DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Érdemes feleleveníteni emlékeket egy múzeumban. Ez itt a Magyar Országgyűlés, ennek csak az a… (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Ez most nem Nacsa képviselő úrról szól, hanem folytatnám a mondatot, hogy ha valódi szakmai vitákat a politika nem tett volna át teljesen politikai terepre, akkor most a magyar felsőoktatás finanszírozásának jelenéről és jövőjéről egy abszolút épeszű vitát lehetne folytatni. Sajnos, ezt egyébként évtizedekkel korábban a magyar politika már megtette, így olyan dolgokról, amelyekről egyébként mi döntünk, mármint országgyűlési képviselők, valóban csak egy politikailag teljesen átitatott légkörben lehet vitatkozni, miközben a jövő nemzedékének tízezrei, egészen pontosan, bár csökkenő létszámban, de még mindig több százezer magyar fiatal ennek az egésznek a résztvevője.
És hogy ebben én is felelevenítsek akkor egy emléket: 2010-ben, akkor még miniszterként az Európai Unió egyik legelső magyarországi programja keretében, a nemzeti iskolafelújítási program keretében egy teljesen új, felújított vidéki iskolát adtunk át. Jól sikerült, szép lett. A polgármester az önök egyik párttársa volt, aki egy kampányszöveget kellett hogy felolvasson, ami azzal kezdődött, hogy romokban az ország. Tessék elképzelni azt a szituációt, amikor egy felújított iskolát átadunk, az MTI-s tudósító hozzám jött kérdezni, hogy most akkor mit írjon, hogyan írja meg, hogy romokban az ország, amikor egyébiránt egy felújított iskolát adunk át.
Ennek az egésznek csak az az esszenciája, hogy érdemes szakmai alapokon tartani azt, ami szakmai alapokra való. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
