VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon, miközben a költségvetésünk zárszámadásáról beszélünk, négy, illetve még egy ötödik témát szeretnék az önök figyelmébe ajánlva elemezni - nem fogok meglepetést okozni: leginkább bírálni - a tekintetben, hogy most már látva, hogy nemcsak a szólamaik, hanem közvetlenül azok a pénzügyi folyamatok, amelyek keretében önök elköltötték a magyar emberek pénzét, annak milyen következménye volt, és ebben talán azt a módszert alkalmazva, hogy más szempontból is vagy új témákat felvetve. Ez az öt téma: az egyik a makrogazdasági folyamatok szempontjából van, az államháztartási szempontból, milyen konkrét kiadásaik voltak, az államadósságra mindez hogyan hat, és egyébként pedig az a dicshimnusz, amit önök szeretnének mindenkivel elhitetni, amelyben - én sem akarom eltagadni azt, hogy - vannak pozitív elemek, de egyébként, hogy mit tehettek volna ehhez képest, vagy hogy maradtak el, hogy marad el Magyarország a szomszédos országokhoz képest.
Ebben az értelemben, mondhatnám azt, hogy csatlakozom képviselőtársam azon biztatásához, ami arról szól, hogy férfias cselekvéssel kell alátámasztani mindazt, amit egyébként akarnak, akár költségvetésen belül, akár költségvetésen kívül történik ez, de tegyék meg végre azt, amit, mondjuk úgy, hogy párttársuk szívesen megtett már.
Hát nézzük akkor, hogy a makrogazdasági folyamatok szempontjából a szép számaik mögött milyen részletek vannak! A törvényjavaslat általános indoklása szerint, és ugye, ezt államtitkár úr ki is hangsúlyozta, összességében megállapítható, hogy a kormányzati intézkedések tartós növekedési pályára helyezték a magyar gazdaságot, amit jól mutat, hogy 2018 utolsó negyedévében a GDP bővülése éves alapon is az egymást követő sokadik évben hogyan növekedett. Kétségtelen, hogy a 2018. évi növekedés nagyon gyors volt, a régió 11 tagállama közül Magyarország a dinamika szerint a sorrendben a 2016. éviről a 10.-re, utána a 7.-re, majd még előrébb került. De azt is tudni kell, hogy 2019-ben, ha önök azt gondolják, hogy ez az előkelő helyzet mégsem az egyedi hatások miatt érvényesült, akkor mi az oka annak, hogy minden előrejelzés szerint ez a folyamat nem tartható fenn, éppen az állítással szemben, hanem 2020-ra, a jövő évre vonatkozóan ez csökkenni fog. Államtitkár úr azon állítását, miszerint az európai uniós források ebben nem a fő szerepet játsszák, én vitatom, és éppen ennek hatása az, ami miatt ez változni is fog.
Ugyanakkor az egyensúlyi folyamatok már messze nem ilyen kedvezőek. 2018-ban az államháztartás GDP-arányos hiánya a régióban a legmagasabb volt, és az úgynevezett strukturális deficit jóval 3 százalék felett, az infláció pedig a második legmagasabb volt, a folyó fizetési mérleg pedig 2009 óta először negatívvá is vált. Mindennek aztán persze komoly következménye van, mert emellett a laza monetáris politika miatt a forint a régióra jellemzőnél jelentősebben meggyengült. Képviselőtársaim sorra hangsúlyozták, hogy mindezt a folyamatot, amit önök itt leírtak, ennek következményeit a mindennapokban az állampolgárok fizetik meg. Ővelük fizettetik meg azt, hogy önök egyébként több pénzt költhessenek el.
Mindez szorosan összefügg a gazdaságnak azzal a túlfűtöttségével, amely nyilván 2018-ban abban a választási megfontolásos környezetben zajlott le, amiben, ezt újra és újra megemlítem, hogy nagy szerepet játszott az európai uniós támogatások felpörgetése és azok kifizetése még abban a helyzetben is, hogy ezt előre kellett finanszírozni. Ez óriási kockázatokat hordozott magában, ezt a kormány felvállalta, majd egyébként szerencséjére az a döntés született, ami decemberben bekövetkezett, hogy mondhatnánk, hogy a 11 hónap alatt nem jött annyi forrás az említett kritikák miatt, mint a 12. hónapban összesen. Tehát az, amit ebben felvállaltak, az a politikai helyzet következményeként, azt gondolom, hogy elsősorban az európai uniós támogatások következményeként volt jó hatású.
De ezek a támogatások kifutnak, és 2021 után, mint lehet hallani, ezek várhatóan csökkennek is, a béremeléseknek és a gazdaság egyre nagyobb részben maga az is határt szab ennek a növekedésnek. Magyarországnak, ennek a kis országnak a számára a belföldi kereslet által hajtott növekedés nem jelent tartósan fenntartható pályát, ezt, azt gondolom, hogy önöknek is figyelembe kell venni, de önök ezt nem teszik meg.
Nézzük az államháztartási folyamatokat, amelyekről azt gondolom, hogy egy mondatban azt lehet mondani, hogy az eredménynek semmi köze nincs a tervezéshez. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy - ha ezt szerencsének lehet tekinteni - önök azt a döntést hozták meg, hogy tulajdonképpen nem terveznek semmit, nem valószínűsítik, hogy ebben a hónapban mi történik, így aztán, ami bekövetkezik, az pont jó. És akkor ennek mindenki örülhet, hogy ott tartunk, ahol szeretnének tartani. Na, most az, ami az eltérés természetesen, az itt ebben az esetben éppen annak a rossz tervezésnek a következménye, hogy a GDP több mint 2,8 százalékát kitevő eltérés lett az önök tervezéséhez képest. Hogyan nem tudták azt, hogy egyébként ilyen növekmény következik be? Hogyan következhetett mindez be akkor, ebben az 1200 milliárd forintos eltérésben, amit ilyen módon önöknek később egyébként el kellett költeni?
(11.40)
Ezt az elköltést viszont szeretném bírálni, ahogyan ezt önök tették. Ez az eltérés tehát nagyobb az éves deficitnél. A költségvetési tervezésnek a súlyos, részben indokolatlanul korai, ezt tőlem már többször hallották, hogy annak az elfogadási rendszernek, amit a költségvetés elfogadásának menetrendjében tesznek, itt is látható a következménye.
Ezt elsősorban azért bírálom, mert ennek az a következménye, hogy a parlament, amelyet megbíznak azzal, hogy felügyelje mindazt, amit önök tesznek, ez alól a parlamenti ellenőrzés alól teljesen kivonták ezt a költekezést, és éppen ezért nem is érthetek egyet ezzel, hiszen a véleményünket sem kérték ki, ebben parlamenti vitát nem óhajtottak lefolytatni, ezt az 1200 milliárd forintot önök saját kényük-kedvük szerint és megítélésem szerint rosszul költötték el.
A bevételek gyors emelkedését elsősorban a tervezettnél dinamikusabban emelkedő foglalkoztatási és jövedelemkiáramlás volt egyébként az, ami okozta, de mivel a költségvetési kiadásokról a kormány év közben gyakorlatilag, mint ahogy említettem, saját hatáskörében dönthet, nap mint nap tapasztaljuk és látjuk a Magyar Közlönyben megjelenő számokat. Ez, ahogy mondtam, lehetetlenné tette az Országgyűlés ellenőrzési funkcióját.
Az év során a hiány az európai uniós támogatások megelőlegezése miatt volt vészesen magas, és ennek, mondhatnám, hogy a szerencsés megoldása következett be decemberben.
Ezzel együtt ne menjünk el amellett, hogy azoknak a szabálytalanságoknak, amiket az EU-források elköltésének során követtek el, milyen következményei vannak, és kikkel fizettetik meg. Az egyik ilyen az Elios-projektekkel kapcsolatos döntés: 15 milliárd forintot senki nem volt hajlandó kifizetni ez után a korrupt felhasználás után, éppen ezért ezt a magyar emberek, a magyar vállalkozások adóbefizetéseiből kellett megfizetni. Önök ezt kifizették, ahelyett, hogy egyébként azokon hajtanák be, akik ezt elkövették, mert egyébként semmilyen értéket nem termeltek, és a 15 milliárd forintot pedig önök jogtalanul kifizették ebből a költségvetésből.
Ennek ellenére az éves deficit több mint 30 százaléka, mint ahogy mondom, az EU-transzferek megelőlegezéséből származott; a pénzforgalmi hiány a nagy bevételi többlet ellenére 50 milliárd forinttal lett magasabb az előirányzottnál, vagyis a többletbevételeket a kormány erősen vitatható célrendszer alapján elköltötte - ezt az összefoglalást szeretném mondani önöknek.
A pénzforgalmi hiány végül a GDP 2,8 százaléka lett, kisebb az előirányzott 2,9-nél; az eredményszemléletű, az Európai Unió által kiemelten figyelt deficit pedig 2,3 százalék, ugyancsak kisebb az előirányzott 2,4-nél. Ez utóbbi azonban a régióban Románia után egyébként a legmagasabb, különösen egy olyan időszakban, amit képviselőtársaim már említettek, hogy egy kiemelten kedvező gazdasági környezetben történik mindez.
Harmadik elemként akkor nézzük, hogy a funkcionális kiadások, a konkrét kiadások tekintetében mi az, amit érdemes megemlíteni, és ebben csatlakozni szeretnék képviselőtársaimhoz, hogy mekkora felelőtlenségnek tartom azt, hogy a jövő, Magyarország jövője szempontjából fontos kiadásokat hogyan hagynak önök figyelmen kívül, vagy fontos területeket miért hagynak figyelmen kívül. Az államháztartás GDP-arányos funkcionális kiadásainak szerkezete az elmúlt években kedvezőtlen irányba változott, államközpontú és nem tudásalapú gazdaságfejlesztési koncepciót tükrözött. Önök ezt másként hívták korábban, de önmagukkal is vitába keveredtek, hiszen a különböző versenyképességi programokban már egyébként a tudásalapú gazdaságfejlesztésre hivatkoznak, de ezt semmilyen módon nem támasztotta alá az elmúlt évi pluszköltekezés. Ebben, ahogy mondom, tavaly sem következett be fordulat. Ha nagyon-nagyon keresünk pozitív változásokat, akkor azok is minimálisak. Államtitkár úr biztosan ragaszkodni fog hozzá, és majd elmondja ezeket.
Ez azért kedvezőtlen, mert a gyors gazdasági növekedés körülményei között könnyebb lett volna a szerkezeti változásokat végrehajtani, de különösen az oktatás és az egészségügy tartósan alacsony részesedése, reformálatlansága az igazán nagy probléma, és önök erre tartósan, évtized óta semmilyen figyelmet nem fordítanak. Ez az a bűn, amit, azt gondolom, hogy ebben az időszakban nem lehetett, nem szabadott volna elkövetni.
Az állam működési funkcióira fordított kiadások ugyan némileg, ha nagyon leszűkítem, akkor talán csökkentek, de a jóléti funkciókra vonatkozó elemek, részek pedig ugyanúgy, a 2017. év után például 23,9 százalékról 23,3 százalékra csökkentek, de ezzel is meghaladták egyébként azt az előirányzatot, ami 22,6 százalék volt. Tehát az önök szándéka egyértelmű: erről a területről elvenni a pénzt, és éppen ezért, azt hiszem, nem csoda, hogyha nagyon sokan háborodnak fel az egészségügy és az oktatás helyzetén. A csökkenésben egyébként a nyugdíjkiadások részaránycsökkenésének következménye is látszik; az oktatási kiadások aránya, ahogy mondom, az sem változott lényegében; az egészségügyi kiadások 4 százalékos aránya is ebben az állapotban van.
Mindezek után a többletek. A sport részesedése megegyezik - ki kell hogy mondjuk, és arányaiban vessük össze - a középfokú oktatásra fordított kiadásokkal. Uraim, ha ezt önök normálisnak tekintik, akkor azt hiszem, nem csoda, hogy kritika tárgyává válnak, és egyébként ez a kiadás kétszerese a házi- és gyermekorvosi szolgáltatásokra fordított kiadásoknak.
A gazdasági funkciók részesedése a 2017. év után az előirányzott 7,6 százalékos részhez viszonyítva egyébként csökkent, ezt tekinthetjük akár még örvendetesnek is, de az, amikor a környezetvédelmi kiadásoknak ilyen, mondhatnám úgy, hogy jelentős csökkenésére kerül sor - a 0,6 százalékról, még onnan is lehetett csökkenni 0,4 százalékra -, azt hiszem, önök sem szeretnék, hogy ez a tendencia folytatódjon. Remélem, hogy ez így van.
Néhány szót beszéljünk az államadósság csökkenéséről, amiről egyértelműen azt mondom, hogy lehetett volna sokkal markánsabb, és megtehették volna ennek eredményeként, ha már annyit beszéltek a kiváló gazdasági helyzetről, hogy akkor ennek a lehetőségét felhasználják arra, hogy az euró bevezetését megfontolják. Ez sokkal nagyobb lépés lenne a magyar emberek biztonsága érdekében, és ennek a felvetését, végiggondolását önök egy határozott döntéssel el is utasították. Ezért azt gondolom, hogy komoly kockázatot vállaltak.
A GDP-arányos államadósság a 2017. évi 72,9 százalékról 2018-ra 70,2 százalékra csökkent. Ez kedvező, de az anticiklikus gazdaságpolitika esetén a mérséklődés lehetett volna sokkal nagyobb. Csak a december végi költekezés elmaradása 70 százalék alá csökkentette volna egyébként ezt az adósságot. Ezt kellett volna önöknek meglépni, ehelyett nem ezt tették, hanem az Országvédelmi Alap 60 milliárd forintos kiadásainak jelentős részét, ami ugyanígy megtakarítható lett volna, adósságcsökkentésre fordíthatták volna. Itt az elmaradt lépések a kritika tárgya elsősorban.
(11.50)
De hogy ezt az egész folyamatot összevethessük azzal, hogy valóban honnét indulunk és hova érkezhetünk meg… - államtitkár úr megspórolta azt, hogy ennek az európai és regionális összevetésével is foglalkozzon, mert akkor egészen más a helyzet, és nyilvánvalóvá válik, hogy egy ilyen kedvező időszakot nem tudott kihasználni a magyar kormány, éppen ezért már a korábban említett kritika joggal érheti a kormányt, hogy mit tett.
A kormányzati szektor egyenlege 2018-ban a régióban Románia után Magyarországon volt a legkedvezőtlenebb, és ezenkívül az egész Európai Unióban két ország van még, ahol egyébként a hiány volt nagyobb. A 30 vizsgált ország - Izlanddal és Norvégiával együtt - közül a 2018. évi költségvetés 16 országban egyenesen szufficites volt. Itt újra alátámasztom, hogy kedvező szituáció volt, éppen ezért, ha hozzátesszük azt, hogy Magyarországot is számíthatjuk így, ha kamatfizetés nélküli számítást veszünk figyelembe - nézek államtitkár úrra, hogy az ő szemrehányó tekintete meddig terjed ebben a tartalomban -, a lényeg az, hogy Magyarország a kedvező helyzetet nem tudta kihasználni.
Mindez zajlik olyan környezetben, ahol Magyarországon a legmagasabb az adócentralizáció. Ennek következménye - és itt elsősorban erre szeretném felhívni a figyelmet -, hogy mivel a kormány mindent magához vont, akár a magyar emberek, a vállalkozások, a magyar önkormányzatok jelentős részét ellehetetlenítve, igen magas mértékben működő szabályokat alakított ki… Ebben az évben, mármint 2018-ban csak Horvátországban volt magasabb az adócentralizáció a magyarhoz képest, még akár a 2010. évit is figyelembe véve. A két éve tartó javulást, ami egyébként benne van, én minimálisnak tartom, már csak azért is, mert ez részben viszonylagos, mivel a sokéves emelkedést követően következett be, és ezért az önök lépései e tekintetben szinte elhanyagolhatónak tekinthetők.
A kormányzati szektor GDP-arányos kiadásai 2014-ben 46,5 százalékra csökkentek. A csökkenő trend a korábbi 50 százalék körüli hullámzás után 2015 óta egyébként érvényesül, ezt szeretném akár pozitívumként is mondani. A magyar adat 2018-ban magasabb volt az EU 28-ak átlagánál, a régióban pedig egyébként a legmagasabb. De túl nagy ez az arány a magyar fejlettséghez képest. A kormányzati szektor kiadásai 2018-ban a GDP 2,5 százalékát tették ki, az Európai Unióban egyébként ennél kisebb ez, 1,9 százalék.
Összességében véve, bár az államháztartási hiány idén az egyik legmagasabb az Európai Unióban, az államadósság csökkenése pedig lassú, a fő problémát a rossz bevételi és kiadási struktúra jelenti, ami akadályozza a piaci versenyt, növeli a társadalmi különbségeket, súlyos működési zavarokat okoz a nagy állami rendszerekben. A bevételeken belül pedig kedvezőtlen az egykulcsos személyi jövedelemadó vagy a sokféle ágazati adó. A kiadási oldalon pedig ott erős az állam, ahol nem kellene - például a piaci működést, az önkormányzati és intézményi autonómiát akadályozza a hierarchikus és egyre terjeszkedő állami szervezeti rendszer -, s ott gyenge, ahol egyébként erősebb lehetne, ez pedig az oktatás és az egészségügy. Az állam modernizálása nélkül Magyarország így nem lehet sikeres.
Bízom abban, hogy azok a kockázatok, amelyekre felhívtam a figyelmet, a következő időszakra mégiscsak felkeltik államtitkár úr figyelmét, és azon túlmenően, hogy államtitkár úr figyelme e tekintetben fontos, legalább ennyire fontos az Állami Számvevőszéké. Az Állami Számvevőszék elnöke az elmondottak során nem említette meg, hogy számos esetben korrupciós kockázatokat véltek felfedezni.
Én azt hiszem, hogy teljesen egyértelmű minden jelen lévő vagy ezt a vitát nyomon követő választópolgár számára, hogy Győrben teljesen egyértelmű, hogy milyen kockázatokat vállaltak fel, és milyen következményei lettek. Ebben a városban, és még ki tudja, hányban van olyan helyzet, ami az Állami Számvevőszék haladéktalan ellenőrzését igényli. Ezzel fordultam az Állami Számvevőszék elnökéhez. Bízom benne, hogy ebben egyetértésre jutunk, és ez hamarosan bekövetkezik. A 2018. évi költéseket az állam és az önkormányzatok szintjén egyaránt el kell végezni. (Sic!) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
