RITTER IMRE,
RITTER IMRE,
RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzesvorschläges Nr. T/7556. über die Durchführung des Haushaltsgesetzes für Jahr 2018, Nr. C. aus Jahr 2017 - im Zusammenhang mit den Nationalitäten übergreifende Teilen - erörtere.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló T/7556. számú törvényjavaslat magyarországi nemzetiségeket érintő részeivel kapcsolatban.
Hozzászólásomat, most már hagyományosan egy Johann Wolfgang von Goethe idézettel kezdem. Zitat von Johann Wolfgang von Goethe: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.” Azaz magyarul: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”
Az elfogadás, a tolerancia egy nemzetiség szemszögéből olyan, mint ha csak megtűrnék, elviselnék a jelenlétét. Az elfogadás tehát nem elég, csak az elfogadás önmagában sértés. Többet akarunk, többet várunk: elismerést! Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.
A megismerés, a helyzetünk alapos felmérése, a célok és az elérésükhöz vezető út pontos meghatározása és kidolgozása az alapja, a záloga minden sikernek. Ezért az induló helyzetünkről engedjék meg, hogy a Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény végrehajtásáról szóló parlamenti eljárás kapcsán 2014. évben elmondott hozzászólásom néhány részletét felidézzem:
A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló zárszámadás véleményezése során egyidejűleg vagyunk nehéz és könnyű helyzetben is. Egyrészt nehéz helyzetben, mert ennek a hozzászólásnak először már közel húsz évvel ezelőtt kellett volna megtörténnie itt, a magyar parlamentben, így közel két évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámolni.
Másrészt a könnyű helyzetet az okozza, hogy a 2013. évi és azt megelőző évek költségvetési törvényeinek megalkotásához nekünk, magyarországi nemzetiségeknek sajnos vajmi kevés közünk volt, így a végrehajtásáról minden felelősség nélkül mondhatunk őszinte véleményt.
Ezt követően részletesen taglaltam, hogy milyen méltatlan helyzetben voltak a magyarországi nemzetiségek szervezetei, amelyből most csak egy-egy mondatot ragadok ki példaként. Hangsúlyozom: 2013-ról és az ezt megelőző évekről beszélek.
1. A nemzetiségi civil szervezetek működési támogatásai, a nemzetiségi kulturális programok támogatásai 2002 óta, tehát több mint tíz éve változatlanok, rendkívül alacsony szinten voltak, a jogos igények töredékét sem fedezték.
2. A nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra - 5-7 napos táborokra - rendelkezésre álló forrás nemzetiségi gyermekenként két vagy három gombóc fagylaltra volt elegendő.
3. Az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatásai két cikluson keresztül lényegében nem változtak, miközben kötelező törvényi módosításokkal jelentős többletköltségekkel járó kötelezettségek kerültek részükre előírásra.
4. A területi és települési nemzetiségi önkormányzatok támogatása 2010-től befagyasztásra került, a feladatalapú támogatás bevezetésével az általános működési támogatás kevesebb mint nettó 15 ezer forint/hónapra csökkent, ráadásul a kisebb létszámú települések még ennek is egy részét kapták csak meg.
Összességében el kellett mondani, hogy a magyarországi nemzetiségek a 2013. évben rendkívül alacsony szintről, esetenként már-már megalázó helyzetből indultak.
(12.50)
Az akkori beszédemben mindössze két dolgot tudtam egyértelmű pozitívumként kiemelni, amelyből az egyik a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletének biztosítása, a másik pedig a nemzetiségi köznevelési intézmények fenntartói jogaiban és finanszírozásában bekövetkezett változások voltak.
A 2013. év kétségkívül legnagyobb jelentőségű és egyértelműen pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott - és itt hangsúlyozom, hogy nemcsak az országos, hanem a helyi nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott - nemzetiségi köznevelési intézmények esetében is jelentősen megemelkedett és normatívvá vált a támogatás. Ez a 2013. évi pozitív változás nemcsak azért volt lényeges, mert minőségileg javította a nemzetiségi köznevelési intézmények finanszírozását, hanem azért is, mert törvényileg szabályozott módon kiszámíthatóvá és biztonságossá is tette a nemzetiségi oktatás, nevelés feltételeit, legalábbis a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében.
Végül a 2013-as zárszámadási hozzászólásomat azzal fejeztem be, idézem: „Már most kérem önöket, hogy a rövidesen napirendre kerülő 2015. évi költségvetési törvény előkészítése és elfogadása során terheljenek meg minket azzal a lehetőséggel, hogy javaslataink és észrevételeink elfogadásával, figyelembevételével a 2015. évi zárszámadásnál a teljesítésért már mi is felelősséggel tartozhassunk.”
Ezt követően került sor a következő négy év központi költségvetési törvényeinek elfogadására, amelyekben a Magyarországon élő nemzetiségek 2014. évben még kevesebb mint 4 milliárd forintos támogatása a 2015. évi központi költségvetési törvényben kerek 2 milliárd forinttal, a 2016. évben 2 milliárd 63,4 millió forinttal, a 2017. évben 678,1 millió forinttal, végül a 2018. évi központi költségvetési törvényben további 1 milliárd 688,8 millió forinttal került megemelésre.
Ez összességében azt eredményezte, hogy a 2014. évi kevesebb mint 4 milliárd forint költségvetési támogatáshoz képest a 2018-as központi költségvetési törvényben már közel 10,5 milliárd forintra növekedett a 13 magyarországi nemzetiséget érintő támogatások összege. Ezen belül az országos nemzetiségi önkormányzatok támogatása mintegy 40 százalékkal nőtt, a helyi nemzetiségi önkormányzatok működési támogatása 3,5-szeresére, a feladatalapú támogatás pedig kétszeresére lett emelve.
A nemzetiségi civil szervezetek működési támogatását segítő úgynevezett NEMZ-CISZ pályázati keret, valamint a nemzetiségi kulturális kezdeményezések támogatásának úgynevezett NEMZ-KUL-kerete egyaránt 4,5-szeresére nőtt.
Az anyanyelvi diáktáborok támogatási kerete 30 millió forintról 400 millió forintra, azaz több mint 13-szorosára nőtt 2018-ra. A központi költségvetésben az intézményfenntartó helyi nemzetiségi önkormányzatok és az általuk átvett nemzetiségi intézmények részére új kiegészítő támogatási keret lett megnyitva, amely évente növekedve a 2018. évben már 330 millió forint volt.
Szintén új kiegészítő keretből kaptak támogatást a nemzetiségi színházak, valamint a nemzetiségi nyelven játszó színjátszó csoportok, 2018-ban már 130 millió forintból. Végül a nemzetiségi önkormányzatok, az országos önkormányzatok és az általuk fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények felújítási, beruházási pályázati önrészkerete a 2018. évben már több mint 1 milliárd forint volt.
Végezetül, de nem utolsósorban 2018 januárjától elindítottuk a nemzetiségipedagógus-programot, amelynek első lépése a meglévő nemzetiségi pedagógusok pályán tartása és anyagi elismerésük növelése, a nemzetiségi pótlék többszöri emelése volt. 2018. január 1-jétől 10-ről 15 százalékra, 2019. január 1-jétől 15-ről 30 százalékra, reményeink szerint 2020. január 1-jétől 30-ról 40 százalékra kerül megemelésre a nemzetiségi pótlék, illetve a jogosultsági kör kiterjesztésével a differenciálás is bevezetésre kerül. A program második lépcsője a kellő számú és megfelelően képzett nemzetiségi pedagógus biztosítása érdekében nemzetiségi pedagógus tanulmányi ösztöndíj lett bevezetve a 2018. évben.
Az indulásnál 2018. szeptember 1-jétől 84 első évfolyamos nemzetiségióvodapedagógus-hallgatóval kötöttünk ösztöndíjszerződést. Most örömmel számolhatok be róla, hogy - bár az ösztöndíjkérelmek benyújtási határideje a holnapi napon fog lezárulni, de - már a mai napon elérjük a 300 főt, amely kiterjed az első, második és harmadik évfolyamos nemzetiségióvodapedagógus-tanulmányokat folytató, valamint az első évfolyamos nemzetiségi tanító, továbbá nemzetiségitanár-szakon adott nemzetiségi nyelv és kultúra, illetve nemzetiségi idegen nyelv és kultúra tanára szakok nemzetiségipedagógus-hallgatóira is.
Nemzetiségi jövőnk szempontjából ezt tartom a kiemelkedően legfontosabb eredménynek, hiszen csak színvonalas nemzetiségi köznevelési intézményekkel tudjuk gyermekeinknek, unokáinknak részben visszaadni, illetve megerősíteni nemzetiségi anyanyelvüket, hogy képesek legyenek továbbvinni nemzetiségi kultúránkat, hagyományainkat, nemzetiségi identitásunkat.
A nemzetiségi támogatások összegének jelentős emelése, a nemzetiségipedagógus-program tényleges beindítása mellett komoly előrelépést tudtunk elérni a magyarországi nemzetiségekre nézve kedvező törvénymódosításokkal vagy éppen a NEMZ-pályázatok kiírásának több hónappal történő előrehozatalával, mely meghatározó fontosságú a nemzetiségi szervezetek működése, a tervezhetőség, a kiszámíthatóság, a mindenkori likviditás biztosítása szempontjából.
Mindezek alapján, bár szinte mind a négy költségvetési törvény általános vitájában már elmondtam, de most a teljes négyéves ciklust tekintve örömmel mondom el újra: fenntartás nélkül köszönetet szeretnék mondani a Magyarországon élő 13 nemzetiség nevében mind a magyar kormánynak és a kormányfrakcióknak, mind a magyar parlamentnek az egész ciklusban nyújtott nemzetiségitámogatás-emelésekért, a magyar politikában a Magyarországon élő nemzetiségekkel kapcsolatban bekövetkezett pozitív változásokért. Jó szívvel tudom elmondani, hogy ez a pozitív változás olyan léptékű, amilyenre az elmúlt nyolc évtizedben nem volt példa.
Külön köszönjük valamennyi parlamenti frakciónak, minden parlamenti képviselőnek, hogy politikai hovatartozástól függetlenül a Magyarországon élő nemzetiségek ügyeit kivették a napi, sokszor méltatlan és durva politikai csatározások témái közül, és a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által kezdeményezett, előre egyeztetett törvénymódosításokat minden esetben egyhangúlag fogadták el. Kérem, tartsák meg továbbra is ezt a jó szokásukat.
Mindezen pozitív, valóban történelmi léptékű változásoknak ugyanakkor nem mond ellent az a tény, hogy továbbra is sok feszültség, probléma, kihívás, megoldandó feladat áll a 13 magyarországi nemzetiség előtt. Sok megoldandó feladat azért, mert az elmúlt hét-nyolc évtized súlyos mulasztásai után olyan mélyről indultunk, amelyet három-négy év mégoly pozitív változásai sem tudnak egyik évről a másikra kompenzálni. De a lényeget ez a négyéves ciklus biztosította: bekerültünk a magyar parlamentbe, a törvényhozás folyamatába, kezünkbe vehettük a saját sorsunkat. Tudjuk, hogy mik a céljaink, és eltökéltek vagyunk abban, hogy ezeket elérjük gyermekeink és unokáink, nemzetiségeink jövője érdekében.
(13.00)
Mindezek alapján a Magyarországi nemzetiségek bizottsága az Állami Számvevőszék jelentésével egyetértve okfa T/7556. számú, Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásának ellenőrzéséről szóló beszámolóját a parlamentnek elfogadásra javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak! Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps.)
