DR. HILLER ISTVÁN,
DR. HILLER ISTVÁN,
DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Miniszter úr tényállításokkal kezdte az expozét. Helyes, akkor tényállításokat tényállítással szegezzünk szembe!
Tényállítás az, hogy 2010 óta a magyar oktatás színvonala minden szegmensében romlik. A közoktatás a számok nyelvén is bizonyíthatóan színvonalában esik, aztán meg zuhant. Saját korábbi eredményeikhez képest is a legutóbbi PISA-felmérés már lényegesen gyengébb számokat hozott, mint azt már az önök kormánya idején sikerült produkálni. A szakképzés romokban, méghozzá olyan mértékben, hogy saját háttérszámításaik és háttértanulmányaik is azt bizonyítják és azt tanácsolják, hogy ott alapvető változásokat csináljanak, mert képtelenek kielégíteni a magyar munkaerőpiac igényeit.
A felsőoktatásban 2010 óta többféle kísérlet történt. Idáig mindegyik megbukott, most aztán modellváltást kívánnak elérni. Azért kell modellváltás, mert az a modell, amelyet működtettek idáig, az láthatóan eredménytelen.
A tényállítások folytatása akár formai okokkal is magyarázható. Természetesen egy adott kormánynak saját hatásköre, hogy egy törvénynek ki az előterjesztője, de most már valóban itt a törvénytervezet vitájának első harmadánál csak meg kell kérdeznem, hogy a felsőoktatásért felelős államtitkárság hol van. Kicsit furcsa nekem, hogy egy egyetemről beszélünk, a magyar felsőoktatás egy jelentős intézményéről, és ugyan az előterjesztő, ahogy mondtam, az, akit a kormányfő kijelöl, ebbe nekem beleszólásom nincs, de azért valamennyire mégiscsak föltűnő, hogy a miniszter úr képviseli a kormány egészét. Szemben velem kellene hogy üljön a felsőoktatásért felelős államtitkárság vezetője, aki ha jól látom, nincsen teljesen ott. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Ez csak annyiban felvetendő, hogy mégiscsak, ha ez egy ilyen jelentős esemény, egy ilyen komoly modellváltás, akkor a felsőoktatási államtitkár miért nincs itt.
(10.50)
Ennek belső vitáit és nem kívánom boncolgatni. Bár önök többször emlegették az én pártom hétvégi kongresszusát, ezt én nem nagyon fordítanám meg, meg például erről a belső vitáról ott nem volt szó. De azért az napnál világosabb, hogy amikor egy magyar felsőoktatási törvény, illetve egy magyar felsőoktatási intézmény módosításáról, illetve egy új törvényjavaslatról van szó, akkor a felsőoktatásért felelős államtitkárság csak képviseltethetné már magát valamilyen módon. De ami a tények további boncolgatását illeti, menjünk bele a lényegbe! A modellváltás kérdését én három aspektusból szeretném vizsgálni; az első tartalmi. Az a helyzet, hogy ki kell mondani, itt egy, a mainál lényegesen kisebb létszámú egyetem jön létre, amelynek hallgatói döntő többsége tandíjat fog fizetni, és az oktatói gárda is lényegesen kisebb létszámú lesz, mint most. Magyarul, a mai Corvinus Egyetem hallgatói létszáma a harmadára fog csökkenni, és a Corvinus Egyetem jelenlegi oktatóinak egy részét, könnyen elképzelhető, hogy 40 százalékát az új intézmény nem fogja foglalkoztatni. Ezeket az embereket egész egyszerűen el fogják bocsátani.
A második, amennyiben a hallgatók szemszögéből az a modell valósul meg, amit a miniszter úr ecsetelt, a mi háttérszámításaink szerint a nem tandíjnak nevezett tandíj bizonyos esetekben félévente el fogja érni a 2 millió forintot. Tisztelettel kérem, hogy erről azért időben tájékoztassuk a leendő hallgatókat. Ma a magyar felsőoktatásban a legnagyobb nem tandíjnak nevezett tandíj az orvostudományi egyetemen, ezen belül is a Semmelweisen van, ami 1 millió 180 ezer forint. Ezen az egyetemen, amennyiben ezekkel a peremfeltételekkel folyik az oktatás, ezt meg fogják haladni. Magyarul, 2 millió forint körül lesz a tandíj.
A kritériumok között, amelyek lehetővé tennék azt a célt, hogy 2030-ra a világ első száz egyeteme között legyen, nyilvánvalóan különböző listák vannak. A legismertebb az úgynevezett sanghaji lista. A sanghaji egyetemi lista kritériumrendszere teljesen egyértelmű, ott legalább két, de inkább kettőnél több Nobel-díjas oktatót kell az adott egyetemen legalább egy tanévre megszerezni, hogy ott tanítson. Jelenleg az a nemzetközi légkör, amely a magyar felsőoktatást körülveszi, gondoljunk arra, hogy a CEU kipaterolása ellen 110 nemzetközi hírű intézmény, kutatóintézet, egyetem és több ezer professzor tiltakozott, nem feltétlenül annyira csalogató tény. Következésképpen, mint ahogy mindannyian tudjuk, akik a felsőoktatást egy kicsit figyeljük, volt olyan nemzetközi meghirdetett konferencia, amelynek a vezető előadói kimondottan nem szakmai okból, hanem a jelenlegi magyar viszonyok és politikai viszonyok miatt mondta, illetve mondták le, hogy Magyarországra jöjjenek előadni, nemhogy egy adott egyetemen tanítsanak.
A gazdasági alap tekintetében azt kell mondjam, hogy az a két forrás, amelyet a törvényjavaslat megjelöl, az egyik a MOL által kifizetett osztalék, illetve a Richter által kifizetett osztalék, sok mindent eredményezhet, csak stabilitást nem. Példának okáért, amíg 2017-ben a MOL esetében ez 94 milliárd volt, 2014-ben 50. De hogy időrendi sorrendben ne gondoljuk, hogy ez állandóan nő, a Richter által kifizetett 2016-ban 19,8, 2017-ben 12,07. Tehát egy valamiféle stabil finanszírozási alapról semmiképpen sem beszélhetünk.
Harmadrészt a gazdasági alapoknál, és ezt feltétlenül meg kell említeni, az intézménynek nemcsak a tartalmi, oktatási színvonala az, amely figyelembe vehető, hanem az ingatlanállománya. Itt a törvényjavaslat nagyon kétértelműen fogalmaz. Amíg a Corvinus főépülete, a Fővám téri épület esetében azt mondja, hogy az elidegeníthetetlen, a többi intézmény, a többi ingatlan esetében ezt egyetlenegyszer sem mondja ki. Példának okáért az az úgynevezett C épület esetében, amely egyébként bejegyzés szerint a Közraktár utca 4., magyarul: a modern épület, amelyet ezek szerint az állam tulajdonba vesz, egyáltalán nem mondja ki a törvényjavaslat, hogy miután az állam tulajdonba vette, elidegeníthetetlen, csak az úgynevezett vámházra, tehát a Fővám tér 7-9-re.
Hasonlóképpen nagyon szeretném tudni, hogy a XI. kerületi Mányoki út 9. számú épület hogyan lehet, hogy a törvényjavaslat értelmében egy meghatározott ideig a Közszolgálati Egyetem céljára hasznosítható - már hogy ingyen. Én számos olyan intézményt tudok, akár Budapesten a közelben, amely sokkal nagyobb épületgondokkal küszködik, mint a kampuszát éppen most szerzett Közszolgálati Egyetem. Tehát mi indokolja azt, hogy a Corvinus egy meghatározott épülete éppen a Közszolgálati Egyetem céljára kerül meghatározott ideig hasznosításra?
Maga a közérdekű Vagyonkezelői Alapítvány egy valóban olyan új forma, amelyről a kipróbálás előtt nem lehet mondani, hogy jó vagy rossz, csak annyit lehet mondani, hogy ilyen egyelőre nem volt. Azt azonban igen, hogy az irányítási mechanizmus az egyetemen belül több mint kétséges, és teljes mértékben folytatja azt a tendenciát, amelyet az önök kormányától a legkülönbözőbb időszakokban láttunk. Hogy mindenki számára világos legyen, a rektor korábbi időben szuverén intézményi „hatalmát” meg kellett hogy ossza a törvénymódosítás miatt a kancellárral, most pedig bevezetésre kerül az elnök. Ez már a magyar közmondások szerint is sok még egy csárdában is, mert a magyar közmondás idáig csak két dudást bírt betenni egy csárdába (Derültség az ellenzéki sorokban.), három dudásról még egyetlenegy népmesében sem hallottam. Itt nem arról van szó, hogy a bevezetendő elnöki tisztség bármelyik másikat negligálja, lesz rektor, lesz kancellár, meg lesz elnök.
Az a helyzet, hogy azért lesz elnök, hogy még kevesebb beleszólása legyen a dolgokba a rektornak. Nem arról van szó, hogy a kancellár hatalmát csökkenti vagy korlátozza, hanem arról van szó, hogy a megválasztott egyetemi vezető, a tényleges egyetemi szuverenitást biztosító egyszemélyi vezető, a rektor lehetőségeit korlátozza, ami a mi fogalmaink szerint az akadémiai, ilyen értelemben az egyetemi szuverenitás és autonómia csorbítása. Arra már most szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy későbbi törvény vitájába, ami a Magyar Tudományos Akadémiáról szól, ugyanez a forma, a Közérdekű Vagyonkezelői Alapítvány vagy annak egy változata kerül bevezetésre, ami - ott nyilván ki fogjuk fejteni - mindenféle kritikánkat „élvezi”.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az a cél, tisztelt miniszter úr, amelyik egy magyar felsőoktatási intézményt az első száz közé akar juttatni, feltétlenül pártfogolandó. Ennél már csak az lenne jobb, hogyha a magyar felsőoktatás egészében gondolkodnának. Mert miközben egy intézményről beszélünk, tisztelettel kérdezem, hogy mi van a Debreceni Egyetemmel, a pécsivel meg a szegedivel, mi van az én intézményemmel, az ELTE-vel, ahonnan éppen most bocsátanak el közel 50 oktatót. Mi van az orvostudományi egyetemeink finanszírozásával, mi van a vidéki főiskolákkal és egyetemekkel?
Ez a törvényjavaslat a Corvinus Egyetem színvonaljavítását hozza, de nem látom benne a színvonaljavítás esetét, a felsőoktatás egészének színvonalcsökkenése pedig a továbbiakban is folytatódik. Minden ember, aki a magyar jövőben, ebben az értelemben a magyar oktatásban lényeges, fontos és meghatározó elemet lát, azt kell mondja, hogy az az irány, amivel önök az oktatást - legyen az közoktatás vagy szakképzés, vagy éppen a felsőoktatás - szemlélik, elfogadhatatlan.
(11.00)
Önök színvonaljavítás helyett, az egyetemi autonómia megerősítése helyett, a hallgatók helyzetének javítása helyett, az oktatók bérezésének javítása helyett az állam, a központi irányítás megerősítését tartják mindenekelőtti célnak. Ezért van az, hogy a közoktatásban ellenőrzött tanárok egyendiákokat akarnának oktatni. Ezért van az, hogy a szakképzésből gyakorlatilag betanított munkásokat hoznak ki. Ez azért van, mert a felsőoktatásban jelen pillanatban egy intézményben gondolkodnak, szimbolikusan, a magyar felsőoktatás egészének színvonala pedig csökken. Ezért mi ezt a törvényt elutasítjuk, és mindenki másnak azt javasoljuk, hogy utasítsa el. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
