BALCZÓ ZOLTÁN,
BALCZÓ ZOLTÁN,
BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Magam is azzal kezdtem volna, hogy felsorolom az ebben a törvénycsomagban szereplő egyes törvényeket, szám szerint tízet, annak érzékeltetésére, hogy meglehetősen tág csomagról van szó, de Kaderják államtitkár úr ezt megtette, úgyhogy csak annyit emelek ki, hogy a bányászatról szóló törvény mellett például az egységes közszolgáltatói számlaképről szóló törvény is szerepel benne. Mindez összesen 87 szakaszban. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy koherens, egységes véleményt erről nehéz mondani. Talán persze mindegyik az energiapolitikához kötődik, ennyiben sokkal jobb a helyzet, mint ’98-2002 között, amikor a váltakozó áramú halászatról és a dajkaanyaságról kellett egyidejűleg végszavazni. Itt most van azért egy összekötés szakmailag, tartalmilag az egyes törvénymódosítások között.
Annyit emlegették az EU-s jogharmonizációt, hogy talán hadd foglaljam össze - nyilván önök ezt tudják, de nem árt átismételni -, hogy akkor miről is van szó. Tehát irányelveket és rendeleteket veszünk át, és sokszor azt gondolják, hogy az irányelvek önkéntesek. Nem, az irányelv is kötelező, csak ebben az esetben egy bizonyos nemzeti, tagállami sajátosságnak a törvénybe való bevitelére lehetőség van, de az irányelv fő célját kötelező teljesíteni. A rendelet még egyértelműbb: amikor hatályossá válik egy európai uniós rendelet, a kihirdetése után húsz nappal, amikor megjelent a közlönyben, az minden egyes tagországban érvényessé, kötelezővé válik, úgy mondják a jogászok, hogy behatol a jogrendbe. Tehát azt kell mondanom, hogy olyan nagy játékterünk ebben a kérdésben nincs.
Szeretnék két területről is külön szólni, hogy tartalmi része is legyen a hozzászólásomnak. Az egyik az, hogy a tagállami kormányoknak az éghajlatváltozási stratégiát, annak elfogadásától számítva, ötévente felül kell vizsgálnia, illetve célszerűen egy nemzeti energia- és éghajlatváltozási stratégiára van szükség. Ezt célszerű együtt kezelni. Hadd említsem meg, hogy a nemzeti energiastratégiát 2012-ben fogadtuk el ebben a parlamentben. Úgy gondolom, ideje lenne a megújításának és egyben az éghajlatváltozási stratégia megteremtésének, megújításának is. Azért tartom fontosnak, hogy ez minden tagállam számára előírás, hiszen ez biztosítja, hogy a párizsi megállapodásban meghatározott nemzeti vállalásokat a tagországok végül is teljesítsék, tehát ez egy fontos része ennek.
Szeretnék szólni az energiaunióval kapcsolatos, ebben a törvényjavaslatban szereplő öt rendeletről és három irányelvről. Tudom, hogy ezek csak részben kerülnek most beillesztésre, részben már megtörtént vagy meg fog. Azért merek ettől ilyen mértékben eltérni vagy egy kicsit tágabban beszélni róla, mert Witzmann Mihály úr is megengedte magának - nyilván ez szuverén joga -, hogy a rezsicsökkentésről is mondjon dicsérő szavakat. Nekem meg azt engedjék meg, hogy azokról a nagyon fontos uniós rendeletekről szóljak, amelyeknek a vitájában és szavazásában részt vettem, egyetlen részt kiemelve belőle.
Uniós rendelet, amelyre itt is hivatkozunk, hozta létre az európai uniós Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét, valamint a rendszerirányítóknak, ami nálunk a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító, a MAVIR, a neki megfelelő uniós szerveknek a munkáját koordináló regionális koordinációs központokat. Nos, a vita - és éles vita - annak idején az Európai Parlamentben arról szólt, hogy mik a felelősségi kérdések, ugyanis ezek a regionális központok ajánlások mellett koordinált intézkedéseket is meghozhatnak. Több ország, akkor Magyarország is - én most a parlamenti vita stádiumáról beszélek -, a szubszidiaritás elve megsértésének tekintették, és ez valóban így van, hiszen ha az alapszerződések értelmében az energiapolitika nemzeti hatáskör, akkor annak kérdése például, hogy a hatásmechanizmusokkal hogy állunk, hogy egy ország hogyan ítéli meg, milyen rendelkezésre álló erőművi kapacitásra van szüksége a jövőben, ez valóban nagyon szorosan hozzátartozik a nemzetstratégiához. Tehát ezt nem adhatjuk át egy regionális központnak döntésre. Jelenleg is 32 százalék a magyar energiaimport, tehát azt nem mondhatják, hogy a kiteljesedő Európai Unióban egy ország, ha úgy alakul, hogy kisebb a kapacitása, hát szerezze be megfelelő határátmenő kapacitásokon a számára szükséges energiát.
Erre csak azért akartam felhívni a figyelmet, mert itt is a puding próbája az evés, és azt hiszem, az nagyon fontos, hogy Magyarország a maga energiabiztonsága érdekében igenis meg tudja-e őrizni azt a szuverén jogát, hogy ezeket a kapacitásokat maga határozza meg. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
