BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy a vezérszónoki hozzászólásokat követően megköszönjem a költségvetés végrehajtása kapcsán elmondott pozitív, elismerő szavakat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a vezérszónoki hozzászólások között voltak olyanok, amelyek talán tárgybeli tévedésből indulnak ki, vagy amelyek meglátásom szerint csúsztatásokat tartalmaznak, ezért engedjék meg, hogy most a vezérszónoki hozzászólások után ezekre a hozzászólásokra reagáljak.
Azzal kell kezdenem, hogy véleményem szerint a zárszámadásitörvény-javaslat vitája arról szól, hogy a költségvetés elfogadásakor meghatározott célokat el tudtuk-e érni és a költségvetés végrehajtása a törvényi rendelkezésekkel összhangban történt-e vagy sem. A célok tekintetében négy mutatót emelnék ki, amelyekről a vezérszónoki körben sok szó esett.
Először is: gazdasági növekedés. A tervezett 4,3 százalékos bővülés helyett 5,1 százalékkal bővült a magyar gazdaság. Másodszor: a tervezett hiány az uniós módszertan szerint a GDP 2,4 százaléka helyett 2,3 százalékban teljesült. Harmadszor: az adósságráta a tervezettet meghaladó mértékben, a 2017 év végi 72,9 százalékról GPD-arányosan, uniós módszertan szerint 70,2 százalékra mérséklődött. Negyedszer: mindezek a pozitív makrogazdasági folyamatok véleményem szerint a mindennapokban is érezhetők voltak. Míg a költségvetés tervezésekor azt feltételeztük, hogy a nettó átlagkeresetek 8,8 százalékkal bővülnek, ehelyett arról tudok beszámolni önöknek, hogy az átlagkeresetek emelkedése 11 százalékos volt.
Engedjék meg tehát, hogy erre a négy tényezőre fókuszálva reagáljak az elhangzottakra! Növekedés: többen mondták, hogy egyedi hatások határozták meg a gazdaság bővülését, nem történt szerkezeti változtatás, régiós országokhoz képest elmaradás, lemaradás érhető tetten. Ami az egyedi hatásokat illeti, valóban, ahogy Mellár Tamás fogalmazott, 2013 óta halljuk ezt. 2013 óta minden évben valamilyen egyedi oknál fogva a magyar gazdaság bővülése meghaladja az Európai Unió átlagát.
Azt gondolom, hogy szavaimból talán az irónia is kihallatszódott. Valóban vannak egyedi tényezők, de azt gondolom, hogy hosszú éveken keresztül az nem lehetséges, hogy csak a véletlennek köszönhető az, hogy a magyar gazdaság bővülése meghaladja az Unió átlagát. Ismerjük a 2019 első féléves számokat is: 5 százalék fölött bővült a magyar gazdaság. Tudjuk azt, hogy minden ciklus a gazdasági törvényszerűségek szerint egyszer véget ér. Látjuk, hogy a világgazdaságban milyen folyamatok vannak, mégis azt gondolom, hogy az Unió átlagát meghaladó növekedés jellemezheti a 2019-es évet is.
Nincs szerkezeti változás - ezt Z. Kárpát Dániel képviselő úr mondta. Azt gondolom, pusztán az a tény, hogy ma több mint 800 ezerrel nagyobb a foglalkoztatottak száma, mint volt egy évtizeddel ezelőtt, azt mutatja, hogy a magyar gazdaság más szerkezetben működik.
Ha megnézzük, hogy az egyes ágazatok hogyan járulnak hozzá a gazdaság bővüléséhez, akkor azt tudjuk elmondani, hogy jelentős szerkezeti változás volt, nem egy-egy ágazat húzza a magyar gazdaságot.
Abban képviselő úrnak igaza van, és erre Mellár Tamás képviselő úr is utalt, hogy a növekedésnek újabb és újabb csatornáit kell megtalálnunk. Hogy a foglalkoztatottak száma jelentősen bővült: tudjuk, hogy ma a bővülés egyik korlátja a képzett munkaerő rendelkezésre állása. Épp ezért fontos az, hogy a termelékenységet tudjuk javítani, és a 2016-os többéves bérmegállapodás pont ezt célozza. Nem a kormányzat mondta, hanem a munkaadók és a munkába állók képviselői mondták azt, hogy ez a megállapodás, amely, azt gondolom, gazdaságtörténeti jelentőségű megállapodás volt, ez a megállapodás a magyar gazdaság szerkezeti javítását, a termelékenység növelését vetíti előre, hiszen a bérek emelkedésén keresztül, az adócsökkentések mellett rákényszeríti a hatékonyságnövelésre, a termelékenység bővítésére a vállalkozásokat.
Ami a régiós országoktól való lemaradást illeti, erre utalt Tóth Bertalan képviselő úr. Felhívnám a figyelmét arra, hogy uniós tagállamok adatai alapján Magyarország holtversenyben a harmadik legnagyobb növekedési ütemet érte el 2018-ban. A régiós országok közül holtversenyben vagyunk Lengyelországgal, az összes többi ország növekedését meghaladta a magyar gazdaság bővülése. Tehát tényszerűen cáfolnom kell Tóth Bertalan elnök úr, képviselő úr állítását.
Ami a növekedés hatásai között az uniós támogatásokat illeti, kétségtelen tény, hogy az uniós támogatások felhasználása hozzájárul a gazdaság bővüléséhez. A német kancellár, Angela Merkel mondta azt, hogy Magyarország jól használta fel az uniós forrásokat, véleménye szerint ez is tükröződik a gazdaság bővülésében.
De ismét el kell mondanom azt, amiről évek óta beszélünk, hogy önmagában az uniós források felhasználása nem eredményezi azt, hogy egy ország az Unió átlagát meghaladó szinten tud bővülni. Ha ez a narratíva igaz lenne, ismétlem, akkor Görögország szárnyalna.
Nézzük meg a nettó kedvezményezett országokat, nézzük meg, hogy a gazdasági válság hogyan hatott rájuk!
Nemcsak Görögországot említhetem, hanem Spanyolországot, Portugáliát vagy további országokat, amelyek jelentős nettó kedvezményezettek, de látjuk, hogy önmagában nem az uniós támogatások határozzák meg azt, hogy egy országban van-e növekedés vagy sem.
Második tényezőként a költségvetési egyenlegnél hadd reagáljak megint Tóth Bertalan képviselő úr szavaira! Úgy minősítette a 2018-as költségvetést, hogy az választási költségvetés volt. Ahogy arra Domokos elnök úr is utalt, ez a választási költségvetés kifejezés Magyarországon, és sajnos nem csak Magyarországon, egyet jelentett régen azzal, hogy az országgyűlési választások évében az államháztartási hiány elszállt. Emlékezhetünk erre, ismerjük a 2002-es vagy 2006-os adatokat. Ebből kiindulva is én nehezen tudom értelmezni a választási költségvetés kifejezést akkor, amikor 2018-ban a tervekhez képest kedvezőbben alakult a költségvetés helyzete.
Varju László képviselő úr véleménye szerint rossz volt a költségvetési tervezés, és a költségvetés végrehajtását a kormány kivonta a parlamenti kontroll alól. Ami a rossz tervezést illeti, most már öt olyan költségvetést ismerünk 2016-tól 2020-ig, amelyet a kormány a tavaszi ülésszakon nyújtott be az Országgyűlés részére, és amelyről a tavaszi ülésszak végén döntött az Országgyűlés.
Azt gondolom, akkor lett volna az elmúlt években, így a 2018-as évet tekintve is, rossz a tervezés, ha a célok nem teljesültek volna. Akkor lett volna rossz a tervezés, ha jelentős kiigazítást kellett volna végrehajtani. Emlékezhetünk, hogy 2016-ban és ’17-ben egy-egy tartalmi módosítása volt az elfogadott költségvetéseknek, mind a két esetben azért, mert többletbevételek keletkeztek, és a többletbevételek többletkiadásokat tettek lehetővé. Vagyis a módosítás nem a kiadások csökkentéséről szólt, nem a hiánycél módosításáról szólt, nem az államadósságcél módosításáról szólt, hanem arról, hogy ha úgy tetszik, túlságosan óvatosak voltunk az említett költségvetések összeállításakor.
Ami pedig a parlamenti kontrollt illeti, a kormány 2018-ban is csak a törvényi keretek között, az Országgyűlés által elfogadott költségvetési kereteken belül, az államháztartási törvény felhatalmazása alapján élt átcsoportosítási lehetőséggel olyan előirányzatok tekintetében, amelyek szabadok voltak, amelyek nem kerültek felhasználásra. Vagyis maximálisan a törvényi kereteket betartva hajtottuk végre a költségvetést, ahogy arról véleményem szerint Domokos László elnök úr, az ÁSZ elnöke véleményt is nyilvánított.
Ami a harmadik tételt, az adósság alakulását illeti: először is ismét Tóth Bertalan képviselő úrnak arra a felvetésére kell reagálnom, hogy valósak-e azok az adósságszámok, amelyeket a vitában hallhattunk. Természetesen valósak, ezt nemcsak én mondom kormányzati tisztviselőként, hanem a néhány napja közzétett Eurostat-számok is validálták mind a hiány, mind az adósságráta mutatóját. Talán képviselő urat az téveszthette meg, hogy az államadósságra van egy uniós maastrichti definíció, legtöbbször ezt használtuk, és van egy stabilitási törvény szerinti definíció, és a kettő között van némi módszertani különbség. Talán a legjelentősebb az, hogy a stabilitási törvény szerint két év adósságának összehasonlításakor a devizában fennálló tételeket azonos árfolyamon kell figyelembe venni.
(13.10)
Természetesen a kormányzat mind a stabilitási törvény szerinti adósságmutatót, mind a maastrichti adósságmutatót bemutatta az Országgyűlés részére, mind a kettő csökkenést mutat. Lehet, hogy talán az is a képviselő úr számára zavart okozhatott, hivatkozott az Államadósság Kezelő Központ honlapjára, hogy az Államadósság Kezelő Központ a központi költségvetés adósságát menedzseli. Ezenkívül az uniós értelemben vett vagy a stabilitási törvény értelmében vett államadósság részét képezik a helyi önkormányzatok hitelei is, vagy a kormányzati szektorba sorolt szervezeteknek az adóssága is. A vitában mind magam, mind Domokos elnök úr, mind a kormánypárti hozzászólók a legszélesebb értelemben vett, nemzetközileg is leginkább használt maastrichti adósságmutatót használtuk.
Z. Kárpát Dániel képviselő úr felhívta arra a figyelmet, hogy az adósságszolgálat meg mindig ezermilliárd forint körüli összeget tesz ki. Ebben a képviselő úrnak igaza van, de látni kell azt, hogy ezt az ezermilliárd forintot jóval nagyobb gazdasági bázis alapján fizetjük ki, és ami igazán számít, az az adósságfinanszírozásnak a költsége. Ma jóval olcsóbb a magyar államadósság finanszírozása, ez mérhető az államadósság-papíroknak a hozamszintjén vagy mérhető a GDP-arányos kiadásokon. Emlékezhetünk arra, hogy egy évtizeddel ezelőtt bőven 4 százalék fölött volt GDP-arányosan a kamatszolgálat, most a 2 százalékot közelítjük - azt gondolom, hogy ez is egy érdemi előrelépés. Ha ugyanazon a szinten ragadt volna a magyar államadósság finanszírozási költsége, mint amennyi volt egy évtizeddel ezelőtt, akkor nagyságrendileg nominálisan 800-900 milliárd forinttal kellett volna többet fordítanunk az adósságfinanszírozásra.
Mellár Tamás képviselő úr az adósságcsökkentést mérsékeltnek tekintette annak függvényében vagy annak tükrében, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán az állami nyugdíjrendszerbe visszalépők vagyonát államadósság-csökkentésre kellett felhasználni.
Két dolgot engedjenek meg! Először is: ha ezt a tényezőt korrekciós tényezőként figyelembe vesszük, akkor érdemes módszertanilag azt is megnézni, hogy az adósságcsökkenést milyen vagyongyarapodás mellett hajtotta végre Magyarország. Ismerünk a magyar gazdaságtörténetből is olyan adósságcsökkentést, amit a családi ezüst értékesítésén keresztül, az állami vagyon értékesítésén keresztül valósított meg az akkori kormányzat. Magyarország nem ezt az utat választotta; ez az adósságcsökkenés az állami vagyon jelentős bővülése mellett valósult meg. Itt Z. Kárpát Dániel képviselő úr figyelmét felhívom arra, hogy a vagyongazdálkodás tekintetében a zárszámadás a 2018-as folyamatokról beszámol. Természetesen, amit a képviselő úr említ, az egy átfogó vagyonleltár, az egy átfogó dolog, amelynek nem a zárszámadásban van a helye, hiszen a zárszámadás véleményem szerint egy év költségvetési gazdálkodásáról szól. Tehát figyelembe kell vennünk azt, hogy milyen államivagyon-gyarapodás volt, vagy például figyelembe kell venni azt az unióstámogatás-megelőlegezést, amire a képviselő úr is utalt, ami még mindig ezermilliárd forintot bőven meghaladó nagyságrendű finanszírozási terhet jelent. Ha ezek a pénzek is be fognak érkezni az Európai Bizottságtól, ez lehetőséget ad arra, hogy az adósságráta még nagyobb mértékben csökkenjen.
A másik tényező, amit pedig ki kell emelni, az, hogy a 2010-es évek elején a magyar adósságráta alakulása szembement az uniós trendekkel. Emlékezhetünk arra, hogy a 2008-2009-es válság után az Unió átlagos adóssága növekedett, a legtöbb országé növekedett, 2012-ben még gazdasági válság volt, az Unió egészének a gazdasága zsugorodott, ezekben az években bizony szembementünk a trendekkel, így egy bő 10 százalékpontos adósságráta-csökkenés szerintem igenis egy értékelhető teljesítménynek tekinthető az elmúlt tíz év tükrében, ha megnézzük a többi európai uniós ország adósságának az alakulását is.
A következő, negyedik dolog pedig a költségvetés végrehajtásának részleteit illeti. Talán az egyik tényezőre már utaltam: a nettó átlagkeresetek 11 százalékkal bővültek. Z. Kárpát Dániel képviselő úr azt kérdezte, hogy az infláció ezt mennyire eszi meg. Ha a forint gyengül, az az árakban tükröződhet, és ezért a keresetek reálértékére is figyelnünk kell. Tisztelettel azt tudom önöknek jelenteni, hogy a nettó átlagkeresetek 11,3 százalékos bővülése mellett az infláció 2,8 százalékos volt, ez körülbelül 8,5 százalékos reálérték-növekedést jelent az átlagos bérekben. Ez gyakorlatilag egyhavi pluszbér reálértékben. Én azt gondolom, hogy ez önmagában egy dicséretes, európai szinten kimagasló mutató, és ha mellé vesszük azt, hogy nem egyedi reálbér-emelkedésről számoltunk be 2018 tekintetében, a megelőző években is egy érdemi reálbér-növekedést láthattunk, és a 2019-es év eddigi adatai alapján is ugyanezt látjuk, akkor, azt gondolom, méltányolható ez a mutató.
Tóth Bertalan képviselő úr úgy fogalmazott, hogy az adóztatás soha nem ért el ilyen szinteket, például személyi jövedelemadóból többet fizetünk be. Ha itt lenne a képviselő úr, akkor megkérdezném tőle, hogy az általa fizetendő adókulcs növekedett vagy csökkent; hogy családi kedvezményt igénybe vett vagy sem; és ezzel együtt az általa fizetendő személyi jövedelemadó összege növekedett-e vagy sem. Valószínűleg azt látnánk, hogy a képviselő úr által fizetett személyi jövedelemadó összege is növekedett, de nem azért, mert az adókulcsok növekedtek, hanem mert az ő jövedelme növekedett. Én azt javasolnám, hogy konzultáljon Mellár professzor úrral, aki elmondta, hogy igen, a személyi jövedelemadó bővülésénél azzal számolnak, hogy többen adóznak, és fehéredett is a gazdaság; szerintem a foglalkoztatás területén is.
Mellár képviselő úrnak azon megállapításával már vitatkoznék, és itt megint Tóth Bertalan képviselő úr szavaival is vitatkoznom kell, miszerint 2018 az igazságtalanság költségvetése volt, a társadalmi egyenlőtlenségek nőttek. Tóth Bertalan elnök úr úgy fogalmazott, hogy a kiváltságosok jól járnak, akinek kevés van, annak pedig kevesebb jut. Kérem szépen, a 2018-as zárszámadás számai ezt tényszerűen nem támasztják alá. De akkor tisztelettel azt kérem ezen megállapítások után, hogy adatokkal támasszák alá, hogy miről beszélnek. Elnézést, azért vagyok ilyen kategorikus, mert nézzük meg, hogy a minimálbérek hogy alakultak… (Dr. Mellár Tamás közbeszól.) Nézzük a deciliseket, professzor úr, nézzük a deciliseket! Akkor emlékezzünk arra, hogy volt egy már idézett hatéves bérmegállapodás, amely arról szólt, hogy 2017-ben és 2018-ban a minimálbér és a garantált bérminimum növekedik. Mit jelentett ez? A minimálbér 8 százalékkal növekedett 2018-ban, a megelőző év 12 százalékos bővülése után, a garantált bérminimumnál pedig azt jelentette, hogy 12 százalékkal bővült 2018-ban, a megelőző év 25 százaléka után.
Most akkor nézzük mellé az adókat és a családi kedvezményeket. Hadd mondjak önöknek összesített adatokat, és hadd mutassam be a 2002 és 2010 közötti statisztikákat! Egy minimálbéresnek, akinek nem volt gyermeke, 2002 és 2010 között a reáljövedelme - adózást, inflációt figyelembe véve - 5,8 százalékkal növekedett, 2010 és 2019 között 36,1 százalékkal növekedett. Egy háromgyermekes minimálbéres tekintetében, ugye, önök beszélnek mindig társadalmi felzárkózásról, szegényekről: 2002 és 2010 között annak a minimálbéresnek, akinek három gyermeke volt, a reáljövedelme 7,6 százalékkal csökkent, 2010 és 2019 között pedig 99 százalékkal reálértéken növekszik. Tehát egyszerűen a ténybeli számokban az az állítás, azt gondolom, nem támasztható alá, amit önök e tekintetben megfogalmaztak.
Tóth Bertalan képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a nyugdíjasok hiteleztek a költségvetésnek, mert az infláció máshogy alakult, mint ahogy terveztük. Elhangzott többször, hogy 3 százalék volt a tervezett infláció, eszerint emelkedtek a nyugdíjak, az átlagos, átfogó infláció 2,8 százalék volt, a nyugdíjasindex a KSH adatai alapján 2,7 százalékos, tehát a nyugdíjak reálértéke kismértékben 2018-ban növekedett, és ezen túl került sor nyugdíjprémium és Erzsébet-utalvány kifizetésére.
Ami a költségvetés végrehajtásán belül az egészségügy és az oktatás területét illeti: kétségtelen tény, hogy ezeken a területeken is, mint számos területen, nagyon sok feladatunk van, nagyon sok dolgunk van. De azok az állítások, amelyek arról szólnak, hogy ezek az ágazatok voltak kárvallottjai a 2018-as költségvetés végrehajtásának, vagy a sokszor elhangzott relativizált forráskivonásokról szólnak, meglátásom szerint tényszerűen nem igazak. Ne csak a ’18-as számokat nézzük, ahol a zárszámadás arról szól, hogy a terveket meghaladó mértékű volt a teljesítés mind az oktatás, mind az egészségügy területén, hanem hadd mondjam el azt, hogy nominálisan oktatási területre 2018-ban majdnem 700 milliárd forinttal többet fordított a kormányzat, mint 2010-ben, egészségügyben ez majdnem 560 milliárd forint.
Egyetértek azzal, hogy a nominális számok mellett érdemes reálmutatókat nézni. A GDP mellett azért engedjék meg, hogy az infláció mértékét is figyelembe vegyük! Az oktatási területen ez a növekedés 44 százalékos, az egészségügyben 45 százalékos. Ha a kumulált inflációt néznénk, az biztos, hogy 20 százalék alatti, tehát reál értelemben ezeknek a területeknek a kiadása nőtt.
(13.20)
A GDP-arányos mutatóknál azért engedjék meg, például a Széll Kálmán-terv keretében a gyógyszerkiadásokat szűkítettük úgy, hogy a vásárlók terhei csökkentek, és ezeket a többleteket például az egészségügyi dolgozók béremelésére forgattuk át. Nominálisan tehát, ha nem is látunk növekedést bizonyos években, bizonyos területeken, akkor is, azt gondolom, életminőségben előrelépést tudtunk elérni.
És ha a béreket említem, akkor hadd mondjam el azt, hogy az államháztartás bérjellegű kiadásai, és itt vitatkoznom kell Hohn Krisztina képviselő asszonnyal, nemhogy szinten maradtak vagy sokaknak nem növekedett a bérük, hanem jelentős növekedés valósult meg. Természetesen mindig szeretnénk többet és többet biztosítani, de megint ez a növekedés több mint 1400 milliárd forint volt a 2018-as tények és a 2010-es tények között; ez 53 százalékos növekedést jelent. Konkrétan az egészségügy területén 115 százalék volt az egészségügy bérjellegű kiadásainak a növekedése. Hangsúlyozom, hogy az infláció 20 százalék alatti. Oktatási területen pedig 48 százalékos volt ez a növekedés. Tehát a béremelés területén is, azt gondolom, vannak olyan tényszámok, amelyeket nem lehet eltagadni.
Ami a szociális területet, az otthonápolást illeti, erre Csárdi Antal képviselő úr hívta fel a figyelmet. A képviselő úr tudja, hogy az otthonápolás egy új területtel bővült ki: a gyermekek otthonápolási díja került bevezetésre magasabb ellátással, növekvő összeggel; itt valóban egy folyamatos, többlépcsős emelésről beszélhetünk a következő években.
A szociális területen is volt bérintézkedés, tehát cáfolnom kell azt az állítást, hogy itt az elmúlt tíz évben nem történt semmi. A szociális területen dolgozók ágazati pótlékot és ágazati kiegészítő pótlékot kaptak. Szociális területen a felsőfokú végzettségűeknél volt egy pótlólagos intézkedés is. A bölcsődékről is szó volt: a bölcsődei dolgozóknál is volt béremelés mind a felsőfokú, mind a középfokú végzettségűek tekintetében.
Természetesen azon dolgozunk, hogy ez a béremelés folytatódjon a későbbiekben is, és elismerem, elfogadom azt, hogy a lelkiismeretes munkát végző emberek a mostani munkapiaci helyzetben szükségesnek és célszerűnek tartják azt, hogy a bérük a következő években is emelkedjen. Abban bízom, hogy a magyar gazdaság bővülése a következő években is meg fogja haladni az uniós átlagot, és a többletbevételek lehetőséget adnak arra, hogy a béremeléseket számos területen folytatni tudjuk.
Végezetül: azt gondolom, voltak olyan hozzászólások az ellenzéki oldalon is, amelyek jó szakmai vitára adnak alapot.
Ilyen például az, hogy a költségvetési politikát milyen irányba célszerű vinni. Egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint, ha el tudjuk érni az Unió átlagát meghaladó gazdasági bővülést a következő években is, akkor a sokat emlegetett adósságteher finanszírozási költségének csökkentése érdekében még alacsonyabb hiányszinteket célszerű megállapítani. Ezért azt gondolom, összességében talán ellenzéki oldalról is akár Z. Kárpát Dániel képviselő úr, akár Mellár képviselő úr támogatni tudja azt a költségvetési politikát, amely a 2018. év alapjain továbbmenve 2019-ben és 2020-ban csökkenő hiánypályát és ezáltal még jelentősebb mértékben csökkenő adósságpályát vetít előre. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
