BÓDIS JÓZSEF
BÓDIS JÓZSEF
BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Előre szeretném bocsátani, hogy nagy tapasztalataim nincsenek a parlamenti vitákkal kapcsolatban, de annyi van, hogy azt már megtanultam, hogy a különböző oldali hozzászólások a politikai válaszokat egymásnak szépen megadják, és ebben még nekem segítségemre volt államtitkár úr is, úgyhogy ha megengedik, erre nem térnék ki.
Viszont van néhány olyan fontos kérdés, amire muszáj reagálni. Az egyik, hogy azt gondolom, az oktatási rendszerek egy nagyon komoly ellentmondásban élnek és dolgoznak, és ez az ellentmondás nem más, mint hogy egy olyan valamire kellene fölkészíteni a tanulókat, a fiatalokat, amelyeknek egy jó részét még ma nem is ismerjük.
Közismert most már a közgazdászok világfórumának az a listája, amely a különböző képességeket sorrendbe állítja. A 2015-ös sorrend elején a komplex problémamegoldás volt, a ’20-as sorrend elején is az lesz. A 2015-ös lista utolsó, tehát a tizedik helyén a kreativitás volt, a ’20-as listában ez följön a harmadik helyre. Közben persze van ilyen, hogy kritikus gondolkodás, s a többi. Én úgy gondolom, hogy nincs olyan rendszer, amely tematikusan erre föl tud készíteni.
De mit tud csinálni a jó oktatási rendszer? A jó oktatási rendszer képességeket tud fejleszteni, természetesen bizonyos tudásanyag átadása mentén, mellett és azzal együtt. A képességfejlesztés ma több hozzászólásban előjött, és azt gondolom, hogy ebben nagyon közös a véleményünk. Minden oktatás, képzés kulcsa a képességfejlesztés.
Visszatérő kérdés volt, hogy miért van az, hogy a szakképzést le akarjuk választani a köznevelésről. Higgyék el, ez nem egy mánia. De ha érdemben belegondolunk, akkor a szakképzés mint rendszer kimenetét tekintve sokkal inkább hasonlít a felsőoktatási rendszerhez. Mindegyiknek olyan kimenete van, amelyet vár a gazdaság, vár a társadalom, és közvetlen annak a hasznát szeretné látni, amit befektettek. A köznevelésben ez nyilván nincs meg, a köznevelés az ismeretanyagon túl képességfejlesztés, s a többi, és irányítás a középiskolába, irányítás a szakképzésbe, irányítás - mondjuk, érettségi után természetesen - a felsőoktatásba. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor ez a leválasztás mint alapkoncepció megfogalmazódott, ennek ez volt a mozgatórugója.
Még egy komoly, visszatérő dolog. Volt-e vízió, amikor ezt összerakták, összeraktuk, vagy nem? Azt gondolom, hogy vízió volt, sőt ennél több is, stratégia. Egyrészt az iparnak van a 4.0-s stratégiája, de a szakképzésnek is létrejött a 4.0-s stratégiája. Erre épülve készült ez a törvénytervezet, és azt gondolom, hogy ez így rendben is van.
Kifogásolták, hogy kerettörvény. Természetesen nagyon sok szabályozási kérdés még megoldandó, és nyilván ezt kormányrendelet tekintetében meg is fogjuk oldani. Ennek a rendszernek a legnagyobb előnye az a koncepcióját tekintve is, hogy mind horizontálisan, mind vertikálisan nyitott, rugalmas, egyik képzési formából a másikba való átmenetet nemhogy gátolja, hanem kifejezetten segíti, és figyelembe veszi azokat a fejlődési szakaszokat egy tanuló és fiatal vonatkozásában, amelyeken mindannyian átmentünk. Most mindenki természetesen másutt tart, de ebben pontosan benne van az a sokak által pozitívan említett, van, aki által kicsit cinikusan említett élethosszig tartó tanulás. Azt gondolom, ha akarjuk, ha nem, ebben élünk, ezt kell tenni.
Tudásalapú gazdaság, tudásalapú oktatás, társadalomépítés. Jó lenne, hogyha az ember tudna olyan adatot idézni, amelyet nem is itthon készítettek, amelynek a függetlenségéhez nem férhet kétség. Körülbelül három héttel ezelőtt lehetett olvasni egy MIT által végzett elemzést, amely a tudásalapú gazdaságokat hasonlította össze, ha jól emlékszem, 128-130 ország vonatkozásában. E tekintetben a 15. helyre kerültünk. Nagyon-nagyon alaposan utánanéztem, hogy nincs-e ebben tévedés. Nincs tévedés.
Tehát azok az elmúlt évekbeli történések, amelyek a magyar gazdaságban lezajlottak, amelyek eredményeként egy válsághelyzetből egy stabil gazdasági helyzetbe kerültünk, amelynek eredményeként a GDP 5,2-5,3 körül mozog, amelyért sokat kell tennünk, hogy az is maradjon, vagy minél magasabb, az uniós átlaghoz képest, mondjuk, egy 2 százalékponttal mindig fölötte legyünk, mert ez biztosítja azt a fejlődést, amit egyébként magunk szempontjából is elvárunk, akkor muszáj lépni. Muszáj lépni sok mindenben, képzésben, és azt gondolom, majdan a Nemzeti alaptanterv ebbe az irányba lép el. Most a szakképzésben ebbe az irányba léptünk el.
Egyébként ezzel a törvénnyel nem jogokat akarunk elvenni senkitől, nem korlátozni akarunk, hanem lehetőséget akarunk adni magasabb bérre, ösztöndíjakra, a pedagógusokkal kapcsolatban a jubileumi jutalom megmarad, a szabadság, pótszabadság megmarad. Kétségtelen, hogy van egy ötös különbség, de az Mt.-ben ugyanúgy lehet pótszabadság lehetőségével élni. Egy béralku lehetősége nyílik meg. Igen, abban nincs még gyakorlat. De amiben nincs gyakorlat, annak nem merünk nekimenni? Azt gondolom, hogy neki kell menni, vagy meg kell próbálni, és segíteni a szereplőket abban, hogy sikeresek legyenek e tekintetben.
Többször elhangzott, hogy nem volt konzultáció. Ha ez rám vonatkozik, még rám sem igaz, mert a szakszervezetekkel én is leültem, tárgyaltam, és nem is felületesen, hanem nagyon hosszú órákon keresztül. Hogy ők erről mit nyilatkoznak, az az ő dolguk. Én úgy gondolom, hogy nagyon hasznos és jó megbeszélések voltak. Azok a munkatársak egyébként, akik ezt a törvényjavaslatot elkészítették, ők pedig több száz szakemberrel konzultáltak a folyamat, a készítés során, és az ő véleményük meg tapasztalatuk mind benne van a törvénytervezetben.
Ez volt az általános, amit szerettem volna elmondani. Ugyan államtitkár úr több kérdést közben megválaszolt, és azt nem szeretném ismételni, mert tisztelem mindenkinek az idejét, de Ander képviselő úrtól volt egy hivatkozás Benedek András úrra. Egyetértünk az ő szakmai - hogy mondjam - kiválóságával, de egy mondatot hadd idézzek tőle ezzel a most tárgyalt törvénytervezettel kapcsolatban. Azt mondta, le is írtam, hogy ez egy európai színvonal. Ha egyetértünk az ő kiváló szakmai mivoltával, akkor fogadjuk el talán ezt is. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy jó dolog.
(21.10)
Tényleg csak azokra szeretnék kitérni, amivel kapcsolatban… A kérdés, bocsánat! Kunhalmi képviselő asszonytól elhangzott egy kérdés, hogy kikre vonatkozik a béremelés: mindenkire, aki oktat a szakképzésben. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Igen, igen. Nagy baj lenne, ha különbség lenne. Egyébként jelenleg is a szakképzésben körülbelül, nagyjából 40 százalék azoknak az aránya, akik Mt. szerint dolgoznak, és azt gondoljuk, hogy különösen egy olyan rendszerben, amikor be akarjuk vonni a gazdasági szereplőket, tehát a vállalatoktól, a cégektől azokat az embereket, akikben megvan a készség az oktatásra, és a szakmai képzés tekintetében mérvadók, akkor az Mt. egy jobb lehetőséget biztosít számukra.
Köszönöm mindenkinek, aki látta a törvényjavaslatban azokat a pozitívumokat, ami szellemében mi is egyébként készítettük ezt a munkát. Nyilvánvalóan a kritikákra oda kell figyelni, és ami akár határidők tekintetében - tehát kérdés, hogy miért kell ilyen gyorsan. De ha nem január 1-gyel lépne hatályba, akkor az lenne kérdés, hogy miért később.
Társadalmi vita. Nem tudom, hogy ez igazán társadalmi vitatéma tudna-e lenni, miközben a szakmai közeg nagyon-nagyon széles léptékben be volt vonva.
Elhangzott Nunkovics képviselő úrtól, hogy félő, hogy külföldre távoznak az oktatók. Abban bízunk, hogy tudjuk annyira vonzóvá tenni a szakképzést, hogy ez nem következik be. Az, hogy a köznevelés és a szakképzés között lesz mozgás - biztosan lesz valamilyen mozgás, de azt is gondolom, hogy ez nem baj. Arra kell törekednünk, hogy minél jobb minőségű oktatók legyenek a szakképzésben a hallgatók számára jelen.
Kínálati és keresleti oldal. Egészen addig, amíg - idézőjelben - abban a kényelmes helyzetben volt a szakképzés, hogy volt 10 százalék fölötti munkanélküliség, addig nem kellett annyira odakoncentrálni, hogy akkor miket tanítunk, mire képezzük őket, s a többi. Egyébként azzal egyetértek, hogy jelen van a munkaerőhiány és természetesen a munkanélküliség, de ma ez leginkább átmeneti állapot, meg élethelyzetektől függő állapot a munkanélküliség, de ma alapvetően munkaerőhiány van.
Az is elhangzott, hogy akkor ezek a vállalati rövid idejű célzott ráképzések, szakmai képzések, munkaerőpiaci képzések megmaradnak, természetesen igen. Egyébként az azzal kapcsolatos felelősség és kontroll a vállalaté, hiszen neki az az érdeke, hogy jól képez-e. Nyilván nem munkajogi oldalról, és nem hiszem, hogy a fiatal korosztályt érintené ez. Tehát ez a felnőttképzésre inkább jellemző terület.
Azt pedig köszönöm, hogy a szakmámat a képviselő úr idehozta. Őszintén meg kell mondanom, hogy azért azon a területen magabiztosabban érzem magam, tehát nagyobb a magabiztosságom, de azt is be kell látni, hogy itt vannak életkori dolgok, amelyek ott is korlátokat jelentenek, de egészen addig, amíg nekem ez élményt jelent, addig ellopom a szabadidőmből azt, hogy egy picit azt is tudjam gyakorolni, de most egy olyan feladattal kerestek meg, amiben az oktatással kapcsolatos tapasztalataimat is talán tudom kamatoztatni.
Összességében szeretném azt elmondani, hogy köszönöm mindenkinek a rendkívül aktív részvételét a vitában, a pozitív szakmai hozzáállását, köszönöm a politikusi oldal egymásnak való kitűnő válaszait, és én mindezekre azt szeretném mondani, hogy ez egy olyan törvényjavaslat, amely valóban egy új dimenziót hoz a szakképzésben, az egész oktatási rendszer vonatkozásában is. Nekünk nemcsak az irány jó, hanem maga az egész javaslat jó, de arra pedig, azt gondolom, hogy közösen kell figyelnünk, hogy akkor, amikor ennek szellemében megvalósítjuk a ma és a jövő szakképzését, az egyre sikeresebb legyen. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
