FÖLDI LÁSZLÓ,
FÖLDI LÁSZLÓ,
FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy jelentőségű törvénycsomag került most a Ház elé, egy olyan terület szabályozásáról van szó, amelynek két fontos jellemzője kiemelt fontosságúvá teszi. Az említett két fontos jellemző pedig az, hogy a szakképzésnek egy folyamatosan, sőt egyre gyorsuló ütemben változó munkaerőpiac érdekeinek kell megfelelnie, a jövő globális kérdéseire a jelenben kell lokális válaszokat adnia, hatékonysága, eredményessége pedig közvetve vagy közvetlenül minden magyar állampolgár életére alapvető hatással van.
Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, 2010-ben számottevő átalakítás ment végbe a szakképzés rendszerében: a korábbi szakközépiskolák azóta szakgimnáziumként, a szakiskolák pedig szakközépiskolákként működnek. Azóta mindössze kilenc és fél év telt el, a társadalmi, technológiai, jogi és munkaerőpiaci változások azonban akkora sebességre kapcsoltak, hogy szükségessé vált a szakképzés szisztémájának újbóli átgondolása. Jelzem, ez nem magyar sajátosság, tehát semmiképpen sem az eddigi rendszer korrekciójáról van szó, mint ahogyan puszta jogharmonizációról sem, és a jogalkotók a világ minden táján hasonló kihívások előtt állnak.
Melyek ezek a változások? Elsősorban az, hogy a munkaerőpiac ma már olyan szakemberek kibocsátását várja a képző intézményektől, akik minden korábbinál korszerűbb tudással rendelkeznek, és amikor azt mondom, hogy korszerű, akkor arra gondolok, amire a munkaadók: ez a tudás legyen naprakész, a birtokosa pedig legyen képes annak folyamatos, önálló, élethosszig tartó frissítésére.
Mindennek alapja egy technológiai változás, amit összegezve automatizálásnak nevezünk. Szakértők arra számítanak, hogy a robotizáció miatt szakmák és munkakörök sokasága szűnik meg a következő évtizedekben, a helyükbe pedig olyanok lépnek, amelyekre ma még talán megnevezésünk sincs, holnap viszont már az álláshirdetésekben olvasható lesz.
Egy tavalyi felmérés szerint a magyar dolgozók 49 százaléka már most is automatizálható tevékenységet végez elsősorban a gyáripar, a bányászat, a szállítás és a raktározás területén. Az előrejelzések alapján 2030-ig a munkaórák 24 százaléka automatizált tevékenységgel lesz megtölthető, ez pedig minden munkavállalótól, vagyis magától értetődően a szakképzéstől is nagy fokú kreativitást, tanulékonyságot és rugalmasságot követel meg: betanított munkások helyett magas hozzáadott értékű képzettséggel rendelkező szakemberekre van szükség, olyanokra, akiknek megtanítjuk az emberi együttműködés technikáit, jó gyakorlatait is, és akik magabiztosan képesek átjárni a szakmák és a munkakörök között, hiszen ma már ez is alapvető követelmény.
A szakképzési rendszerek világszerte jelentős kihívás előtt állnak: olyan munkaerőpiaci környezetre kell felkészíteniük a tanulókat, ahol az automatizálás hatására a jelenleg ismert munkák sokasága eltűnik, ma még nehezen elképzelhető munkakörök jönnek létre, és a megmaradó szakmák jó része lényegi átalakuláson megy keresztül. Ezért mindenféleképpen választ kell adni a kor, az új évezred kihívásaira a szakképzés területén is.
De melyek ezek a kihívások, amelyekre a Ház elé benyújtott T/7843. számú törvényjavaslat válaszokat kíván adni? A demográfiai helyzet miatt nehezebb helyzetbe került szakképzési intézményrendszert vonzóbbá teszi a diákok és a szülők számára egyaránt, hiszen látnak benne perspektívát a jövőt illetően. Megjegyzem zárójelben, amikor még iskolában dolgoztam, akkor Cegléden például úgy riogatták a gyerekeket, hogy fiam, ha nem tanulsz az általános iskolában, mész a szakmunkásképzőbe, mész a Bem József Szakmunkásképző Iskolába. Reményeim szerint az új törvény bevezetésével ezek a fajta dilemmák teljes egészében megszűnnek, és nem lesz ilyen úgymond fenyegetés a szülők részéről a diákok felé.
Megteremti a lehetőséget a törvényjavaslat arra, hogy az oktatók versenyképes vagy legalább a mostaninál versenyképesebb, magasabb bért kapjanak; ez a valódi oka annak, hogy a munka törvénykönyve alapján foglalkoztatják majd az oktatókat. A Dobbantó-program, amiről Vinnai Győző képviselőtársam is beszélt, azoknak a tanulóknak kínál fogódzót és lehetőséget, akik az alapfokú oktatási intézményekben nem jártak sikerrel: műhelyiskolába kerülnek, ahol részszakmát tanulhatnak, ez lehetővé teszi majd később a munkaerőpiacra történő integrációjukat.
A mai világban valós ösztönzőkre is szükség van a fiatalok számára, erre a pályakezdési juttatás nyújthat kiváló lehetőséget, ami elérhető célként lebeghet a tanuló szeme előtt. Bevezetésre kerül a „képzési hitel” fogalma, azonban fontos megjegyeznem, hogy csak a külön jogszabályban, részletekbe menően, jól kidolgozott program esetén várható csak siker. Ne legyen túl nehéz az igénybevétel, ugyanakkor az igénybevétel valóban a képzés megszerzése érdekében történjen, és ne lehetetlenítse el végképp azt, aki igénybe vette és mégis lemorzsolódott.
(18.40)
A törvényjavaslat a részletszabályokban olyan lényeges körülményekre is figyel, mint például az új típusú jogviszonyban történő, kötelezően megmaradó jubileumi jutalom kérdése és hasonló ügyek. A törvényjavaslat egyik legfontosabb eleme, hogy lehetővé teszi az intézményrendszer korábbiakkal szembeni rugalmasabb reagálását a munkaerőpiaci igényekre. Mi volt eddig, kérem szépen? Olyan szakmákat tanítottak a szakközépiskolákban és szakmunkásképzőkben, amilyen szakoktatót éppen kaptak, nem a piacnak megfelelően. Ennek megfelelően új fogalom az ágazati alapképzés. Ezt a lehetőséget kínálja az alapkompetenciák elsajátítására, melyek alkalmazása a későbbi technológiák megjelenése esetén is hasznossá válhat.
A szakmák jegyzéke szűkebb körben, az ágazati készségtanácsok bevonásával került meghatározásra, tehát valósak, a piaci igényeknek megfelelnek, és van társadalmi megalapozottságuk. A ráépülő szakmai képzések a struktúra másik halmazát jelentik, amelyek programkövetelménye nem előre meghatározott, azt a miniszter teszi közzé az adott szakmai képzés nyilvántartásba vétele után, tehát jogszabályváltozás nélkül lehet idomulni a piaci igényekhez. Fontos azonban, hogy ezekhez a jogi környezetet folyamatosan hozzá kell igazítani, úgy, hogy az adott szakmai képzés ne csak nyilvántartásba legyen véve, hanem azt a gazdaság vagy a közszféra szereplői jogosultak is legyenek használni.
Nagyon fontos lenne, de nincs a törvényben külön kiemelve a közösségi szolgálat. Számolni kellene azzal, hogy a közösségi szolgálat a lemorzsolódás elleni harcban is fontos szerepet tölthet be, illetve milyen módon lehetne növelni ennek a szerepét. Jelen pillanatban az ezért felelős pedagógus kötelezően nem kap külön juttatást, de a munkája sokkal járul hozzá a helyi közösségek fejlődéséhez, illetve a lemorzsolódás elleni harc fontos eleme, hiszen közösségtudatra nevel, és kifelé terel a közösségi média világából a valós világ felé. A KDNP frakciója nevében jelzem, hogy kezdeményezünk államtitkár úrral, illetve a minisztériummal egy olyan beszélgetést, ami lehetővé tenné, hogy a közösségi szolgálat bekerüljön valamilyen módon majd ebbe a törvénytervezetbe.
Meggyőződésem, hogy jól járnak a szakképzést választó diákok, hiszen míg ma csak a hiányszakmákban kapnak a tanulók ösztöndíjat, a jövőben pedig mindenki fog kapni ösztöndíjat, amelynek mértéke a tanulmányi eredménytől függ.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-KDNP célja továbbra is az, hogy segély helyett munkát adjunk az embereknek, és elérjük a teljes foglalkoztatottságot, közben pedig napi tapasztalatunk, hogy egyre nagyobb a munkaerőhiány. Egyértelmű, hogy egy keresleti munkaerőpiac jobb kiszolgálása érdekében szükség van a szakképzés rendszerének újabb modernizálására. Erről szól tehát az előttünk fekvő törvényjavaslat-csomag.
Ez a jogszabály szilárd alapokra épít. A gazdasági növekedés folyamatos, a munkanélküliség, tudjuk, drasztikusan lecsökkent, nőtt a foglalkoztatottság és nőttek a reálbérek is. A szakemberhiány azonban egyre kínzóbb, égető probléma, amelynek megoldása a keresletvezérelt, kimenetszabályozott, átdolgozott és komplex ismeretanyagot nyújtó szakképzésben gyökerezik. Egy olyan változásról van szó, amelynek sikermutatója félreérthetetlen. A versenyképesség vagy növekedni fog, vagy nem, mi azon fogunk dolgozni, hogy az előbbi történjen, mert mint említettem, ez minden magyar állampolgár messzemenő érdeke.
Kiemelt, fontos célunk, hogy a fiatalok valódi, és hangsúlyozom, magyarországi karriercélt lássanak a szakképzésben. A gazdaság minőségi szakembereket keres, és azt csak egy minőségi, minden tekintetben vonzó szakképzés képes biztosítani. Lejárt az az idő, amikor az ipari tanulók abban a tudatban töltöttek el néhány évet az iskolában, hogy a szakmát majd úgyis az első munkahelyükön fogják megtanulni. Ezért preferáljuk az ötéves technikusképzést, amelynek köszönhetően néhány év alatt kitermelhető a különböző iparágak középvezetői szintje, technikusi rétege. És nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy valamikor kétfajta szakképzés volt: egyrészt volt az ipari szakmunkásképzés vagy a mezőgazdasági szakmunkásképzés, és volt a technikumi képzés. Nagyon nagy hiba volt annak idején, amikor a technikumi képzést megszüntették, felszámolták, bejött helyette a szakközépiskola, ami korántsem tudta betölteni azt a szerepet, amit korábban a technikumok betöltöttek. Nagyon bízom abban, a felépülő, beépülő technikumi rendszer visszahozza azt a fajta értéket, amit korábban is a technikumok jelentettek.
Tisztelt Országgyűlés! Hosszan sorolhatnánk még a változások szükségességét alátámasztó érveket, de mindinkább azt szeretném végül is kiemelni, hogy fontos, hogy karrierlehetőséget biztosítsunk a magyar fiataloknak, fontos, hogy a modern tanulási és oktatási környezet létrehozását, a tanműhelyek fejlesztését és a folyamatosan korszerűsített digitális oktatási tartalmakat meg tudjuk teremteni, továbbá a naprakész oktatói tudás biztosítását.
Mindezek alapján képviselőcsoportunk támogatja a benyújtott törvénytervezetet, és erre kérem nagy tisztelettel az Országgyűlés többi frakcióját is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
