BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A mai nap vitájában elhangzottakra szeretnék elsődlegesen reagálni, de mégis engedjék meg, hogy kvázi zárójelben azért képviselő asszony szavaira is válaszoljak.
Azt gondolom, hogy egy törvényjavaslat vitája fontosabb dolog annál, mint hogy az egyes egyének személyes életútjával foglalkozzunk. Jelenleg a tisztelt Országgyűlés a 2018-as költségvetés végrehajtását tárgyalja, nem egyének személyes útját, de ha már képviselő asszony megemlítette, akkor el kell mondjam, hogy 1998-ban kezdtem dolgozni az akkori Pénzügyminisztériumban. Arra tettem esküt, hogy a legjobb tudásom szerint fogom a nemzetet szolgálni. Tisztviselő voltam, 2002 januárjától osztályvezetőként, majd főosztályvezető-helyettesként. Más pozícióba nem léptem, nem vállaltam el. 2010-től voltam megbízott főosztályvezető, majd ezt követően helyettes államtitkár.
Azt gondolom, az ember akkor jár el jól, ha a véleményét zárt körben, a belső problémákat zárt körben beszéli meg, mint ahogy egy családban a problémákat is célszerű családon belül megbeszélni. Szakmai tevékenységemet részben nyilvánosan is folytattam, hiszen az uniós költségvetési kapcsolatokról, ezeknek az alakulásáról, az államháztartást befolyásoló tényezőiről publikáltam, de ezen túli véleményemet, amelyet mindig képviseltem, azt a főnökeimnek mondtam el. Én nem akartam és nem is akarok politizálni olyan értelemben, ahogyan ezen Ház falai között sokszor szó esik, mert azt gondolom, hogy komolyabb kérdés a költségvetés készítése és a költségvetés végrehajtása, hogy pártpolitikai átfogó szólamokat hozzunk be ebbe a kérdésbe.
Mégis, amikor vád éri a kormányzatot azért, hogy mit tett vagy mit nem tett meg az elmúlt években, akkor azért engedje meg nekem is, képviselő asszony, hogy felidézzem azt a helyzetet, ahonnan ez a kormányzat a munkáját 2010-ben kezdte. Nem mindegy, hogy mondjuk, Csehországhoz, Szlovákiához vagy Lengyelországhoz hasonlóan 40 százalék körüli államadósságot kellett finanszírozni vagy 80 százalék fölöttit. Nem mindegy, hogy a piacról biztosított volt ez a finanszírozás, vagy pedig kizárólag az IMF tartott minket életben.
Tehát azt gondolom, hogy amikor én kontextusba helyezem a mostani eredményeket, és arról beszélek, hogy mit ért el a kormányzat 2010 után, mit ért el 2018-ban, akkor bizony nem mehetünk el amellett, hogy mi történt 2010 előtt, mert azok a folyamatok döntően befolyással bírnak a mostani időszakra is.
Ha már az államadósságot említi, képviselő asszony, ön pontosan tudja, hogy bőven 4 százalék fölött volt az államadósság finanszírozási terhe, most a 2 százalékot közelítjük. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Ha nem lett volna az a nyolc év 2002 és 2010 között, amikor 51-52 százalékról bőven 80 százalék fölé kúszott az államadósság, és nem lett volna akkora finanszírozási teher, bizony könnyebben beszélhetnénk arról, hogy az egészségügy vagy az oktatás vagy egyéb területek finanszírozása hogyan alakul. Azt gondolom tehát, hogy a tények mellett nem lehet elmenni. Amikor a hozzászólásaimban konkrét számokat említek, akkor nézzék meg, ténybeli számokat közlök a magyar gazdaság történetéből 2010 után és 2010 előtt.
Engedjék meg, hogy ezt követően a mai nap szakmai kérdéseire röviden válaszoljak. Azt gondolom, hogy a zárszámadást legalább két aspektusból lehet értékelni. Egyrészről a zárszámadás arról kell hogy szóljon, hogy anno a költségvetés megalkotásakor kitűzött célok teljesültek-e vagy sem. Másrészről lehet arról beszélni, hogy az a gazdaságpolitika helyes volt-e, amit anno a 2018-as költségvetés elfogadásakor a kormány és az Országgyűlés többsége meghatározott.Ami a számokat illeti, a gazdaság növekedése, ismétlem, a 4,3 százalékos tervhez képest 5,1 százalékban teljesült. Az államháztartás uniós módszertan szerinti hiánya 2,4 százalék helyett 2,3 százalékra teljesült.
A pénzforgalmi hiányban valóban volt eltérés a tervezett számokhoz képest, de Varga-Damm Andrea képviselő asszony figyelmét felhívom a benyújtott dokumentumra: nem az ön által említett 500 milliárdos eltérés volt. A jóváhagyott előirányzat 1360,6 milliárd forintot tartalmazott, a tény 1451,6 milliárd forint. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Ez az eredeti szám, képviselő asszony, kérem, hogy ellenőrizze a számokat.
Mi volt az eltérés hátterében? Képviselő asszony helyesen említette az uniós kapcsolatokat.
Ha megnézi az uniós kapcsolatokat, önmagában az uniós kapcsolatok alakulása nagyobb eltérést eredményezne, mint összességében a központi költségvetés vagy a központi kormányzat pénzforgalmi egyenlegének az eltérése. Kevesebb volt az uniós programoknál a felhasználás és a bevétel is. Itt megint a növekedés kapcsán azt el kell mondjam, hogy ha igaz lenne az a narratíva, hogy az uniós források felhasználása hajtotta a növekedést, és látjuk, hogy a tervezetthez képest alacsonyabb volt a forrásfelhasználás, akkor a 4,3 százalékos tervezett gazdasági növekedéshez képest kisebb kellett volna legyen a magyar gazdaság növekedése. Ehelyett 5,1 százalékban teljesült.
Miért volt kisebb a felhasználás? A részletekről az úgynevezett fejezeti kötetekben igyekeztünk beszámolni. Egy fő korlát a kivitelezési kapacitások szűkössége volt. Azt látjuk, hogy ez a gazdasági növekedés, ami nemcsak 2018-ban, hanem az azt megelőző években is jellemezte Magyarországot, számos esetben azt eredményezte, hogy a növekedés korlátja nem a kereslet hiánya, kereslet volt az építőiparban is, hanem a kínálat korlátozottsága.
(17.30)
Ez okozta, hogy az uniós források felhasználása is számos területen lassabb volt; nem volt annyi kivitelezői kapacitás, ami a rendelkezésre álló forrásokat fel tudta volna szívni. De összességében a hiány szempontjából a fontos adat, a befektetők, pénzügyi elemzők, hivatalos szervek által figyelt adat az az uniós módszertan szerinti hiány, amely 2,4 százalék helyett 2,3 százalékra teljesült.
A harmadik tétel az adósság, erről is sokat szóltunk a mai nap vitájában. Az kétségtelen tény, hogy mindaddig, amíg egy költségvetésnek hiánya van, addig azt a hiányt valamilyen módon, például állampapír-kibocsátással, hitellel finanszírozni kell. Amíg ez így van, addig a nominális adósság növekedni fog. De kérdezem, magánszemélyek tekintetében ki a jobb adós: az, akinek száz egység adóssága van és háromszáz egység jövedelme (Dr. Varga-Damm Andrea: Ezt mindig elmondja!), vagy az, akinek százegy egység adóssága van és ezer egység jövedelme? Egyértelmű a válasz. Nem az a jobb adós, akinek nominálisan kisebb az adóssága, hanem az a jobb adós, akinek a jövedelméhez képest kisebb az adósságterhe. Az elmúlt években azt láttuk, hogy Magyarország gazdasági teljesítményéhez képest a teljes adósságteher csökkent. Ezt hívjuk GDP-arányos adósságráta-csökkenésnek. Nem véletlen, hogy ez az, amit minden hivatalos szerv, piaci befektető figyel, és épp ezért növekszik a magyar állampapírok iránti bizalom.
A kiadások teljesülése. Elhangzott többször a 2018-as zárszámadás alapján, hogy a gazdasági növekedésnek köszönhetően a hiánycél tartása mellett számos terület többletforrásokkal gazdálkodott, legyen szó egészségügyről, oktatásról, rendvédelmi területről vagy honvédelmi jellegű kiadásokról. Azt gondolom tehát, hogy e tekintetben is pénzügyi források, pénzügyi fedezet rendelkezésre állt arra, hogy az egyes területeken előrelépést láthassunk, azzal együtt, hogy - ismétlem - mindegyik területen, azt gondolom, van még feladatunk. E tekintetben tehát azt gondolom, hogy nem sikerpropagandáról beszélünk, a tényekről beszélünk, amikor azt állapítjuk meg és azt állapítja meg az Állami Számvevőszék és azt állapítja meg az Eurostat, hogy a 2018-as költségvetésben meghatározott főbb számokat teljesíteni tudtuk.
Ezen túl engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a gazdaságpolitikai folyamatokról is. Baloldali frakciók képviselői - sajnos már nincsenek itt - úgy fogalmaztak, hogy a számok mögött nem látjuk az embert, csak a számokkal foglalkozunk és az emberekkel nem. Elsődlegesen hadd mondjam el, hogy a számok azért fontos dolgok. Pont az említett baloldali frakciók képviselői tudhatnák azt, hogy a rossz költségvetési számok, a rossz makrogazdasági számok hova vezetnek az egyének életében. Nem akartam előhozni, de ha már megint szóba kerülnek az összehasonlítások, tényszerűen Eurostat-adatok alapján hadd mondjam, hogy 2010 előtt volt hat egymást követő év, amikor a zárszámadások azt mutatták, hogy Európában Magyarországon volt a legnagyobb vagy a második legnagyobb az államháztartás hiánya. Ez vezetett oda, hogy a ténybeli adatok alapján az adósság nemcsak nominálisan, hanem GDP-arányosan is radikálisan növekedett. Ez vezetett oda, hogy a gazdasági válság beütésekor Magyarország az elsők között hullott el és szorult IMF-segítségre. Ez vezetett oda, hogy 2008-9-ben az akkori kormányok, azok szóhasználatával élve, akik most hozzászóltak, valahogy nem nézték az embert. Mi volt a stabilizációs lépések között az első? A 13. havi nyugdíj elvétele, az államtitkár asszony által említett forráskivonások, például az egészségügyi dolgozók bérének csökkentése. Ilyen szempontból - ismétlem - a méltányosság, azt gondolom, minden oldalnak kijár. Sajnálatos módon ezt a méltányosságot akkor valahogy a most kritizáló képviselők nem vették elő. Ezzel szemben én azt tudom tényszerűen elmondani, hogy 2018-ban is a bérek növekedtek és a nyugdíjak reálértéke is bővült.
Családok támogatása. A gazdaságpolitikának egyik kiemelt területe a családok támogatása annak érdekében, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek. Méltatlannak tartom azt a vitát, amely során az ellenzéki padsorokból arról szólnak, hogy az élveszületések száma hogyan alakul. Ez egy fontos adat, de méltatlan, ha csak erről beszélünk. (Dr. Varga-Damm Andrea: De ezek fontosak!) Abban kérek megértést, hogy visszamenőlegesen a kormányzat nem tudja megnövelni a nyolcvanas években született nők számát. Ez az egyik fontos tényező, amely meghatározza azt, hogy mennyi gyermek születik.
A másik fontos tényező az, hogy a szülőképes korú nők mennyi gyermeket vállalnak, illetve ehhez a gyermekvállaláshoz tud-e anyagi segítséget biztosítani a kormányzat. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ez nem csak anyagi kérdés! - Dr. Gyüre Csaba: Ez jövő kérdése!) A 2018-as zárszámadás arról szólt, hogy a családi támogatások jelentősen növekedtek, és megint méltatlan az a kritika, ami a polgári kormányzatot e tekintetben éri, amikor azt tudjuk elmondani, hogy sok száz milliárd forinttal növekedtek a családok támogatásai 2018-ban 2010-hez képest. Természetesen ez egy feltétel ahhoz, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek. Minden családnak a saját döntése, hogy vállal gyermeket vagy sem, az állításom viszont az, hogy a gyermekvállalás ma több anyagi lehetőséget jelent, mint jelentett 2010-ben vagy az azt megelőző években. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ez nem elég!)
A 2018-as költségvetésről és talán a zárszámadásról is elmondhatjuk, hogy igen, ezt a költségvetést, ezt a zárszámadást a munkából élők költségvetésének is hívhatjuk, hiszen a nominális átlagkeresetek 11,3 százalékkal növekedtek. Ez a reáljövedelmek növekedésével járt együtt. Természetesen a különböző területeken különböző mértékű emelések valósultak meg, ez egy átlagos szám, volt, ahol nagyobb, volt, ahol kisebb béremelések voltak, de összességében a versenyszférában és a közszféra számos területén dolgozók érdemi béremelkedése valósulhatott meg.
Területi különbségeket illetően azt gondolom, hogy ez a béremelés, mellette a minimálbér és a garantált bérminimum emelése pont azt szolgálta, hogy azokban a térségekben, amelyekre például Gyüre képviselő úr hivatkozott, még nagyobb mértékű legyen arányaiban, összességében a béremelés. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét emelte ki. Azokban a megyékben, ahol a foglalkoztatottakon belül nagyobb a súlya a minimálbéren vagy garantált bérminimumon dolgozóknak, ezekben a megyékben nagyobb a hatása a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének, hiszen több embert érint. (Dr. Gyüre Csaba: Így van!) Épp ezért a statisztikák azt mutatják, hogy például Szabolcs megyében 2018-ban, és ha jól emlékszem, 2017-ben is az országos átlaghoz képest nagyobb volt a béremelkedés szintje. Természetesen van hova fejlődnünk, de - ismétlem - azokat a térségeket, amelyekre a képviselő úr felhívta a figyelmet, jelentősen érintette az a béremelés, amely 2018-ban is megvalósult.
Ha a gazdaság- és társadalompolitikán belül szóltam a családtámogatásokról, szóltam a munkahelyeket érintő intézkedésekről, és a bér mellett el kell mondanom, hogy a foglalkoztatottak száma is bővült, akkor harmadik elemként el kell ismét mondanom, hogy a nyugdíjak reálértéke is kismértékben növekedett 2018-ban, ezen túl 2018-ban nyugdíjprémium kifizetésére is lehetőség nyílt, és Erzsébet-utalvány kifizetése is megtörtént. Ez is egy fontos vállalása volt a kormányzatnak 2010-ben, illetve az Országgyűlés döntése kötelezte is a kormányzatot arra, hogy a nyugdíjak értékét legalább őrizze meg. Azt tudom elmondani, hogy a 2018-as zárszámadás alapján ez a vállalás teljesült, sőt az említett gazdasági növekedési mértéknek köszönhetően e fölött nyílt lehetőség a nyugdíjasok, ahogy a miniszterelnök úr fogalmazott, a szüleink, a nagyszüleink juttatásainak kiegészítésére.
Azt gondolom, hogy természetesen van számos feladatunk.
Jelenleg nem gondolom, hogy egy zárszámadás kapcsán ágazatonként kellene végigvinni azt, hogy hol, milyen feladataink vannak, de azt talán elmondhatjuk, hogy a 2018-as zárszámadás, hasonlóan az előző évekhez, azt mutatta, hogy Magyarországon egy olyan gazdasági növekedés valósult meg, amely az adósságráta csökkenésével és az államháztartási hiány alacsonyan tartásával együtt valósulhatott meg.
Ha a jövő feladatait nézzük, akkor a zárszámadásból is kimutatkozik néhány olyan tényező, amelyek kapcsán, azt gondolom, a mai vitában sok esetben az ellenzéki hozzászólókkal is egyet lehet érteni. Az egyik kulcskérdés az, hogy az államadósság-ráta csökkentését érdemes továbbvinni, ez mindnyájunk közös érdeke, hiszen ez kell ahhoz, hogy az államadósság finanszírozása mérséklődjön. Közös érdekünk az, hogy a hiányt továbbvigyük egy alacsonyabb szintre, ezért azt gondolom, a 2019-es költségvetésben meghatározott hiányszint tartása közös érdekünk, mint ahogy a 2020-as költségvetés fegyelmezett gazdálkodásának megvalósítása is közös érdekünk.
(17.40)
Közös érdekünk az, hogy a bérek tovább növekedhessenek, az a bérfelzárkózás folytatódjon, ami a 2018-as évet is jellemezte, és bérfelzárkózás alatt a magyar gazdaságban dolgozók bérének a más uniós országokban dolgozók béréhez történő igazodását értem. Van még feladatunk, tudjuk, hogy milyen bérkülönbségek vannak, de azt is látjuk, hogy Magyarországon a bérek nagyobb mértékben emelkedtek, mint Európa legtöbb országában. Ez a bérnövekedés a következő években akkor valósulhat meg, ha folytatjuk a munkát terhelő adók csökkentését.
Nemcsak a 2018-as zárszámadás mutatja azt, hogy e terhek csökkentek, hanem tudjuk, hogy az idei év júliusától a szociális hozzájárulási adó 2 százalékponttal csökkent, és bízom abban, hogy tér nyílik a következő években is ezen munkáltatói teher csökkenésére. Ha ez megvalósul, akkor a munkáltatók tehercsökkenése hozzájárulhat a bérek további növekedéséhez, és emellett, azt gondolom, a termelékenységet is javítanunk kell, vagyis az adott munkavállaló által előállított javaknak a számát. E tekintetben egyet tudok érteni Mesterházy Attila képviselő úrral, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az állami támogatáspolitikánál nemcsak azt kell nézni, hogy hol milyen munkanélküliség van, hol igényelt nagyobb mértékű állami támogatást, hanem azt is, hogy a munkahelyek megőrzése mellett egy új munkahely megteremtése nélkül érdemes-e termelékenységet javító beruházásokat végrehajtanunk. Erről nemcsak beszélünk, hanem konkrét intézkedéseket hoztunk, gondolok itt az adószabályokra, vagy gondolok arra a dokumentumra, amelyet „Program a versenyképesebb Magyarországért” címszó alatt közzétett a kormányzat.
Van tehát feladatunk, de azt gondolom, hogy a 2018-as zárszámadás azt erősíti meg, hogy az eddigi feladatokhoz rendelt célokat és a célok megvalósításául megjelölt eszközöket jól tudtuk meghatározni, és az eszközöket jól tudtuk alkalmazni. Abban bízom, hogy ez nem lesz másképp a következő években sem, és a kétségtelenül előttünk álló feladatokat lépésről lépésre meg tudjuk oldani. Köszönöm a figyelmüket.
Tisztelettel javaslom, jó szívvel javaslom a 2018-as költségvetésről szóló törvény általános vitája után a részletes vitában a megtárgyalást, majd a későbbi elfogadást. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
