BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Juhász Hajnalka képviselő asszony nem értette, hogy miért hozom ide az Egyesült Királyságban élő magyarok helyzetét, amikor ez nem illik a tárgyhoz. Szerintem a tárgyhoz illik. Ami nem illik a tárgyhoz, az az, amit Zsigmond és Nacsa képviselő urak az önkormányzati választásról és a belpolitikáról előadtak. Erre is nagyon szívesen válaszolok majd egy másik törvény vitájakor.
(11.10)
De inkább visszatérnék arra, hogy az előző törvény vitájakor Nacsa Lőrinc képviselőtársam azt mondta, hogy szerencsére leírta ezt a mondatot, ezért meg tudja ismételni, hogy ne másítsák meg a szavait. Ugyanígy fogok most én is eljárni. Azt mondtam a felszólalásomban, hogy „önök 2015 óta minden követ megmozgatnak, hogy a tömeges bevándorlás kezelésére ne szülessen európai megoldás”. Ezeket a szavaimat tartom, mert önök mindvégig abban voltak érdekeltek, hogy közös európai megoldás ne születhessen a bevándorlásra, hiszen akkor elvették volna az élét annak a belpolitikai propagandának, amire az egész politikai kommunikációjukat az elmúlt négy évben építették. Ezért nem támogattak több olyan törvényt, határozatot, statútumot, ami azt támogatta volna, hogy az Európai Unió határain kívül tudjanak ez ellen az európai országok fellépni. (Jelzésre:) De ez pontosan így volt!
Az meg, hogy a Jobbik nem fogalmaz világosan vagy dupla beszédet folytat, szeretném önöket figyelmeztetni vagy emlékeztetni arra a tényre, hogy ha a Jobbik a szavazataival nem járul hozzá 2015-ben, amikor önök elvesztették a kétharmadukat, akkor nem tudtak volna katonákat vezényelni a déli határhoz. Ezt azért tudták megtenni, mert a jobbikos képviselők ezt támogatták. Ez nekünk magától értetődő volt, hogy támogattuk, de önök efelett nagyvonalúan átsiklanak, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a hamis narratívát lenyomják az emberek torkán és rájuk erőltessék. De tudjuk, hogy ez nem igaz, erről a parlamenti jegyzőkönyvek és a parlamenti szavazások árulkodnak.
Végezetül pedig: amikor én arról beszéltem, hogy a magyar emberek százezreinek a külföldre kényszerülésével az ő tudásuk, szorgalmuk, kreativitásuk hiányzik Magyarországról, akkor ezzel nem azt mondtam, hogy akik itt maradtak, azokban ez nincs meg. Hát, annyival kevesebb tudás, kreativitás, szorgalom és tenni akarás van, amennyi magyar ember ezt a tudását más országokban hasznosítja. Az ő munkája, termelő ereje nem itt hasznosul, de ez csak az egyik része, mert azáltal, hogy családok szakadnak szét, azáltal, hogy generációsan szakad meg, és hogy már nemcsak az életerős középkorú férfiak vándorolnak tömegével Nyugat-Európába, hanem a nagymama és a nagypapa is a legtöbb helyen, egész családok, az egy olyan folyamatot, egy olyan demográfiai katasztrófát idéz elő, amelyre egyszer majd a választ meg kell adni, és az összes, egyébként nagyon jó és hasznos családpolitikai intézkedés, amelyet a kormány az elmúlt években foganatosított, ezt nem tudja ellensúlyozni.
Úgyhogy azt szeretném kérni, hogy ezt vegyék figyelembe, és még egyszer visszautasítom azt a feltételezést, hogy én bármilyen kontextusban dehonesztáló jelzőkkel illettem volna az itthon maradó állampolgárokat. Nagyon komoly bátorság kell ahhoz, hogy valaki el tudja hagyni a szülőföldjét, hogy gyakorlatilag gyökerek nélkül egy új országban tudjon karriert, megélhetést építeni, de az igazi kalandvágy meg ahhoz kell, hogy valaki itthon maradjon, és itthon próbáljon megélni. (Dr. Varga-Damm Andrea: Bizony! Így van!) Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
