KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a zárszámadás tekintetében a felsőoktatásról, aztán majd a közoktatásról szeretnék a teljesség igénye nélkül néhány szót szólni.
Tehát a felsőoktatás jelenleg úgy néz ki a mi olvasatunkban, hogy a 2018. évi költségvetési törvény beszámolójából egyértelműen kitűnik számunkra a felsőoktatási politika nagyon elfogult és nagyon torz jellege. Ugyanis az állami egyetemek és főiskolák működési költségvetésének támogatása az NKE, tehát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nélkül mindössze 9 százalékkal haladta meg a 2018. évi költségvetésben tervezettet, beleszámítva az időközben privatizált Corvinus Egyetemet is, azonközben a nem állami felsőoktatás működési támogatása több mint 25 százalékkal volt nagyobb.
Az NKE, tehát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem működési költségeinek támogatása pedig közel 2,5-szer akkora volt, mint a költségvetési törvényben tervezett. Ha a működési költségeken belül megnézzük a személyi juttatásokat például, a járulékaikkal együtt, akkor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen több mint kétszeres volt a teljesítés a 2018-as tervezetthez képest, miközben a többi állami egyetemen alig 20 százalékkal.
Az ellátottak pénzbeli juttatásait tekintve még szembetűnőbb a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kormány általi kedveltsége, mert míg ennek az előirányzatnak a teljesítése itt több mint 3,5-szerese a tervezettnek, addig a többi állami egyetemen a túlteljesítés a 10 százalékot sem éri el.
Különösen szembetűnő a felsőoktatás minőségét támogató előirányzatok radikális visszaesése a tervhez képest. A kiválósági támogatások és a Felsőoktatási Struktúraátalakítási Alap együttes tervezett összege közel 30 milliárd forint volt a 2018-as tervben, az előző 27, az utóbbi 2,2 milliárd.
A felsőoktatást eddig felügyelő tárca szöveges beszámolója szokás szerint semmitmondó, felületes, lényegében éveken át ugyanazokat a szövegeket ismétli, Ctrl+C-vel, Ctrl+V-vel kopizza át. Például a hallgatói mobilitásról, ami egy rendkívül fontos európai uniós prioritás, nagyjából egy oldalt ír, egyetlen pontos számszerű adat nélkül. A tavalyi beszámolóban legalább volt néhány számadat kiindulópontként a hallgatói mobilitásra, idén már ez sincs benne. Vagy például a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” stratégiának nevezett anyagról ugyanaz a fél oldal szerepel évek óta, aminek az utolsó bekezdését aktualizálják csak állandóan, ugyanis, kérem, ide az aktuális évszámot írják be újra meg újra.
Ugyanakkor a szöveg alatt egy szégyenletes táblázat áll, amely a magyar felsőoktatás befagyasztását bizonyítja, vagyis az állami ösztöndíjas képzés és az arra felvettek száma 2014-ben 62 150 volt, 2015-ben 61 088, 2016-ban 62 379, 2017-ben 62 062, 2018-ban 63 532. Emlékeztetőül mondanám másik két év adatait az államilag támogatott hallgatók számáról. Az állami ösztöndíjas képzésre felvettek száma 2010-ben 72 368 volt, és 2009-ben is, a válság kellős közepén is 67 744, tehát elmondható az, hogy a válság közepén is több államilag finanszírozott gyermeket és hallgatót vettünk mi fel, mint a Fidesz 2018-ban. (Banai Péter Benő jelzésére:) Igen, mondja államtitkár úr, reagálok is rá: a demográfia nem olyan drasztikusan csökken, mint ahogy önök csökkentik a felsőoktatásba járók számát. Ez a helyzet. És nem én mondom, ez nem politikai sugallat. Uram, ön tud számolni, a számok makacs dolgok.
A beszámoló közli a 2018. évi statisztikai adatokat is, 2018-2019 tanévnyitó adatait, miszerint a felsőoktatási intézmények aktív státuszú hallgatóinak száma 245 764 fő, ebből az államilag támogatott, állami részösztöndíjasok, közszolgálati ösztöndíjasok száma 161 676 fő, a költségtérítéses és önköltséges hallgatók száma pedig 119 769 fő. Na, most már ne ragadjunk le annál, hogy a 119 769 tandíjas és a 161 676 államilag támogatott hallgató együttesen nem 245 ezer főt ad ki, hanem 281 445 főt. Kérem, ezt próbálják a dokumentumban kijavítani!
És végezetül, ha megnézzük a 2010-2019 közötti hallgatói létszámot, akkor az világossá teszi a Fidesz-kormánynak a fejlett világtól elforduló felsőoktatás-politikáját, amelynek nyomán a hallgatói létszám a regnálásuk alatt immáron 25 százalékot esett vissza. Ezt, kérem, minden nemzet elkönyvelheti drámai számnak és drámai aránynak, és nagyon-nagyon félek, hogy a következő években még inkább vissza fogják vágni, tehát ki fogják vágni a felsőoktatásból, pontosabban be sem engedik jutni a magyar gyerekeket, a magyar fiatalokat, ami minden nemzetnek a kárára válna.
Tisztelt Ház! Államtitkár Úr és Képviselőtársaim! Akkor engedjék meg, hogy most áttérjek a közoktatásra, szintén a teljesség igénye nélkül. Egypár, olyan 9-10 pontban szedtem össze az általam legfontosabbnak tartottakat, de nyilván itt is napestig lehetne sorolni a problémákat. Tehát azzal kezdeném, hogy 2018-ban folytatódott - hogy is fogalmazzak önöknek - a „kész átverés show”, a kormány még a saját ígéretét is elcsalta, ugyanis nem adta oda azt az utolsó 5 százalékot sem a béremelésben, amely a több évre elhúzódó, úgymond 50 százalékos béremelés utolsó része lett volna, mivel minőségi bérpótlékra egy fityinget sem szánt a költségvetésben. Úgy gondolta, hogy akkor a normál bért bérpótlékra átnevezi, és akkor az igazgatókra bízta, hogy ezt kinek adják oda, de ez nem épült be a bérbe.
A pedagógusok legkorábban 2020-ban remélhetnek bármifajta bérnövekményt a törvény alapján, miközben mára az az extrém helyzet jött létre, és ez is tragikus, hogy a garantált bérminimum, vagyis a szakmunkás-minimálbér magasabb, mint a kezdő tanítók fizetése a bértábla alapján, ami, azt kell mondjam, szégyenteljes szintén.
(14.10)
Továbbá a kormány „előrelátó” gazdálkodása odavezetett például, hogy a 2018. évi pedagógusnapon a tankerületek túlnyomó többségében méltánytalan és megalázó módon emlékeztek meg a nemzet napszámosainak áldozatos munkájáról; kérem szépen, egy doboz keksz, egy marcipánszív, egy szál kókadt tulipán, volt, ahol a tankerület egy e-maillel szúrta ki a kollégák szemét. Jól mutatja ez a közoktatásban uralkodó anyagi állapotokat is. Megengedhetetlen, hogy azok az elkötelezett, hivatástudattal rendelkező óvópedagógusok, tanítók és tanárok, akikre a nemzet jövőjének nevelését, oktatását bízzuk, legalább egy napon ne érezzék méltó keretek között az egész ország megbecsülését, miközben például egyébként, szeretném mondani, hogy a kormánypropagandára szánt pénzkeretek egyre csak növekednek, növekednek, növekednek, és ki tudja, hol állnak meg.
Továbbá szeretném azt is említeni, hogy az intézményeket ma már csak papíron tulajdonolják az önkormányzatok, ugye, nem csoda hát, ha az intézmények korszerűsítésének évek óta tartó elmaradása miatt - épületek, berendezések, technikai eszközök, egyebek - a gyerekeink sok helyen lepukkant, lepusztult körülmények között töltik idejük nagyobbik részét. Hiába javasoltuk mi a költségvetés idején, hogy méltányosabb összeget rakjanak az iskolák felújítására, egy méltányos és észszerű összeget, a kormány sem méltányos, de nem is észszerű döntést hozott.
Tovább folytatva: az alapítványi és magániskolák száma, amelyek többsége az állam helyett lát el hiánypótló tevékenységet - ez vitán felül áll -, az elégtelen támogatási keretek miatt tovább sorvadt, de a saját klientúra építésére jó sok magániskolát sikerült drága adóforintokból, jó drága magániskolát sikerült drága adóforintokból létrehozni a saját környezetük gazdagítására.
Mivel az elmúlt években - és ez sem egy elhanyagolható szempont - a diagnosztikai eljárások sokat korszerűsödtek, egyre korábban és egyre több kisgyereknél fedezik fel az autizmust és az enyhe fokú fogyatékosságot is. Az autistaotthonok kialakítására hiába javasoltunk nagyobb összeget, hiszen itt a legnagyobb hiány a lakóotthoni férőhelyekből, a kormány mit sem törődött a rászoruló gyerekek igényeivel, sajnos.
Továbbá említeném azt is, hogy miközben egyre nő azoknak a tanulóknak a száma, akik helyzetükből adódóan leszakadnak azoktól a társaiktól, akik lépést tudnak tartani az oktatási rendszer nem mindig észszerű kívánalmaival, állandóan csökken azoknak a szakembereknek a száma - fejlesztőpedagógusoktól pszichológusi állományig -, akik segíteni tudnának ebben a helyzetben, ezen a helyzeten. Sok olyan elkötelezett pedagógus van, aki tanítványa érdekében erején felül is mindent megtesz a lemaradás megakadályozásáért és a felzárkóztatás sikeréért. Ezek közül a pedagógusok közül korábban, a mi időszakunkban évente száz főt a Teleki Blanka-díjjal és 300 ezer forinttal jutalmaztunk.
Hol van ez a mai egy doboz keksztől meg a kókadt tulipántól, amit mostanában adnak pedagógusnapon!? Tehát 300 ezer forinttal jutalmaztunk anno száz főt, akik a legnehezebb vagy az egyik legnehezebb területen dolgoznak a közoktatáson belül, miközben a jelenlegi kormány még a tisztességes bérezésüket sem biztosítja, és amit adott, még annak is az utolsó 5 százalékát elcsalta.
Továbbá beszélnék arról, hogy a tankönyvek központosításával önök annyit értek el, hogy rossz minőségű és hasznavehetetlen tankönyvekre dobják ki az iskolák a pénzt. Képtelenek voltak megoldást találni arra, hogy a tanulók és a tanárok az oktatás során ne szenvedjenek hátrányt a rossz tartalmú és minőségű tankönyvek miatt, a szülőknek pedig ne kelljen indokolatlan többletköltségekkel hozzájárulni a minőségi oktatáshoz. Hát, hogy fér ez össze, kérem, az önök által propagandált ingyen oktatással?! Sehogy, kérem!
Tovább folytatván: 2018 a családok éve volt, legalábbis önök szerint. Volt nemzeti konzultáció, egy újabb gumicsont. Attól, hogy mondogatom, hogy ez a családok éve, még senkinek nem lett jobb a helyzete. Mit mondhatnának erre a konzultációra és az ehhez kapcsolódó felhajtásra, mikor mindennapi tapasztalatunk az, hogy a gyermekvédelem és az ehhez kapcsolódó igazságszolgáltatás lényegében ellehetetlenült mostanra Magyarországon, nem utolsósorban az erre szánt költségkeretek minimalizálása miatt, tehát az erre szánt költségek ugyanúgy ellehetetlenültek, ahogy az egész rendszer.
Végezetül: Magyarországon már a 2017-es felmérések szerint is 220 ezer magyar fiatal nem tanult és nem dolgozott. 220 ezer magyar fiatal! Kétszer mondom, hogy talán megértsék. Az Eurostat statisztikája szerint ez a szám - tragikus! - 2018-ban az önök áldásos közreműködésével tovább nőtt, közülük mintegy százezren a hátralévő életükben már nem is igen fognak munkába állni, vagy ha igen, akkor mindössze közmunkába, hiszen őket önök 16 évesen lökték ki az oktatásból mindenféle szakmai képzettség nélkül, sokszor úgy, hogy még az írás-olvasás is nehezükre esik. De nem csak szakmai végzettség nélkül; kérem, elérte a százezer főt azon gyerekek száma, akik nemcsak szakmai, hanem általános iskolai végzettség nélkül estek ki a közoktatás rendszeréből.
Mit fogunk ezzel csinálni? A következő kormányok mit fognak ezzel, uram, csinálni? Egyszerűen nem is fogom fel ezeket a számokat, hogy ennyi gyereknek az életét tették önök taccsra. Minimális eltartásuk tehát kényszerűen azokra hárul majd, akik dolgozni képesek. Ugye, logikus? Szerepel vajon ez a következmény a büdzsé „tartozik” rovatában? A munkaalapú társadalom, Orbán nagy szlogenje ugyanis némi képzettséget mégiscsak megkívánna a XXI. században! Ezzel a megalázó helyzettel az uniós rangsor utolsó harmadában helyezkedik el Magyarország 13,3 százalékos aránnyal, ennél csak kilenc országban rosszabb a helyzet. Sajnos, szép tétel ez is a zárszámadásban.
Megismételném, államtitkár úr, önnek azt, hogy a gyermeklétszám fogyása Magyarországon nem indokolja azt, hogy ilyen drasztikusan takarítsák ki mind a felsőoktatásból, mind a közoktatásból a magyar gyerekeket és a fiatalokat; sokkal nagyobb az aránya, akiket önök kiraktak az elmúlt években. S az a helyzet, hogy a munkaalapú társadalomnak sem tud megfelelni az a szakképzés és az a közoktatás, amit önök itt produkáltak az elmúlt években. Ez még a Kádár-rendszerben is jobb volt, azt kell mondjam, a XXI. században meg olyan kihívások elé néznek a gyermekek, ahol a képességeiket kellene fejleszteni. De hát mit várok akkor, amikor a szakképzés vitájában azt mondta az egyik fideszes képviselő, hogy én ne papoljak itt a túloldalon, mert ma egy szakmunkásnak elég a kezébe egy kalapács meg egy csavarkulcs, főleg egy autószerelőnek. Hát, mondom: ember, nem Trabantokat meg Wartburgokat szerelünk, hanem Audikat, Mercedeseket meg BMW-ket, hogy csak azt a három autógyárat említsem, amelyek még itt vannak. De mi lesz, ha nem lesznek? Akkor mi lesz?!
Tehát azt kell mondjam, nem lehet a közoktatásból és a felsőoktatásból is majdnem 100-100 ezer gyereket és fiatalt kitakarítani. Ez egy olyan mély tudásválságba sodorja drága hazánkat és nemzetünket, amely iszonyatosan nagy kihívások elé fogja állítani Magyarországot, az elszegényedés fog ránk várni, ha így marad, mert túl gyorsan változik a gazdaság ahhoz, hogy ennyire lebutítsuk a magyar nemzetet. A XXI. században egy nemzet sem engedheti meg magának ezt, mert összeomláshoz fog vezetni. Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)
