DR. MELLÁR TAMÁS
DR. MELLÁR TAMÁS
DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nem tartom magamat a téma szakértőjének, nyilvánvalóan külpolitikai kérdésekben nem vagyok jártas, ezért én nem kérdőjelezem meg azt, hogy ennek a képviseleti irodának vajon van-e létjogosultsága politikai vagy biztonságpolitikai szempontból. Bizonyára így van.
De kicsit eltúlzottnak tartom - vagy nem is kicsit, inkább nagyon - azt a fajta érvelést, ami emögé még gazdasági indokokat is szeretne felsorakoztatni. Ezt miniszter úr is megtette és kormánypárti képviselőtársaim is. Például dr. Zsigmond Barna Pál képviselőtársam azt mondta, hogy dinamikusan fejlődik a külkereskedelmi kapcsolat a türk államok és Magyarország között, hiszen duplájára emelkedett ez a külkereskedelmi kapcsolat is, immáron 1 milliárd dollárnyi forgalom bonyolódik le. (Dr. Zsigmond Barna Pál: Nem mondtam...) Én 1 milliárdot hallottam… (Közbeszólások, köztük: 4 milliárd!) 4 milliárd forint… (Közbeszólások, köztük: Dollár!) Bocsánat, 4 milliárd dollár. Ez akkor is maximum 2 százaléka az ország külkereskedelmi forgalmának. Tehát azt gondolom, hogy ez nem egy olyan nagy jelentőségű dolog, amire nekünk mindenképpen gazdasági alapot kellene teremteni.
Aztán a másik indok, hogy energetikai szempontból mekkora létjogosultsága van ennek az egész ügyletnek, és itt Demeter Márta képviselőtársam már jelezte ezt, hogy bizony, ha mi számítanánk hosszabb távon gázszállításra, akkor ennek megfelelően a hozzá szükséges közműveket meg kellene teremteni, és persze nagy kérdés, hogy van-e értelme ennek a megteremtésnek abban az időszakban, amikor a világgazdaságban, szeretném jelezni, egy forradalmi változás történik éppen az energiaplatformokon, tehát az energiapiacon, vagyis a megújuló energiák felé fordul el az egész, ráadásul egyébként a kormányzat elköteleződött Paks II. mellett is. Tehát én nem látom energetikai szempontból sem ennek a fontosságát és létjogosultságát.
Nacsa Lőrinc kolléga, képviselőtársam azt mondta, hogy Magyarország összekötő kapocs tud lenni Kelet és Nyugat között. Most azt gondolom, hogy ez is egy igen veszélyes megfogalmazás, és nagyon fontos lenne itt tisztán látni a dolgokat, hiszen a történetnek nem az a lényege, hogy Magyarország tud-e, képes-e, akar-e egy ilyen kapocs lenni, hanem az az alapvető kérdése, amit egyébként Ady Endre már száz esztendővel ezelőtt megfogalmazott, hogy vajon Magyarország kompországként hova tart, honnan és hova tart: vajon nyugatról keletre, vagy keletről nyugatra? És nagyon az látszik a keleti nyitás programjával, és ezzel az összekötő kapocs nevezetű projekttel kapcsolatban is, hogy Magyarország bizony igen erőteljesen nyugatról keletre tart, tehát a komp egyre inkább keleten akar kikötni, és én azt gondolom, hogy ez végzetesen hibás orientáció, mert bármilyen kapcsolatokra is törekszünk mi ezekkel az államokkal, a legfontosabb, évszázados nemzetközi munkamegosztási trendeket mi nem tudjuk felülírni.
Tehát az a technológiai transzfer, amelyik nyugatról keletre, illetve viszont, keletről nyugatra akar menni, még mindig a legeslegerőteljesebb, ezt mutatja a mi külkereskedelmi orientációink is, hiszen az exportunknak és importunknak több mint 80 százaléka az Európai Unió tagországaiban van. Egyébként, ha valamelyest mégiscsak érdemes lenne gazdasági kapcsolatokat építeni kelet felé, az sokkal inkább Kína, illetve Dél-Korea irányába lenne, és nem a türk országok irányába. Tehát én azt gondolom, hogy azt a fajta érvelést, amely itt igen jelentős teret kapott, nem lehet elfogadni. Tehát ennek igazából nem gazdasági, hanem - legyünk jóságosak és gondoljuk azt - biztonságtechnikai vagy biztonságpolitikai indokai és okai vannak. Köszönöm szépen a figyelmet.
