MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Megmaradt Képviselőtársaim! Magyarul közölt cikket a New York Times a kelet-európai agrárbárókról. Ez már önmagában is érdekes, de sajnos ebben hazánk kiemelt szerepet kapott. Tehát itt ugyan Közép-Kelet-Európáról beszélünk, de a legtöbb negatív megjegyzés, amelyekkel ráadásul teljes mértékben egyet tudok érteni, ezek bizony Magyarországról szólnak. Egyáltalán nem gyakori, hogy ez a jelenség felüti a fejét, hogy egy ekkora amerikai lap foglalkozik régiónkkal és azon belül is hazánkkal, ráadásul anyanyelvünkön, de ilyen összefüggésben pedig kifejezetten szomorú, de sajnos mindenképpen igaz. Három szerző írását én egyébként az Alfahír hírportál összefoglalóján keresztül szeretném itt bemutatni röviden. Ez a három szerző „Pénzes gazdák - hogyan fejik meg az Európai Uniót az oligarchák és populisták?” címen írta meg ezt az írást. Kifejezetten Fejér megyére fókuszáltak, de megemlítik, hogy sajnos az ország nagy részére is ugyanúgy igazak ezek a megállapítások, górcső alá veszik és bemutatják, hogy Magyarországon az agrártámogatások hogyan is kerülnek ahhoz a szűk elithez, akikről itt már a Ház falai között is oly sokszor említést tettem. Érdekesség, hogy Ángyán József, az önök volt államtitkára is megszólal ebben a cikkben, aki 2012-ben azért mondott le, mert nem tudott egyetérteni azzal, hogy egy szűk maffiacsalád érdekében történik például a földprivatizáció Magyarországon, és ezen keresztül az agrártámogatások egy jelentős része hozzájuk kerül és hozzájuk csoportosul.
Ahogy említettem, ez a cikk kilenc országban végzett kutatásokat, de mégiscsak a magyar példák a legszembetűnőbbek, és számunkra nyilván a legfájóbbak is. Úgy fogalmaz, hogy Magyarországon a feudalizmus modern változata jön létre, melyben a munkát és a támogatást a szolgálatkészség kapja, a büntetés a jussa annak, aki nem áll be a sorba. A szerzők a kutatás adataiból arra az eredményre jutottak, hogy a támogatási rendszer szándékosan zavaros, durván aláássa az Európai Unió környezetvédelmi céljait, korrupcióval és önérdekkel átszőtt. A brüsszeli vezetés pedig azért nem lép fel a változtatás érdekében, mert a reformok veszélyeztetnék az EU egységét, pedig az agrárprogram a legnagyobb tétel az Európai Unió központi költségvetésében, ami a költségvetés 40 százalékát teszi ki. Ezzel egyébként, mint tudjuk, világviszonylatban is ez a támogatás számít a legkomolyabb agrártámogatásnak. A 28 tagú Európai Unió minden évben 65 milliárd dollárt költ a kontinens agrártámogatására, de Magyarországon és sajnos más közép-kelet-európai országokban is ennek nagy része egy jól behatárolható kör kezébe kerül. A cikk megemlíti azt is, hogy az Orbán-kormány több ezer hektár állami földet árverezett el - itt azért kijavítanám, hogy ennél még sokkal súlyosabb a helyzet -, és a családtagjaik, a kormánypárti politikusok családtagjai, partnereik, barátaik, szomszédjaik, műkörmöseik és egyéb ismerőseik kapták ezek jelentős részét, így ők milliós agrártámogatáshoz jutottak az Európai Uniótól.
Nagyon szomorú vagyok, ahogy már említettem a felszólalásom elején is, hogy ilyen összefüggésekben kell hazánknak megjelenni egy ilyen neves amerikai lapban, és az meg még szomorúbb, hogy sajnos ezekkel a megállapításokkal nap mint nap szembesülünk, és mi is ezeket tapasztaljuk. Itt most már tényleg nem arról van szó, hogy egy-egy szereplő visszaél azzal az erőfölénnyel, azzal a birtokkoncentrációval, amit önök biztosítottak számára, hanem állami szinten, rendszerszinten működik ez a fajta pénzlenyúlás és erőkoncentráció. El lehet képzelni, hogy mondjuk, ugyanazon a földpiacon egy kistermelő, egy átlag magyar gazda hogy tudna versenyképes maradni, hogy tudna, mondjuk, újabb földbirtokot szerezni, ha ilyen szintű erőfölénnyel szembesül, és ilyen komoly támogatásban részesülnek azok, akik ugyanezen a földpiacon megjelennek.
De a versenyképességgel kapcsolatban is ugyanezeket az aggasztó különbségeket tudom elmondani. Teljesen egyértelmű, hogy a magyar állam ahelyett, hogy a kicsik támogatásával, a kicsik segítésével helyzetbe tudná őket hozni, ehelyett gyakorlatilag a köz érdekéről átállt a tőke oldalára, és pont azokat támogatja, azokat erősíti tovább közpénzmilliárdokkal, akiknek nem támogatásokra lenne szükségük, hanem korlátozásokra annak érdekében, hogy életben hagyják azokat, akik náluknál szerencsétlenebb helyzetből, kevesebb kapcsolati tőkével vagy kevesebb földterülettel indulnak ugyanazon a pályán. Tehát remélem, hogy ha más nem, akkor az amerikai lap cikke jó néhány olyan állampolgárt felébreszt és beindítja a vészcsengőt, akiknél a hazai média erre eddig képtelen volt, mivel le sem hoznak többségükben hasonló jellegű cikkeket és tanulmányokat. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
