SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, akkor ismételten az érdemi elemekre szeretnék reagálni, megköszönve valamennyi ellenzéki pártnak - a kormánypártok mellett - a támogatást ehhez a törvényjavaslathoz. Ha megengedi Nunkovics képviselő úr, pusztán jóindulatból, az ön által itt elővezetett személyeskedés mindenfajta átvétele nélkül szeretném önnek elmondani, hogy az a kérdésfeltevés, hogy hány rokona él külföldön, lehet, hogy így jó poénnak tűnik, de lehet, hogy felnyit olyan sebeket, amelyeket nem biztos, hogy fel akarna nyitni. Nekem élnek nagyon közeli rokonaim külföldön. És tudja, hogy mért? (Nunkovics Tibor: Nekem is! Szerintem több!) Tudja, hogy miért? Nem akarok itt versenybe belemenni, mert nem tudjuk. De tudja, hogy miért? Sosem költöztek el onnan, ahol éltek, tudja? Soha nem költöztek el onnan, ahol éltek, és mégis külföldön élnek, és én álltam sorban a komáromi Duna-hídon órákon keresztül gyerekként, hogy átjussak hozzájuk.
Tehát hogy kinek hány rokona él külföldön, szerintem ennek a felvetése… (Nunkovics Tibor: Nem erről volt szó miniszter úr, nem erről a kategóriáról.) Azért mondom, ennek az általános… (Nunkovics Tibor: Nem erről a kategóriáról van szó!) Nem specifikált, hogy milyen kategóriáról beszél a tisztelt képviselő úr. Jó szándékkal szerettem volna csak felhívni az ön figyelmét arra (Taps a kormánypárti padsorokban.), hogy nem biztos, hogy az ilyen típusú személyeskedés nem nyit meg olyan sebeket, amelyeket nem érdemes felnyitni, de nem akarok én erről vitatkozni, tisztelt képviselő úr. Ha nem így értette (Nunkovics Tibor: Nem így!), akkor azt hiszem, mindannyian örülhetünk neki.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát ami a tömeges bevándorlás és az arra adott európai választ illeti, Bencsik képviselő úrnak igaza van, mert mi valóban nem akartuk azt, hogy létrejöjjön az az európai döntés, amely Brüsszel szerint az európai megoldás lenne a migrációra. A brüsszeli döntés a migráció menedzseléséről és a migráció inspirálásáról szól, és a brüsszeli migrációs politika egy biztatás az embereknek arra, hogy útnak induljanak és eljöjjenek Európába. Mi valóban vállaltan… - ön által helyesen mondott, már úgy értem, hogy jogos, hogy ezt mondta, hiszen nem kívántunk része lenni ennek az európai politikai döntésnek, és ez így lesz a jövőben is.
Semmilyen olyan európai politika meghozatalához nem fogjuk a nevünket vagy a támogatásunkat adni, amelynek nyomán Európába biztonsági kockázatot jelentő módon további migrációs hullámok indulnak. A kötelező kvóta állandó napirenden tartása, az olasz kikötők megnyitása, a migrációellenes országok folyamatos kritizálása nem más, mint újabb migrációs hullámok megindítására alkalmas nyilatkozatok, illetve döntések vagy legalábbis azoknak az előkészülete. Tehát mi részt vettünk egy vitában, önnek ebben igaza an. Óriási vita volt, és van is Európában a tömeges migráció kérdéséről, és mi a mainstreammel szembemenve - ebben is igaza van - azt az álláspontot képviseljük, hogy Európába csak legálisan érkező embereket szabad beengedni, és Európába nem jöhetnek be illegális bevándorlók, semmilyen indokkal nem jöhetnek be illegális bevándorlók. A határainkat meg kell védeni, és kizárólag nemzeti kompetencia alapján lehessen arról dönteni, hogy ki kit enged be a saját országába, meg ki kivel akar együtt élni. Ez egy óriási vita, és ebben a vitában mi ki fogunk tartani. Tehát semmilyen kötelező letelepítési kvóta alkalmazásához nem fogunk hozzájárulni. A határvédelemnek kell lenni az első számú szempontnak. Minden országnak joga van eldönteni, hogy kit enged be, és kivel él együtt, és a segítséget kell oda vinni, ahol a baj van, és nem a bajt kell idehozni.
Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném önnek vagy önöknek elmondani, hogy a törökök az idei esztendőben eddig, egészen pontosan október végéig 350 ezer illegális határátlépési szándékról tudósítottak, 350 ezerről. Ez 80 ezerrel több, mint 2017 egész évében. A Nyugat-Balkánon 100 ezer illegális bevándorló torlódott fel, akik napi szinten jelentenek biztonsági kockázatot az ott élő emberek számára, akik már önmaguk köreiben is őrjáratokat szerveznek annak érdekében, hogy biztosítsák a saját biztonságukat, illetve testi épségüket. Tehát ez a típusú európai politika nem megoldás. Mi továbbra is azt gondoljuk, hogy minden egyes európai nemzetnek joga van ahhoz, hogy megőrizze a nemzeti identitását, megőrizze a történelmi, vallási, illetőleg kulturális örökségét.
(11.20)
Ha ebben együtt tudunk működni, az jó; ha nem, a kormány akkor is megtesz majd mindent ennek érdekében. Szokott itt lenni, most jóindulattal félreértésnek nevezném, reálisan pedig nyilvánvalóan politikai félrevezetésnek - ez most itt nem hangzott el, csak szeretném zárójelbe tenni: most nem hangzott el, már többször elhangzott -, amikor is az Európai Unión belüli országok közötti személyek szabad áramlását összekeverik a migrációs kérdésekkel. A kettőnek semmi köze nincsen egymáshoz.
A külföldön élő, tanuló, munkát vállaló magyarokkal kapcsolatban pedig csak szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy van itt a parlamentben egy olyan párt, amely úgy kampányolt az európai uniós tagságunk mellett, hogy lehet Bécsben kávézót nyitni, meg nem tudom én, hol tanulni, meg hova elmenni az Európai Unióban. Van itt olyan párt, nem is működünk vele együtt, szeretném jelezni, de a helyzet az az, hogy az, hogy ma magyar állampolgárok külföldön munkát vállalnak, meg minden más európai uniós ország polgára az Európai Unión belül munkát vállal, kihasználva a személyek szabad áramlását, az egy olyan jelenség, amivel együtt kell élnünk az elkövetkezendő esztendőkben is. Ennek a mértéke a kérdés, abban önnek igaza van. És ezzel kapcsolatban szeretném önöknek a figyelmét kellő tisztelettel felhívni arra, hogy a tavalyi esztendő volt az első olyan év, amikor többen tértek vissza Magyarországra, mint ahányan elhagyták Magyarországot munkavállalási szempontból, és ez egy tény, és remélem, hogy ennek örülnek. (Közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból, köztük: Így van.) Nem akarom ezt most politikai síkra terelni, ez egy számbeli tény.
Azt szeretném önnek elmondani, szeretnék önöknek beszámolni arról, ha már lehetőségem van rá, hogy ez nemcsak úgy van, hanem ezért tenni kell, hogy így legyen. Tehát mi például a magunk részéről minden esetben azokon a nagykövetségeken, amelyek hatáskörében vagy földrajzi felügyeleti területén sok magyar él és dolgozik, folyamatosan állásbörzéket tartunk nagy magyarországi beruházókkal közösen. Hogy például mondjak önöknek egy példát, amikor a BlackRock eldöntötte 2017-ben, amelyik a világ legnagyobb pénzügyialap-kezelője egyébként, hogy Budapesten hozza létre a globális innovációs központját - ennyit a magyar gazdaság hozzáadott értékéről -, akkor szerveztünk közös állásbörzét a londoni nagykövetségen. Egy órán belül több mint száz, Londonban vagy az Egyesült Királyságban dolgozó magyar adta be a jelentkezését, hogy a BlackRock budapesti központjában dolgozhasson, és meg kell nézni egyébként, hogy ezeknek a nagy szolgáltatóközpontoknak a munkatársai között hány százalék az, aki már hazatért magyar fiatal. Én azért dolgozom, tisztelt képviselő úr, és remélem, hogy ehhez az önök támogatását is magaménak tudhatom, hogy ez az arány folyamatosan egyre magasabb legyen.
Mert annak majd nyoma kell hogy legyen, hogy kilenc esztendő alatt az átlagfizetés 70 százalékkal nőtt. Annak is nyoma kell hogy legyen, hogy amíg 2017 végén a Magyarországra érkezett új beruházások által létrehozott munkahelyen az átlagbér 304 ezer forint volt, addig, tisztelt képviselő úr, idén október 31-én meg 456 ezer forint. Tehát 50 százalékos növekedés kicsit több mint másfél esztendő alatt, ez egyrészt adódik az általános bérnövekedési trendből, de adódik abból is, hogy az ideérkező munkahelyek hozzáadott értéke, technológiai színvonala, kutatás-fejlesztési tartalma már egészen más ligában játszik, mint akár csak másfél esztendővel ezelőtt is. És nyilván ezeknek a következtében állhatott elő az a tény, hogy a tavalyi esztendőben már többen jöttek haza, mint ahányan elhagyták az országot.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság termelékenységére vonatkozóan most nyilvánvalóan - egykori közgázos diákként - udvariatlanság és helytelen is lenne a bátorságot venni magamnak, hogy professzor úrral vitatkozzak, ezért csak illő tisztelettel néhány adatot szeretnék a professzor úr figyelmébe ajánlani. Talán abban egyetérthetünk, hogy egy gazdaság termelékenységének, hatékonyságának és nemzetközi versenyképességének jó mérőszáma az, hogy mennyit tud exportálni, vagyis hogy milyen versenyképes tud lenni a nemzetközi piacokon. Ha ebben esetleg egyetértünk, akkor érdemes megnézni, hogy ez Magyarországon hogy néz ki.
Magyarországon az export és a GDP aránya 84,9 százalék. Ezzel az Európai Unióban a hatodik helyen állunk, de mind az öt előttünk álló ország, illetve gazdaság kisebb, mint a mienk, tehát a nevező kisebb, ennélfogva aztán a számláló jelentősége megnő. A 84,9 százalék szerintem egy egészen kivételes termelékenységre és nemzetközi versenyképességre világít rá, mint ahogyan az is nyilvánvalóan a termelékenységünket meg a versenyképességünket kell hogy mutassa szerintem, hogy a közvetlenül külföldről érkező működőtőke-befektetések és a GDP aránya egész Közép-Európában itt nálunk a legmagasabb.
És nyilvánvalóan az is valamifajta versenyképességi mutató kell hogy legyen, hogy az elmúlt öt évet mind úgy zártuk, hogy megdöntöttük a nemzetgazdasági beruházási rekordot, és énszerintem BMW-, Audi-, Mercedes-, BlackRock-, Continental-, Thermo Fisher-beruházásokat nem lehet abba a kategóriába sorolni, amelyek elmennének egy versenyképtelen vagy alacsony termelékenységet mutató országba. Ezért én - ha megengedi, nem használnám a vitába szállás kifejezést, még egyszer, egy professzorral az ember ne vitázzon a saját szakterületén - csak azt akarom mondani, hogy ezek a mérőszámok, legalábbis ezeknek a tendenciája azt mutatja, hogy a magyar gazdaság európai és globális összehasonlításban is egyértelműen javul, mert szerintem a világ 92. legnagyobb lakosságával nem tudnánk a világ 34. legnagyobb exportteljesítményét előállítani, ha nem lenne termelékeny és hatékony a magyar gazdaság.
Abban önnek igaza van, hogy a Magyarországról származó export előállításában jelentős része van a külföldi tulajdonú vállalatoknak, de ezeknél… (Dr. Mellár Tamás közbeszól.) Igen, igen, ezt mondom, hogy igaza van, nem kell érvelni, mert igaza van, de ezeknek a külföldi tulajdonú vállalatoknál meg 95 százalékban magyar emberek dolgoznak. Tehát a magyar emberek teljesítményéből áll elő ez az exportteljesítmény, a külföldi tőke megjelenése nyomán természetesen, én ezt nem vitatom.
Viszont, ha még megengedik, Ungár képviselő úr kérdésére a következőt szeretném tisztelettel mondani: az egyetemi tanulmányaikat az Egyesült Királyságban a brexit előtt megkezdő, uniós állampolgársággal rendelkező hallgatók jogai nem változnak rendezetlen kilépés esetén sem. A megkezdett tanulmányok tandíjai nem változnak, tehát azok változatlanok, és ugyanannyit kell fizetniük - Skócia esetében meg nem kell, azt helyesen mondta -, mint a brit hallgatóknak, és a tandíjak a brit kormány képviselőinek eddigi nyilatkozatai alapján, amit most még félve mondok ki, mert most még van éppen hivatalban brit kormány, de december 12-én meg ki tudja, hogy milyen brit kormány lesz hivatalban, szóval, az eddig ismert nyilatkozatok alapján a ’19-20-as tanévben vagy azt követően sem változnak.
Nehéz megmondani, hogy az oktatási és tudományos együttműködés hogy fog alakulni egy jelenleg nem ismert összetételű kormánnyal, ugyanakkor azt tudom önnek mondani, hogy a brit gazdaság számára eddig is komoly bevételi forrást jelentettek ezek az oktatási és tudományos együttműködések, amelyekre ön jogosan utalt, így ha most racionálisan közelítünk a kérdéshez, ami persze nem mindig a helyes feltevés, akkor azt tudom önöknek mondani, hogy egy brexit esetén sem tűnik úgy, mintha érdeke lenne az Egyesült Királyságnak ezeknek a programoknak a bármilyen típusú nehezítése. De azt tudom önnek mondani, hogy egyrészt hálás vagyok önnek, hogy felhozta ezt a témát, erre külön fogunk figyelni, és a következő brit kormány hivatalba lépése után ezt majd a leendő külügyminiszter, illetve leendő oktatási miniszter kollégákkal természetesen meg fogjuk vitatni, és majd megpróbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy az a magyar hallgatók számára a lehető legkedvezőbben alakuljon.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönjük a támogatást ehhez a törvényjavaslathoz, amely, azt gondolom, még egyszer, hogy a magyar és a brit nemzeti érdekeket is egyformán szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
