MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vita egy kicsit falra hányt borsónak tűnik, hiszen államtitkár úron és államtitkár asszonyon kívül azok a minisztériumok, amelyeket folyamatosan megszólítanak a képviselőtársaim – legyen szó oktatásról, egészségügyről vagy éppen a szociális kérdésekről, vagy akár a honvédelmi-rendészeti kérdésekről -, ők nem teszik tiszteletüket itt a vita során, így tulajdonképpen igazi vita nem is tud kialakulni.
Ennyiben szeretném kifejezni a köszönetemet államtitkár úrnak, aki szokott és most is, ahogy követtem az interneten a hozzászólását, részt vett a vitában közben. És ma már olyan a Ház informatikai lehetősége, hál’ istennek - csak a képviselőtársaim figyelmébe ajánlom -, hogy lehet nézni is a képviselők vitáját, de majd ha nyomnak egy gombot, akkor a nagyon boldog képviselő úr is hozzá tud szólni. (Közbeszólások és derültség a Fidesz padsoraiban.)
Úgyhogy mégis egy-két dologra hadd irányítsam rá a figyelmet a vita során, miután majd pattint ostorával Boldog képviselő úr, az szerintem sokkal jobb lenne önnek, mint hogy képviselőként ül ebben a Házban. De természetesen ez a Fidesz-frakció és a választópolgárok döntésén múlik, úgyhogy mi itt nagy örömmel vesszük az ön hozzászólását, amelyek mindig nagyon értékesek szoktak lenni ebben a Házban, és komoly médianyilvánosságot is kapnak.
Na de visszatérve a témához: azt gondolom, hogy itt sok hozzászólótól azt lehetett hallani, hogy fantasztikus jó helyzetben van a magyar gazdaság, nagyon jók a makromutatók. Államtitkár úr is sok kiegészítést tett az ellenzéki hozzászólókhoz, hogy mit hogyan látnak ők rosszul, miért mondják rosszul a számokat.
Én nem ebben a vitában vennék részt, hanem akkor azt kérdezném azoktól a kormányzati szereplőktől, akik nincsenek itt, de majd biztos a fideszes képviselők ellátják ezt a munkát helyettük, hogy akkor miért nem költenek többet az egészségügyre, miért nem költenek többet a szociális szférára, miért nem költenek többet az oktatásra, miért nem költenek többet az egészségügyre. És ebbe, kérem, ne számoljuk bele az európai uniós forrásokból megvalósuló fejlesztéseket, hiszen a rendszert működtetni is kell valamilyen formában.
Azt látom, hogy az önök társadalompolitikája nem szól másról, mint hogy a kiváltságos keveseket erőn felül segítik. Segítik, hogy minél inkább gazdagodhassanak, majd azt várják, hogy ez a jólét a felső tízezertől szépen majd valahogy lecsorog az alsó tízezerhez, ha szabad ezt a képet használnom. Ilyen társadalompolitika nincs a világon sehol sem. Sehol nem működik ez a fajta társadalompolitika. Ma Magyarországon nagyon sok ember, nagyon sok család él nagyon nehéz körülmények között, és sokaknak nem adatik meg például az egészségügy tekintetében, hogy a magánegészségügyet válasszák a közösségi egészségügyi ellátás helyett.
Azt nem értem, hogy ha ennyire jók a számok, ilyen fantasztikusan sok stadiont tudunk építeni ilyen nagyon-nagyon sok pénzért, akkor miért nem tudjuk azt megtenni, hogy ezeket a forrásokat az után költsük el a stadionokra, miután már rendbe tettük adott esetben az imént említett szektorokban a közösségi szolgáltatások színvonalát.
Tehát egészen elképesztő körülmények uralkodnak az oktatásban, egészen elképesztő körülmények uralkodnak sok helyütt az egészségügyben, és eközben önök folyamatosan sikerpropagandát folytatnak ezeken a területeken is, ami konkrétan hazugság. Ezért én azt kérdezem illő tisztelettel, hogy ha ennyire jól megy az országnak, ha ilyen fantasztikusan versenyképesek vagyunk, mint ahogy itt az önök hozzászólásából vagy éppen az Állami Számvevőszék elnökének hozzászólásában kiderült a nap elején, akkor az a kérdésem, hogy miért nem teszik rendbe ezeket a területeket, miért nem költenek többet. Hiszen a legtöbb magyar ember rászorul ezekre a közszolgáltatásokra. Éppen ezért nem mindegy, hogy azok milyen minőséget jelentenek az ő számukra.
Ami a másik kérdés lenne, ez kimondottan a gazdasággal kapcsolatos felvetés és a gazdasági szereplőkkel kapcsolatos felvetésem volna: államtitkár úr, mit tesznek a versenyképesség javításának érdekében? Hiszen sokat beszéltek itt a mai nap, hogy mennyi európai uniós forrás érkezik Magyarországra, és hogy ezek milyen jótékony hatást fejtenek ki a magyar gazdaságot és a magyar cégeket illetően. De egyre többen írnak arról és panaszkodnak arról, hogy ennek van egyfajta kiszorító hatása is, hiszen a cégek adott esetben hozzászoknak ahhoz, hogy bizony könnyebben lehet EU-s forrásokhoz jutni és ezáltal akár kevésbé versenyképes szolgáltatással is vagy termelékenységi adattal is életben maradni. Ennek persze van egy pozitívuma, hogy nem mennek tönkre a cégek, akkor az embereknek is van állásuk. De ha esetleg ezek a források nem így alakulnak a következő időszakban, akkor bizony ez komoly problémát jelenthet a magyar vállalkozások számára.
Tehát magyarul, szavakban sok minden elhangzott. Itt volt szó a Magyar Nemzeti Bank nem tudom, hány száz pontos javaslatától kezdve sok mindenről. Az is látszik, hogy van egy vita az ön főnöke, Varga miniszter úr és a mágus Matolcsy, a Nemzeti Bank elnöke között, ami aztán most már odakulminálódott, hogy ezt már a médián keresztül is megüzenték egymásnak, hogy melyik éppen a nagyobb sarlatán.
(15.00)
De alapvetően ez valószínűleg nem segíti a magyar gazdaságpolitikát meg a magyar monetáris politikát, de látszik, hogy nincs a kormányon belül egyetértés vagy a kormányzati szereplők és az őket segítő vezetők között egyetértés. Tehát magyarul, hogy mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az európai uniós források pozitív hatása mellett annak egy ilyen negatív mellékhatása bizony kevésbé hasson a magyar gazdasági szereplőkre, tehát magyarul a versenyképességüket, a termelékenységi mutatóikat hogyan tudjuk javítani, segíteni, támogatni, hogyan tudjuk őket arra felkészíteni, hogy majd, amikor már esetleg annak a szektornak a finanszírozására nem áll rendelkezésre ilyen mennyiségű európai uniós forrás, akkor bizony ezek a cégek a nemzetközi piacon szerepelve versenyképesen tudjanak munkákat és feladatokat elhozni.
Egy másik kommentár szintén a korábban elhangzott véleményhez kötődne. A munkanélküliségi és a foglalkoztatottsági adatokkal kapcsolatban azért mindig az ellenzéki részről kénytelenek vagyunk elmondani, hogy igen, nagyon komoly munkahelyteremtő beruházások vannak, de vannak ezek közül nagyon sokan például Londonban meg külföldön sok helyütt, Bécsben, Németországban vagy éppen Franciaországban. Tehát önök mindig megfeledkeznek arról, hogy bizony Magyarországon azért sincsen sok szempontból munkaerő, vagy azért alakult ki egyfajta munkaerőhiány vagy akár strukturális munkanélküliség, mert bizony sokan elhagyták az országot és máshol találták meg a számításukat. Ami a legtragikusabb ezzel kapcsolatban, hogy ha megkérdezzük ezeket az embereket, akik elmentek Magyarországról, hogy mikor szándékoznak visszajönni vagy hogyan tervezik a jövőjüket a hazatérés szempontjából, akkor sajnos a legtöbbször azt a választ kapjuk, hogy bizony nem tervezik azt, hogy hazajöjjenek, ami minden szempontból káros, és a magyar nemzet számára egészen biztosan egy hátrányos folyamatot jelent.
Tehát, magyarul a jó gazdasági mutatók mögött azért másfajta valóság is meghúzódik, mint amiről önök beszéltek, de összefoglalva azt, amit szerettem volna a figyelmükbe ajánlani, az az, hogy az önök társadalompolitikája egy perverz társadalompolitika, hiszen a gazdagokat gazdagodni segítik, a kisebb keresetűeket, a szegényeket pedig sorsukra hagyják. Ez bizony egészen biztosan nem fogja segíteni Magyarország felemelkedését, különösen akkor, ha egyre több, akár Nobel-díjas közgazdász is arról ír, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek egyébként kihatnak a gazdasági teljesítményre is, és ezt államtitkár úr ugyanolyan jól tudja, mint én is. Tehát nemcsak társadalompolitikai szempontból, hanem gazdaságpolitikai szempontból is az egyenlőtlenségek erős csökkentése bizony nagyon kiemelt kormányzati feladat kellene hogy legyen.
A másik fontos téma pedig, amelyre szintén szerettem volna ráirányítani a figyelmet, az a magyar cégek versenyképessége, amiről nagyon sok szó esik, de ezek a mutatók bizony nem sokat javulnak Magyarország esetében, még akkor sem, ha az európai uniós források még adnak bizony mozgásteret a magyar gazdaság felfűtésére. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)
