SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvény kész tényként kezeli az öntözéses gazdálkodás elkerülhetetlenségét, más alternatívát nem is vizsgál, ezzel kapcsolatosan hatásvizsgálati tanulmány nem is készült a törvényhez, pedig kellene. A törvény szemérmesen elhallgatja, hogy az öntözésre kényszerítő elégtelen csapadékmennyiség igencsak kapcsolatban áll az éghajlatváltozással, annak következményeként értelmezhető. Viszont, ha az öntözéses gazdálkodás és az éghajlatváltozás kapcsolatát vizsgáljuk, érthetővé válik a szemérmes hallgatás. A tervezett intézkedés ugyanis, miközben adaptációs célokat szolgál, szembemegy a mitigációs, üvegházhatásúgáz-csökkentési célokkal, mivel az öntözéses infrastruktúra kiépítésének, fenntartásának és működtetésének energiafelhasználása hozzájárul az éghajlatváltozás okaihoz.
Mint ahogy államtitkár úr is a bevezetőjében említette, itt nagyberuházásról van szó. Egy hatásvizsgálat talán feltárhatta volna ezt a mindenki által tudható tényt, és számszerűen is rámutathatott volna erre az ellentmondásra. De gondolom, az öntözés közérdeke mellett az éghajlatváltozás közérdeke eltörpül a kormány számára, annak ellenére, hogy az öntözés kényszere éppen abból származik. Igaz viszont, hogy a kedvező éghajlat megőrzését még nem nyilvánította a kormány közérdeknek. Az LMP ezt várja.
Az nyilvánvaló, hogy az embereknek élelemre van szüksége, de ennek szűkössége az éghajlatváltozás mellett nem javítható öntözéssel, hiszen a szűkösség nemcsak a talajnedvességgel, de számos más ökológiai tényezővel is összefügg. Az öntözéses gazdálkodással szembeni kétségek azonban nemcsak az éghajlatváltozás okaihoz való hozzájáruláson keresztül fogalmazódnak meg, hanem a termőtalajjal kapcsolatos aggályok nyomán is. Az öntözés hatására a talaj termékenységében romlás következhet be, amelynek mértéke sok esetben felülmúlja a kedvező hatásokat. Az öntözéses gazdálkodás egyik jellemzője, hogy az öntözés eredménye az első termesztési évben jelentkezik, míg a káros hatások esetleg csak több év alatt fejlődhetnek ki. A kedvezőtlen folyamatok több évig vagy végleg meggátolhatják az eredményes növénytermesztés lehetőségét, a talaj javítása pedig igen nagy költséget jelenthet.
A jellemző problémák: a szikesedés, a tápanyagok kilúgozódása, a talaj tömörödése, a felszín kérgesedése, cserepesedése és az erózió. A kedvezőtlen hatások közül a legelterjedtebb a talaj szerkezetének leromlása, a szerkezeti elemek, talajmorzsák szétiszapolódása. A szétiszapolódott felszín akadályozza, lassítja a víz talajba szivárgását, ami már viszonylag kis csapadék- vagy öntözésintenzitáskor is túlnedvesedést, tócsásodást, felszíni lefolyást, sőt talajlehordást eredményez, súlyosbítja a talajeróziót. A törvény általános keretek, tervek és körzetek kialakításán keresztül kívánja majd biztosítani a megfelelő, a talajt nem károsító öntözést, ám a termőhelyek ökológiai változatosságának sokszínűsége aligha enged meg általánosításokat, receptre felírt használatot.
Amennyiben alternatív megoldást keresnénk az öntözéssel szemben, akkor meg kellene vizsgálnunk, túl azon, hogy a gazdák rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, miért is kell öntöznünk termőföldjeinket.
(13.00)
Ez a kérdés azonban fel sem merül, hiszen akkor szembe kellene nézni azzal a kellemetlen ténnyel, hogy az eddig folytatott talajforgatásos technológia következtében kialakult talajállapot vészesen lecsökkentette legtöbb mezőgazdasági talajunk víztározó képességét. Ilyen körülmények között persze az öntözés hatékonysága és hatásának tartalma is igen csekély, majdhogynem az öntözés időtartamára korlátozódik.
A termőhelyi tényezők közül a talaj határozza meg a tábla vízgazdálkodását, melyet a helytelen művelés leront. A sekély, elművelt, szerkezetében megváltoztatott, élővilágtól szinte teljesen megfosztott talaj nem képes vizet tárolni. A probléma eredete a talajforgatásos technológia, amely nem hagy szerves takarót a talajfelszínen, így a talaj - vegetáció hiányában - borítás nélkül marad, és ki van téve a víz és a szél koptató hatásának, a napi hőingásoknak, a fokozott kiszáradásnak és a tápelemek intenzívebb kimosódásának.
A talajforgatás az eredeti rétegrend felborítása miatt megváltoztatja a talajélet dinamikáját, a talaj szerves szénkészletének feléléséhez, végső soron a növény természetes táplálkozását biztosító baktériumok és gombák tömeges pusztulásához, a talajban működő tápláléklánc megcsonkításához vezet.
A talajélet művelt talajainkban a természetes töredékére csökken, 50 év alatt a tizedére, mint ahogyan ezt Nagy István miniszter úr a legutóbbi miniszteri meghallgatásán is kiemelte, holott a növények tápanyag-utánpótlását éppen a talajban lévő elhalt biomassza lebomlása biztosítaná. A műtrágyázás tovább rontja a helyzetet mindamellett, hogy gyártása és felhasználása jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági ühg-kibocsátáshoz, a denitrifikáció által eltávolított dinitrogén-oxid miatt. Ezen kibocsátásokhoz járul még hozzá a talaj szerves szénkészletéből felszabadított szén-dioxid, amelyek miatt mezőgazdasági talajaink szénraktározása folyamatosan csökken.
Nem mellesleg a talaj vízháztartásában ugyancsak a talajélet játszana döntő szerepet, ha azt nem tennénk tönkre. A talajszemcséket nagy víztározó kapacitással rendelkező stabil morzsákká egy glomalin nevű óriásmolekula ragasztja össze, amelyet gombák fonalai termelnek. Ez a glomalin nemcsak a víz megkötésében, a növények táplálkozásában, hanem a szénkötésben is jelentős szerepet játszik, a talaj szerves szénkészletének 15-20 százalékát tárolja. Azonban ezekért a jótékony hatásokért felelős gombafonalak képtelenek egy állandóan bolygatott talajban fennmaradni, mint ahogy azon más szervezetek is, amelyek nélkülözhetetlenek a televény termőtalaj fenntartásában.
Tisztelt Országgyűlés! A teremtés gondoskodott az emberről: bőséggel látta el termőfölddel. A Teremtő csupán a felelős gondoskodást bízta az emberre, de ehelyett az ember ezeket az ingyen kapott áldásokat teszi tönkre, és próbálja helyettesíteni művi módon. Teszi ezt azért, hogy az elkövetett hibák jó táptalajai legyenek a további gazdasági növekedésnek, hogy mesterségesen, ipari módon kelljen pótolni a talaj tápanyagait, a benne lévő baktériumokat, mikroelemeket, és ahogy most látjuk, a vizet is.
Az Európai Unió immár 70 éves agrárpolitikája milliárdokat költött és költ egy olyan agrárgazdaság támogatására, amely hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, talajpusztuláshoz, sivatagosodáshoz, az élőlények sokféleségének és az ökoszisztémák nyújtotta szolgáltatások csökkenéséhez, amely egyre csökkenő mértékben támogatja egészségünket, és amely elveszi a lehetőséget a jövő generációktól. És itt most szeretnék utalni az IPCC legutóbbi jelentésére, ami specifikus jelentés volt, amely jelentés megállapította, hogy ez a szántásos mezőgazdálkodás nagyon komolyan hozzájárul az éghajlatváltozás felgyorsulásához.
Ugyanakkor azt látjuk, hogy a talajmegújító gazdálkodásnak ma már számos formája ismert, a mulcshagyó direktvetéstől kezdve az agroökológiai rendszereken át az élő mulcsig, amelyek a teremtés erejére támaszkodva a teremtett világ tönkretétele nélkül nyújtanak kenyeret mindenkinek. Éppen ideje lenne tehát a közös mezőgazdasági politika gyökeres reformjának, hogy a gazdáknak szánt támogatások ténylegesen a közjót szolgáló technológiákra történő átállást szolgálják.
A tárgyalt konkrét törvény kapcsán javasoljuk, hogy további, a helyzetet súlyosbító döntések helyett inkább a termőfölddel való felelős gazdálkodásról benyújtandó törvény keretében rendezzük a vízhiánnyal kapcsolatos problémákat, a felelős, a teremtett világra támaszkodó, de azt megtartó, fenntartó gazdálkodás megköveteli, hogy az idejétmúlt, a fenntarthatatlanságát már bizonyított talajforgatásos, kemizált gazdálkodást fokozatosan kivezessük a gyakorlatból. Ennek ütemtervét, a helyettesítő technológiák széles körű megismertetésének és bevezetésének módját egy merőben új törvényben szükséges rendezni.
A benyújtott törvénytervezettel kapcsolatosan arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy alapvetően hiányzik a vízkészletek rendelkezésre állását a klímamodellek alapján tisztázó elemzés. Újra készíteni kellene egy országos vízgazdálkodási kerettervet, a környezeti, ökológiai szempontokat, korlátokat figyelembe véve, a klímaváltozás miatt szigorú vízkészlet-gazdálkodási megközelítéssel. Minden kormányzati intézkedést, beleértve a jogszabályalkotást, a vízár- és támogatáspolitikát ehhez igazítva kellene újragondolni; mert a kormány nagyon is tudatában van annak, hogy a víz a XXI. század aranya, stratégiai jelentőségű készlet. Felszín alatti vízkészleteink csak feltételesen és emberöltők távlatában pótlódnak, felszíni vízkészleteink 96 százaléka határon túlról érkezik, ha érkezik. Éppen ezért először a vízkészleteinket, a talajok vízmegtartó képességét kellene növelni, a térségi vízháztartás feltételeit javítani.
Tisztelt Országgyűlés! Muszáj észrevenni, hogy az egyre inkább szorító ökológiai válságért mi, emberek vagyunk a felelősek, és ebben a felelősségben a döntéshozó jobban részesül. Az nem lehetséges a végtelenségig, hogy talajaink termőképességének biztosítása érdekében mindent, ami a növénytermesztéshez szükséges, mi vigyünk oda mesterségesen.
Hozzászólásom a józan észre, a bölcs belátásra támaszkodik. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a világot nem lehet szektorok, partikuláris érdekek mentén szemlélni és irányítani. Egyszer el kell kezdeni az egymást kioltó döntések, cselekvések felszámolását. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
