MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Hölgy és Urak, bocsánat. Nem tudok most olyan jószívű lenni, mint az előző törvénynél, amikor láttam, hogy államtitkár úr barátságosan bólogatott többször errefelé, amikor az együttműködő mondatokat mondtam. Vannak azért ezzel problémák. Elég hosszú idejük volt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot összerakják, hiszen a parlament nagyon-nagyon régen ülésezett. Most elkezdtük pozitívan használni a „salátatörvény” kifejezést, de szeretném önnek elmondani, államtitkár úr, hogy amikor egy ilyen típusú javaslat beérkezik, akkor az ember elkezd gondolkozni ellenzékként, hogy mi van ebben eldugva. Tényleg az van-e benne, amit úgy látom, hogy a jobbikos képviselőtársam nagyon jószívűen tudomásul vett… (Balczó Zoltán: Mert ez kötelező!) Oké, de az a kérdés, hogy mindegyik, ami ebben benne van - most kicsit csatlakozom a Fideszhez, egyetértek vele a kormánnyal szemben, hogy szerintünk is 11 és nem 10 -, hogy a 11 törvényben mi van benne. Tényleg az van benne, amit most itt Balczó képviselő úr fegyelmezetten megsüvegelt, vagy esetleg vannak benne olyan dolgok eldugva, amire a gyanútlan képviselő vagy ellenzéki ember esetleg nem figyel fel, s akkor máris itt vagyunk abban a nehéz és bonyolult helyzetben, hogy látszólag valamit támogattunk, pedig nem kellett volna.
(17.00)
Nos, azt kell mondjam, hogy néhány ilyenről szeretnék beszélni, amiben nagyon komoly problémát látok. Nagy tisztelettel hallgattam Aradszki képviselőtársam meggyőző érvelését azzal kapcsolatban, hogyan kell a damaszkuszi úton fel-alá rohangászni, és mindezt megtenni 5-6-7 esztendő alatt. Ugye, 2012-ben elképesztő mondatokat mondtak azzal kapcsolatban, hogy milyen nemzetietlen az, aki úgy gondolja, hogy nem állami kézben kell lenni a földgáztárolóknak, hogy egyébként pedig minden, ami van, csak és kizárólag így helyes, és akkor egyszer csak már nem kell állami kézben lenni. Tehát 400-500 milliárd forintot elköltöttünk, azért hangozzék már el ebben a Házban a tisztesség kedvéért, hogy 400-500 milliárd forint közpénzt elköltöttünk arra, hogy ez állami kézben legyen, majd egyszer csak nem kell állami kézben lenni. Most pedig, lássunk csodát, ön itt elmondja, hogy tulajdonképpen nem is olyan nagy baj, hogy külföldön is lehet ilyen biztonsági tartalékot, ezt a fajta keretet tárolni.
Witzmann képviselő még elegánsabb volt, ő elmondta, hogy minden rendben van, hiszen tele vannak a tárolók. Egyáltalán nem foglalkozott azzal az egyszerű ténnyel, hogy ebben a salátatörvényben tulajdonképpen, ha most nagyon Fidesz-kommunikátor lennék, és fordítva ülnénk itt, azt mondanám, hogy önök elárulták a hazájukat. Egy bizonytalansági tényezőt tettek bele abba a rendszerbe, amiről önök egyébként, még egyszer mondom, 2012-ben mindenkit győzködtek arról, hogy ez másképp ebben a hazában semmiképpen sem lehet.
Itt van például a távhőügy, itt szintén szeretnék két rövid dologról szólni. Az egyik az, hogy újabb engedélyeket és újabb díjakat fog majd tudni kivetni a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal az emberekre. Ez helyes; nyilvánvalóan az a cél, hogy ők is szolidabb pénzügyi lehetőségekkel rendelkeznek, kicsit fel kell őket is tölteni. Viszont új szabályozásokat vezetnek be a távhőtermelés működési engedélyének visszavonásánál. Ugye, megjelenik az az opció, hogy ha valaki 30 napon belül nem tud engedélyt kapni, vagy másodszor is a menedékes földgázkereskedőhöz fordul, akkor adott esetben az engedélyt vissza lehet vonni.
Ne haragudjanak, ha azt mondom, hogy nem világos, hogy most hogyan került ide ez a történet. Nem arról van-e itt egyszerűen szó, hogy már megint sokat szidott módon, általunk más sokszor megemlített módon önök megint valami piaci vitába megpróbálnak jogszabályi, törvényi szabályozási eszközökkel beszállni. Nem megint arról van-e szó… Nem tudok most konkrét példát mondani, ha visszakérdeznének, és ez egy ilyen típusú vita lenne, akkor nyilván nem tudnék most önöknek mondani, de lehet, hogy majd pár hét múlva el fogjuk olvasni valamelyik újságban, hogy ki az, aki ezen szabályozás alapján ki fog esni valamilyen fajta, lehetséges egyébként, nyilván jónak tűnő bizniszből.
Tehát hogyan került a csizma az asztalra? Miért van ez a szabályozás most itt? Ez is ténylegesen az EU-jogharmonizációs irányelvek vagy rendeletek, teljesen mindegy, alapján, vagy pedig megint azt akarják megszavaztatni a parlamenttel, hogy valakinek nem stimmelt valamilyen dolga a központi hatalommal szemben, és akkor úgy gondolják, hogy hozunk egy törvényt, és jövő héten pedig őt ki is lehet már egy törvényre hivatkozva iktatni.
Akkor itt vannak ezek az EU-dolgok. Ebben is azt látom, úgy gondolkozom, és ugye, Balczó képviselő úr nálam sokkal tapasztaltabb, az irányelvek, rendeletek különbségét most meghallgattuk, de biztos, hogy nem svédasztal az EU-jogharmonizációs dolgok. Biztos nem arról van szó, hogy ami nekünk tetszik, azt levesszük a svédasztalról, csak a libamájat vagy csak a kaviárt, és egyébként az olyat, amit esetleg nem annyira kedvelünk, azt fenn hagyjuk. Valóban azt látjuk, hogy tesznek önök bizonyos lépéseket ezen a területen, de mintha még továbbra sem lenne teljes körű - most fogok olvasni pár ilyen szakmai dolgot -, továbbra is fenntartják az egyetemes szolgáltatásban a zárt ellátási rendszert, nem biztosítják a rendszerhasználati díjakkal kapcsolatos jogorvoslati lehetőségeket.
Még egy dolgot szerettem volna mondani. Itt lett volna a kiváló lehetőség arra, amit a pártelnök-frakcióvezetőnk rendkívül sokszor elmondott, nem olyan régen egy indítványt is benyújtott, itt lenne a kiváló lehetőség arra, hogy ne az egyébként ma már korlátozónak tűnő rezsicsökkentés, a miniszterelnök jókedve és adott esetben a miniszterelnök szándéka alapján legyenek valamilyen fajta árcsökkenések ezen a piacon, hanem valóban lehetséges lenne az, különösen akkor, ha egyébként ma a paci viszonyok kedvezőbbek, jelentősen lehetne csökkenteni Magyarországon a rezsidíjakat ezen a területen, ha egyébként a piaci viszonyokhoz igazítanák a dolgot, nem valamilyen fajta bürokratikus szabályhoz.
Amikor majd esetlegesen az a nem várt helyzet előáll, hogy mégiscsak az árak fölfelé mennek, akkor igenis az önök szabályozása lehet valamilyen fajta fölső korlátja mindannak, ami adott esetben a piacon történik, de most, per pillanat többet fizetnek a magyar emberek, hála az önök rezsicsökkentésének, ezeken a területeken, mint egyébként a piac indokolttá tenné.
Azt is szeretnénk rögzíteni, hogy ezek a módosítások azért komoly beismerései annak, hogy az energiahatékonysági irányelveket késve vagy rosszul ültette át a magyar kormány az elmúlt időszakban. A nemzeti energetikai hálózat szakmai működési keretei nem biztosítottak, nincs lakossági energia-tanácsadó rendszer, nem valósult meg a közintézmények épületeinek energetikai jellemzőit tartalmazó működő adatbázis létrehozása.
Szóval, azt kell mondjam, ez csak néhány összeszedett gondolat, ezért nem osztom azt, amit az első ellenzéki képviselő mondott. A kormánypártiak dolgával ebből a szempontból nem foglalkozom, mert nyilván nekik ez a politikai küldetésük, ez a politikai feladatuk. Szóval, elfogadjuk és elismerjük azt, hogy vannak ebben pozitív elemek, ennek ellenére szeretném elmondani, hogy nem fogjuk ebben a formájában támogatni a törvényjavaslat elfogadását. Továbbra is azt szeretném még egyszer rögzíteni, hogy ez a fajta módosítás nem biztosítja az uniós jogszabályoknak való teljes körű megfelelést. Továbbra is érthetetlennek tartjuk azt, hogy az adófizetők pénzéből hogyan és miképpen fizettek ki 400-500 milliárdot gáztárolók vásárlására, most pedig külföldön akarják tároltatni, vagyis lehetővé tenni a külföldön való tárolást ezzel a törvényjavaslattal; az árakról pedig beszéltem.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a ma esti békés csöndet egy picit megtörve ezt az álláspontot szerettem volna a saját frakcióm nevében közvetíteni. Köszönöm szépen a figyelmet.
