CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nehéz megértenünk, hogy az előttünk fekvő, versenyképesség javításáról szóló törvénytervezet végül is milyen célt szolgál igazándiból a kormány lázálmainak követésén kívül.
Igaz, azt már az elmúlt kilenc évben megszokhattuk önöktől, hogy amit gazdaságpolitika címszó alatt végeznek, az nem más, mint a magyar szegények és a középosztály teljes körű ellehetetlenítése, a gazdagok kitömése az ingyenpénzzel, amit az önök által sokat szidott Európai Uniótól kapott pluszpénzekből finanszíroznak. Arról azonban már nem beszélnek, hogy ez a gazdasági növekedés a legkevésbé sem az önök érdeme. Amit önök tesznek, az a gazdaságunk irreális túlfeszítése, hogy még nagyobb növekedést préseljünk ki a gépezetből, és ezért nem rettennek vissza a rabszolgatörvény elfogadásától sem, ezért veszik semmibe a környezetvédelmi szempontokat, és ezért hozzák ide elénk ezt a versenyképesség-javítónak csúfolt, vérlázító és elhibázott intézkedéscsomagot. A miniszterelnök lázálmát ugyanis minden körülmények között érvényre kell juttatni. Ez pedig nem más, mint az európai uniós növekedést messze meghaladó magyar gazdasági teljesítmény. Csakhogy az, hogy a miniszterelnök bemondja, hogy mennyi lesz a gazdasági növekedés, és akkor, ugye, az annyi is lesz, már 30 éve sem működött, kedves képviselőtársaim.
Önök verik a mellüket, mert a gazdasági növekedésünk kiemelkedően magas, és a reálbérek emelkednek. De arról nem beszélnek, hogy ehhez a maguk teljesítményének semmi köze nincs, mert ezeket az eredményeket nem önöknek köszönhetjük. Gazdaságunk szépen növekedne akkor is, ha nem önök ülnének a bársonyszékekben, tessék csak megnézni a régiós adatokat. De önöknek a nagy növekedés nem elég, még nagyobbat akarnak, ezért túlfeszítik a gazdaságot, kizsigerelik a magyar munkavállalókat, és kiszolgáltatják őket a külföldi nagyvállalatoknak. Tesznek a társadalom fenntarthatósági kérdéseire. Jól lehet látni, ha a magyar gazdaságpolitikát, társadalompolitikát párhuzamosan vizsgáljuk, hogy gyakorlatilag szemben áll ez a két terület egymással, gyakorlatilag egy olyan harcot, versenyt vívnak, ami jelen állás szerint az önök kormánya alatt azt az eredményt fogja hozni, hogy a társadalompolitika lesz a vesztes fél ebben.
Mit is köszönhetünk önöknek? - mert van ilyen is, én ezt nem akarom letagadni. Az árak egyre gyorsabb emelkedését, ami egyébként Európában példátlan; a rabszolgatörvényt; a túlórákat; a lezüllesztett egészségügyet és oktatást, ami - ha esetleg nem tudnák - egyáltalán nem javítja a versenyképességünket; és a magyar fizetőeszköz soha nem látott elértéktelenedését. Ezt mind önöknek köszönhetjük. A 74 éves magyar forintot úgy vágták haza, ahogy még a magyar gazdaságtörténet ilyet nem láthatott. Ezeket is mind önöknek köszönhetjük, és akkor még nem beszéltem Paks II.-ről, amit orosz hitelből építenénk, rendkívül rossz kondíciók mellett, nem beszéltem még a megújuló energiaforrások napról napra egyre olcsóbb előállíthatóságának az észre nem vételéről, és hogy összefoglaljam, nem beszéltem még arról, hogy önök az oktatás, az egészségügy, a fenntartható erőforrások elengedése miatt felélik a jövőnket.
Önök azt feltételezik, hogy semmi más nem legitimálja már az önök kormányzását, mint a növekvő bérek. Egyelőre még nem zavarja a választókat, hogy a növekvő fizetéseiket egyébként gyakorlatilag elviszi az áremelkedés, és elviszi a rendkívül gyenge magyar forint-euró árfolyam.
Én azt gondolom, hogy ha egyszer elfogy a lendület és a béremelkedés megáll, a munkanélküliség pedig újra megemelkedik, akkor az önök kormányzása nagyon gyorsan véget fog érni, és önök ezzel tisztában is vannak, ezt pedig nem engedhetik meg maguknak, mert akkor jövünk mi, és majd elszámoltatjuk önöket. (A Fidesz padsorai felé:) Igen, kedves képviselőtársam.
Gyakorlatilag szétverték az oktatást, szétverték az egészségügyet, ami egyébként visszaköszön azokból a termelékenységi mutatókból, amelyek - hogy is fogalmazzak? - a béka popója alatt vannak.
(13.20)
Én azt gondolom, hogy statisztikát már kiválóan tudnak csinálni, ebben világszínvonalú, amit önök csinálnak, de pontosan tudjuk mi itt, ebben a Házban, hogy az önök statisztikáinak hinni nem lehet.
Varga Mihály azt állítja, hogy a gazdasági lassulás Magyarországra is begyűrűzhet, ez egyébként egybeesik az elemzői konszenzussal is, a GDP növekedése az idei 5 százalék körüli szintről 3 százalék körülire lassulhat. A jegybank elnöke ezzel szemben azt állítja, hogy Varga Mihály a levegőbe beszél, amikor lassulást vizionál, hiszen a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint a magyar gazdasági növekedés annyira bebetonozott, hogy arra a nemzetközi lassulás semmilyen hatást nem gyakorol majd, Magyarország pedig egy sziget a lassuló Európában. Ez egy érdekes szembenállás, azt gondolom, és érdemes erre egy iránymutatást, magyarázatot adni egy ilyen versenyképességet javítani szándékozó csomag esetében, hogy akkor most kinek van igaza, Varga Mihálynak vagy Matolcsy Györgynek, mert a kettő egyszerre nem tud teljesülni, azért ezt lássuk be.
Orbán Viktor, mindenesetre úgy tűnik, jobban hisz Varga Mihálynak, hiszen ideengedi kerülni ezt a lassulást kompenzálni hivatott törvénytervezetet, de azt kell mondjam, annak örüljünk, hogy a saját lázálmaik közepette, valamint a felfújt mesterséges növekedés mellett is legalább a kormány észrevette, hogy a magyar növekedés mértékét nem Felcsúton meg a Várban döntik el, ha már a jegybank elnöke ezt nem tudja belátni. Önök gyakorlatilag bevallották, hogy gazdaságunk pont annyira kitett, mint 2010-ben volt, amikor önök átvették a kormányrudat. Ezen önök kilenc év alatt semmit nem tudtak változtatni, még mindig a tőkeerős multik akaratától függ az, hogy itthon miképp alakulnak a fizetések, a munkahelyek és úgy nagyjából minden gazdasági mutató.
A jelenlegi versenyképtelenségi törvény ebben a formájában ennek ellenére teljesen indokolatlan, bizonyos szempontból későn jött, más szempontból túl korán. Vannak ugyan pozitív elemei, és ezt nem is akarom elhallgatni, mint például az adóadminisztrációs könnyítések, bár itt azért hozzátenném, hogy a bürokrácia mértéke hazánkban még mindig botrányosan magas, és erre a törvénytervezet elemei csak elhanyagolható mértékű segítséget nyújtanak. Jó intézkedésnek tartjuk a munkásszállókra vonatkozó részt, bár pontosan tudjuk, hogy ennek a kifutása mi lesz, azt majd csak a jövő dönti el. Pontosan tudjuk, hogy olyan kockázatokkal nézünk szembe ennek az elemnek a kapcsán, aminek a kifutását ma még nem láthatjuk.
A fejlesztésiadó-kedvezmény szintén pozitív dolog, bár azt gondolom, hogy ha nem csak az állami pénzen felhizlalt vállalatok fejlesztéseit fejelik meg újabb állami milliárdokkal, akkor lesz ez igazán sikertörténet. Reméljük, a valódi értékteremtő, piaci alapon működő magyar vállalatok is profitálnak majd belőle, és nemcsak az eddig már jól kistafírungolt haveri cégek. Jó irány, hogy megemelik a kutatás-fejlesztésre fordítható összegeket, de szerintem az, hogy csak 32 milliárddal, az konkrétan azt jelenti, hogy halottnak a csók; rendkívül kicsi a mérték. Az áfa-visszatérítés a kistelepüléseken szintén egy jó gondolat, a probléma csak azzal van, hogy a fiatal, tehetséges magyarok a városokba özönlenek, ahol az önök túlzó gazdaságpolitikája miatt egyszerre rémálommá vált a lakhatása ezeknek a fiataloknak, és azt látjuk, hogy önök ezeket az embereket semmilyen módon nem támogatják a lakásszerzésben, mert a CSOK erre nem ad választ. Ennyire nem ismerik önök a magyar valóságot!
A szálláshelyek forgalmát terhelő adókulcsot 5 százalékra csökkentik. Ezzel kapcsolatban mindenféleképpen, azt gondolom, hogy érdemes beszélnünk a maguk társadalompolitikájáról, mert a maguk társadalompolitikája egy bővített mondatban úgy írható le, hogy ha elmész egy étterembe megvacsorázni, vagy elmész nyaralni egy hotelba, akkor ez a két tevékenység 5 százalékos adóteherrel sújtott. Abban az esetben viszont, ha te péntek délután kimész a piacra, és veszel 3 kiló krumplit, 2 kiló sárgarépát, veszel 1 kiló babot, ezt 27 százalékos adóteher mellett teheted meg, ha elmész kenyeret venni, az még mindig 18 százalék. Tehát az éttermi étkezésnél háromszoros terheléssel kell hogy szembenézzen, ami nem jelent más, kedves államtitkár úr, mint hogy önök szemérmetlenül még mindig a legfelső középosztály és a felső tízezer érdekeit képviselik, és a legnagyobb probléma azzal van, hogy ezt mind az alacsonyabb jövedelműekkel szemben. (Z. Kárpát Dániel: Ez a neoliberalizmus!) Igen, ezt hívják színtiszta neoliberalizmusnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ugyanakkor értjük is ezt az irányt, hiszen a társadalompolitikájukat tökéletesen kiszolgálja, és azt is tudjuk, hogy Mészáros Lőrincnek pedig vannak olyan érdekeltségei, amik ezzel sokat nyernek. Gondoljunk csak a Balatonra! (Korózs Lajos közbeszól.) Így van! Gondoljunk csak a Balatonra, próbáljon meg egy olyan szálláshelyen megszállni, ami nem a kormányhoz nagyon közeli vállalkozóknak az érdekeltsége. Nem fog sikerülni, kedves képviselőtársam!
Érdemes megnézni az európai országok gazdálkodását. A felelős kormányzatok nullás, sőt pozitív egyenlegű költségvetést tudnak felmutatni a gazdasági növekedésben bővelkedő esztendőkben. A magyar kormány is beszélt ugyan nullás költségvetésről, de ennek a közelébe sem kerültünk. Mit látunk helyette? Látunk helyette látványberuházásokat, 190 milliárd forintból épült stadionokat, és azt látjuk, hogy történelmi példákkal összhangban a magyar autoriter vezetés a látványberuházásban látja megtestesülni, igazolni a maga gazdasági teljesítményét. Volt már ilyen, azt gondolom, mindannyian tanultunk történelmet, és nem is csak a XX. századi történelmet érdemes ebben a kérdésben átvizsgálni.
És hogy miért mondtam azt, hogy az emberek kárára válik ez a módosítás, arra a legjobb példa a szocho csökkentése. Ebből a magyar munkavállalók semmit nem fognak megérezni majd rövid távon, hosszú távon pedig azt érezhetik, hogy az egészségügy még a jelenlegi szintnél is jobban leépül, már ha ez egyáltalán lehetséges, a nyugdíjrendszer pedig helyrehozhatatlanul az összeomlás határára kerül. Ezt nem látják? Tényleg azt várják, hogy a szocho csökkentése itt új munkahelyeket fog teremteni?! Feszes a munkaerőpiac, tisztelt képviselőtársaim. A szocho csökkentésének két következménye lesz: a munkaadó nagyvállalatok nevetve lenyelik majd az így keletkező többletprofitot, a szociális ellátásokra fordítható összeg pedig tovább csökken. És erre megint azt tudom mondani, hogy ez megint nem egy új elem az önök gazdaságpolitikájában, kedves képviselőtársaim.
Azt gondolom, hogy ki fogok futni az időből, ezért engedjék meg, hogy egy mondattal vagy egy bővített mondattal zárjam a vezérszónoki feladataimat. Önök versenyképességet szeretnének növelni, miközben elfelejtik, hogy egy gazdaság versenyképességét semmi sem segíti jobban, mint négy tényező: minőségi oktatás, szociális biztonság, korrupciómentes, hatékony közigazgatás és a külpolitikai, diplomáciai stabilitás. Önök ebből a négy tételből gyakorlatilag semmit nem tudnak hozni. A magyar kormány megítélése a nemzetközi porondon rémes, és nem megyek bele ennél jobban a részletekbe. Ha annyit mondok, hogy korrupciómentes, hatékony közigazgatás, akkor bármelyik választópolgár kint a buszmegállóban röhögőgörcsöt kap, és mindannyian látjuk, hogy az oktatás teljes lezüllesztése sajnos már túl van a zeniten, tehát lehet azt mondani, hogy a legnagyobb kárt már sikerült elérni, és sajnos szociális biztonságról az önök kormányzása alatt még viccként sem lehet beszélni.
Úgyhogy azt gondolom, hogy ezt a négy elemet kellene hogy erősítsék, annak érdekében, hogy Magyarország és Magyarország gazdasága versenyképes lehessen, és ebben az esetben nagyon szívesen és jó szívvel tudnánk támogatni az ideérkező, ezt építendő vagy ezt segítő törvényjavaslatokat, de amíg nem ez történik, addig a mi támogatásunkat sajnos nem tudjuk biztosítani. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(13.30)
