NUNKOVICS TIBOR
NUNKOVICS TIBOR
NUNKOVICS TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Font Sándornak ez a kis kitekintése körülbelül úgy sikerült, mintha kocsival kimentünk volna a Körútról a Hungaroringre, és szegény még mindig ott körözne. (Nacsa Lőrinc: Na!)
(13.30)
Mi is támogatni fogjuk egyébként nagy valószínűséggel ezt a törvényjavaslatot, annál is inkább, mert 30 évet kell ezen a területen bepótolnunk, és ebben a 30 évben igazából nem történt más, mint az öntözéses rendszer és a víztározási rendszer teljes lebutítása és magára hagyása, úgyhogy ebben óriási hátrányunk van más országokkal szemben, amit éppen ideje lesz behozni.
Magyar képviselőtársam elmondta, hogy vannak aggályai a szakemberhiányt illetően, és ez valóban jogos. Azért mi is kaptunk arról információkat a vízügyi igazgatóságoktól és további hatóságoktól is, hogy nagyon sok ember hagyta el a pályát, pontosan azért, mert nem fizették meg őket, nem becsülték meg a munkájukat rendesen, úgyhogy nagyon szeretnénk, hogy a jövőben a kormány majd tekintettel lenne az ő munkájukra is, és így próbálná honorálni az ő szolgálataikat.
Szóba került az, hogy a talajra milyen hatással lesz ez, és miniszter úr a bizottsági meghallgatásán elmondta, hogy olyan technológiákat fognak szolgálatba állítani, amelyek majd egészen pontosan meg tudják mondani rétegvizsgálatokkal, hogy egy adott helyen a talajnak milyen ásványi anyagokra van szüksége. Úgyhogy én nem tartok igazából attól, hogy itt a talajkimerülésről kellene beszélni, sőt Magyarország esetében pont arról lesz szó, hogy ezeknek a talajoknak szükségük van erre az öntözéses rendszerre. És egyébként a magyar lakosságnak is szüksége van erre az öntözéses rendszerre, ugyanis, ha két hét múlva azzal állunk szemben, hogy nem lesz majd kenyér az asztalon, akkor, azt hiszem, abból jóval nagyobb felháborodás lesz.
Annak nagyon örülök, hogy itt az elmúlt egy órában több fideszes, illetve KDNP-s képviselőtársam is elmondta, hogy igenis létezik a klímavészhelyzet, és hogy erre reagálnia kell Magyarországnak. Azt hiszem, az elmúlt években nem volt annyi fideszes, KDNP-s képviselő, aki ezt elismerte volna, mint akik most itt az elmúlt egy órában. Örülök, hogy önök is végre felébredtek ezen a téren.
A 15 évet egyébként én is sokallom. Szerintem 15 év alatt nagyon sok minden történhet magával a talajjal is, amikor majd nekünk is reagálnunk kell arra, hogy hogyan változtatunk ezen. Szerintem ez még lehet egy vita tárgya.
De kettő dolgot mindenféleképpen szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy a gazdák nem ismerik a feltételrendszert, nem tudják, hogy mekkora támogatás áll majd a rendelkezésükre, milyen arányban tudnak támogatásokat lehívni, és hogy maga a rendszer kialakítása, nyilván üzemmérettől függően, mennyibe fog nekik kerülni. Tehát ezért is jó lett volna az állami földeket, mondjuk, nem elherdálni, hanem ilyen mintagazdaságokat is létrehozni, ahol be lehet mutatni a magyar gazdáknak, hogy kérlek szépen, Józsi, így lehet megcsinálni az öntözéses rendszert, ennyibe fog kerülni, így néz ki egy pályázat, és akkor mi ebben tudunk neked segíteni. (Font Sándor: Mezőhegyes! Ezért van!) Egy darab, jó, gratulálok! (Font Sándor: Hány kell?) Legyen száz, mondjuk, jó? (Font Sándor: És mindegyiken ugyanazt bemutatjuk?) Persze. De ez nem egy párbeszéd, tehát majd nyomjon gombot képviselőtársam, ha vitázni szeretne.
