HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Mint az országban mindenhol, a XV. kerületben is október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire és áldozataira emlékeztünk, és egyben a Magyar Köztársaság kikiáltásának 30. évfordulójára is. Ugyan már nyolc éve nincs ez a köztársaság, de ezen a napon kiáltották ki.
Emlékezett az ország, és emlékeztünk mi is a választókerületünkben, Rákospalotán, Pestújhelyen, Újpalotán. Emlékeztünk azokra, akik a XV. kerületben estek áldozatul, akik a XV. kerületben éltek abban az időben, amikor még csak Rákospalota és Pestújhely volt, hiszen Újpalota csak ezt követően épült meg.
Az emlékezés a XV. kerületben 1956-os családi futással van hagyománnyá alakítva már 17 éve, és a szép nyári időnek is köszönhetően valószínűleg 1700 sorszámot gyártottunk le, és mindenki egy ’56-os feliratú mezben futott.
2000 ember jelentkezett sportolásra, tehát többeknek majd utólag fogjuk szállítani. Azt kell hogy mondjam, hogy ezt a hagyományt, ezt az ünnepet önmagukénak érezték a fiatalok, a családok. Mondhatni azt, hogy ők a mi pesti srácaink, és sporttal, a szabadidő hasznos eltöltésével ünnepeltek.
Ünnepelt a kerület hagyományos helyeken: az 1989-ben a Karácsony Benő parkban közmegegyezéssel állított kopjafánál koszorúzunk minden évben. E kopjafának az az emlékezetessége, hogy anno az összes új, demokratikusan alakult párt közösen állította, és évente ide szoktunk eljönni elsőként, és koszorúzunk a közmegegyezés, a megbocsátás és az emlékezés jegyében. Évek óta ez a kopjafa-koszorúzás politikailag megosztott módon történik, ahogy ebben az esztendőben is. A Fidesz nem vett részt ezen a rendezvényen, ahogyan nem vett részt a hagyományosan az ’56-os emlékhelyünknél tartott kerületi koszorúzáson sem. Érdekes dolog, hogy a kormánypárt évek óta külön szokott koszorúzni pártünnep keretében.
Szeretném azoknak a nevét fölsorolni és fölolvasni itt napirend utáni hozzászólásomban, akik neve a rákospalotai temető és a Kossuth utcai katolikus templom márványfalára be van vésve, akik áldozatai - és van néhány, aki hőse - az 1956-os szabadságharcnak: Fekete József, 25 éves villanyszerelő; Nagy József Attila, 21 éves egyetemi hallgató; Morvai Gyula, 37 éves tetőfedőmester; Merk László, 19 éves géplakatossegéd; Litauszki Levente, 17 éves gépmunkás; Szalai József, 16 éves gépipari technikumi tanuló; Bódis János, 16 éves gépipari technikumi tanuló; Juhász István, 42 éves segédmunkás; Rada János,18 éves MÁV-lakatos; Brandhuber József, 26 éves villanyszerelő; Sütő Imre, 30 éves gépkocsivezető; Bocsi Ferenc, 32 éves fűtő; Miklós Mihály, 27 éves raktárkezelő; Kovács Vilmos, 58 éves kertész; Tóth Dezső, 35 éves vízvezeték-szerelő; Sztuhár János, 46 éves fűtő, mozdonyvezető; Grób Imre, 29 éves továbbszolgáló honvéd tiszthelyettes; Nagy Ferenc, 38 éves gépmunkás; Boldizsár Ferenc, 36 éves gépkocsivezető; ifj. Salpauer János, 21 éves sorkatona; Fazekas Pál dr., 29 éves orvos; Fleskenstein Béla, ismeretlen életkorú; Vastagh Albert, 19 éves fémcsiszoló; Klics József, 28 éves építésztechnikus; Nyitray Károly, 39 éves üvegessegéd; Nyilas Lászlóné Mária, 26 éves ápolónő; Sinka László, 16 éves segédmunkás; Nagy István Gábor, 28 éves gyári segédmunkás.
Áldás, békesség emléküknek! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
