ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amilyen a jelen iskolája, olyan lesz a jövő - Szent-Györgyi Albert fogalmazott hasonlóképpen. És ha ez igaz, akkor kössük fel az alsóneműt, ugyanis elborzasztó adatokkal találkozhatunk.
Itt most valóságos dicshimnuszokat hallhattunk arról, hogy milyen állapotban van Magyarországon a közoktatás, illetve a szakképzés, illetve az a vízió is csodálatos volt, amit államtitkár úr volt oly kedves felvázolni. De azt már megtanultuk Orbán Viktortól, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem azt, amit csinál, és az a helyzet, hogy itt azért van némi ellentmondás a kettő között. Államtitkár úr azt mondta, itt jegyzeteltem, hogy tudásalapú gazdaság. Milyen szépen hangzik! Milyen jó lenne, ha ez igaz lenne! Kívánom egyébként, hogy így legyen, és ezek a víziók teljesüljenek be.
(18.20)
A versenyképességről is beszélt államtitkár úr. Akkor nézzük a puszta, gonosz számokat, statisztikai eredményeket! Nézzük meg, hogy mondjuk, az exportunkban a magas hozzáadott értéket képviselő tudás akár csak a V4-államokhoz képest is mekkora. Alacsonyabb, mint ott. Nézzük meg, hogy hol állunk a versenyképesség tekintetében! Lehet itt Ugandára mutogatni, mert biztos, hogy előttük vagyunk, de ha megint csak a szomszédokat nézzük, akkor azt kell mondani, hogy Magyarország bizony nem teljesít olyan jól. S ha önök itt folyamatosan megújuló szakképzésről beszélnek mint az oktatási rendszerünk egyik alappilléréről, akkor látni kell azt is, hogy ez a folyamatos megújulás mit hozott. Nem véletlenül beszélnek itt Szakképzés 4.0-ról. Kérem szépen, ha a kilenc és fél éve kormányzó Fidesz számára ennyiszer kellett valamit módosítani, akkor az egészen biztosan nem jó. S ha folyamatos bizonytalanságban tartják az ezen a területen dolgozókat, akkor az egyfajta bejósolhatatlanságot eredményez, egyfajta tanult tehetetlenséget azok között a kollégák között, akik ott dolgoznak. Törvényszerűen nőni fog a frusztrációjuk, a kiégés, és minden olyan negatív következmény, ami ezzel együtt jár.
Most ugyan beszélnek béremelésről, nagyon helyes, kell is, csak azt elfelejtik hozzátenni, hogy a szakszervezetek nem véletlenül működtettek bérnyomásmérőt, ugyanis 2014 óta az a vetítési alap, amihez kötötték a pedagógusbéreket, változatlan. 101 500 forinthoz, az akkori minimálbérhez kötötték, ilyenformán pedig egy egyetemi fokozattal rendelkező, ped. II.-ben lévő pedagógustól havi szinten pontosan azt a pénzt veszik el önök, mint amit most megígérnek nekik. Akkor hogy is van ez? Megint csak vannak a szép szavak és van a valóság. Az a valóság, ami azért elég gyakran szembejön önökkel. Hadd utaljak itt a legfrissebb hírre. Éppen Szabó képviselőtársam osztotta meg velem ezt az örömhírt az Indexről. Schanda Tamás államtitkár úr azt mondja, hogy mégsem kell - ugye, az ITM azzal a javaslattal fordul a kormány felé, és nagyon sokat harcoltunk a Jobbik-frakcióban is azért, hogy ne vezessék be még azt a kötelezettséget 2020-tól, hogy szükséges legyen a nyelvvizsga a felvételihez. Most önök ismerik el, hogy amit eddig mondtak, magyaráztak ezzel kapcsolatosan, az tulajdonképpen nem igaz. Hogyan higgyünk akkor azoknak a szép szavaknak, amiket itt államtitkár úr előadott? Azt kell hogy mondjam: sehogy.
Ráadásul a törvényjavaslattal kapcsolatosan úgy általánosságban elmondható, hogy talán a 127. § - nem akarok butaságot mondani, a 127., mindegy - egyfajta biankó csekket kérne a tisztelt Háztól, 3 plusz 45 területen rendeletileg szabályoznák ezt a keretjellegű törvényt. Tehát bólintsunk rá, higgyük el, hogy ez milyen jó, milyen szép lesz, és nyilvánvalóan aki nem mondja azt, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg van elégedve, az egy galád… hadd ne soroljam itt (Kunhalmi Ágnes: Hazaáruló.), hazaáruló. Köszönöm szépen, kedves képviselő asszony. Bizonyára hazaáruló, így van, nem akarja a nemzet javát.
Viszont ha ezekből a számokból, ezekből a kőkemény számokból és statisztikákból indulunk ki, akkor azt kell mondjuk, hogy ez az óvatosság az ellenzék vagy legalábbis a mi részünkről véleményünk szerint teljesen jogos. Én nem vitatom el a jó szándékot, csak az a helyzet, hogy ez a jó szándék kilenc és fél év alatt - majd mondhatok még néhány statisztikai adatot - hova vezetett. No, nézzük!
Azt mondja Parragh László, aki egyes információk szerint az egész újabb reform mögött és a reformdüh mögött permanens szereplőként ott van, azt nyilatkozza a közalkalmazotti jogállás elvételével kapcsolatosan - a munka törvénykönyve hatálya alá kerülnek majd a pedagógusok, amit most itt önök az egekbe dicsérnek, hogy milyen jó lesz nekik, mert mennyire rugalmas lesz - mi úgy gondoljuk, hogy ez a rugalmasság mint fogalom egy nagyon gonosz dolog is tud lenni, különösen ha az önök gazdaság- és társadalompolitikájára gondolunk, mert ez nem jelent mást, mint a cselédlétet, a teljes kiszolgáltatottságot,azt, hogy pofa be, mert különben megregulázunk. Egy sokkal védettebb státuszból odakerülnek ezek a pedagóguskollégák, ahova egyébként nem akarnak kerülni.
Államtitkár úr, éppen itt néztem az ITM honlapját, azt is nyilatkozta, hogy folyamatos az egyeztetés a szakszervezetekkel. Igen? Akkor a Pedagógusok Szakszervezete miért vonult ki a Szakképzési és Innovációs Tanácsból? Miért? Mert ha önök azt mondják, hogy folyamatos az egyeztetés, az a valóságban nem jelent mást, mint diktátumokat. Mondanak valamit, és annak úgy kell lenni. Viszont ezeket a szakmai partnereket nem hallgatják meg, és egyáltalán, az egészet nem bocsátották társadalmi vitára. Nyilvánvalóan lehetett tudni, hogy mi készülődik, és aki odafigyelt, az a Szakképzés 4.0-ból számíthatott arra, hogy mi várható ezzel az egésszel kapcsolatosan. De mégiscsak megspórolják ezeket a vitákat, és úgy próbálják beállítani a diktátumaikat, mintha azok valódi egyeztetések lennének, holott ez nem igaz.
Na, szóval mit mondott Parragh László? Azt, hogy egy kicsit hátra lehet dőlni ezeknek a pedagógusoknak, ha ők a közalkalmazotti jogállás alá tartoznak. Mondta még tovább is: úgy is megkapják azt a pénzt, mint ha teljes erőbedobással dolgoznának. Azért álljon meg a menet! Az egyik jászberényi fideszes képviselő asszony nyilatkozott úgy, hogy a külföldre ment fiatalok egy bulinak tekintik az egészet, és füves sütin élnek. Szerintem meg az él valami furcsa sütin, aki ilyen mondatokat ki bír magából nyögni. Megsértettek ezzel több tízezer pedagógust, tisztelt kormánypárti hölgyek és urak! Mi az, hogy nem dolgoznak teljes erőbedobással?
Hadd tegyek ide egy másik számot, az oktatáshatékonysági indexet. A legutolsó adat, amit föl tudtam lelni, azt mutatja, hogy a magyar pedagógusok egyébként nagyon jól dolgoznak, és amit lehet, ebből a rendszerből kihozzák. A többi, ne haragudjanak meg, de az önök bűne.
Nézzük az OECD-országokat! A leghatékonyabb oktatás nem meglepő módon Finnországban folyik, aztán a második helyen ott van Dél-Korea, a harmadik helyen, azt hiszem, hogy Csehország, és eszerint negyedik volt Magyarország. A 25. volt Németország, a 28. pedig Svájc. Hoppá! Nem ezzel van a probléma. Tehát nem arról van szó, hogy ezek a galád szakoktatók meg pedagógusok szépen ott a szakképző intézményekben hátradőlnek és nem csinálnak semmit, mert tök jól elvannak ebben a langymeleg közalkalmazotti státuszban. Szépen lépdelnek előre, amúgy meg a hatalmas nagy pénzeket zsebre vágják. Ez badarság! Dolgoznak.
Itt a többi eredménnyel van probléma, mint például a méltányossággal. Mit is jelent ez a méltányosság, tisztelt képviselőtársaim? Azt, hogy mondjuk, egy alacsony családiháttér-indexszel rendelkező diák előre tud-e lépni, vagy pedig ott marad, ahonnét jött, és Magyarország ilyen szempontból bizony nagyon-nagyon rosszul teljesít. Na, ezen kellene változtatni! Én ebből igazából nem tudom kiolvasni, ha akarnám, lehet, hogy ki lehetne olvasni, vagy bele lehetne képzelni, inkább azt mondom, hogy kiolvasni nem lehet, de bele lehetne képzelni, csak van néhány keserű tapasztalatunk, ami azt mondatja velünk, hogy ezt a biankó csekket mi ne írjuk alá. S ne mondjuk azt, hogy majd itt rendeletileg szabályoznak 48 nagyon fontos területet, és ez az egész tulajdonképpen csak egy keretjellegű szabályozás, aztán bízzuk majd önökre, hogy ezt szépen hogyan töltik ki tartalommal. Eszünk ágában sincs erre rábólintani!
Ne haragudjon, Bódis államtitkár úr, valamikor még ön nyilatkozott egy olyasmit, hogy akkor lesz itt az oktatás világában jó világ, ha majd olyanok tanítanak, ha olyan pedagógusok lesznek a pályán, akik nem egyfajta pénzkereseti forrásnak tekintik ezt a hivatást. Hát, keresik azt a pénzt, csak nem nagyon találják - mondom itt a kollégáknak a nevében nagy-nagy tisztelettel. S még egyszer mondom, hogy amit most visszaadnak, azt azért el is vették tőlük az évek során. Tehát ezzel annyira büszkélkedni nem kellene. Ez az egyik.
A másik pedig az, hogy hol van a törvényi garanciája annak, hogy ez akkor majd a következő évben, meg azután is, meg azután is szépen emelésre kerül, vagy pedig most megkapnak egy emelést, aztán az infláció elvisz belőle, amennyit elvisz, és évek múlva majd mindig arra mutogatnak vissza, hogy megkaptátok az emelést, úgyhogy akkor most csönd legyen. Nem hisszük, hogy ez lenne itt a jövő útja.
(18.30)
Nos, aztán a másik, a szakképzés kapcsán, de ez tényleg csak egy ilyen zárójeles dolog legyen, mert még nagyon sok minden lenne, amiről beszélni szeretnék. Benedek András, a Magyar Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke mondta azt valamikor, hogy az érettségi legyen az új alap, és ez nem valami fantazmagória, valami világtól elrugaszkodott őrület. Ha megnézünk néhány valóban versenyképes, innovatív országot, társadalmat, Japánt például vagy éppen Finnországot, ott azt látjuk, hogy ez 90 százalékos szintet ért el. Viszont ehhez mi kellene? Az, hogy az általánosan művelő, műveltető, illetve a személyiséget sokoldalúan fejlesztő képzés 12 éves legyen, és majd utána jöjjön a szakmatanulás - nem késnek le semmiről. Nyilvánvalóan ezeket a fiatalokat valahogy bent kellene tartani az iskolában; ez is egy külön történetet érne meg, és beszélni is fogunk róla.
Nos, néhány kérdés, illetve felvetés azért még itt a hátralévő néhány perc alatt. Rossz dolognak tartjuk azt, hogy itt vannak adható és kötelező járandóságok; ilyen például a jubileumi jutalom, ebből egy valamiféle adható akármit varázsolnának önök. Aztán a foglalkoztatás biztonsága is erősen sérülne; gondolok itt, mondjuk, a felmentés indokaira, ez jelenti önök szerint a rugalmas munkavégzést. Aztán a felmondási idő hossza és a státuszmódosulás is ebben a formában, ahogyan önök elképzelték, sokkal rövidebb lenne, a végkielégítés is alacsonyabb lenne. Nem véletlen, hogy egyes kritikus hangok azt mondják, hogy az egész egyfajta ilyen pénzátcsoportosítással lesz talán akkor majd megoldható, bár azt hozzáteszem, hogy ez a 30 milliárd körüli összeg valóban jelentős. De ezekre azért válaszolni kellene, államtitkár úr.
Aztán ott van az is, hogy ki kerül ki a Kjt. hatálya alól, mert teljesen homályosan fogalmaz ez a törvényjavaslat. Az összes ott dolgozó, szakképzésben dolgozó pedagógus, beleértve egyébként a közismereti tárgyakat oktatókat is, tehát mondjuk, egy magyartanárt, egy történelemtanárt - ővelük mi lesz? Tehát akik ilyen jellegű iskolában tanítanak, azok szintén kikerülnek a Kjt. alól? Aztán a pótszabadság 25 napról 20 napra csökken; tényleg elég nagy cinizmus kell ahhoz, hogy ezt valami diadalként tudják beállítani. Az 50. §-ban írnak a minősítésről a szakoktatók kapcsán, ez is egy teljes homály. Bízzunk meg önökben, hogy majd jó lesz. A törvényjavaslatot elfogadni félnetek nem kell jó lesz. Hova rakjuk a vesszőt? Én nem tudom, illetve tudom, és így is fogunk szavazni, ha ezekre nem kapunk választ, de illúzióim nincsenek.
Aztán miért nem kötik akkor a pedagógus-előmeneteli rendszer szerinti illetményeket a minimálbérhez? Erre azért jó lenne válaszolni, mert megoldódnának azok a felvetések, amelyekkel itt próbálják alátámasztani ezt a törvényjavaslatot, és sokkal vonzóbbá válna a pálya, ha azt a pénzt, ami egyébként meg jár, és most már néhányszor utaltam rá, ilyen formában visszaadnák a pedagógusoknak, szakoktatóknak.
Béralkuról beszélnek állami intézmény kapcsán? Szóval, azért ha-ha-ha, és ezt keserűen mondom. Ne vicceljünk már! Járt valaki itt akkor önök közül, akik megfogalmazták ezt a törvényjavaslatot, vidéki szakiskolában, szakképző intézményben? Majd odaállnak, és akkor verik az asztalt több bért követelve? Szóval, olyan illúziókról beszélünk itt (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), amelyek megvalósulását én teljesen kétségesnek látom, és majd jön a többi. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
