ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak hazugságok, és vannak csodák. Hazugság az a sikerpropagandába, államtitkári csúsztatásokba, lózungokba és a már jól ismert cinikus rétváryzmusokba burkolt valóságtagadás is, amit a vergődő közoktatás és a szakképzés kapcsán önök produkálni tudnak.
Viszont tényleg vannak csodák. Önök szeretnek Klebelsbergre hivatkozni, nem véletlenül nevezték el 2012-ben az intézményfenntartó központjukat az 1922-1931 között közoktatási miniszterként valóban legendásat alkotó miniszterünkről. Hiszen Klebelsberg annak idején képes volt valódi csodát tenni, mert egy vesztes világháború, a degenerált Károlyi Mihály önfeladó országvesztése, a Kun Béla-féle bolsevik söpredék pusztító proletárdiktatúrája, a sáskajárásszerű, elképesztő kifosztást jelentő román megszállás és a velejéig igazságtalan nemzetgyilkossági kísérlet, Trianon után Klebelsberg tudta, hogy csak kiművelt emberfők sokasága jelenthet hazánk számára felemelkedést. Ezért az ország bevételeinek olyan magas százalékát fordították oktatásra, amekkora aránnyal messze megelőzték az európai átlagot, szemben a mostani 5 százalék körüli GDP-arányos ráfordítással, ami még csak nem is vegetálást, hanem egyenesen döbbenetes hanyatlást eredményez.
Az Európai Bizottság legfrissebb oktatási és képzési figyelőinek tanúsága szerint igencsak gyalázatosra sikeredett az elmúlt kilenc év közoktatási mérlege. Míg 2009-ben az alulteljesítő 15 éves fiataljaink aránya mind az olvasás, mind a matematika, mind pedig a természettudományok területén nem haladta meg az uniós átlagot, addig ezek a mutatók 2018-ra brutális zuhanással, iszonyatos mértékben leromlottak, messze az EU-s átlag alá.
Csak hogy pontosan lássuk, és borzongjon, akiben van még némi felelősségérzet a jövő iránt, tehát: olvasás terén 17,6 százalékról 27,5 százalékra, a matematikai kompetenciáknál 22,3 százalékról 28-ra, a természettudományok esetében pedig 14,1 százalékról 26-ra romlott az alulteljesítő 15 éves fiatalok aránya. Gyakorlatilag egy egész generáció egynegyede funkcionális analfabéta, tökéletes alanyai minden egybites propagandának, számító agymosásnak. Nyilván nem a magyar diákok veleszületett kognitív képességei hanyatlottak a béka hátsója alá, és nem is a 150 ezer, köznevelésben dolgozó pedagógus vált lusta, tanítványaival nem törődő, munkakerülő mihasznává. Nem, ez már az önök rendszerének a bűne. Nem lehet „elmúltnyolcévezni”, ez már az önök elmúlt kilenc évének keserű termése. Ráadásul, amíg az uniós átlag javult, addig a hazai korai iskolaelhagyók aránya, tehát azoké, akik érettségi és szakma nélkül hagyják ott az iskolát, lépnek ki a munkaerőpiacra, szóval, az övék sokat rosszabbodott. A cigány fiatalok körében egészen horrorisztikus, csaknem kétharmados adatokkal találkozhatunk.
De lehet, hogy pont ez kell az önök kétharmadához: kiszolgáltatott, krumplival könnyen megvehető társadalom. Talán van némi párhuzam azzal, hogy az ezredforduló elején még a térség versenyképességi éllovasától - ez volt, ugye, hazánk - mostanra elhúztak a V4-es államok, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, és a 28 uniós tagállam között a Világgazdasági Fórum felmérése szerint mára csupán a negyedikek vagyunk, szégyenszemre csak hátulról. Hogy miként fogjuk így 2030-ra beérni Ausztriát, és az öt legélhetőbb európai ország közé tartozni, az rejtély, mindenesetre tényleg erős szert használhatott, aki ezt delirálta, én mindenesetre azt kívánom, hogy neki legyen igaza.
Ahogy a nersevik elitet nem érdekli az egészségügy vergődése, mert megtehetik, hogy magánkórházakba járjanak, úgy nem vesznek tudomást az egyre kilátástalanabb helyzetű közoktatás bajairól sem. Nem, hiszen a gyerekeiknek ott vannak az éves szinten 3-4 millió forintos tandíjat követelő magániskolák. A futószalag mellé robotolni, medencét tisztítani, jachton erotikus szolgáltatást nyújtani meg majd jó lesz a nép egyszerű gyermeke, gondolhatják önök, ahhoz nem kell versenyképes tudás. Ez a cselédvilág 2.0, csakhogy mi ebből nem kérünk.
Milyen felelősséget éreznek, államtitkár úr, a felsorolt közoktatási mutatók elképesztő romlásában? Mit akarnak tenni a tendencia megfékezése érdekében? És a bónuszkérdés: mikor rendezik végre annak a pedagógustársadalomnak a béreit, ahol a kezdő tanárok fizetése, vásárlóerő-paritáson számolva, az OECD-államok között szintén a negyedik, de sajnos ugyancsak hátulról, és ahol az önök hazug statisztikájával ellentétben, nem 608 órát tanítanak, hanem annál jóval-jóval többet dolgoznak a hazai pedagógusok? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
