DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék előzetesen előrebocsátani. Ha esetleg elmenne a hangom - aminek lehet, hogy itt sokan örülnének -, akkor majd normál felszólalásban próbálom folytatni a felszólalásomat; sajnos még nem vagyok teljesen jól, de nagyon fontosnak tartottam, hogy ennél a törvényjavaslatnál fölszólaljak a Demokratikus Koalíció nevében.
A másik megjegyzés pedig: ellentétben itt mindenki mással, én nem vagyok öntözési szakértő, nem vagyok mezőgazdasági szakértő; laikus vagyok, lehet, hogy jobban értek a hibrid hadviseléshez vagy a kibertérben folytatott hadviseléshez, de azt hiszem, hogy néha egy-egy törvényjavaslatnál nem árt a laikus kívülálló szeme sem.
Én őszintén nagyon örültem ennek a törvényjavaslatnak, mikor megláttam a javaslat címét, hiszen én azt gondolom - és itt ez már talán elhangzott -, hogy az az adat, amit a KSH-tól tudunk, nevezetesen, hogy a 4,5 millió hektárnyi mezőgazdasági területből mintegy 80-100 ezer hektár az, ami öntözés alatt áll, ez 2,22 százalék, az valóban nagyon kevés; ezt talán több képviselőtársam is említette. S ahogy elhangzott most már a kormánypárti képviselők részéről is, bizony a klímaváltozás hatással van Magyarország éghajlatára és nyilván ennek következtében a magyar mezőgazdaságra is. Pontosan tudjuk, hogy az Alföldön már most is néhány területen csak ott lehet termelni bizonyos növényfajtákat, ahol megfelelő öntözés van. Tehát maga a törvényjavaslat célja és egyáltalán, hogy van ez a törvényjavaslat, nagyon pozitív.
Magában a törvényjavaslatban még csak közérdekként szerepel, de itt már nemzetstratégiai, nemzetgazdasági szempontból kiemelt fontosságúnak nevezték az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényt, éppen ezért nem bántam volna, ha Semjén úr helyett a miniszterelnök nyújtja be ezt a törvényjavaslatot, hiszen ez mégiscsak kifejezte volna, hogy a miniszterelnök úr személyesen is fontosnak tartja ezt a kérdést. Ráadásul azt is érdemes lett volna megfontolni, hogy az agrártárca mellett - amelynek természetesen nagyon fontos feladata van - azért a Belügyminisztérium is jelen van, hiszen ugyan öntözéses gazdálkodásról van szó, de mégiscsak a víz kérdéséről. Felületesen érintették eddig a képviselőtársaim a víz dolgát és a környezetvédelmi szempontokat, de a víz, na, az valóban nemzetstratégiai kérdés Magyarországon, az nem lehet egyetlenegy tárca, egyetlenegy társadalmi csoport vagy egyetlenegy terület kizárólagos érdeke. Örültem volna persze, ha a környezetvédelmi szempontok jobban előkerülnek, de miután az agrártárca látja el - ha jól tudom - a környezetvédelmi feladatokat is, hiszen nincsen immár 2010 óta önálló környezetvédelmi tárca, így elég nehéz egyszerre két szempontot érvényesíteni.
Nagyon fontos, hogy az ügyben nyilván akkor volt valamiféle, a kormányon belüli egyeztetés. Azt kevésbé tartom pozitívnak - nincs itt Győrffy Balázs, neki szeretném mondani -, hogy a nagy egyeztetés mindössze a Magosszal és a NAK-kal történt, ez konkrétan két fideszes szervezet, tehát nyilván a Fidesz-frakción belül, a fideszes agrárminisztériumi vezetéssel együtt történt az egyeztetés. Szerintem ennél szélesebb körben is érdemes lett volna erről a kérdésről beszélni.
Na de amikor megnéztem magát a törvényjavaslatot, mert én úgy képzeltem el - és lehet, hogy ebben tévedek -, hogy ha az öntözéses gazdálkodásról beszélünk, akkor van egy keret, egy stratégiai keret, ami arról beszél, hogy miért fontos ez a XXI. században, mi indokolja azt, hogy az öntözéses gazdálkodással sokkal erőteljesebben foglalkozzon az Országgyűlés, ehhez képest azt láttam, hogy rögtön belecsaptak a lecsóba - ha szabad ezt mondanom -, és mindenféle definíciókat öntözési szolgalomról, öntözési közösségről, öntözési kerületekről írnak a törvényjavaslatban, ami persze nagyon fontos, de azt már képviselőtársaim is elmondták, hogy azért ezeknek a részletszabályait, különös tekintettel például az öntözési szolgalommal kapcsolatos kártérítésre meg kártalanításra, kormányrendeletekben kívánják meghatározni, ami azért mégsem egy törvényi garancia.
Éppen ezért egyfelől hiányzik a törvénynek az általános keretjellege, hogy miért is kell és milyen feltételek között kell akár stratégiai szempontból megvalósítani Magyarországon a sokkal erőteljesebb öntözéses gazdálkodást, ugyanakkor azok a részletszabályozások, amelyek a gazdálkodóknak igazán fontosak lennének, csak később kerülnek meghatározásra, így nem pontosan tudjuk, hogy bizonyos definíciókat hogyan értelmeznek és hogyan kívánnak a kormányrendeletben meghatározni. Így összességében azt tudom mondani, hogy akkor van egy olyan törvényjavaslat, amelyiknek bizonyos elemeit ismerjük, de a legfontosabb elemeit nyilván majd valamikor 2020. január 1-je előtt - feltételezem - kormányrendeletek formájában el fogják fogadni.
Ha megengedik, néhány részt külön szeretnék kiemelni, hogy mégiscsak valamiféle szakmai vitát is lefolytassunk, bár én a politikai vitának sem vagyok az ellenzője. Az első és legfontosabb, amit meg szeretnék említeni, és amiről már szó esett itt, ez az öntözésfejlesztési terv. Az öntözésfejlesztési terv kapcsán több képviselőtársam is kiemelte, hogy az egyik legnagyobb probléma - ez nyilván egy komplex terv - a vízügyi, illetve egyéb, az ezzel a területtel foglalkozó szakemberek hiánya, tehát nem lehet tudni, hogy Magyarországon mégis ki fogja ezeket a terveket elkészíteni, miután látható, hogy az a fajta apparátus enyhén szólva is hiányzik a rendszerből.
Nyilván majd segít nekem államtitkár úr feloldani egy ellentmondást is. Az első probléma - és az ellentmondás majd utána következik -, hogy egy ilyen kiadott öntözésfejlesztési terv a kiadástól 15 évig hatályos. Ezt jól olvastam ki a törvényjavaslatból? Azt szeretném megkérdezni, hogy egy olyan világban, ahol percenként változik a helyzet, ahol egészen biztosan öt év múlva máshogy fog kinézni már Magyarországnak akár az átlaghőmérséklete, de akár az egész éghajlata, miből gondoljuk azt, hogy ez a 15 éves időtartam tartható, miközben a törvényjavaslatban az van, hogy egyébként - nagyon helyesen a 6. § előírja - ezeket rendszeresen felül kell vizsgálni. Tehát ezt az öntözésfejlesztési tervet rendszeresen felül kell vizsgálni, viszont az indoklásban már az szerepel, hogy csak 15 évente kell felülvizsgálni. Na most, ha a rendszeresség 15 év, akkor szerintem elég nagy bajban leszünk ezekkel a tervekkel, merthogy ez alapvetően fogja meghatározni Magyarországon az öntözéses gazdálkodást. Tehát én azt szeretném, hogy az államtitkár úr segítsen nekem ezt értelmezni és pontosítani, mert ebben itt ellentmondás van, mert ha rendszeres a felülvizsgálat, szerintem az rendben van, és az életszerű, de 15 évre egy nagyon gyorsan változó környezeti világban terveket készíteni felülvizsgálat nélkül nem lehet, a 15 éves felülvizsgálatnak pedig én nem nagyon látnám az értelmét.
Engedjék meg, hogy fölhívjam a figyelmet egy olyan problémára, amin azért lepődtem meg a törvényjavaslat kapcsán, mert a mostani miniszter elődjével ellentétben, azt gondolom, hogy a mostani miniszter több szakmaiságot mutatott fel, mint az elődje, aki leginkább csak megtekintőként szerepelt a hírműsorokban. Azt gondolom, hogy a jelenlegi miniszter nyilván szakértője az ő területének. Politikai és egyéb vitáink vannak, nyilván szakmai vitáink is vannak, de alapvetően, összehasonlítva az előző agrárminiszterrel - hogy mondjam? -, hatalmas nagy ugrás a szakmaiság terén.
Ezért lepődtem meg azon, amikor az öntözési közösségek elismerése és visszavonása kapcsán azt láttam, hogy a törvényjavaslat azt mondja ki - ez a 8. § -, hogy az öntözési igazgatási szervhez kell benyújtani az öntözési közösségek elismerését, és a kérelmeket a szakmai véleménnyel együtt felterjesztik az agrárpolitikáért felelős miniszternek, aki aztán jóváhagyja ezt az elismerést, vagy visszavonja. Nem nagyon értem, hogy ha van egy, egyébként az öntözéssel foglalkozó igazgatási szerv, ha most már van, ha jól tudom, öntözési ügynökség is (Nacsa Lőrinc: Központ.), akkor miért van arra szükség, hogy az öntözési közösséggel kapcsolatos döntést politikai, miniszteri szintre tolják föl. Egyszerűnek érthetetlennek találom, hogy az a minisztérium, amelynek a vezetése szerintem sokkal inkább szakmai, mint az előző, tehát az előző minisztertől sokkal inkább elvárható lett volna, hogy ő maga akarjon minden ügyben dönteni, hogy a mostani miniszter és a minisztérium miért nem hagyja az ilyen közösségek elismerését azon a szakmai szinten, amelyik erről hivatott dönteni.
Én tudom, hogy a miniszter úr nagyon sok mindenhez ért, államtitkár úr is, hiszen igen sokat leveleztünk írásbeli kérdések formájában agrárszakmai kérdésekben, de azért azt feltételezem, hogy minden öntözési közösség ügyében sem ön, sem a minisztérium, sem a miniszter nem látja át ezeket a dolgokat, sokkal inkább szükséges lenne, hogy ezt egy olyan szakmai szinten oldják meg, ahol - hogy mondjam? - kisebb a lehetősége a politikai befolyásnak.
(12.50)
Ez már csak azért is szükséges, mert amit az elmúlt időszakban tapasztaltunk az agráriummal kapcsolatosan, amit láttunk, az nem volt túlságosan szívderítő. Ugyan Győrffy Balázs képviselőtársam arról beszélt, hogy valóban olyan sok fejlesztési pénzt határozott el a kormány az 1426/2018. kormányhatározattal, amely meghatározta az öntözésfejlesztés irányait, hogy milyen öntözést szolgáló célokat kell fejleszteni - ott előkészítési, tervezési fázis van - , és valóban 2020 és 2030 között évente nagyjából 17 milliárd forintot biztosítottak. Sőt, van egy másik kormányhatározat is, amely a különböző, működtetést akadályozó infrastrukturális eszközök és humánerőforrás-hiányok elhárításához szükséges pénzügyi forrásokat biztosítja, nagyjából éves szinten 3,7 milliárd forint összegben, tehát van erre pénz. Ugyan kevesebb, mint a sportra, azt azért szeretném mondani, mert az éves szinten 20 milliárd forint, és ha még csak a Duna Arénára gondolok, az azért 46 milliárd forint volt, az egyszeri kiadás volt, miközben nemzetstratégiai kérdésről és közérdekről beszélünk. Ezt csak azért szeretném mondani… (Nacsa Lőrinc: Abban is víz van.) Lehet, hogy abban is víz van, valóban, csak nem olyan víz, amit az öntözésre föl lehet használni. Tehát én értem a viccet, vagyis mindent föl lehet használni nyilván. Ezzel csak szerettem volna kifejezni, hogy a prioritások, amikor nemzetstratégiáról beszélünk, azért sokszor eltérnek. Mondjuk, az új Puskás Ferenc Stadionban, ami 190 milliárd, azért olyan nagyon sok víz nincsen.
Lényeg a lényeg, hogy ezzel kapcsolatosan azt szeretném mondani, hogy bár valóban van forrás rá, és Győrffy képviselőtársam hivatkozott is arra, hogy rendelkezésre állnak a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztését támogató felhívás keretében pénzösszegek, de biztosan képviselőtársam is tudja, hogy lényegében ez a nagyjából 50 milliárdos keretösszeg, amit 2016. augusztus 1-jén nyitottak meg, nem merült ki. Ez azt jelenti, hogy azért nagyon nehéz volt ezt az összeget fölhasználni.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem minden olyan stratégiai törvény, amely arra irányul, hogy egyébként a napjainkat sújtó, vízzel, klímaváltozással, mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, szerintem nagyon fontos. De azért előzetesen néhány dolgot biztosan rendezni kell, mielőtt ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk. Ilyen a már említett megfelelő számú szakember hiánya. Ha ezt a kérdést nem rendezik, akkor lehet nagyon szép terveket, törvényjavaslatokat előírni, ember nem lesz, aki ezeket a terveket meg tudja csinálni, nemhogy 15 évente, hanem soha. Mert itt azért nem csak vízügyi szakemberről van szó, talajvédelemmel, környezetvédelemmel nagyon sok olyan kérdéssel kell foglalkozni, komplex tervről van szó.
Nyilván nagyon fontos az, hogy összehangolt fejlesztések valósuljanak meg, ahol a települési és az állami érdeket, a rekreációs és például az árvízvédelmet össze lehessen hangolni. Éppen azért mondom, hogy öntözéses gazdálkodásról beszélünk, nyilván ez az agrártárcához tartozik, de itt azért sokkal többről van szó, sokkal komplexebb kérdésről van szó. Nyilvánvalóan fontos stratégiai kérdés az, hogy a következő programozási időszakban a kormány, és ezt nem lehet ebben a törvényben rögzíteni, de mindent tegyen meg azért, hogy Magyarország számára más feltételek legyenek az öntözés tekintetében. Tudjuk, hogy milyen nehéz most az uniós pályázatokon öntözési programokban elindulni a magyar gazdák számára. Szerintem, ha van nemzetstratégiai kérdés, az az, hogy az uniós forrásokat, amelyek erre rendelkezésre állnak, a saját kereteink és a saját lehetőségeink között ki tudjuk használni. Ezt pedig nem lehet törvénnyel megoldani, ezt csak úgy lehet, ha a magyar kormány akkor, amikor egyébként lobbizni kell az agrárköltségvetésért és az agrárköltségvetésen belüli feltételekért, akkor az én írásbeli kérdéseimre nem azt írja, hogy migráns, hanem azt mondja, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a magyar gazdák az öntözési pályázatokon olyan feltételekkel tudjanak elindulni, amivel valóban föl tudják ezeket az összegeket használni.
És végül engedjék meg, bár több képviselőtársam elmondta, hogy akár tudják támogatni ezt a törvényjavaslatot, de a fenntartásaikat fejezték ki, amin nem csodálkozom, hiszen az elmúlt években akár a „Földet a gazdáknak!” program keretében, akár különböző agrártámogatások esetében mindig azt tapasztaltuk, hogy a kormánykommunikáció a gazdák érdekéről beszélt, de valójában bármilyen program valódi célja az volt, például, a „Földet a gazdáknak!” program esetében, hogy a haveroknak adják oda a földet, hogy kiépítsenek egy vidéki klientúrahálózatot és kialakítják a fideszes hűbéri rendszert. Egyesek azt szokták mondani, hogy ez feudalizmus, szerintem inkább „nerudalizmus”, ha szabad ezt a kifejezést használnom.
Ráadásul, engedjék meg képviselőtársaim, hogy fölhívjam a figyelmüket arra, hogy a New York Times nemrégiben írt a magyar agrárbárókról. A kérdéssel foglalkozott az Európai Bizottság is. Ha a cikket nem is kedvelik, érdemes megnézni azt a videót. (Farkas Sándor: Nem igaz.) De igaz, államtitkár úr, hiába mondja azt, hogy nem igaz, igaz. Érdemes megnézni azt a videót, ahol az Európai Bizottság szóvivői ezekben a kérdésekben válaszolnak. Azt gondolom, hogy olyan törvényjavaslatokra van szükség, amelyek reálisak, és ellentétben a többi ellenzéki képviselőtársammal én nem hiszek az önök ígéreteinek. Én annak hiszek, ha törvényben garantálva vannak azok a feltételek, amelyek nemcsak az agrárbáróknak, nemcsak az önökhöz kötődő személyeknek, hanem valamennyi, egyébként a magyar agráriumban részt vevő számára pozitív előnnyel járnak. Köszönöm szépen. (Schmuck Erzsébet tapsol.)
