HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A Fenntartható fejlődés bizottsága tagjaként úgy gondolom, hogy pár szóval szeretnék hozzájárulni a vitához. Talán hozzájárulok.
Az államtitkár úr már jelezte korábban, hogy fog jönni ez a törvény, tehát tudtunk az érkezéséről, és elolvasásra is volt lehetőség. Tehát én egy egészen más részéhez, de ugyanennek egy más szegmenséhez szeretnék szólni.
Előéletemben 30 évet az ár- és belvízvédelemben töltöttem el, én is szakmabeli vagyok, de nem a mezőgazdaság oldaláról, és látom azt, hogy ennek a megvalósítása, csak önmagában a hálózat, tehát a meglévő árvédelmi nyílt árkok és patakok vagy bármik mint vízellátórendszer vagy a Horvátországhoz és Ausztriához hasonlóan a föld alatti ipari vezetékeken való szállítás, mindegyik hatalmas beruházásokat igényel. Ha ezt az előbb említett horvátországi tapasztalatot veszem, akkor ők azt csinálták, hogy nem engedik el a Dunába a vizet, visszatartják. A Dráva folyó a visszatartás, és a Dráva két vonalán végig, ameddig síkság van, és az alföldi rész működik, fantasztikus termelési eredményeket érnek el, nem ilyen birtokviszonyok között természetesen, mint amilyen nekünk van. A rendszerváltás ajándékozta számunkra a kárpótlási és részaránytulajdoni formákat, ahol osztatlan közös tulajdonokkal háborúzunk a mezőgazdaságban is és a belterületen is egyformán.
Azt gondolom, hogy annak az állapotnak a fölmérése, hogy a belvízvédelmi nyílt árkok, amelyek árvíz esetén jelentős vízmennyiséggel vannak és belvizet okoznak, és millió négyzetmétereket önt el a belvíz, majd azt követően pedig kiszáradnak, és nő a gaz és nő minden bokor rajtuk, tehát ezeknek az állapota és üzemképessé tétele, mert gondolom, hogy a víz szállítását valamilyen módon meg kell oldani, ennek nem ismerhető a terve pillanatnyilag, csak maga a törvény, a gondolat, de már előre lehet látni, hogy ez óriási beruházásokat, ilyen nagy Wesselényi-terveket jelenthet szinte. Még akkor is, ha 400 ezer hektárra vetítjük ki, akkor is ez hatalmas beruházás, de még 100 ezer hektárra is, úgy gondolom. Ez az egyik, amit szerettem volna megemlíteni.
A másik. A vízvisszatartásnak van az osztrák változata, amit van szerencsém ismerni, de ez egyébként Szlovéniában is így működik, amikor magában, duzzasztással tartják vissza a vizet, és gravitációsan töltik ki a különböző tározókba, és nem kell hozzá hatalmas energiát fölhasználni ahhoz, hogy a tározókat föltöltsék, és a nyári öntözésre a mezőgazdaságot ellássák. De nálunk ezt a szót, hogy tározás, nem lehet kiejteni, ez ugyanolyan szitokszó, mint bármi más.
Tehát nagyon veszélyben látom a vízkivétel, a vízvisszatartás lehetőségét, miközben a vízgyűjtő terület központja Magyarország, hatalmas, mondhatni azt, hogy szinte minden ország csapadékvize, hó- és egyéb víz átfolyik Magyarországon, de csak átszalad, és ezzel odavan a víz. Tehát vízben gazdagok lennénk, talán még jó minőségű vízben is, de ugyanakkor a vízvisszatartásban nem látom a törvényben - persze kormányrendeletben lehet, hogy lesz -, hogy a vízvisszatartásra, ennek az értéknek a megőrzésére milyen elképzelések vannak. Ebben forrásokat is nyilván meg kellene majd jelölni, de leginkább a tervet nem látom a jogszabályban, és a szóbeli kiegészítésben sem tett erre említést az államtitkár úr. Köszönöm szépen.
