BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Csatlakozva Mesterházy Attila felszólalásához, én 2014-ben lettem először parlamenti képviselő, és akkor az első költségvetési vitán és az első zárszámadási vitán még azt gondoltam, hogy lehet szakmai vitát folytatni. Kicsit többen ültünk bent a parlamentben az ellenzék részéről is és a kormánypárt részéről is. Most, 2019-ben mondhatni azt, hogy elmúlt három óra pár perccel, és nemsokára be fog fejeződni ez a vita. Látszik az, hogy az évek alatt eljutottunk odáig, hogy majdnem felesleges erről vitázni. Önök is úgy érzik parlamenti képviselőként, hogy kár bejönni a parlamentbe és elmondani a véleményünket.
Talán az is okozhatja ezt, hogy a kormány nem veszi komolyan ezt a feladatot. Államtitkár urat én is megdicsérem, mert minden egyes költségvetési vitát végigül, a zárszámadási vitát végigüli, de majdnem azt lehet mondani, hogy ennyiben ki is merült a kormánypárti képviselőknek és a minisztérium képviselőinek a pozitívuma. Sajnálom ezt, mert egy nagyon fontos dologról kellene hogy vitázzunk, hogy teljesültek-e azok a számok, amelyeket beterveztek, teljesültek-e azok a mutatók vagy sem. Mi elmondjuk a kritikákat, és a kormánypárt részéről és a kormánypárti politikusok részéről erre választ kellene hogy kapjunk. Sajnos évek óta egyre rosszabb helyzetről beszélhetünk.
(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Most néhány dolgot az előttem szólókhoz csatlakozva engedjenek meg, hogy mielőtt az egészségügyre rátérnék, elmondjak. Korózs Lajos képviselőtársam említette a szociális étkeztetést, hogy körülbelül 50 százalékosan érvényesül a betervezett forrásokhoz képest. Évek óta írásban levelezgetek a minisztériummal, hogy miért nem kapják meg azok a gyerekek a szociális étkeztetésre járó támogatást, és miért nem sikerül, mondjuk, a több mint 6 milliárd forintot lehívni az önkormányzatoknak a tavaszi, az őszi, a nyári és a téli szünetben. Ez azért van, mert egy félmondatot önök beraktak a törvénybe, ami úgy hangzik, hogy a szülőnek magának kell kérnie. A minisztérium elismerte, hogy körülbelül évente 240 ezer gyermeknek kellene részesülni ebben a támogatásban. A levelezésből kiderül, hogy körülbelül százezer gyermek esik el minden egyes szünetben ettől a támogatási formától, mert nem jut hozzá, mert vagy nem tudja, vagy nem kapja meg a megfelelő tájékoztatást, vagy netán-talán szégyelli azt, hogy ő ebbe a csoportba tartozik, hogy rászorultsági alapon a gyermeknek kérnie kellene ezt a támogatási formát. Ezt minden évben elmondtuk minden egyes vitában, majd az ÁSZ indított egy vizsgálatot, és ajánlom a kormánypárti politikusoknak, mert nyáron jött ki ennek a vizsgálatnak az eredménye, hogy a vizsgált önkormányzatoknál nagyon nagy százalékban nem teljesítik azokat a feladatokat; a jegyző nem ad megfelelő tájékoztatást a szülőknek, hogy hogyan kellene ezt igényelni, az oktatási intézmények nem kapnak megfelelő tájékoztatást, sőt sok esetben az a tapasztalata volt az ÁSZ-nak, hogy akár még el is titkolják, hogy azt a támogatási formát hogyan kellene a szülőknek igénybe venni.
Elkeserítő az, államtitkár úr, amikor Orbán Viktor egypár hónappal ezelőtti beszédében azt mondta, hogy Magyarországon a következő feladat a gyermekszegénység felszámolása. Akkor vitatkozom kormánypárti politikustársammal - hogy akkor most felszámolták a gyermekszegénységet vagy nem számolták fel? Folyamatosan minden évben növelni kell a rászorulók támogatását - akkor van Magyarországon gyermekszegénység vagy nincsen? Ha minden évben több tíz milliárd forinttal kell többet költeni erre a csoportra, akkor, államtitkár úr, valami nem stimmel. Ha évről évre többet költünk szociális gyermekétkeztetésre meg gyermekétkeztetésre, akkor valami nincs rendben az önök kommunikációjában meg a betervezett összegben.
A másik pedig, hogy egy kritikát engedjenek még meg. A gyermekétkeztetés átalakítása - tudja, államtitkár úr, énbennem a kisördög mindig ott bujkál. Miért is adunk évről évre többet erre a szegmensre? Azért, mert itt is egy profilváltás történt, mondjuk, kormánypárti politikusokhoz köthető cégek megjelenése tömegével a gyermekétkeztetési piacon. Letarolták az országot. Letarolták. Tudjuk, nem akarok most neveket, pedig tudnék neveket említeni, hogy kiknek a cégei lepték el az önkormányzatokat és az oktatási intézményeket. És akkor felteszem a kérdést, hogy nem ezért költünk-e többet, nem azért, hogy a gyerekek jó minőségű ételt kapjanak meg megfelelően táplálkozzanak, hanem ezzel is a Fideszhez köthető oligarcha cégeknek akarjuk a zsebeit kitömni.
Csatlakozva még Korózs képviselőtársamhoz, csak egy mondat: két szegmensben nőtt drasztikusan ma Magyarországon a szegénység, ez a dolgozói szegénység és a nyugdíjasszegénység. Jól hallják, dolgozó emberek és családok szegénysége és szegénység a nyugdíjasok körében.
Még egy kicsit az oktatásról néhány mondatot. Tudják, ma Magyarországon a szülők többsége kimenekíti az állami intézményekből a gyerekeit, az állami oktatásból, ha megteheti.
(15.10)
Hát, ha nincs más, akkor viszi az egyházi intézményekbe. Ha van egyáltalán.
Hivatkozhatnak önök az ingyen tankönyvre. Gyakorló szülőként hadd mondjam önöknek, hogy az ingyen tankönyv 12 ezer forintig van. A 12 ezer forint feletti csomagot a szülőknek ki kell fizetni. Ma egy nyelvtankönyv, egy jó minőségű nyelvtankönyvről beszélünk, az 5-6-7, akár a 10 ezer forintot is eléri. Ahhoz, hogy diplomát tudjon egy gyermek szerezni, tudjuk nagyon jól, 2020-tól nyelvvizsgával, emelt szintű érettségivel kell rendelkeznie, szóval ott állnak majd a kapuban, hogy a nyelvoktatást komolyan kell venni. Államtitkár úr, ne adjanak ingyen tankönyvet! Jó minőségű tankönyvből kellene hogy tanítsák a gyerekeket. Miért van különbség az állami intézménybe és az egyházi intézménybe járó gyerekek között? Miért kapnak nagyobb normatívát az egyházi intézménybe járó gyerekek, és miért kapnak kevesebbet az állami intézményben? Miért szabják meg az állami intézményben, hogy milyen könyvekből tanulhatnak, míg az egyházi intézményekben nem szabják meg? Miért szabják meg azt, hogy mondjuk, milyen pedagógus taníthat az állami intézményben, az egyházi intézményben miért nem, államtitkár úr? Sajnos eljutottunk odáig, amivel kezdtem, hogy menekítik a gyerekeket az állami oktatási rendszerből. Már aki megteheti.
A másik, hogy azzal szerettem volna kezdeni a felszólalásomat, hogy tudom, államtitkár úr mindig elmondja, egy költségvetés számok halmazából áll, és a számok megmutatják, hogy jó felé megyünk vagy sem. De a számok mögött - ezt is minden egyes alkalommal elmondom - emberek vannak, családok és sorsok vannak. Ma, ha megnézzük, Magyarország a legboldogtalanabb országok közé tartozik. Ma Magyarország az egyik legszegényebb országa az Európai Uniónak. Sok mutatóban már Románia is megelőzött bennünket. Az öngyilkosságok száma toronymagasan vezet Magyarországon. Ilyen mutatókat is vizsgálni kell, államtitkár úr, mikor arról beszélünk, hogy jó a költségvetés zárszámadása, ez hozzátartozik a zárszámadáshoz. (A közbeszóló Hadházy Sándor felé fordulva:) A zárszámadás nemcsak számok halmaza, képviselő úr, a politika nemcsak számok halmaza, hanem emberek vannak mögötte. Ha az emberek rosszul érzik magukat, akkor valami nem működik ebben az országban.
Arról beszélünk, hogy mi a legnagyobb problémája Magyarországnak, milyen válságokról beszélünk, államtitkár úr. Az egészségügy romokban hever, a legnagyobb válságát éli. Örülök, hogy államtitkár asszony bejött a vitára, és szerintem majd nyomok is még egy 15 percest, és akkor konkrétan csak az egészségügyről fogunk beszélni. Ma Magyarországon eljutottunk odáig, hogy többet költünk a magánellátásra, mint amit az államnak finanszírozni kellene. Majd felteszek kérdéseket államtitkár asszonynak. Hogy van az, hogy egy ledolgozott élet után az ember már lassan félve megy be a kórházba, mert attól fél, hogy onnan nem fog élve kijönni? A másik meg az, hogy miért van az, ha egy életen keresztül mindig dolgoztam - feltételezzük ezt -, járulékot fizettem, rendes adófizető polgára voltam az államnak, hogy nem tudom megkapni a befizetett járulékomért azt az egészségügyi ellátást, amit számomra alapból biztosítania kellene az államnak. 2018 volt az az év, amikor többet költöttünk magánellátásra, több mint 1000 milliárd forintot, mint amit az állam biztosítani tudott számunkra. Lehet, hogy ez is nem véletlen. És akkor még nem mentünk bele azokba a problémákba, hogy hány háziorvosi körzet üres, hogyan állunk a patikákkal, mennyit költünk gyógyszerekre, hogy mennyire kivonult a költségvetés az állampolgárok ellátásából. De ne szaladjunk még előre, mert még kicsit borzolni akarom a kedélyeket!
A másik válság, amivel szembesülünk, az a lakhatási válság Magyarországon. Hiába beszélünk a megemelt támogatási rendszerekről, a CSOK-ról, a kedvezményes hitelekről, államtitkár úr is tudja nagyon jól, hogy amennyivel több plusztámogatást adnak a családoknak, annyival nőtt drasztikusan az ingatlanok ára Magyarországon. Ráadásul nem hajlandó arról beszélni a kormány évek óta, hogy az albérletpiacon mi zajlik Magyarországon, akár Budapesten, a nagyvárosokban, akár vidéki településeken. Hogy majdnem lehetetlen, borzalom, amit látunk, hiába adják a támogatást, és ezzel a lakbértámogatási rendszerrel nem hajlandóak foglalkozni.
Azt is meg kellene vizsgálni, államtitkár úr, hogy miért van az, hogy ha egy fiatal pár összeházasodik, és netán-talán arra gondol, hogy lakáshoz kellene jutnia, hány évet kell spórolnia ahhoz, hogy egy 40-50 négyzetméteres lakást meg tudjon venni. Sok esetben, ha az egész fizetését félretenné, akkor is 10-20-30 évet kellene spórolnia, hogy önálló lakáshoz tudjon jutni. Ez sincs rendben, államtitkár úr!
A másik: folyamatosan halljuk, hogy a családbarát kormányzás - idézőjelben - meghozta a sikerét, mert több gyermek születik ma, a termékenységi ráta nőtt Magyarországon, és jó okunk van most már pozitívan viszonyulni ahhoz, hogy egyre több gyermek fog születni. Ebben vitatkozunk, államtitkár úr, mert egyre kevesebb gyerek születik. Sőt, 2019 lesz az az év szerintem, most már az adatokat látva, amikor konkrétan kimondhatjuk, hogy rosszabb évet fogunk zárni, mint 2011-ben, amikor alig 88 ezer gyermek született, ezt alig egy picivel haladta meg Magyarországon az élveszületések száma.
Államtitkár úr, vitatkozhatunk, minden egyes évben elkezdünk erről vitatkozni, tudjuk nagyon jól az okát. A szülőképes korú nők száma drasztikusan csökken, és a szülőképes korú nőknek egy nagyon nagy hányada - ebben is vitánk van -, több mint 10 százaléka most már nem Magyarországon van, és a magyar gyermekeknek körülbelül hat, talán már több mint 6 százaléka, minden hatodik gyermek külföldön születik. Ezzel önök nem hajlandóak foglalkozni. Egyszerűen csak azt mondják, hogy a termékenységi ráta javult, egy bizonyos korcsoportban kicsit nőtt a gyermekvállalási kedv, de lényegében a probléma súlyáról önök nem hajlandóak beszélni.
Amiről még szeretnék ebben a pár percben néhány mondatot szólni, az a gazdaság, és az, hogy hogyan tartják önök tudatosan alacsonyan ma Magyarországon a béreket. Igaz, minden évben azt mondják, hogy mennyivel emelték a minimálbért, ezzel azonban - nagyon jól tudjuk - az állam jár a legjobban, mert az adórésze, ami befolyik az államnak, az minden évben olyan mértékű bevételt eredményez a kormánynak, ami előtte nem volt meg. De a nettó, ami a munkavállalók zsebébe kerül, nagyon jól tudjuk, nem annyival nőtt. Ehhez még hozzátartozik, hogy folyamatosan hallgatnak arról, hogy mondjuk, milyen drasztikusan emelkedtek az elmúlt időszakban az élelmiszerárak Magyarországon, pedig amikor az ember bemegy a boltba, a legtöbbet ott költ, mert a rezsi egy részét az energiaárak és az élelmiszerárak adják. Hiába történt meg az áfacsökkentés a baromfiterméknél, a baromfihúsnál, a sertéshúsnál, látjuk nagyon jól, hogy milyen brutális módon növekedtek az élelmiszerárak, és ez nincs arányban a keresetnövekedéssel.
Még egyetlenegy mondatot a foglalkoztatásra. Államtitkár úr, talán azon kellene dolgozni, hogy ne ukrán, ne török, sőt tömegével filippínó vendégmunkásokkal pótolják Magyarországon a hiányzó munkaerőt, amivel szembesül Magyarország, hanem azon kellene dolgozni, amit Mesterházy Attila is mondott, hogy hogyan kellene azokat a fiatal magyar munkavállalókat hazacsábítani Magyarországra, akik az önök politikája miatt hagyták el ezt az országot. Amúgy a legnagyobb felelősségük önöknek ebben lesz. De tudjuk nagyon jól, hogy önök ezt tudatosan csinálják, csak azért, hogy az embereket olyan nyomorban tudják tartani, amilyen nyomor ma van Magyarországon. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
