DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Hölgy és Úr! Amikor a költségvetés vitája zajlik, rendre Banai államtitkár úrral azon vitatkozunk, hogy vajon a tervek jók-e, jó alapokra építi-e a minisztérium a gondolatait, a szándékait, de egy kicsit más helyzet van most, hiszen a tényekről, a valóságról kell beszélnünk, méghozzá arról a valóságról, amit a kormány az Országgyűlés elé terjesztett. Most már sokkal nehezebb vitázni, hiszen amíg csak a vélelmek lebegnek itt felettünk, addig valóban akár mindegyikünknek igaza van, akár egyikünknek sincsen igaza.
Ma az Országgyűlés plenáris ülésén nagyon sok aspektusból hangoztak el az ellenzéki pártok képviselőinek kritikái, ritkán dicsérő szavai is. Én megpróbáltam felszólalásomat olyan kérdésekre szorítani, amelyek vagy nem igazán hangoztak el, vagy teljesen más megközelítésből próbáltak képviselőtársaim erről szólni.
A 2018. évi költségvetés tervszámai: a főösszeget illetően a bevétel 19 580 milliárd forint tervezet volt, a kiadási főösszeg pedig 20 578 milliárd forint, és a hiányt a kormányzat 998 milliárd forintban tervezte. Ugyan én magam a 2018-as költségvetés vitájában nem vettem részt, de elolvasva a jegyzőkönyveket, annak idején azért meglehetősen igyekeztek az ellenzéki képviselők némi önmérsékletre hívni a pénzügyi tárcát, tekintve, hogy már akkor is érzékelhető volt, hogy ez a hiány majd nehezen lesz tartható. Ez a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény ezeket az aggodalmakat igazolta is, mert a bevételi főösszeg 19 922 milliárd lett. Való igaz, hogy közel 400 milliárddal több, viszont így a kiadási főösszeg 21 374 milliárdra nőtt, ami azt jelenti, hogy a kettő között 1451 (sic!) milliárd forint a különbség. Ami mit jelent? Azt jelenti, hogy közel 500 milliárddal elszámolta magát a pénzügyi kormányzat, és meg kell hogy mondjam, hogy a választási kampány őrületére költött elképesztő pénztömegen kívül a 2018. évben azért más olyan, nem várt szükséges kiadás nem terhelte a kormányzatot, ami miatt ezt a nagy különbséget kellett volna produkálni. Ugye, 453 (sic!) milliárddal volt több a tervezett hiány.
Azt gondolom egyébként, miután látható, hogy mindezt a hiánynövekedést rendre a kormányzat államadósság-növekedéssel pótolja, még akkor is, ha kimutatható értéken az államadóssági ráta csökken, mert az elmúlt évi 71,8 százalékról most 69 százalékra csökkent, mégis nagyon fontos minden alkalommal megállapítanunk, hogy a jövő nemzedéke ezt az államadósságot nem relatíve fogja visszafizetni, hanem ténylegesen. Tehát ma bármilyen módon is, a nemzetközi sztenderdek és az európai uniós elvárás alapján a kormányzat igyekszik az államadóssági rátát az előírt szabályok szerint csökkenteni, de aki nem veszi figyelembe, és nem int óvatosságra, és nem hívja fel a figyelmet az államadósság nominális mértékének növekedésére, az Magyarországon nem felelős politikus.
(15.50)
És bár nincsenek itt azok a képviselőtársak kormányzati oldalról, akik kritizálták a mi kritizálásunkat, azt szeretném nekik üzenni - remélem, egyszer majd vagy meghallják, vagy elolvassák -, hogy egy ellenzéknek az a feladata és az a kötelessége, hogy kritikákat fogalmazzon meg, és felhívja olyan körülményekre a kormányzat és a kormányzó pártok figyelmét, ami akár az adott javaslatban nem szerepel vagy nem a valóságos viszonyokhoz igazodóan szerepel.
Nagyon fontos tényező vagy tétel ebben a költségvetési végrehajtási törvényjavaslatban a felhalmozási költségvetés mértéke. Az volt tervezetten, hogy 1642 milliárd lesz a bevétel és 2044 milliárd forint a kiadás, tehát egy 402 milliárdos hiánnyal számolt, és ehhez képest a tényszám az, hogy 1893 milliárd lett a bevétel és a kiadás pedig 2592 milliárd, ami azt jelenti, hogy a 402 milliárdos hiányhoz képest 698 milliárdot sikerült teljesíteni, idézőjelben a „sikerült” szót. Én azt vártam, amikor olvastam ezt, a költségvetési törvény végrehajtásának javaslatát, azt vártam, hogy ezekre a különlegesen eltérő, az eredeti költségvetési tervhez képest eltérő számokhoz majd ebben a jogszabályban egy valóban tiszta, egyértelmű, szakmailag megalapozott, illetőleg az ellenzéki képviselőket megnyugtató magyarázatok lesznek, de általában egy-egy mondattal elintézték, hogy a nem várt kiadások így alakították, vagy ha például különböző minisztériumok közötti változások vannak akár pozitív, akár negatív értelemben, akkor ott is egy mondat azt mondja, hogy feladatot csoportosítottunk át innen oda, onnan ide, és ezért vannak ezek a változások. Csak a probléma az, hogy amikor a summát nézem, tehát a teljes államháztartást nézem, akkor bizony ezek a máshoz tettük a feladatot, vagy nem várt kiadások jöttek, vagy átstrukturáltunk, a summában ez nem jelenhet meg úgy, hogy ez 500 milliárddal többet jelent a tervezetthez képest, ami sajnos az államadósság növekedését teremti meg.
Azt gondoltam, amikor elolvastam ezt a javaslatot, hogy Banai államtitkár úr - akit, azt hiszem, most megint én is meg fogok az ellenzéki oldalról dicsérni, mert valóban az egyetlen hozzáértő szakállamtitkár, legalábbis olyan mértékben, ahogy ezt ő szokta tenni, de pont emiatt azt gondoltam -, amikor a szóbeli előterjesztést teszi, akkor az európai uniós fejlesztési költségvetésnek a rendkívüli módon eltérő tény- és tervszámait egy kicsit gazdagabban, szabatosabban magyarázza el. Már csak azért is, mert hiszen mindig azt halljuk a kormányzat részéről, hogy az európai uniós támogatásokból eléggé bőséget élvezünk, tehát tulajdonképpen nem azt mondom, hogy gáláns velünk az Unió, de mindenképpen mi haszonélvezői vagyunk ennek a rendszernek, és számomra sem a javaslatból, sem a szóbeli előadásból nem derült ki, hogy ha már terveztem 1359 milliárdos bevételt és egy 1995 milliárdos kiadást, ami 596 milliárdos hiányt tartalmaz, ami egyébként akár a következő évben térülhet is, tehát ezt nem kell a végtelenségig végigvinnünk, akkor az hogy lehetséges, hogy a tényszám ehhez képest 1139 milliárd forintos bevétel és 1892 milliárdos kiadás, ami mindjárt az 596 milliárd helyett 753 milliárdos hiányt jelent. Én gondolom, hogy ennek azért vannak indokolható okai, tehát el tudom képzelni, hogy ezt szakmailag jól lehet elmagyarázni. Ha esetleg államtitkár úr megtenné, hogy erről egy kicsit valamely felszólalásában szabatosan beszámol nekünk, annak nagyon örülnék.
A következő téma, amit szeretnék szóba hozni, az az államháztartási hiány kérdése, méghozzá abból a szempontból, hogy mindig azt halljuk itt a Ház előtt, hogy egyáltalán nem probléma ez a folyamatosan növekvő államadósság, miután az adósságszolgálatban eleget teszünk az európai uniós előírásoknak, és igyekszünk folyamatosan a GDP-arányos államadósságot csökkenteni, és a mi megítélésünk mind a piacokon, mind az Unióban, mind a gazdaságunkat illetően az ettől a számtól függ, és ne aggódjunk, hogy folyamatosan emelkedik az államadósság, és egyébként ennek indoka benne rejlik a magyar kormány gazdaságpolitikájában. Én egypár tényszámot kihoztam 2004-től napjainkig, és azért azt hadd mondjam, hogy 2004 januárjában 11 015 milliárd forint volt az államadósság, most ebben a javaslatban ez a 29 970 milliárd szerepel, ami, akárhogy is nézzük, közel háromszorosa 14 év alatt. Azért bocsánatot kérek, ez azért problémás, mert a 14 év alatti infláció nem volt ilyen nagy, tehát a töredéke sem. És a másik probléma pedig az, hogy lehetséges, hogy a gazdaság teljesítményének növekedése eredményeként a kormányzat egy rendkívül szerencsés helyzetben van, azért, mert a gazdasági környezet jó, a multicégek megtiszteltek minket az itteni tevékenységükkel, termelik a bevételeket, az adókat, a gazdaság növekszik, ez nekünk egy szerencsés helyzet, de nem tudjuk, hogy ebben a szerencsés helyzetben mennyi ideig lesz Magyarország ilyen kedvezményezett.
Arról szeretnék még pár szót mondani, hogy míg 2014-15-ben a fogyasztóiár-csökkenéssel 2016-ra már 0,4 százalékos volt az árindex-növekedés, 2017-re már 2,4 százalék, 2018-ra 2,8 százalék, és az idei évre még nem tudjuk megjósolni, mert iszonyatos áremelkedések következtek be, ezzel összefüggésben csak azt szeretném elmondani, hogy a kormányzat lehetséges, hogy a hurráoptimizmusát még ennél a költségvetési végrehajtási törvénynél elmondhatja, de az idei évi adatokat, biztos vagyok benne, hogy csak erőteljes kozmetikázással tudná megalapozni.
A következő kérdés, amiről szeretnék beszélni, hogy 2004-2006 között 7,5 százalékos volt az árindex-növekedés, az államadósság ez idő alatt 26,4 százalékkal emelkedett, tehát igazán nem volt indokolt ez a mértékű emelkedés akkor, de ha megnézem a 2006-2010, valamint 2010-2018 közötti időszakot, akkor azt kell mondjam, hogy míg 2006-2010 között az árindex-növekedés 30,7 százalékos volt, addig az államadósság-növekedés 38,7 százalékos, ami, ha e kettő összefüggését megnézem, akkor egyáltalán nem volt olyan indokolatlanul magas az államadósság növekedése, de ha a 2010-2018 között vizsgálom meg, akkor viszont 55 százalékkal nőtt az államadósság, az árindex-növekedés viszont csak 16,7 százalékos. Tehát az árindex-növekedés egyharmada, kevesebb mint egyharmada volt az államadósság növekedésének, tehát azzal nem lehet indokolni, hogy az állami kiadások növekedése generált volna kizárólagosan egy államadósság-növekedést, mert az árak, a beszerzési árak nem nőttek így. Persze, lehet akár ráfogni a közszféra béremelkedésére, de ezt a kérdést, azt gondolom, hogy külön majd esetleg megtárgyalhatnánk.
Szeretnék még egy területre kitérni, mert kevés az idő: a Miniszterelnökség és társult kapcsolatai - így hívom ezt a három szervezetet, amit Miniszterelnöki Kormányirodának, Kabinetirodának meg Miniszterelnökségnek neveznek, ez a pénzgyűjtő automata, ami aztán soha sehova értéket nem ereszt ki. Borzasztó nagy számokról beszélünk ezeknél a szervezeteknél. Szeretném mondani - pillanat, összesítettem ezt a rengeteg pénzt elköltő szervezeti rendszert, de összehasonlításokat írtam ki -, hogy míg a teljes önkormányzati rendszer 808 milliárd forintot költ, a teljes önkormányzati rendszer, csak ez a három gittegylet 1237 milliárd forintot költött el 2018-ban. Gondolják meg! Közel kétszer annyiba kerül ennek a három szervezetnek és az általa működtetett szervezeteknek az elköltött pénze, mint a teljes önkormányzat összes, minden jogcímen való támogatása, ami szerintem egy katasztrófa, úgyhogy jó lenne elkezdeni ott valahol a spórolás mezejére lépni.
De összehasonlító adatot ezzel kapcsolatban még mondok. Emberi Erőforrások Minisztériuma: idetartozik mindaz, amire az állam a nyugdíjon kívül a legtöbbet költ, egészségügy, oktatás, kultúra s a többi, nem kell taglalni. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tervszáma 3372 milliárd volt, ez mindössze 2,7-szerese a Miniszterelnökség és társult csapatainak. Tehát az egész ország összes oktatására, összes egészségügyére, összes szociális szolgáltatására, összes kultúrájára mindössze 2,7-szeresével többet költünk, mint amit csak ennek a három szervezetnek a felemésztése jelent.
(16.00)
Úgyhogy nagyon szeretném, ha az elkövetkező időszakban elkezdenének valahogy egy kicsit önmérsékletet gyakorolni.
És akkor még pár gondolat, az Egészségbiztosítási Alapot is kihoztam volna ide, de még annyit szeretnék mondani: addig az országunkban hurráoptimizmusra okot adó jó számok nem lesznek, míg a saját erőforrásainkat nem használjuk ki valójában. Amíg az óriási mezőgazdasági birtokok által kialakult monopolhelyzet, ami generálja az egészséges élelmiszerek áremelkedését, nem lesz kordában tartva, és amíg csak a multinacionális vállalatok által generált eredményekre alapítjuk a gazdaságunk fejlődését, addig ez a torz rendszer - most lehet, hogy még okot ad a számok alapján optimizmusra -, a szerkezet és a globális makrogazdasági és gazdaságpolitikai szemlélet nem lesz elégséges a jövő nemzedékek kiszolgálására. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
