CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL,
CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ez a költségvetés az elszalasztott lehetőségek és a jövő felélésnek a költségvetése volt, egy adóssághalmot hagyott azoknak a céloknak, amelyek, azt gondolom, hogy mindannyiunknak rendkívül és kiemelten fontosak kellene hogy legyenek.
Hiába az 1000 milliárdos többletbevétel és -kiadás, a legfontosabb hiányterületeken a finanszírozás kétségbeejtő. A Fidesz-kormány óriásira növelte a hiányt és az adósságot az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem területén. Ez tényleg teljesítmény akkor, amikor a világgazdasági környezet lehetővé tette, hogy a költségvetés bevételei 1170 milliárddal, a kiadásai 1260 milliárddal nőjenek. Az oktatás szándékos leépítéséről már sokan mondtak sokfélét, és azt gondolom, hogy többségükben teljes mértékben igazuk volt. S azt gondolom, hogy szintén sok szó esett az egészségügyben tátongó finanszírozási szakadékról, a több helyen már bekövetkezett összeomlásról és összeomlásközeli helyzetekről, és arról a 24 ezer honfitársunkról, akik a kormány hibájából, illetve mulasztásából haltak meg.
Én épp ezért most két területet emelnék ki, ami szintén mostohagyermeke a kormánynak, és a zárszámadásból is kitűnik, hogy ebben semmilyen változás nincs, míg a haverok akár milliárdos, akár százmilliárdos vagyonokat halmoznak föl és mulatnak el külföldön, addig az ország, életünk tartóoszlopai recsegnek-ropognak. Ez a két terület a környezetvédelem és a természeti erőforrások védelme, valamint a szociális ellátás területe.
A környezet védelméről ismerjük Orbán Viktor véleményét, hisz többször szinte teljesen nyíltan kifejtette, hogy a környezet és erőforrásaink védelmét és az ezt szolgáló teljes intézményrendszert, illetve jogszabályokat csak felesleges tehernek tartja, ami gátolja a gazdasági fejlődést, gátolja a presztízsberuházások megvalósítását. Káros és pusztító szemlélet ez, kedves képviselőtársaim, hiszen nem fejlődés az, ami pusztít. Mindez a központi költségvetés 2018. évi zárszámadását olvasva is egyértelműen látható. A Fidesz-KDNP-kormány továbbra is - ahogy 2010 óta következetesen és folyamatosan - rombolja le a környezetügy intézményrendszerét, és ezt teszi a finanszírozásával is. A környezetvédelemre fordított kiadások 2018-ban még az előző évinél is fél százalékponttal alacsonyabban teljesültek, az indoklás szerint az uniós fejlesztések kifutása, valamint az ilyen jellegű önkormányzati kiadások csökkenése miatt.
Nehéz ezekre a nevetséges indokokra szavakat találni, mert a kormánynak felelőssége van abban, hogy a környezetminőség nem megfelelő megvalósítására jelentős részben visszavezethető halálozások tekintetében dobogósak vagyunk, hogy ez több tízezer magyar ember idő előtti halálához vezet évente, továbbá hogy csak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás hiánya tudományos becslések szerint meghaladja a GDP 1 százalékát. Pedig hány embernek és mennyit kell dolgoznia akár csak félszázalékos növekményért is!
(12.00)
A környezetvédelem intézményi és ágazati célfeladatainak kiadása 2018-ban összesen 285,6 milliárd forint volt, míg az ágazat kiadásai az előző évhez képest 327,2 milliárd forinttal alacsonyabban teljesültek az uniós fejlesztési források kifutása miatt, ami rendkívül érzékenyen érintette az egyes szakterületeket. A nemzeti parkok finanszírozása továbbra is aggodalomra ad okot, csupán a vízügyi igazgatóságok kaptak némi pluszpénzt.
A helyzet nem csupán az, hogy a kormány nem áldoz a környezetvédelemre, a helyzet sokkal rosszabb, mert a kormány igen jó pénzt húz évente az ökoadókból és a kvótabevételekből, csak éppen lenyeli és másra költi el.
Az energiadó bevételei 1,2 milliárddal voltak a tervezett fölött, a bányajáradék bevétele 18,7 százalékkal haladta meg a költségvetési törvényben szereplő eredeti 36,8 milliárd forintot, a 2018. évben az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek értékesítése során 72,2 milliárd forint bevétel érkezett a központi költségvetésbe, amely összeg valamivel több mint a háromszorosa volt az eredetileg tervezett értéknek.
De - a teljesség igénye nélkül - a cégautó-bevétel 35 milliárd, a közműadó 54 milliárd forint, míg a termékdíjbevétel 79 milliárd forintot hozott a konyhára. De hova lesznek ezek a pénzek? Itt miért nem érvényesül az az elv, hogy ezeket a forrásokat maradéktalanul a környezetügyi feladatokra kell elkölteni?
(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
De nézzük meg, hogy mi van a kiadási oldalon! Az éghajlatváltozásra való felkészülés, alkalmazkodás mint alapvető nemzetstratégiai cél koncepcionálisan és alapvetően hiányzik a központi költségvetés elköltésekor. Az egész klíma-, energia- és zöldgazdaság-politikai rendszer támogatása nem éri el a 15 milliárd forintot sem. A vízi közművek állami rekonstrukciós alapjának 2018. évi támogatása nulla forint.
A BM költségvetésében a víz-, környezet- és természetikatasztrófa-elhárítás 6,3 milliárdján felül alig találni érdemi, a hazai vízgazdálkodás fejlesztését célzó központi költségvetési ráfordítást. Az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtására 0,1 millió forint támogatás szerepel. A víz keretirányelv végrehajtására 10 millió forintot fordítottak.
Alig találni olyan adatot az országos környezeti kármentesítési program végrehajtásából, ahol érdemi összeg van elköltésre. Egy példát hadd említsek: jelképes támogatás jutott csak a Cséry-telepre, 140 millió forint.
A kis méretű szálló por - PM10 - csökkentésére 35 millió forint volt a keret, és azt gondoljuk, ez annyira mérhetetlenül kevés, hogy ilyen hozzáállás mellett nem is tudjuk, hogy képzelhető el egyébként a szakemberek által magas szinten kidolgozott országos levegőterhelés-csökkentési program végrehajtása.
A parlagfű elleni védekezésre 25 millió forintot költöttünk, miközben tudjuk jól, hogy csak az ebből a gyökérből táplálkozó egészségügyi kiadásai milyen magasak a magyar társadalomnak. Az állatvédelmi támogatás 47 milliót ért.
A szakemberek törekvése ellenére is tovább csökkent a nemzeti parkokban dolgozó természetvédelmi őrök száma is. A természetvédelmi őrszolgálat országos lélekszáma 2018-ban 245 főre csökkent. Így egy főre átlagosan 380 négyzetkilométer működési terület, 35 négyzetkilométer védett természeti terület és 81 négyzetkilométer Natura 2000-es terület jutott. Egy főre!
A nemzeti parkok kapacitáshiányát pótolni hivatott közmunkát is igen sajátosan támogatta a kormány: a 2017. március 1-jén kezdődött közfoglalkoztatási program 2018. február 28-ig tartott, 811 fős átlaglétszám alkalmazásával, a 2018. évi program március 1-jén kezdődött és - a megszokottól eltérően - már 2018. június 30-ával véget is ért.
Az összes hazai zöld civil szervezetnek állami feladatok átvállalása címén juttatott 84 millió forint, a fogyasztóvédelemre összesen 88 millió forint, tanyafejlesztésre 180 millió forint szintén szégyenteljesen alacsony; miközben csak a hungarikumok népszerűsítésének a támogatására jutott 460 millió forint. Van persze, ami viszi a pénzt a dilettáns és akarnok politika következményeképpen, mert lássuk be, hogy a maguk gazdaságpolitikája, a maguk politikája nem szól sokszor másról, mint presztízsberuházásokról, önmaguk nagyobbnak mutatásáról, ahelyett, hogy valós problémákra valós válaszokat adnának.
A tulajdonosijog-gyakorlással kapcsolatos bevételek és kiadások körében a kormány könnyedén adott a Paks II. Atomerőmű Zrt. tőkeemelésére 14 milliárd forintot, miközben a lakossági energiahatékonyság növelésére még aprópénz sem jutott. A lakosság nagy része által elutasított, városi zöldet pusztító „Liget Budapest” projekt előkészítését és megvalósítását viszont 35 milliárd forinttal támogatták. Igaz - teszem hozzá csöndesen -, az önkormányzati választáson ennek meg is lett az eredménye.
A kormány atomerőmű-fejlesztési ámokfutása is egyértelmű taposóakna a költségvetésben. A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap 27,5 milliárdos bevétele mellett több mint 12 milliárdos volt a kiadás. Így a Paksi Atomerőmű leszerelésére, a kis és közepes, valamint a nagy radioaktivitású hulladékok végleges elhelyezésére, sok száz éves őrzésére évente csak körülbelül 10-15 milliárddal töltődik az az alap, és ez teljes felelőtlenség a jelen, de sokkal inkább a jövő generációi felé.
Összességében elmondható, hogy a környezetügyet érintő kiadások még csak köszönőviszonyban sincsenek a nemzeti környezetvédelmi programban, a természetvédelmi alaptervben, a biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiájában vagy a nemzeti éghajlatváltozási stratégiában foglaltakkal, melyek a magyar emberek egészséges környezethez való, az Alaptörvényben is deklarált jogai érvényesítéséről, a természeti erőforrások védelméről szólnak, és számos feladatot fogalmaznak meg, amit talán végre is kellene hajtani.
Azt régóta tudjuk, hogy a kormány a haverok feltőkésítésének az árát, hogy legyen pénzük mindenféle szórakozásra, akár törvényt megszegő szórakozására is, az EU-s források mellett a szociális kiadásokon való spórolással teremti meg. Ezért nem nőtt tíz éve a szektor dolgozóinak a bére - tíz éve! -, és ezért nem hajlandó az otthonápolást minimálbéres munkának elismerni a kormány mindenki számára.
Emellett súlyos fejlemény, hogy ahol elvileg van forrás a családok éve keretében, ott sem látszanak az eredmények.
A családok éve hangoztatott célja a családok társadalomban betöltött meghatározó szerepének, a családbarát közgondolkodás előtérbe kerülésének a támogatása volt, a gyermekvállalási tervek megvalósítását és összességében a népesedési folyamatok kedvező irányba való elmozdulását irányozták elő.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy Magyarország legnagyobb szégyene, hogy a magyar kormánynak volt képe 2018-at a családok évének nevezni, egy olyan évet, ahol semmit nem tett a magyar kormány a rászoruló devizahitel-károsultak megmentéséért, ahol nem történt érdemi előrelépés a jogszerűtlen kilakoltatásoknak a megakadályozása érdekében. Azt az évet nevezték családok évének, amikor megint csak a jómódúak támogatását biztosító CSOK-ot vették elő, ahelyett, hogy létrehoztak volna egy olyan bérlakásalapot, ami jelentősen bővíthette volna egyébként a Magyarországon található bérlakások számát. Mert, lássuk be, ez a bérlakáskérdés és a Magyarországon tomboló lakhatási válság nem most kezdődött. És pontosan tudjuk azt, hogy a CSOK a bankoknak jó, hiszen egy hiteltermékről beszélünk. Viszont sajnos az is egyértelműen kiderült, hogy ha egy család vesz négy repülőjegyet a két gyermeknek meg a házaspárnak, és kimennek szabadon választott nyugat-európai országba, akkor a lakhatásuk még így is könnyebben biztosítható, mint azoknak a honfitársainknak, akik elkötelezettek és itthon szeretnének boldogulni.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Jóléti funkciókra 2018-ban az államháztartás kiadásainak 49,1 százalékát fordították, amely 1,1 százalékpontos növekedés az előző évihez képest.
(12.10)
A lakosság szociális állapota, kondíciói azonban ennél jóval nagyobb arányú ráfordítást igényelnének, mint ahogy egyébként ezzel az európai összehasonlításban a sor végén kullogunk. Ráadásul, ha ezeknek a jóléti kiadásoknak a belső szerkezetét megnézzük, akkor itt megint azt lehet tapasztalni és észrevenni, hogy ezek az összegek úgy vannak irányítva, hogy egyébként nem feltétlenül, sőt jelentős részben nem a rászorulókhoz jutnak el ezek a források. Rendezni kellene tehát a szociális bértáblát, hatalmas bérelmaradások vannak a szociális szférában. Csökkenhetnének a várólisták a szociális intézményekben, és javulhatna az ellátás minősége is, persze ehhez politikai szándékra lenne szükség, mert ahogy kezdtem a felszólalásomat, forrás az van.
Az egyéb szociális támogatásokra fordított összegek aránya 2,2 százalékról 2 százalékra csökkent. Ebben szerepet játszott a Nemzeti Eszközkezelő által végrehajtott ingatlanvásárlásokra és ingatlanberuházásokra fordított kiadások csökkenése, pedig továbbra is szükség van megfelelő minőségű és mennyiségű ingatlanra, akiknek a lakását a bank elvette, és önök ezekkel mind nem foglalkoznak. Gyakorlatilag havonta jönnek ki azok az európai bírósági döntések - hogy ebből az évből csak egyet mondjak, a 260., vagy tavaly az 51/17. -, amelyek egyértelműen igazolják, hogy a bankok visszaéltek tisztességtelenül az erőfölényükkel, átverték a hiteles családokat, és azt gondolom, hogy nem lenne szabad ezt önöknek karba tett kézzel nézniük. De itt nyugodtan megemlíthetem, hogy bár jut mindenre pénz, ami önöknek fontos, a stadiontól a jachtig, nem gondolták azt, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját, amit az önök által kedvelt jómódú emberek és a rászorulók is fizetnek, 27 százalék áfa terheli. Mintha valami luxustermék lenne megvenni egy kiló kenyeret - jelzem, nem vagyunk ettől messze.
Tisztelt Ház! A lakásárak megugrottak, így a támogatás jelentős része, amit a CSOK-on keresztül nyújtanak, reálértékben elveszett, tehát még az a réteg sem járt jól, amelyet önök kedvezményezni kívántak volna, hiszen pontosan látjuk, hogy gyakorlatilag egy 70 négyzetméteres budapesti lakás ára már 40 millió forint fölött van. Legyünk őszinték, hogy amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy a CSOK egy hiteltermék, akkor egy átlagfizetésből, akár a KSH által hazudott átlagfizetésből meg tud-e spórolni egy magyar család annyit, hogy hozzásegítse a gyermekét egy olyan lakáshoz, amelyben fel lehet nevelni tisztességgel három gyermeket.
A gyermekvédelmi szakellátás területén kiemelt szakmapolitikai cél volt a nevelőszülői ellátás további megerősítése, a családjukból kiemelt gyermekek biztonságának fokozása, a gyámügyi igazgatóságban pedig a gyermeki jogok érvényesülését elősegítő eljárási szabályok kialakítása. A számok és a gyakorlati tapasztalatok alapján azonban ez a terület sem érdekli igazándiból a kormányt, százak és ezrek élete veszik el így, és azt gondolom, hogy ezt nem engedheti meg magának senki, sem a kormány, sem semmilyen döntéshozó.
Ezért én továbbra is azt mondom, amit elmondtunk egyébként a költségvetés elfogadásakor is, amit elmondtunk tavaly és az idei költségvetés elfogadásakor is, hogy a költségvetés szerkezete ne önöket szolgálja, hanem a magyar társadalmat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
