GRÉCZY ZSOLT
GRÉCZY ZSOLT
GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igen tanulságos ez a mai vita, mert az történik, amit vártam nagyjából, a kormánypárt képviselői és nyilván államtitkár úr is a maga felkészültségével számokat sorol, az ellenzék pedig a számok mögötti emberekről próbál beszélni, és azokat a tendenciákat akarjuk megmutatni, amelyek azt mutatják, hogy az országban az a politikai változás, ami az önkormányzati választással megerősödött már az európai parlamenti választás után, az nem véletlen. Lehet sorolni fantasztikus számokat, önöknek mindenre lesz egy olyan száma, ami ha pozitív, akkor fölfelé fog mutatni, ha meg negatívabb irányban lesz jobb szám, akkor pedig arra fognak egy példát mondani. Csak éppen az a tízmilliós közösség, amelyik ebben az országban él, egész egyszerűen nem érzi jól magát a bőrében. Életminőség-problémák vannak, jövőképproblémák vannak a magyar polgárok előtt, és erre, azt gondolom, hogy mihamarabb megoldást kell találni.
Egyrészt azt lehet látni, hogy az a tendencia, mintha a magyar gazdaság fantasztikusan teljesítene. Vannak olyan adatok, amelyek a jó teljesítményt alátámasztják, de amikor a magyar emberek azzal szembesülnek, hogy ezek az adatok közép-európai összehasonlításban vagy mondjuk, a visegrádi országok összehasonlításában inkább gyengébbek, akkor például elszontyolódnak. Amikor azt olvassák, hogy Magyarország az Európai Unió második legszegényebb országa Bulgária utána, akkor elszontyolódnak. Amikor azt olvassák, hogy az Európai Unió egészségügyi statisztikáiban, amelyek az egészségügyi szolgáltatások minőségét értékelik és vizsgálják, Magyarország a Gyurcsány-kormány idején 6-8 hellyel volt jobb helyen, megelőztük az olaszokat és a belgákat, most meg gyakorlatilag csak a bolgárokkal vagyunk holtversenyben, akkor azt látják, hogy valami nincsen rendben.
Amikor azt látják a magyarok, hogy az oktatási rendszerben egyre kevesebb magyar diák tanul, és egyre kevesebben jutnak be állami finanszírozású oktatásba, akkor az embereknek elmegy a jókedvük. Hiába jön bármiféle jó makroszám, és mondják azt, hogy az Európai Unió tagországai közül a magyar növekedés milyen impozáns, az emberek ebből az életminőségükben nagyon keveset tapasztalnak. És ugyancsak arra hívom fel a figyelmet, amikor emberekről beszélünk a tendenciák mögött, hogy gondoljuk már végig, hogy önök, amikor a családok évéről beszéltek, akkor milyen jövőkép vár egy magyar családra a mai anyagi, költségvetési, a saját költségvetési keretei között.
Nagyjából esélyük sincsen arra, hogy lakáshoz jussanak. Ez például az első probléma. Olyan albérletárak vannak, mondjuk, Budapesten, hogy egy garzonlakásra 200-300 ezer forintot kérnek el lakbér gyanánt. Hány fiatal pályakezdőnek van ennyi pénze csak lakbérre, és akkor még rezsit nem fizetett? De mondjuk, akik házasságot kötnek, mert ugye, önök azt mondják, hogy a család milyen fontos, nyilván nem csak a Borkai család fontos, akkor ezek a családok milyen lehetőség előtt állnak? Olyan lehetőség előtt állnak ezek a családok, hogy azt látják, hogy amikor gyermeket szeretnének vállalni, akkor azt olvassák, hogy a Honvédkórház gyermek sürgősségi osztálya bezárt. Akkor azt olvassák, hogy nincs elég gyermekorvos ebben az országban.
Lehet, hogy önök ki fogják mutatni, hogy mennyivel nőtt az orvosok vagy az ápolók bére az elmúlt nyolc évben, de ettől még akkor is az a tendencia, hogy egyre kevesebb orvos van ebben az országban, és egyre kevesebb ápoló van ebben az országban. Amikor azt látják, hogy önök beszélnek óvodafelújításról és iskoláztatási támogatásról, de azt látják, hogy nincs elég férőhely, akkor például megint csak nem lesz ettől jobb a kedvük.
A családok évére pedig, ugye, az volt még a jellemző, hogy mindazok, akik itt lakást szerettek volna vásárolni, a lakástakarékot itt egy perc alatt önök egyetlen tollvonással megszüntették, azt a takarékossági lehetőséget, ami évekre kiszámítható lett volna minden fiatal magyar család számára. Nem véletlen, hogy a számok mögötti valóság mit mutat. Azt mutatja, hogy amióta önök kormányoznak, kevesebb gyermek születik. Amikor mi kormányoztunk, több gyermek született. Amikor önök kormányoznak, nagyobb a halálozás, amikor mi kormányoztunk, kisebb volt a halálozás.
Számos kritikát hallok itt fideszes képviselőktől, hogy bezzeg még mindig az az elmúlt nyolc év, az a 2002-2010 közötti időszak. Szeretném jelezni, hogy abban az időszakban az első három évben egyetlen forint uniós forrás nem jött, mert nem voltunk tagjai az Uniónak.
Tehát önök itt teljesen természetesnek veszik az összehasonlítást a 2002-2010 közötti, illetve a 2010-2019 közötti időszakra, miközben 2002-ben, a kormányváltás idején még nem voltunk tagjai az Uniónak, 2003-ban nem voltunk tagjai, 2oo4-ben léptünk be az Európai Unióba, és 2005 decemberében volt az első olyan helyzetben magyar miniszterelnök, hogy az Unió költségvetéséhez egyáltalán hozzászólhatott. És nemcsak hozzászólt Gyurcsány Ferenc, teszem hozzá, hanem az utolsó pillanatban még egymilliárd euró fejlesztési pénzt szerzett Magyarországnak. Ez folyó áron több mint 300 milliárd forint.
És ha már az általános gazdasági közérzetünkről beszélek, azért ne felejtsük el, hogy önök alatt ment tönkre totálisan a magyar fizetőeszköz. Orbán Viktor azt mondta, hogy csak gyenge kormány akarhat gyenge forintot. Ehhez képest minden idők leggyengébb forintját az Orbán-kormány állította elő. Ez is tény.
Az is tény, hogy forintra számolva, nem GDP-arányosan nőtt az államadósság. Ez is tény. Mint ahogy az is tény, ami az emberek életminőségét szintén befolyásolja, hogy a benzinár is az önök kormányzása idején nőtt rekordra. És az is tény, hogy lehet azt mondani, hogy az Erzsébet-utalvánnyal meg egyéb nyugdíjprémiummal milyen jól jártak a nyugdíjasok - nem!
Nem jártak jól a nyugdíjasok, ez egy egyszeri ajándék, és ha még a Gyurcsány-kormány idején működő nyugdíjszámítási rendszer élne, minden nyugdíjasnak ma évente 80 ezer forinttal többje lenne. Minden évben! Önök nem megsegítették a nyugdíjasokat, hanem elszegényítették a nyugdíjasokat. Meg kell nézni, hogy mennyi van a kosarában ma egy nyugdíjasnak, és aki emlékszik arra, az emlékezhet arra, hogy tíz évvel ezelőtt mennyi volt.
És akkor még arról nem is beszéltem, hogy a 27 százalékos világrekorder áfát is a magyar polgárokkal fizettetik meg. Elhangzott itt az is, hogy mennyire csökkent a munkanélküliség. Hát úgy persze igen, ha beleszámoljuk azt a több százezer embert, aki elhagyta az országot! És ráadásul itt még minőségi romlás is történik. Amikor egy magyar pedagógus, egy magyar középiskolai tanárnő egy osztrák faluban szobaasszony?! Hát, ezt nem nevezném… - jobban keres, én ezt értem, és meg is értem, hogy megy, mert meg kell élnie a családnak, de azért erre magyar jövőt nem tudnék elképzelni.
Nem ezt gondolnám magyar jövőnek. Magyar jövőnek azt gondolnám, hogy itt tartjuk a fiatalokat, és bérlakásprogramot indítunk nekik, megengedjük nekik, hogy bejussanak az egyetemre, nem várnak el tőlük brutális tandíjat. Önök népszavazást csináltak 2008-ban arról, hogy a Gyurcsány-kormány nagyjából 5-7 ezer forintos tandíjat akart bevezetni.
Ma az ELTE Jogi Karán egy szemeszter 270 ezer forint. Tehát akkor ki vezetett be tandíjat? Önök vezettek be tandíjat, és önök adósítják el ezáltal a magyar diákokat.
(16.10)
Ugyancsak fontosnak tartom azt is, hogy beszélünk a zárszámadásról, hogy többségében milyen fantasztikus fejlődések vannak, de eközben pedig alapdolgokra nem jut pénz. Tehát el lehet képzelni azt, és gondolják el, hogy hogyan hat ez, mondjuk, a magyar választókra egy önkormányzati választáson, hiszen többek között ezért történt az, ami történt, és remélem, hogy ez még csak egy tendencia kezdete, és igazából ’22-re érik szárba, amikor azt olvassák, hogy 200 milliárd forintba kerül az állami futballstadion, 200 milliárd forintba kerül! Ez székenként többe kerül, mint a Real Madrid leendő új Bernabéu stadionja, amelyik nem 65 ezres lesz, hanem 90 ezres. És eközben azt látják, hogy egy Zente nevű kisfiúnak pedig pénzt kell gyűjteni, mert nincs pénz arra, hogy az izomsorvadásos betegségére a gyógyszert a magyar állam odaadja, mert nem adja oda. Tehát kiáltó ellentétben van egymással a valóság, és az, amit önök a számokkal próbálnak sugallni. Azt mondják, hogy nem csökken a nyugdíjasok életszínvonala, mert önök azt pontosan kipótolják, és az infláció ki van számolva - nincs kiszámolva! El kell menni egy közértbe, és meg kell nézni, hogy milyen viszonyok vannak ott, hogy mennyivel rosszabb a helyzet.
Nekem ez örök vesszőparipám lesz, és itt és most, akkor is, ha senki nem nézi a tévében, és csak a parlamenti jegyzőkönyvnek szól: 2002-2010 között is újítottak fel iskolákat, nem is keveset, több százat; akkor is újítottak fel orvosi rendelőket; akkor tették teljessé a légimentést Magyarországon. Amikor önök azt mondják, hogy milyen fantasztikus a magyar ipari termelési adat - azt a Mercedes-gyárat mégiscsak a Gyurcsány-kormány hozta ide! Tehát én csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy egy kis méltányosság! Tehát akkor sem ördögök kormányoztak, mint ahogy nyilván most sem csak angyalok kormányoznak. Akkor sem az volt az akkori kormány célja, hogy elveszejtse a hazát és a nemzetet. Azért dolgoztak, hogy az ország fejlődjön és gyarapodjon. Ezt én alapvetően önöktől sem vitatom el. Más kérdés, hogy a politikájukkal olyan szinten nem értek egyet, hogy az már számomra is felháborító.
És csak hozzáteszem: hová tűnt a 3000 milliárdos magánnyugdíj? Hol van? Azt mondták, hogy az államadósságot fogják csökkenteni. Hát, arra nem fordították! Hol a bánatban van az a pénz, 3000 milliárd forint? És akkor arról nem beszéltem, hogy az totálisan a polgári jövő, a tervezhető jövő ellenében hozott döntés, hogy valakiknek a megtakarításaira önök gyakorlatilag azt mondták, hogy einstand.
És van még egy kérdés. Hogyha olyan jól megy a magyar gazdaságnak, akkor miért nem vezetjük be az eurót? Azért, mert akkor nem lehetne machinálni az árfolyammal, akkor mindenki tisztán látna. Csak meg kell nézni! A horvátok nem hülyék, gondolom, éppen be akarják vezetni. És afelé megy a tendencia, hogy ezt kell csinálni, az árfolyam-stabilitás, a kiszámítható jövő, s a többi, s a többi. Akkor mondjuk, nem lehetne shortolni, mint 2010 nyarán, amikor Kósa Lajos és Szijjártó Péter úgy dobálózott az államcsőd kifejezéssel, így szaladt el az árfolyam, és nyilván nagyon sokan ebből meg is gazdagodtak.
Végezetül, nagyon fontosnak tartom, hogy október 13-án az ország üzent a hatalomnak, hogy ezt így nem lehet tovább csinálni; elég volt a pökhendiségből; elég volt a melldöngetésből; elég volt abból, hogy mindenkit kioktatnak; elég volt abból, hogy a világot kioktatják, az Európai Uniót kioktatják, a magyarokat kioktatják, aki nem önökkel ért egyet, az hazaáruló volt, s a többi, s a többi.
Önök úgy akarják most például megoldani a munkaerőválságot, hogy külföldieket hoznak be. Filippínók, törökök, románok, ukránok jönnek, és nekik építenek munkásszállót. Azokon a helyeken, ahol ezeket a munkásszállókat építik, már elkezdett csökkenni az ingatlanok értéke, mert az emberek elkezdtek félni. És nem azért félnek, merthogy hátha ezek olyan gonosz emberek lesznek. Ők azért félnek, mert önök azt tanították nekik, hogy az idegentől, a külfölditől félni kell - idevezetett a migránsozás.
Na, ebből lett elege ennek az országnak október 13-án, és még egyszer mondom, nagyon bízom benne, hogy ez még csak egy folyamat kezdete, és 2022-re a teljes országban meg fog történni a változás. Számokkal nem lehet eltakarni a magyar valóságot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és a Jobbik padsoraiból.)
