SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy döntöttem, hogy úgy építem fel a hozzászólásomat, hogy teszek három állítást, és utána részletesebben kifejtem, hogy mivel indokolom ezeket az állításokat.
Az első állításom az lenne, hogy második ciklusomat töltöm itt az Országgyűlésben, előtte is persze figyelemmel követtem már hosszú évek óta, hogy az oktatáspolitikában mi történik, de azt határozottan tudom állítani, hogy amióta én itt vagyok képviselőként az Országgyűlésben, ez az első olyan előterjesztés az oktatáspolitika terén, amelyre azt tudom mondani, hogy ez láthatóan egy átgondolt koncepció, és még az irányait tekintve is érteni vélem, hogy miért csinálják ezt. Még azt sem tudom mondani, hogy nem jó az irány, sőt azt mondanám, hogy önmagában az irány jónak tekinthető, tehát koncepcionálisan szerintem alapvetően az irány rendben van. Zárójelben jegyzem meg, persze nem akarom elvinni a hozzászólásomat ilyen irányba, hogy azért ez nem menti fel a Fideszt az alól, amit az elmúlt években műveltek, mert ez beismerése annak, hogy az elmúlt kilenc év nem jó irányba történt. Mindig új irányba indultak, és Hofival élve: már annyiszor indultak el új irányba, hogy most már saját magukkal jöttek szembe, de most meg legalább jó irányba haladunk. Tehát ez az első állításom.
A második állításom az, hogy a koncepció jó, az irány szerintem jó, de vannak benne olyan alapvető hibák, amelyeket szerintem most még ebben a vitaszakaszban célszerű kijavítani, sőt az állításom része az, hogy szerintem a tárgyalást a részletesvita-szakasz beindulása előtt fel kellene függeszteni. Miért mondom ezt? Alapvető hibának tartom azt, hogy nem volt érdemi társadalmi, szakmai konzultáció. Nagyon tisztelem a helyettes államtitkár asszonyt, aki minden bizonnyal ennek a részletes kidolgozásában keményen benne volt, Pölöskei Gábornéra gondolok, de ő azt mondta, hogy majd akkor lesz erről társadalmi vita, ha el van fogadva a törvény.
Ez a törvények szellemének nem felel meg. Sajnálatos módon azt pontosan tudjuk, hogy az oktatáspolitika különösen olyan terület, hogy célszerű alaposan ezt átbeszélni, és úgy bevezetni, hogy mindenki sajátjának érezhesse, ráadásul úgy, hogy ebben tényleg sok olyan elem van, amelyet mindenki magáénak tudna tekinteni.
A második ilyen fontos eleme ennek az állításomnak, hogy azt nem tartom jó szituációnak, hogy nyár elején úgy kellett megtudnom, hogy készül egyáltalán egy ilyen önálló szakképzési törvény, hogy ezt véletlenül helyettes államtitkár asszony egy szakmai beszélgetésen, ahol én is ott voltam, mintegy mellékes dologként elmondta, és mindannyian néztünk csodálkozva egymásra, hogy most akkor tényleg önálló törvény készül? Ezt jó lett volna szintén a társadalmi és szakmai egyeztetés részeként folyamatosan nyilvánosan kezelni. És nem tartom jónak azt sem, hogy egyébként kvázi kiszivárogtatott anyagként kellett megismernem nekem is, mint országgyűlési képviselőnek, ennek az előzetes változatát. De nem az a lényeg, hogy én érzem úgy, hanem hogy ezt nagyrészt a szakma sem ismerte, most a pedagógustársadalomról vagy a diákokról, szülőkről nem is nagyon beszélek, mert ők meg pláne nem tudták ezt.
Másrészt nagyon igaza van abban Arató Gergelynek, és én is ezt erősíteném meg, hogy az is egy nagyon fontos hibája ennek a törvényjavaslatnak, és azért kell felfüggeszteni szerintem a tárgyalását, mert szoros összefüggésben marad ez az anyag az Nkt.-val, tehát a nemzeti köznevelési törvénnyel. Amíg nem ismerjük, hogy azt milyen módon akarják változtatni, addig sok eleme ennek értelmezhetetlen, tehát nem tudok róla érdemi véleményt mondani. Pontosan tudom azt, hogy készül az EMMI-ben az Nkt. módosítása, bizonyos elemeit pletykaszinten már hallottam, de leírt szöveget nem láttam, ergo nem nagyon tudom összerakni, összepasszítani a kettőt. Ezért azt gondolom, hogy az lenne az ideális, ha azt megvárnánk, és a kettőt egyszerre, párhuzamosan tárgyalnánk.
Így jutunk el a harmadik állításhoz. Részletesen erről a harmadikról nem nagyon beszélnék, mert kicsit méltatlannak érzem a dolgot, de azért elmondanám, mármint nem azt, hogy én megemlítem, hanem a helyzetet érzem méltatlannak. Mégpedig azt, hogy jelen pillanatban az EMMI meg az ITM párharcának vagyunk a szemtanúi, és ebben az oktatáspolitika egyfajta ilyen kiszolgáltatott terep. Látjuk jól, államtitkár úr is nemrég még ott szemben ült, most már itt ül, és így folyamatosan szivárognak át a különböző elemek. Én már hallottam olyat is, hogy az OH nemsokára átjön, meg mindenféle pletykák vannak. Csak az a baj, hogy ez a fajta rivalizálás vezet oda például, hogy nem együtt van itt az Nkt.-módosítás meg ez a törvény, és akkor itt csak nézzük ezt a feszülést a két minisztérium között. Tehát sajnálatos módon ez már nem a kormányon belüli kompetenciaharc, mert azt egyébként nem tenném szóvá, hanem most ennek szolgáltatják ki bizonyos értelemben az oktatást. Azt javaslom, hogy nagyon gyorsan zárják le, alakítsák ki az álláspontjukat, hogy ki a győztes, hirdessék ki, és akkor érdemben lehetne folytatni ezt a munkát.
Részletesebben megindokolnám akkor ezt a három állítást, illetve érdemben csak talán az első kettőt, mert mondom, ez a harmadik olyan, hogy csak kérni tudom, hogy zárják le ezt a versenyt vagy harcot a kormányon belül.
Egyrészt miért gondolom azt, hogy önmagában az irány, a koncepció jó és támogatható? Pontosan látjuk azt, ezt senki nem tagadta, sőt mondta is folyamatosan ellenzéki oldalon is, hogy a munkaerőpiacon nagy probléma van; ha csak valaki otthon akart például bármilyen vízvezeték-szerelési vagy burkolási munkát csináltatni, a tapasztalata az, hogy nem talál szakembert, maximum olyan embereket, akik láthatóan életükben akkor fogtak csempét először a kezükbe, de állítja magáról, hogy ő burkoló. Ennek sok összetevője van, mindannyian tudjuk, hogy mi van a hátterében, de a tény az, hogy nincs elég szakember.
(19.30)
Az eddigi koncepciók sajnálatos módon erre nem reagáltak jól. Most úgy látom határozottan, hogy ebben van egy határozott egyetértés közöttünk, hogy kevés a jó szakember. Meg kell keresni azt az oktatási rendszert a szakképzésben, ami biztosítja nekünk hosszú távon, hogy legyen jó sok és jó minőségű szakember.
Erre jól reagál ez a javaslat szerintem, ugyanis egyrészt rájöttek végre arra, amit mi mindig mondunk, hogy a pedagógustársadalmat motiválni kell, ösztönözni kell, rendes fizetést kell nekik adni. Erről beszélt itt mindenki. Igen ám, csak ahogy képviselőtársaim is elmondták, az nagyon nincs rendben, hogy a pedagógusok közül kiemelek 32 ezret, vagy mondjuk, azt inkább, hogy oktatók, mert az úgy jobb, hogyha szakképzésben nézzük, tehát kiemelek 32 ezer oktatót, nekik adok egy magasabb bért. Ezt úgy trükközöm meg, hogy kiemelem a mostani munkatörvénykönyvi környezetéből, és rá nem a bértábla fog vonatkozni, hanem ilyen egyéni alkuval majd ők megalkudnak hivatalosan - bár nyilván a központból fogják ezt az alkut megmondani, hogy mit akar ő kérni ebben az egyéni alkuban, valami rendeletbe beleírják, gondolom, mert máshogy ezt nem lehet megoldani, hiszen nem állhatnak a Kossuth téren sorba 32 ezren, és egyenként nem tudják letárgyalni államtitkár úrral -, míg másik oldalon ott marad körülbelül háromszor ennyi pedagógus, aki marad a mostani közalkalmazotti bértáblában.
Én értem a koncepció lényegét, hogy nincs arra pénz, hogy ezt az emelést mindenkinek megadják. Kár, hogy nincs, mínusz néhány stadion, és valószínűleg meglenne, de most nem akarom elvinni a vitát ebbe az irányba. Csak képzeljék el azt a szituációt, hogy ezt most bevezetik. Mi fog történni? Itt a Kossuth téren kint állnak majd a többiek, akik nem kerülnek át ebbe a magasabb bérkategóriába, hanem maradnak pedagógus közalkalmazottak, kimennek, és követelni fogják, meg sztrájkolni fognak, mert ez van a kezükben. Mi lesz ennek a következménye? Kénytelenek lesznek megemelni a bért. Most akkor két év múlva, mondjuk, ott fogunk tartani, hogy ugyanazon a béren lesz kétféle pedagóguscsoport, teljesen eltérő munkajogi környezetben. Az egyik közalkalmazott, a másik meg - mondjuk azt - normál munkavállaló, a munka törvénykönyve szerint alkalmazva. Az egyiknek fizetik a túlmunkáját rendesen, a másiknak nem, de vonatkoznak rá a közalkalmazottakra vonatkozó védettségi szabályok. És akkor ott mit fogunk csinálni? Semmi mást nem lehet majd csinálni, majd vissza kell csinálni az egészet, marad a magasabb bér, és valamelyik mellett dönteni kell, hogy melyik kategóriába teszünk át mindenkit.
Tehát szerintem most azt kellene eldönteni, hogy melyik legyen, maradjanak közalkalmazottak vagy sem, de akkor mindenki legyen ilyen az országban, és az emelt bért meg meg kell adni mindenkinek. Máshogy ezt nem lehet jól megoldani. Saját maguknak tesznek rosszat szerintem, mert egy-két évre előre a feszültséget beleteszik a rendszerbe, ugyanis ez bérfeszültséget fog okozni, ez tény, ezt nem lehet letagadni, sajnálatos módon ez a helyzet.
Másrészt jó irány ez a koncepció abból a szempontból, hogy a diákokat végre nem kényszeríteni akarják adminisztratív eszközökkel, hogy menjen a szakképzésbe, hanem - ahogy Vinnai képviselő úr is elmondta - egy teljesítményalapú ösztöndíjrendszerrel, meg a megnövelt, hátrányos helyzetűeknek szánt Apáczai-ösztöndíjrendszerrel, tényleg azt látom ki ebből a rendszerből, hogy hatékonyan tudják. Tehát nem úgy, mint ahogy Parragh próbálta ezt korábban, hogy akár tűzön-vízen keresztül is, de odanyomom a gyereket. Ja, hogy az övé egyébként otthon vele németül, angolul beszélget, és majd ő külföldre megy tanulni, de a magyar gyerek menjen oda. Nem. Ez a koncepció ezzel teljesen szakít, és azt mondja, hogy tényleg ösztönözzük. Tehát ezért mondom, hogy a koncepcióval ilyen szempontból is egyet lehet érteni.
Jól látható, hogy valóban, a lemorzsolódás nagy ebben a rendszerben. Szintén Vinnai képviselő úr elmondta nagyon őszintén, hogy olyan 11,5 százalék körüli, ami az uniós összehasonlításokat tekintve ma már magas, mert az Unióban az utóbbi években lecsökkent 10 százalék körülire, nálunk meg megnőtt 10-ről 11,5-re, hogy ez problémás. Valóban, a szakképzési Híd-rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez a Dobbantó-program, ami benne van, nagyon szűken leírva, tényleg néhány mondatban, arra azt mondanám, hogy még lehet, hogy ez is jó irány, hiszen az alapkompetenciák fejlesztését emlegeti a szövegben, én ezzel egyet tudok érteni, részleteket azonban nem látunk. Úgyhogy itt is azt mondom, hogy az elvet jónak tartom, de a részletek aztán itt végképp nincsenek kidolgozva. Ezt is alaposan át kellene beszélni még ebben a vitaszakaszban szerintem.
Másrészt azért is jó ez az előterjesztés, mert úgy értékelem, hogy szakít azzal a korábbi koncepcióval, ami a közismereti tárgyak nagyon drasztikus visszaépítését eredményezte a szakképzésben. Most én ezt úgy értékelem, hogy visszaemelik a közismereti tárgyak súlyát a szakképzésben. Ez összefüggésben van azzal, hogy valóban az az intézményrendszer, amit most letisztítva létrehoznak, tehát hogy lesz egy szakképző intézménytípus meg egy technikum a rendszerben, ezt jól vissza is adja, főleg úgy, hogy a technikum a megerősített közismereti tárgyaival lehetőséget fog adni, hogy teljesen egyszerűen, könnyen tudjon majd a gyerek vagy fiatal felnőtt bejutni a technikumból akár a felsőoktatásba is, mert a mostani rendszerben a szakgimnáziumban ezt nem fogja tudni megtenni, és nemcsak azért, mert a nyelvvizsga-követelményt nem tudná teljesíteni, hanem a közismereti tárgyak többségévelprobléma van.
Azt meg örömmel hallottuk a mai napon, hogy állítólag holnap benyújtja az ITM azt az előterjesztést, hogy a nyelvvizsga-követelmény el lesz halasztva. Ezt mi kérjük évek óta, most már örülünk, hogy ebben legalább egyet tudtunk érteni a végén, és majd a részleteket akkor holnap elolvassuk.
Az intézményrendszer kapcsán én egy dolgot nem értek, úgyhogy erre rá is kérdeznék. Ha én jól értem azt, amit eddig hallottam, meg amit ebben a törvényjavaslatban olvastam, akkor fognak maradni olyan intézmények a jövőben is, hogy gimnázium és szakképző iskola egyszerre. Ezt hogy fogják megoldani, melyik törvény vonatkozik majd rájuk, a bérezés hogy fog megvalósulni egy gimnázium és szakképző iskolában? Ezek azok a kérdések, amiket az Nkt. benyújtása nélkül nem fogok tudni értelmezni, ezért érdekelne ez, hogy mi lesz az ilyen vegyes képzést nyújtó intézményekkel.
Mik a fő hibák? Említettem már, hogy ez a rapid bevezetés nem jó, az sem, ahogy benyújtották, meg az sem, hogy ez január 1-jétől életbe lép elvileg. Úgyhogy én azt javasolnám, hogy legalább egy fél évvel tolják el a hatálybalépését a törvénynek. Értelemszerűen ez azt eredményezné persze, hogy a következő tanévtől nem tudna életbe lépni ez az új rendszer a gyakorlatban, hanem egy tanévvel valószínűleg ezt el kellene tolni. Valóban probléma a bérezés, de erről beszéltem, ez a közalkalmazotti burok megszüntetése ebben a formában. Nagyon fura, ahogy a tankönyvválasztást rendezi. A 48. §-ban azt írja, hogy a pedagógus szabadon választhat a tankönyvekből, és a 99. §-ban meg azt írják, hogy ja, kettő közül. Ez így nagyon nincs rendben.
Úgyhogy van ebben nagyon sok hiba szerintem, ezt kezelni kellene. Inkább egy picit most álljunk meg, várjuk meg az Nkt.-módosítást, tárgyaljuk együtt, és szerintem akkor tudnánk egy olyan megoldást találni, hogy támogatható legyen minden oldalról. Köszönöm szépen. (Taps a DK, az MSZP és az LMP soraiból.)
