DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azokat a részeket nem kívánom megismételni, amelyek a vezérszónoki kör legelején, az előterjesztői felszólalásban, illetve fideszes képviselőtársunk által elhangzottak, azt röviden tényleg érdemes leszögezni, hogy ez egy két jogszabály összegyúrásából, összevonásából keletkező törvényjavaslat, amely előttünk van, és lényegében a négy járulékfajtának az összeolvadása az egyik fő eleme, ez az adminisztráció szempontjából valóban könnyítést tud és könnyítést fog jelenteni.
Szintén csak gyors felsorolás szintjén érdemel említést, hogy a fizetendő nyugdíjjáruléknak a mértéke, 10 százalék, a havi 7710 forintos egészségügyi szolgáltatási járulék összege, ezek, bár itt soroljuk a vitában, de leírva ez furán fog a jövő számára hangozni, illetve tűnni, azonban azok, akik ezt nap mint nap vagy akár heti szinten vagy havi szinten akár vállalkozóként, könyvelőként nézik, nekik nagyon is fontos számok, illetve fontos adatok ezek, mert az ő életük általában ekörül forog, illetve erre kíváncsiak, hogy hónapról hónapra mennyi kell fizetni, vagy milyen terhek várhatóak egy-egy vállalkozásnál, vagy éppen adott esetben a könyvelőnek milyen számokkal kell számolnia.
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ami inkább érdekes - és én azokra a kritikai megjegyzésekre térnék rá, amelyek magának a törvényjavaslatnak az olvasásakor felmerültek bennem -, hogy itt viszonylag új dolgokkal, illetve új terminológiával is kísérletezik a jogszabály, de azért távol állunk attól, hogy itt a társadalombiztosítási járuléknak mint tb-járuléknak, mint a régi nosztalgia szerint befizetett tb-nek a régi fénye megjöjjön. Én úgy gondolom, hogy a rendszerváltozás után elég alaposan erodálódott magának a társadalombiztosításnak mint szónak, mint szociális gondoskodási formának a mivolta, maga a szó használata is, valahol ebből kellene majd visszanyerni valakit, hogy ha valaki azt mondja, hogy a tb-met fizetem, az ismét valamilyen jobb, illetve pozitívabb tartalmú lehessen. Talán az adminisztráció csökkentése és az átláthatósága, tehát itt az összeolvasztása a különböző járulékfajtáknak ebbe az irányba mehet, talán mindenki egy kicsit jobban meg tudja érteni, még hogyha nem is járatos a járuléktípusoknak a megkülönböztetésében, de jobban meg tudja érteni, hogy mégis miért vonnak le a munkabéréből, illetve az elvégzett munka után járó jövedelméből, és az milyen célra kerül felhasználásra.
Talán közelebb kerül az a nagyon elvonatkoztatott idea, ami a társadalombiztosítási gondoskodás és a befizetett járulék között van, ennek a kettőnek a csökkentése és a közelebb hozása az emberek fejében talán azért is lenne szükséges, mert akkor mindenki értené, hogy mire kell befizetni a járulékot, és cserébe mit fog kapni.
Ha ezt a logikát folytatjuk tovább, az, hogy egy arányosság álljon össze az emberek fejében, hogy a befizetett járulékaiért milyen szolgáltatást kap, akkor egy nagyon régi hiányosságról is beszélni kell, ez pedig az egyéni számláknak a kérdése, amit sokan egyéni számlának mondanak, de valamifajta nyomon követhetőségnek a kérdése. Ez nemcsak a nyugdíj szempontjából, de mint egészségpolitikus azt gondolom, az egészségügyi ellátás szempontjából is igazán fontos lehetne, hiszen nagyon nagy részben az emberek nem tudják felmérni annak nemcsak a volumenét, hanem annak a költségeit sem, amilyen szolgáltatást vesznek igénybe a kórházban. Nagyon kevesen gondolják azt, hogy egy-egy, manapság már nagyon korszerű és nagyon gyakran igénybe vett, mondjuk, diagnosztikai eljárásnak mekkora költsége van valójában akár hogyha a piacon kellene megvásárolni, vagy akár amennyit az állam finanszíroz az intézmény számára.
Éppen ezért lenne fontos, hogy legyen és lehessen lehetőség arra, hogy az emberek, a munkavállalók folyamatosan, akár napi szinten tudják követni, hogy az ő egyes járulékszámláikon vagy az egyes, általuk befizetett összeg mekkora összegre rúg, mekkora biztonságot ad, mert ugye, ez mögötte a lényeg, hogy mekkora biztonságot ad a jövőre nézve akár a nyugdíjellátás szempontjából, akár az egészségügyi ellátás szempontjából, hiszen a társadalombiztosításban mint szép magyar szóban benne van maga a „biztonság” szó is, és éppen ezért ez egy szociális biztonságnak, nem azt mondom, hogy az illúzióját, mert az nagyon rossz, hanem a valós élményét teremtené meg az emberek számára.
Az egyéni számlák ezért kerülnek mindig az érdeklődés középpontjába, ezért van diskurzus róluk, mert az emberek szeretnék azt látni, hogy mindazért, amit ők befizetnek, legyen az akármennyire magas vagy alacsony összeg - és itt vitatkozhatunk azon, hogy a magyar elvonás alacsonynak vagy magasnak tekinthető, de az emberek bármilyenfajta elvonási mértéket meg tudnak érteni, hogyha látják, hogy -, cserébe mit kapnak érte. Például a magánnyugdíjak éppen ezért voltak valamilyen szinten átláthatóbbak vagy jobban kezelhetőek, mert az ember valójában látta azt, hogy azzal az összeggel, amit befizet, mi történik, és milyen gazdálkodás folyik vele. Úgyhogy mint egészségpolitikus azt tudom önöknek mondani, hogy igazán fontos lenne akár az egyéni számlák mihamarabbi bevezetése, pontosan azért, mert egy tájékozottságot, egy tudatosságot adna a későbbi betegeknek, de egyébként munkavállalóknak, sőt hordozható és csoportosítható, magával vihető lenne.
Én tudok róla, hogy a gazdasági szakma, illetve az egészséggazdasági és más műhelyek gondolkodnak azon, hogy miként lehetne a társadalombiztosításon belül az egészségügynek a finanszírozását személyhez ragadóan, és nem az ellátáshoz csoportosíthatóan, hanem személy szerint, egy emberhez csoportosíthatóan egyes területekre átvihetővé tenni, hogy nagyon egyszerűen mondjam: hogy miként lehetne elérni azt, hogy a pénz a beteget akként kövesse, hogy nem egy intézménybe megy, hanem a beteget követi, és abba az intézménybe viszi a beteg a pénzét, ahol azt az ellátást, azt a szolgáltatást jó minőségben, hatékonyan igénybe tudja venni, és akkor a finanszírozás nem ömlesztve megy egy-egy intézményhez például az egészségügyben, hanem azokhoz az intézményekhez, azokhoz az orvosi teamekhez vagy osztályokhoz, amelyek jó minőségben, hatékonyan és megfelelően tudják ellátni a munkájukat. Erre - és ez most nyilván nem ennek a törvényjavaslatnak a szűken vett vitája - tágan értelmezetten a társadalombiztosítási törvénynek is választ kell adnia, hogy miként lesz mögötte egy olyan rendszer, amely követhető, átlátható és hordozható, tehát tényleg a leghatékonyabban felhasználható rendszert jelenti.
Az ellátórendszer finanszírozhatósági problémájánál pedig azt jegyeztem le magamnak, hogy az a megosztás a járulék vonatkozásában, hogy melyik kerül az E-alapba, és melyik a nyugdíjalapba, hogy hova mekkora százalék megy, az lényegében most már teljesen mindegy például az E-alap szempontjából, ugyanis az egészségügyi ellátásainknak a nagyon nagy részét már nem az ebből a járulékból befolyó összegekből finanszírozzuk, hanem túlnyomórészt adóbevételekből. Ez egy tervezhetőségi, ez egy biztonsági kérdést vet fel: mennyire tervezhető a mindenkori költségvetés, és mennyire tervezhető az egészségügyi ellátásnak a biztonsága aszerint, hogy egy jól tervezhető járulék helyett egy viszonylag nehezebben tervezhető adóbevételről beszélünk, és mindig adóval és adóbevételekkel kell kipótolni az egészségügyi ellátásra vonatkozó kasszarészt. Ez tehát mindenképpen egy jövőbeli kérdés lesz, hogy hol találja meg, vagy megtalálja-e egyáltalán a helyét az E-alap vagy az E-alapnak a járulékokból táplálkozó része, mert mint látjuk, azoknak a beérkező forrása most már a többihez képest nem azt mondom, hogy elenyészően kicsi, de lényegesen kisebb, és lassan veszíti a súlyát.
Fontos kérdés, hogy a tervezhetőség szempontjából mindaz, amit adó- és járulékcsökkentés - és itt járulékcsökkentésről tudunk beszélni főként - kapcsán, mindaz, amit ezen a téren tervez a kormány, ami a gazdaság élénkítésére és a gazdaságvédelemre vonatkozik, vajon fogja-e segíteni Magyarországot a válság során, mert az ugye egyre nyilvánvalóbb, most már egyre többen mondják, és a kormányzati kommunikációban is megjelent, tehát valószínűleg komolyan kell venni; hogy fog-e például ez a mostani törvényjavaslat olyan helyzetet teremteni, amely a magyar gazdaság kitettségét valamilyen módon csökkenti vagy védi abban a nem várt, de most már lassan következő esetben, amikor a német gazdaság vagy a nyugat-európai gazdaság hatásai átgyűrűznek, vagy egy olyan nem várt esetben, amit a gazdasági háborúk, Kína, Egyesült Államok és egyes nagy cégeknek a háborúi jelentenének, mert sokan azt tartják, hogy ezek lesznek a következő világgazdasági válságnak a fókuszpontjai, ezek az úgynevezett trade-warok, amelyek akár különböző nagyvállalatok vagy egyes államok között fognak létrejönni; ez a mostani törvényjavaslat mennyire fogja segíteni például, hogy a magyar gazdaság nagyjából egyenesben maradjon, és ne legyen egy visszaesés. Hiszen azt jól látjuk, hogy ebben az esetben - és itt távol álljon tőlem, hogy én magasabb járulékot, magasabb adót szeretnék, de azt jól látjuk - egy egyre jobban lefelé tendáló adó, illetve járulék egy jövőbeli, mondjuk, még több munkavállaló kiesése esetén prognosztizált helyzetben egy még hatványozottan nagyobb lyukat tud ütni a gazdaságnak a bevételi oldalán vagy a költségvetés bevételi oldalán, úgyhogy szerintem ezeket át kell átgondolni.
(15.10)
Értjük a kormánynak a törekvéseit, nyilvánvalóan az adócsökkentés, járulékcsökkentés támogatható, adóemelésre vélhetően semmilyen szükség nincs.
Viszont, mondom, a túloldalon én például nem látom azokat a garanciákat, ami akár a nyugdíjasokra vonatkozóan a hosszú távú biztonságnak vagy akár az egészségügyi ellátások finanszírozhatósága biztonságának a megteremtését célozza. Az adminisztráció csökkentése nagyon fontos, és nagyon jó út az is, hogy a potyautasok, ami az egészségügyi ellátásnak talán az egyik legnagyobb problémája, a potyautasok lehetőségeinek vagy a számának a szűkítése.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy itt nagyon nehéz a potyautasi kört úgy és helyesen megítélni, hogy azok a honfitársaink, akik esetleg külföldön dolgoznak, külföldön keresik a mindennapi betevőt, de a magyar egészségügyben tervezik az ellátásukat, de valójában Magyarországra hazatermelnek a családnak, tehát hogyha gond van, akkor, ha úgy tetszik, ők valójában itt vannak és nem az ideiglenes állomáshelyükön, munkahelyükön külföldön, ők miként tudnak nem kárvallottjai lenni a mostani szigorításnak. Ezt kell majd valahogy megoldani, mert nagyon sokan járhatnak úgy a külföldön dolgozó magyarok közül, hogy ripsz-ropsz és mindenfajta értesítés nélkül akár potyautassá válhatnak, illetve kieshetnek az ellátásból. Itt ez általában a tajszámnak a különböző színkódú jelzése lesz, de a mostani törvénymódosítás szerint, hogyha jól értelmezem, nem ez lesz az első számú tiltó szabály számukra, hanem gyakorlatilag a tajszámukat fogják elveszíteni ilyen esetben. Tehát gyakorlatilag az ellátást, mire odamennek, egy nemlétező tajszámmal szeretnék majd igénybe venni.
Tehát a cél jó, a potyautasok nagy és számmal is jól mérhető kárt okoznak a költségvetésnek, az egészségügyi ellátásoknál a kórházaknak és egészségügyi ellátóknak, amelynek nagyobb része egyébként kórházi adósságban is megjelenik, így ezt csökkenteni kell. Viszont figyelni kell Magyarországnak arra a speciális helyzetére, hogy számottevő a külföldi munkából, külföldön élő, nem azt mondom, hogy emigrációban élő, hanem külföldön élő és külföldön dolgozó honfitársunk, akiknek pont nagyon sok kára származhat abból, hogy potyautasként fogja őket a rendszer azonosítani, holott az eredeti szándékuk soha nem volt az. Tehát a potyautasi státuszban mindig feltételezi az ember, hogy szándékosság van mögötte, hogy potyautasként veszi a rendszert igénybe; ők nem könnyelműségből, hanem inkább kényszerűségből juthatnak ebbe a státuszba.
Így összességében azt tudom mondani önöknek, képviselőtársaim, hogy minden, ami adminisztrációcsökkentés, minden, ami járulékcsökkentés, természetesen támogatható. Azonban nagyon oda kell figyelni, hogy az elkövetkezendő nehéz időszakokban milyen irányba lépünk. Egy ennél hosszabb távú célra is figyelni kell, ez pedig például az egészségügyi kasszának a fenntarthatósága, az egészségügyi szolgáltatásnak a fenntarthatósága, amire szerintem remek válasz lenne az, hogy mind a nyugdíj-, mind az egészségügyi befizetéseinket, amelyet járulékkal teljesítünk, azoknak egy számontartható, szemmel követhető domainben lenne a helye, azaz egyéni számlán lenne a helye.
Ezeket kívántam elmondani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiból.)
