DR. TÓTH BERTALAN,
DR. TÓTH BERTALAN,
DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgathattuk a Fidesz vagy KDNP dicsérő szavait arról a társadalompolitikáról, amelyet az elmúlt években folytatott a Fidesz.
Erről egészen más a véleményünk, és egészen másképp látjuk Magyarországot, mert az a társadalomfilozófia, amit a Fidesz képvisel, egy teljesen torz társadalomfilozófia. Az azt mutatja, hogy amit egy közösség rendelkezésére bocsát az államnak, azt utána hogyan osztják szét, és ebből az látszik, hogy a kiváltságos rétegek sokkal jobban járnak, akiknek meg kevesebb van, azoknak kevesebb is jut; ismerjük Lázár János szavait. Nagyjából ez tükröződik vissza az elmúlt évek költségvetési politikájából, és ez tükröződik vissza a 2018. évi költségvetésből is, aminek most a zárszámadását tárgyaljuk.
Közel két és fél év telt el azóta, hogy ezt a költségvetést az Országgyűlés megtárgyalta és elfogadta, két és fél éve is azt mondtam, hogy ez a Fidesz választási költségvetése, amely az igazságtalanságra és a korrupcióra épül. Elmondtam, hogy az igazságtalanság és korrupció költségvetését át kell írni annak érdekében, hogy igazságot tegyünk és megállítsuk a fideszes korrupciót. Az MSZP képviselőcsoportja összesen mintegy 774 milliárd forintos költségvetési átcsoportosítást javasolt annak érdekében, hogy több pénz jusson az egészségügyre, az oktatásra és a szociális területre. Önök akkor nem értettek velünk egyet, leszavazták ezeket a javaslatokat, és ez a mostani törvényjavaslat, a zárszámadás is ékes bizonyítéka annak, hogy valóban a 2018-as büdzsé egy választási költségvetés volt, hiszen elképesztő összegeket költöttek kormánypropagandára, presztízsberuházásokra, stadionokra, kormánypárti városok támogatására, tőlük nem sajnálták a pénzt. Ugyanakkor hiába szedett be a Fidesz-hatalom soha nem látott összegű adót a magyar lakosságtól, a vállalkozásoktól, azt nem a magyar emberek, nem a közösség érdekében használták fel.
Az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra nem csupán alulfinanszírozott, de vészhelyzettel jellemezhető körülmények között működik, hiszen a napi működési feltételek is egyre nehezebben biztosíthatók. Pontosan ez az a tükör, amit a költségvetés tárgyalásakor felszólalásomban emlegettem, ami megmutatja, amit mondtam, hogy egy közösség hogyan használja fel a rábízott pénzt, a rábízott adókat. Önöknek a propaganda, az ellopható közpénz, a presztízsberuházások, a Borkai-féle mulatságok voltak fontosak.
(11.10)
Nekünk ezzel szemben a szüleink, nagyszüleink egészsége, megélhetése, gyermekeink oktatása, jövőjének biztosítása és a nehéz élethelyzetbe került honfitársaink segítése a legfontosabb. Sajnálom, hogy sokszor viccesen állnak különböző hozzászólásokhoz, de ez önökről állítja ki a bizonyítványt, ez a költségvetés az önök szégyene.
Tisztelt Képviselőtársaim! Meghallgathattuk a kormány részéről Banai Péter Benőt, az Állami Számvevőszék részéről Domokos Lászlót, a fideszes vezérszónokokat, mindenki azzal büszkélkedett, hogy milyen jók a makroszámok, például az államadósság alakulása. A törvényjavaslat szerint a magyar államadósság a GDP 69 százalékára csökkent a 2017. évi 71,9 százalékról. De itt álljunk meg egy pillanatra, mert a 2017-es zárszámadási törvényben 72,9 százalék volt és nem 71,9 százalék, és az Államadósság Kezelő Központ honlapján közzétett adatok pedig egészen másról tanúskodnak, hiszen itt jelenik meg a 2017-es államadóssági szám, a 72,9 százalék, és az államadósság nem 69 százaléka volt a GDP-nek, hanem 70,2 százaléka, ugyancsak az Államadósság Kezelő Központ kimutatása szerint, és ha jól hallottam, akkor államtitkár úr is már ezeket a számokat használta az expozéjában. Akkor nem értem, hogy a törvényben miért nem ezek a számok szerepelnek. Tehát itt is átverik az országgyűlési képviselőket, a magyar embereket, hiszen magasabb az államadóssági ráta, mint ami a törvényjavaslatban szerepel.
Arról pedig nem is beszélve, hogy az Európai Statisztikai Hivatal éppen három napja tett közzé egy nyilatkozatot, amelyről a kormánypropaganda éppenséggel elfelejtett híreket adni: a Magyar Nemzeti Bank alapítványai visszanyerték közpénzjellegüket, hiszen a kormányzati rendszer részévé nyilvánította az alapítványi pénzeket, amelyeket, látjuk azért, az alapítvány kurátorai és döntéshozói Matolcsy György vezetésével nem éppen közpénzjellegűként használtak fel, hiszen jutott médiaépítésre, jutott bankvásárlásra, jutott haverok, barátok közbeszerzés nélküli megrendeléshez juttatására, és jutott arra is, hogy tiltott módon finanszírozzák a magyar államadósságot, mert teljesen egyértelmű, hogy az alapítványi pénzekből megvásárolt állampapírok tiltott módon finanszírozták az államadósságot.
Azt gondolom, ez is egy tisztességtelen lépés volt, arról nem is beszélve, hogy hogyan herdálták el ezt a sok száz milliárd forintot, és költötték baráti vállalkozások gazdagítására.
Ebből a statisztikai hivatali nyilatkozatból az derül ki, hogy 2017-re 0,4 százalékponttal, a 2015., 2016. és 2018. évekre pedig 0,3 százalékponttal meg kell emelni az államadóssági számokat, ami befolyásolja a hiányszámokat, tehát tulajdonképpen az elmúlt évek költségvetései nem a valós számokra épülnek. Ezt amúgy a költségvetési vitákban is elmondtam.
2015-ben, amikor az akkor még államtitkár Tuzson Bence elkottyintotta, hogy itt tiltott monetáris finanszírozás van, onnantól kezdtük meg feltárni a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak piszkos ügyleteit, és sajnos azt kellett látnunk, hogy az a rengeteg pénz az önök háttérrendszerét gazdagította, annak a polipszerű állami korrupciós hálózatnak az érdekeit szolgálta, amit kiépítettek, és aminek jeleit láttuk akár Győrben, vagy láthatjuk sajnos nap mint nap.
Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, valóban rekordévet hozott a 2018. év az adóbevételek tekintetében. Ez jól hangzik az adócsökkentések országában vagy az adócsökkentések kormánya esetében, ahogy ezt a kifejezést önök használják. Nos, ebben az esetben sem azt kell figyelni, amit a miniszterelnök mond, hanem azt, amit tesz, ugyanis soha ennyire nem adóztatták még meg a magyar embereket, mint 2018-ban.
A személyi jövedelemadó 2100 milliárd forint, 260 milliárddal többet szedtek be a lakosságtól, mint 2017-ben. Az illetékbevétel 191 milliárd forint, ez 10 százalékkal több, mint 2017-ben. Az áfabevétel 3928 milliárd forint, a jövedéki adó 1112 milliárd forint, a pénzügyi tranzakciós illeték, ez az új adónem, amelyet önök bevezettek, 233 milliárd forint volt a 2018. évben is.
A leginkább az a kérdés, ha már ilyen hihetetlen rekordösszegű adókat sikerült önöknek bevezetni, hogy akkor azt mire költötte el a kormány. Azt gondolhatnánk, ha megy a gazdaság, van bevétele a költségvetésnek, akkor jut arra pénz, hogy fejlesszük az egészségügyi és a szociális ellátószert, fejlesszük az oktatást, az alap-, közép- és felsőoktatási intézményeket, fejlesszük az önkormányzati rendszert, a helyi társadalmakat segítsük, a „Modern városok” vonzáskörzetén kívüli kistérségeket, csökkentve a területi egyenlőtlenségeket, és segítsük a szegénységben, társadalmi kirekesztettségben élőket.
Azt gondolhatnánk, hogy most végre tenni fog a kormány azért, hogy megállítsa vagy csökkentse a társadalom további kettészakadását, gazdaságpolitikájában pedig Magyarország régiós országoktól történő további lemaradását. Sajnos azt látjuk, hogy nem ez történt. A társadalmi egyenlőtlenségek folyamatosan nőttek, hárommillióan élnek a létminimum alatt, a nyugdíjasok jövedelmi szegénysége 2010 óta a duplájára nőtt. Az idős emberek a tényleges inflációnál alacsonyabb mértékű nyugdíjemelésben részesülnek, így lényegében hiteleznek a kormányzatnak hónapokon át, eközben az élelmiszerek ára sokkal jobban drágult, mint az átlagos infláció. A bruttó minimálbér Magyarországon továbbra is a negyedik legalacsonyabb az Európai Unió tagállamai között, ugyanakkor Belgium után nálunk sújtja a legnagyobb adóteher a legkisebb bért.
A 2010 óta eltelt időszakot tekintve a GDP arányában mért közterhek 37,5 százalékról 39,2 százalékra nőttek, az adórendszer pedig a gazdagok érdekeit szem előtt tartva változott. Az egykulcsos személyi jövedelemadó 400 milliárdot hagy náluk évente, és ezt az igazságtalan rendszert 2018-ban is megtartották. Eközben az alacsony jövedelmű családok adói nőttek, megszűnt a minimálbér adómentessége, az áfakulcs pedig európai uniós szinten a legmagasabb. A munkabérből, főleg minimálbérből, illetve garantált bérminimumból élők adóterhei 2018-ban is a legmagasabbak közé tartoztak nemcsak az Európai Unión belül, hanem az OECD-térségben is.
Csökkent Magyarország versenyképessége. Nagyon vicces volt az a kommentár, hogy Magyarország már a 24. legversenyképesebb tagállam az Európai Unión belül. Igaz, hogy Románia is lehagyta Magyarországot, de mondhatjuk, hogy Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, a Baltikum országai mind lehagyták a Világbank versenyképességet vizsgáló rangsorában; a korrupció mértékéről nem is beszélve.
Maga a versenyképességi jelentés is három területet emelt ki. Az egyik az egészségügy katasztrofális helyzete. A várható élettartamot vették górcső alá, ami a legalacsonyabb Magyarországon, tehát egyszerűen az egészségügy tragikus állapota, az egészségügyi vészhelyzet jelentősen befolyásolja Magyarország versenyképességét.
A másik terület az oktatás területe, hogy nincs elég megfelelően képzett szakember, munkaerő Magyarországon, és ez nemcsak az elvándorlásnak köszönhető, hanem az oktatási rendszer tragikus állapotának. Sorban halljuk, hogy hány helyen hiányoznak tanárok, hányan hagyták el a pályát, éppen hányan hagyták el az országot, de én gyakorló apaként is pontosan tudom, hogy mit jelent az, amikor nincs kémiatanár, vagy a matematikatanár elmegy gyermeket szülni, és helyette olyan oktatót hoznak, aki még a gyermekek elvárásainak sem tud megfelelni. Hát ki az, aki ilyen bérhelyzet mellett, ilyen fizetésért vállal ilyen munkát? Önök elmondták, hogy 50 százalékkal emelték a pedagógusok bérét, csak épp az utolsó 5 százalékot olyan módon próbálták eljuttatni, hogy nem jutott el a magyar pedagógusokhoz. Azt lehet mondani, hogy ma egy kezdő pedagógus alig pár ezer forinttal kap többet, mint ami a garantált bérminimuma a szakképzett munkaerőnek. Miért vállalna el egy fiatal egy ilyen munkát?
A harmadik terület pedig a korrupció, ahol Magyarország korrupciós megítélése jelentősen romlott.
(11.20)
A környező országoknál mindenhol javult ez a mutató, Románia is már megelőzött minket, Magyarország az egyetlen, ahol ez a mutató jelentősen romlott.
Az egészségügyet, az orvosvándorlást említettem, említhetném a kórházi fertőzéseket; és akkor nem utolsósorban még itt van egy fontos szempont, ez az euró-forint árfolyam. Most nem kívánom idézni miniszterelnök úr korábbi kijelentéseit, ahol arról beszélt, hogy egy miniszterelnöknek azért csak vissza kéne adnia a mandátumát, ha 300 fölé megy a forint-euró árfolyam. Hát, ezt nem tette meg! De ne csak azt nézzük, hogy mennyire gyengült a forint, hanem ennek mik a következményei. A többi európai uniós tagállamban dolgozó emberekhez képest közel 25 százalékkal romlott a magyar emberek fizetésének az értéke. Ha megnézzük a környező országokat, ott ez az arány valahol javult, valahol romlott, de ilyen mértékben sehol nem gyengült a nemzeti valuta, csak Magyarországon, és sajnos ennek van árfelhajtó hatása, a kevesebb értékű bérből, nyugdíjból kell a drágább termékeket megvásárolni a boltokban, és sajnos ennek a hatása is érződik.
Egészen elképesztő - az oktatást is említettem -, hogy Magyarországon már a 2017-es felmérések szerint is több mint 200 ezer magyar fiatal nem tanult és nem dolgozott. Ez a szám 2018-ban az önök áldásos közreműködésével tovább nőtt, közülük mintegy százezren a hátralévő életükben valószínűleg már nem is tudnak munkába állni, nincs megfelelő végzettségük, vagy ha igen, akkor mindössze a közmunka áll számukra rendelkezésre, hiszen 16 évesen lökték ki önök ezeket a fiatalokat a magyar oktatásból, mindenféle szakmai képzettség nélkül, sokszor úgy, hogy még az írás-olvasás is nehezükre esik. Minimális eltartásuk tehát kényszerűen azokra hárul majd, akik képesek dolgozni. Ezzel a megalázó helyzettel az uniós rangsor utolsó harmadában helyezkedik el Magyarország a 13,3 százalékos aránnyal, ennél csak kilenc országban rosszabb a helyzet.
Elfogadhatatlan számunkra, hogy a kormány még mindig nem tudott megoldást kínálni az egészségügyi intézmények államosítása után az egészségügyi intézmények eladósodására, adósságuk tartós kezelésére, ehelyett olyan költségvetéseket fogadnak el, amelyekkel a kórházakat folyamatos eladósodottságban tartják. Ez a megoldás nyilván alkalmas arra, hogy a kórházak kiadásait visszafogja, azonban egyáltalán nem alkalmas átlátható, megbízható és fenntartható egészségügy létrehozására. Elfogadhatatlan, hogy az egészségügyi kormányzat nem modernizálta a kórházak finanszírozását, nem vizsgálta felül a minimumfeltételeket teljeskörűen, nem lassította le a háziorvosi körzetek kiüresedését, amely mára már több százezer embert és egész térségeket érint. Nem biztosított megfelelő forrásokat a házi fogorvosok számára praxisaik normális fenntartására, nem biztosít megfelelő béremelést, nem adja meg az egészségügyi dolgozók számára a szakmai megbecsülést, az egészségügyi béreket a nemzeti átlagbérek környékén tartja, pedig egészségügyi dolgozóink ennél sokkal többet érdemelnek. Ennek következménye, hogy a betöltetlenné vált egészségügyi munkahelyek száma 2018-ban növekedett az előző évekhez képest. Ezek pedig olyan hiányosságok, amelyek mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy a magyarok ma az egészségügyet tartják az ország legnagyobb problémájának, hiszen Magyarország nemcsak keveset költ az egészségügyre, hanem az egészségügyi források felhasználása sem hatékony.
Persze, hivatkozhatnak arra, hogy az elmúlt években az egészségügyre és az oktatásra fordított összegek nominálisan növekedtek, de azt kell megnézni, ha már itt nagy csinnadrattával hirdetik az extra mutatókat, az extra adóbevételt, hogy GDP-arányosan mennyit költ Magyarország az egészségügyre és az oktatásra, és ha azt összehasonlítjuk, akkor nem éri el az európai átlagot, de a környező országokban lévő ilyen arányokat sem. Tehát tulajdonképpen ez az oka annak, hogy alulfinanszírozott az egészségügyi rendszer, alulfinanszírozott az oktatási rendszer, és nem mással játszanak önök, mint a magyar emberek egészségével és a jövőnkkel, gyermekeink tudásával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg akkor, hogy mire ment el ez a sok bevétel. Ha az államháztartás kiadásait funkciók szerint nézzük, akkor a következőket láthatjuk: a 2018. évi költségvetés megalkotásakor a kormány az államháztartási kiadások 54,2 százalékát szánta jóléti funkciókra, egészségügyre, oktatásra, szociális célokra. Elmondtuk akkor is, hogy ez arányaiban kevesebb, mint 2010-ben, mert akkor ez még 61,2 százalék volt, de a mostani törvényből, a zárszámadásból azt láthatjuk, hogy ez az arány 50 százalék alá csökkent, alig haladja meg a 49 százalékot. Tehát hiába lett több bevétele a költségvetésnek, a többletet másra költötte el a Fidesz-kormányzat, nem a jóléti funkciókra, nem egészségügyre, nem oktatásra és nem a szociális szféra támogatására, és ez megerősített minket abban a hitben és tudásban, hogy a Fidesznek nem fontos az egészségügy, nem fontos az oktatás és nem fontosak az elszegényedő, nehéz sorsban élő emberek.
Magasabb lett viszont az állami működés funkcióinak a kiadási aránya; amit a jóléti kiadásokon spóroltak, saját magukon nem. 2017 májusában még 17,1 százalékkal számolt a kormány, de a zárszámadásban ez már 19,1 százalék, ez 2010 óta 5 százalékpontos növekedés. Tehát nemhogy spóroltak volna az állami funkciókon, nemhogy spóroltak volna az állam működésén, hanem még sokkal többet költenek rá. Nyilván kell a rokonoknak, barátoknak munkahely, ezt meg finanszírozni kell, csak az a szomorú, hogy ezt a magyar adófizetőkkel fizettetik meg nem kis adóbevétel mellett. Tehát többet költ az Orbán-kormány magára. Kérdés, hogy akkor miért nincs amúgy elég tisztviselő a kormányablakokban – lehet, hogy arra kéne költeni, nem a sok-sok tanácsadóra? -, miért nincs elég pénz az állami alkalmazottak fizetésének tisztességes megemelésére. De láthatjuk, hogy a propaganda sokkal fontosabb, mint a köztisztviselők, tisztviselők megbecsülése, akár béremelésben, és sokkal fontosabb, hogy amúgy az állam funkciói működjenek, például a kormányablakokban ellássák azt a feladatot, amit az emberek elvárnak tőlünk.
A gazdasági funkciók összességében a kiadások 17,4 százalékát tették ki, mely egy százalékponttal alacsonyabb, mint a 2017. évi részarány, de még mindig több, mint 2010-ben volt, 5 százalékponttal. A környezetvédelemre fordított kiadások fél százalékponttal alacsonyabban teljesültek az előző évhez képest az uniós fejlesztések kifutása, valamint az ilyen jellegű önkormányzati kiadások csökkenése miatt is.
Az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadásokra is szeretném felhívni a figyelmet. Ez a tárgyévben 5,6 százalékát tette ki az összes kiadásnak, amely a 2017. évinél jelentősen, 0,6 százalékkal nőtt, tehát az államadósság kezelésével kapcsolatos kiadások is növekedtek. Ez tehát azt jelenti, hogy a gazdaság nő, azt is jelenti, hogy a gazdaság nő, de azt is, hogy az adócsökkentések kormánya úgy szed be évről évre egyre több pénzt az emberektől, hogy annak haszna és hatása csak egy-egy kiemelt területre összpontosul, míg máshol továbbra is gyakorlatilag megszorítást hajt végre a kormányzat. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, nem tudom elégszer elmondani, ez az oktatás, az egészségügy és a szociális biztonság.
Jutott pénz - itt hallhattuk, hogy mennyi felszabaduló forrás volt - egyházi beruházásokra közel 100 milliárd forint összegben, Hauszmann-tervre - ez a budai Vár felújítása - 15 milliárd forint összegben, labdarúgó-stadionokra még mindig több mint 15 milliárd, a Liget-projektre, amelyben nagyon bízom benne, hogy a budapestiek akarata érvényesül, erre 35 milliárd forintot, és a kormány sokat emlegetett kormányzati propagandája 28 milliárd forintot emésztett fel, mindamellett, hogy közel 100 milliárd forintot költetnek el a magyar adófizetőkkel arra a köztelevízióra, ahol folyamatosan hamisítják a híreket, és ahova az országgyűlési képviselők nem tudtak bemenni, és ahol bántalmaztak magyar országgyűlési képviselőket - egészen elképesztő összegeket emésztett fel ez a nemtelen tevékenység.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében, nyilván nem fognak meglepődni, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a törvényjavaslat elfogadását nem támogatja. A tavalyi költségvetés a kormányzat politikájának köszönhetően ismét átláthatatlan módon került végrehajtásra - utaltam itt a számok eltérő értelmezésére -, mivel az eredetileg elfogadotthoz képest többször is módosításra került; rendeleti úton, a parlament megkerülésével számtalan esetben került sor az előirányzatok átcsoportosítására, így a pénzeszközök eredeti céljuktól eltérő módon való felhasználására. Ezen a gyakorlaton változtatni kell.
(11.30)
Elfogadhatatlan számunkra az a fideszes politika is, amely alapján a jóléti kiadásokra fordított összegek aránya évről évre folyamatosan csökken. Riasztó, ahogyan az állam egyre jobban rátelepül a gazdaságra, a baráti oligarchák kaparintják meg a legjelentősebb ágazatok feletti kontrollt, és mindezt az adófizetők pénzéből fizetik ki. És egészen elképesztő felelőtlenség, ahogy a Fidesz-kormány a strukturális problémákkal, a valós társadalmi problémákkal nem törődik.
Mi látjuk, hogy a hazai oktatást és egészségügyet csak a benne dolgozók elkötelezettsége és hivatástudata tartja életben. A kormányt azonban csak az érdekli, hogy Magyarország pénzügyi erőforrásait presztízsberuházásokra, stadionokra, propagandákra és egyházi támogatásokra költse el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szót szeretnék szólni a jövőről. Az a folyamat, amely az ellenzéki erők szövetségével elindult október 13-án, új szintre lépett, és elvezethet oda, hogy (Dr. Szűcs Lajos: A 2018-as költségvetés!) idővel valóban Magyarország és a magyar emberek érdekeit szolgáló döntések szülessenek itt az Országgyűlésben. Ez vonatkozik a költségvetésre is. Hogy jusson pénz gyermekeink jövőjére és szüleink biztonságos időskorára is, hogy csökkenjenek a társadalmi különbségek, és ne határozza meg egy gyermek jövőjét önmagában a családjának szociális háttere. (Dr. Szűcs Lajos: Nem arról beszél, ami a napirend!) Ehhez azonban ilyen és ehhez hasonló törvényjavaslatokat, mint ez a zárszámadás, nem lehet elfogadni. Az ellenzéki polgármesterek most összefogva fogják bebizonyítani, hogy a költségvetésben is megfogalmazott torz társadalompolitikát hogyan lehet felváltani igazságos társadalompolitikával, hogyan lehet valóban az emberek érdekében kormányozni.
Bízom abban, hogy képesek lesznek a polgármesterek érdekeiket képviselni az Európai Unióban is, és közvetlen forrásokkal is tudnak majd gazdálkodni. Az MSZP támogatására számíthatnak, mi itt az Országgyűlésben a rendelkezésünkre álló eszközökkel segíteni fogjuk a szabad városok, szabad települések törekvéseit.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a DK soraiból.)
