Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): (Kovács Sándor telefonál.) A helyzet az, hogy mielőtt ön ilyen stílusú szemrehányást tesz, gondolja végig, talán a telefonbeszélgetés közben is tud rá figyelni, hogy mit tett az ön kormánya, akinek a megbízásából itt ül.
Emlékezetes, hogy a balliberális kormányzatok elképesztő áfaemelést is produkáltak, nem feltétlen lett ennek jó eredménye, mert csökkentést ígértek sokszor, és emelés lett a vége. Aztán 2010-ben jött egy Fidesz-kormány, és a 25 százalékra emelt áfával mit csinált, képviselőtársam? Amikor bekiabál, gondolja már végig, mit csináltak önök az áfával! A gyermeknevelési cikkek 25 százalékos áfájával ön mit csinált a szavazatával? Felemelte 27 százalékra! Hazudtak, nem csökkentették vissza, ahogy kellett volna. Nem emelték fel? Nem 27 százalék? Önök emelték 27 százalékra a korábbi 25 százalékot! Milyen alapon tesz szemrehányást egy három hete megválasztott polgármesternek? Miközben ezermilliárdokkal véreztetik ki a magyar családokat a 27 százalékos, világrekorder áfával. Gondolja ezt végig, mielőtt megszólal ebben a kérdésben!
A szegénység csökkenése, növekedése, terebélyesedése kapcsán én nem akarok itt most vitát nyitni, nem ennek a napirendnek a tárgya, ezt a beszélgetést mi sokszor lefolytattuk, le is fogjuk folytatni. Viszont ha már nemzetközi statisztikák, ám legyen, nem szerettem volna, de a táskámban mindig van egy ilyen tartalékcsomag. (Nacsa Lőrinc felmutatja a telefonját.) Ott meg a telefon. Nagyon jó, akkor lesz miről beszélgetnünk.
OECD. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet felmérése szerint a foglalkoztatást terhelő adók Magyarország tekintetében a tagországok között még mindig a hatodik legmagasabb szinten állnak, tehát brutális, kiemelkedően magas szinten. Nem vitatom el, hogy az adóék tekintetében egy 1,1 százalékpontos csökkenés volt kimutatható az utóbbi időben, csakhogy ez még mindig 45 százalékos, és ha megvizsgálják ezeket az adatsorokat, akkor azt látjuk, hogy az OECD-tagállamokban csak a belga, a német, az olasz, a francia és az osztrák dolgozókat sújtják magasabb tehertétellel, mint a magyarokat. Egészen elképesztően kiugró ez az arány. Az OECD-tagállamokban az átlagérték 36,1 százalékos, ami bizony 9 százalékponttal alacsonyabb a magyar terheknél. Tehát amikor adócsökkentések kormányáról beszélnek, gondolják végig képviselőtársaim, hogy nagyjából 9 százalékkal adóztatják jobban az említett munkavállalókat, mint ami a jellemző ezen országok közösségében, és a fogyasztást is brutálisan adóztatják a 27 százalékos áfával. Odáig sem jutottunk el kilenc év alatt, hogy legalább a gyermeknevelési cikkek tekintetében tegyenek némi engedményt, hiszen közös demográfiai célokat artikulálunk. Ugye, minden épeszű ember azt szeretné, hogy a magyar reprodukció végre helyreálljon, vagy végre beszélhessünk róla egyáltalán, hiszen most a mutatószámok sajnos újabb csökkenést mutatnak.
Azt is látnunk kell, hogy az OECD tekintetében a vizsgált országokban az egykeresős, ámde kétgyermekes… (Dr. Varga-Damm Andrea tüsszent.) - egészségére, képviselőtársam! -, az egykeresős kétgyermekes családok esetében az adóterhelés átlaga 26,6 százalék volt az összes OECD-országban, Magyarországon 30 százalék fölötti ugyanez az adóterhelés. Tehát a két gyermeket nevelő családokat, nagyon nehéz helyzetbe jutott, akár mozaikcsaládban élő, egykeresős közösségeket sokkal jobban adóztatják, mint az OECD-országokban jellemző. Éppen ezért mondom azt, hogy mielőtt bármilyen kritikát fogalmaznak meg egy helyi önkormányzat első lépéseivel kapcsolatban, gondolják végig, hogy hova jutott egy évtized alatt hazánk, és hova juthatott volna, ha ezeket a fékeket, ballasztokat nem rakják bele ebbe a rendszerbe.
Azt is látjuk, hogy vannak persze gesztusértékű és általam is támogatott változtatások, ilyen például a négygyermekes nők teljes adómentessége. A problémám ezzel, hogy itt volt egy eredeti fideszes ígéret. Képviselőtársam, most kritizáljanak majd! Miről szólt az eredeti ígéret? Visszakereshető: háromgyermekes édesanyák teljes adómentességét ígérték önök. Nem én találtam ki, bár támogatom, ha behozzák, bármikor megszavazom.
(14.10)
Csak a helyzet az, hogy megnézték, hogy ezt hány ember tudná igénybe venni, és egy 100 ezer fölötti számot tetszettek találni, és arra gondoltak, hogy hát, ennek a költségvetési vonzása azért egy kicsit húzósabb lenne, mondjuk azt, hogy négygyerekesek élvezhetik a teljes adómentességet, itt már csak egy nagyságrendileg 30 ezer honfitársunkat találták. Közülük is alig több mint a fele mutatható ki érdemi bejelentett munkahelyen, és azért egy olyan hölgy vagy édesanya, aki hazánk számára a legfontosabb, leggyönyörűbb szolgálatot vállalja, négy gyermek felnevelését, gondoljanak bele: vélhetőleg vezérigazgatói állásban dolgozik egy multicégnél, vagy egy pénzügyi cég vezetője? Remélem, hogy vannak ilyenek, mégis élek a gyanúperrel, hogy nem ez a jellemző. Tehát azt látom, hogy gesztusértékkel elfogadhatjuk ezt az adómentességet négygyermekeseknél, de talán inkább nyitni kéne a szélesebb társadalmi merítés felé, akkor lehetne demográfiai célokról is beszélni.
Adócsökkentések kormánya - beszélgessünk erről egy kicsit, mert szeretném, ha reagálnának is rá képviselőtársaim, mert itt azért komoly számokkal kell vitatkozni. Az EU egészét nézve ugyanis - szintén OECD-vizsgálat - a beszedett adók összegét is érdemes megnézni, uniós szinten 2018-ban az összadóbevétel mértéke 3,6 százalékkal emelkedett egyetlen év alatt. Magyarországon 2018-ban pedig azt látjuk, hogy csak a középmezőny elején vagyunk, tehát adócsökkentések tekintetében egyáltalán nem tűnünk ki, viszont a bevételek tekintetében 7,5 százalékos növekedéssel számolhatunk, nagyjából egy dupla akkora növekedéssel, mint amennyi pluszadót szedtek be a további OECD- vagy uniós nyugati tagországok.
Tehát a beszedett adók tekintetében viszont a legérdekesebb az, ha megnézzük a 2010-2018 közötti, vagyis a Fidesz-kormányzások alatti változást. Itt a beszedett adóbevételek 58 százalékkal nőttek. Az EU-átlag eközben 30 százalék volt. Tehát nagyjából egy dupla értéket találunk, és önmagában ezt betudni annak, hogy hú, de nagyon hasít a magyar gazdaság, és emiatt mennyivel több adót fizetnek be a cégek, hát, azért nem működik, mert a magyar gazdaság hasítása jellemzően az idehozott, kedvezményezett multihálózatoknak köszönhető, akik viszont az adófizetésből már nem veszik ki a részüket olyan előszeretettel, főleg, miután egy egyszámjegyű, rekordalacsony társasági adót kaptak szintén ettől a kormánytól. Tehát pont önök cáfolják meg a saját mantrájukat, miszerint úgy pörögne a gazdaság, hogy annyival több az adóbefizetés. A helyzet az, hogy nem; nem feltétlen a társasági adó növekménye áll a folyamatok mögött, hanem jellemzően a fogyasztást terhelő adók, a magyar lakosságot élesen, legalacsonyabb és legnehezebb helyzetben lévő szegmensében is sújtó adók.
És azért gondolják végig adócsökkentések kormányaként, hogy egy tipikus élethelyzetben lévő magyar fiatallal mit tettek! Egyrészt a gyermeknevelési cikkek, alapvető élelmiszerek áfatartalmát akkor is növelték 27 százalékra, hogyha az alapvető élelmiszerek közül egy-kettőnek az áfatartalmából engedtek később. Tehát, ahol volt helyettesítő termék, ott láthattuk, hogy árcsökkenésbe a legritkább esetekben torkollott mindez.
Megtették közben a magyar fiatalokkal, hogy a lakáscélú előtakarékosság állami lábát megszüntették, és nem raktak a helyére semmit. Tehát nagyon sokan, akik, mondjuk a CSOK önrészét összeszedték LTP-vel, Fundamentával, egyebekkel, most semmilyen előtakarékoskodási támogatott lehetőséggel nem bírnak. Én egy legitim vitaalapnak tartom, államtitkár úr, hogy a Fundamenta tevékenységét és másokét meg kellett vizsgálni, mert én sem szeretném, hogy valaki állami támogatással üzleteljen saját termékek helyett, nem ezt gondolom erről a cégről, de azért voltak aggályaim nekem is, tehát mindenképp legitim vitaalap erről tárgyalni. De megszüntetni pár nap alatt, és semmit nem rakni a helyébe, egész egyszerűen merénylet a magyar fiatalok, magyar jövő ellen.
Munkásszállók tekintetében ellenzéki képviselőtársaimmal is kis vitában állok. Nem tudom elfogadni gazdasági, mobilitási észérvek okán sem azt, hogy százezrével importáljanak ide idegen munkaerőt, egyelőre csak rotációs jelleggel, 90 naponként forgatva. De amikor megjelennek az első cirill betűs feliratok az úgynevezett munkásszállókon, aztán megjelennek a környékbeli kis közértekben, boltokban, akkor előttem azért felsejlenek a korábbi török, úgynevezett vendégmunkásokat érintő képsorok néhány évtizeddel korábbról és egy kicsit odébbról, de a végeredmény ismeretes. Nem szeretném Magyarországon ugyanezt. Amikor pedig már fiatalok számára egyfajta bérlakásprogramként adja elő Tállai államtitkár úr azt, hogy bizony itt a munkásszállók bővítése mennyire profi dolog a magyar fiatalok számára, hát, akkor az ember komolyan elgondolkozik.
A forintárfolyam tekintetében azért érdemi kérdéseket tettünk fel. Még egyszer mondom, nemcsak az iPhone esetében egy 30-40 ezer forintos plusz zavar engem, amit az indokolatlanul alacsony árfolyam miatt kifizetünk, hanem, mondjuk azok a tények, hogy az alapvető élelmiszerek tekintetében sem kerülhető el a pluszterhek megfizetése. Ily módon az alacsony forintárfolyamot az a magyar lakosság fizeti meg, amelyet önök retorikailag kedvezményezni szeretnének ilyen-olyan adócsökkentésekkel. De mint említettük, a beszedett adótömeg elképesztően növekedett, ezt nem a céges világnak köszönhetik jellemzően, hanem a fogyasztást terhelő adóknak, és eközben a másik oldalon pedig kedvezmények tömegét vették el az érintettektől, hogy a minimálbér megadóztatását ne is említsük. Ez egy külön vitát érdemelne. De annyira egyáltalán nem fehér és nem világos a kép, mint ahogy önök lefestették. Az adóemelések tekintetében a kritikákat illetően pedig mértéktartásra kérek mindenkit ebben a Házban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
