfőtől is csak ennyire futja.
Attól tartok, a valódi mozgatórugókat egészen máshol kell keresnünk. A Türk Tanácshoz közeledést alátámasztó nemzeti érdeket eddig senki sem tudta bizonyítani. Csak arra lehet tehát következtetni, hogy mindez sokkal inkább Orbán Viktor politikai törekvéseinek érdekeit szolgálja, a kettő pedig az elmúlt évek eseményeit tekintve igen ritkán esik egybe. Kár lenne vitatni, hogy a javaslat komoly előnyöket biztosít a Türk Tanács országainak. De mindeddig hiába várjuk, hogy vajon Magyarország mit profitál ebből. A mai modern világban persze semmi sem maradhat titokban. Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy milyen anyagi indokok vezérlik a Türk Tanács vezetőihez történő közeledést, ahogy arra sem kellett sokat várnunk, hogy az azeri baltás gyilkos szabadon engedésének körülményei napvilágra kerüljenek, csak éppen most valószínűleg sokkal nagyobb a tét.
Ennél már csak az aggasztóbb, hogy Orbán Viktor egyre kevésbé kívánatos Európában. Pártját éppen kizárni készülnek, kormánya pedig rendre törpe kisebbségbe kerül, nemritkán maga marad álláspontjával. Kontinensünk fejlettebb része, sőt saját politikai pártcsaládja sem kér már a Fidesz-KDNP álságos politikájából, így aztán nem csoda, hogy kénytelen volt más szövetségesek után nézni. Ennek az örömtelinek cseppet sem nevezhető fejleménynek az újabb állomásának tűnik a Türk Tanács képviseletének budapesti irodája.
Bízom benne, hogy ennél tovább a magyar külpolitika már nem merészkedik, arról ugyanis már végképp nehéz meggyőzni bárkit, hogy a magyar érdekeket vélt vagy valós rokonságon alapuló keleti vagy éppen dél-amerikai diktatúrákhoz történő közeledés szolgálná. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
