DR. MELLÁR TAMÁS,
DR. MELLÁR TAMÁS,
DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretnék Palkovics miniszter úr fölvezetőjéhez csatlakozni, és talán érteni vélem, hogy Hiller miniszter úr miért gondolja vagy miért furcsállta azt, hogy nem az oktatási tárcának a vezetője az, aki a fő előterjesztő, ugyanis azt látom, hogy a kormánynak egy olyan elképzelésrendszere van, amelyben azt gondolja, hogy az innováció egy kiemelten fontos dolog és az innovációból következik a versenyképesség, következésképpen nekünk azt kell tennünk, hogy az innovációt kell fejlesztenünk, és akkor majd ebből lesz versenyképesség.
Csak sajnálatos módon azt felejti el a miniszter úr is és a kormány is, hogy a dolog nem így néz ki. A dolog úgy néz ki, hogy van alapkutatás és alkalmazott kutatás, aztán van innováció és van versenyképesség. Ez egy háromelemű rendszer. Ezek nem következnek egymásból, tehát ha van egy jó alapkutatás, akkor ahhoz, hogy abból innováció legyen, bizony az államnak oda kellene állnia és kellene igen erőteljesen startup programokat és ehhez hasonló inkubátorházakat és egyebeket csinálni, amiket egyébként elmulasztott, illetve ahol csinált, azok mind-mind a korrupciótól bűzlenek nagyon erőteljesen. Természetesen van egy harmadik ága, hogy hiába van innováció és hiába lesznek szabadalmak, az elmúlt időszakban is láttuk, hogy ilyenek vannak, azokból még nem lesz versenyképes termék és versenyképes gazdaság, ahhoz arra lenne szükség, hogy egy olyan gazdasági rendszer alakuljon ki Magyarországon, amelyikben a piaci szelekciónak van szerepe. Tehát igazából a versenyképességet tessék számon kérni Mészáros Lőrincen és társain, hogy vajon miért nincsen nekik, ha ilyen hatalmas nagy vállalatok és ilyen nagy dinamikával fejlődnek, miért nincsenek a high-tech iparágakban nekik termékeik, hogy vajon miért nem adják a magyar exportnak jelentős részét, merthogy erre lenne szükség.
(11.30)
Tehát hiába nyúlunk mi bele ebbe az egész történetbe ilyen hályogkovács módon, ebből, azt gondolom, hogy nem lesz előrelépés.
A miniszter úr azt is említette, hogy fokozatváltásra van szükség a felsőoktatásban. Ezzel én abszolút egyetértek, és azt gondolom, hogy igen időszerű lenne, mert immáron több mint negyven éve, hogy egyetemen tanítok, és azt látom, hogy az egyetemi oktatásnak a színvonala töretlenül csökken és süllyed monoton módon, és ez 2010 után sem állt meg, manapság is megy lefelé. A hallgatói létszám is jelentős mértékben csökken, és most már az oktatói létszám csökkenése is különösen a vidékeken, olyan végvárakon, mint Pécs, nagyon jól érzékelhető. Tehát szükség lenne egy ilyen váltásra. Hogy valójában ez a modell, amelyet a miniszter úr itt felvázolt, lesz-e ennek a fokozatváltásnak az eszköze, ez ügyben azt gondolom, hogy vannak bizony kételyek, ahogy azt az előttem szólók is megállapították. Mert azért ezek a célok igen ambiciózusak, tehát az, hogy Európa legjobb száz és a világ legjobb kétszáz egyeteme közé kerüljön be a Corvinus Egyetem, ez pontosan olyan típusú dolog, mint amikor Matolcsy úr azt vizionálja, és azt jelentette be, hogy 2030-ra a magyar egy főre jutó GDP el fogja érni az osztrák GDP-nek a 80 százalékát - ez nem lehetetlen esemény, de igen kicsi a valószínűsége, nullához közelítő. Azt gondolom, hogy ennek is nullához közelítő, alapvetően azért is, mert tulajdonképpen hogy milyen egy egyetemnek a színvonala, az erőteljesen függ attól a társadalmi közegtől is, amelyben van, és ez a magyar társadalmi közeg nem igazából kedvez az önálló, az autonóm gondolkodásnak, és nem igazából kedvez a tudománynak és a tudományos kutatásnak, ezek hiányában pedig, azt gondolom, nem nagyon várható áttörés.
Az, hogy a Corvinust egy állami egyetemből egy magánegyetemmé - vagy nem állami egyetemmé, alapítványi egyetemmé - alakítsuk át, az önmagában nem lenne egy rossz elképzelés, vagy nem lenne egy rossz cél, de sajnálatos módon azzal a metódussal, hogy na most azonnal csináljuk ezt meg, és nem egy szerves úti fejlődésnek az eredménye lenne ez, ugyanaz lesz az eredmény, mint ami a másik nagyon fontos cél esetében volt, hogy 2010 után lehetett látni, amikor a kormány bejelentette, hogy nagy szükség lenne arra, hogy hazai tulajdoni többségű vállalkozások legyenek, hogy a magyar nagytőkét megteremtsük. Én magam is azt gondoltam, hogy ez egy nagyon jó cél, csak ezt a célt úgy kellett volna megvalósítani, hogy a piac szelektálja ki azt, hogy kik legyenek azok a vállalkozók, és nem központilag kijelölni. Most létrejött egy olyan nagytőkés osztály ma Magyarországon, amelyiknek semmi köze a versenyhez és a versenyképességhez, amelyik egy ilyen oligarchikus felépítésű dolog, és a sikerük attól függ, hogy milyen közel állnak a miniszterelnökhöz, és hogyha a miniszterelnöknél elveszítik a bizalmat, akkor gyakorlatilag a tőkéjüket is el fogják teljes egészében veszíteni, erre lehetett látni nagyon jó példákat Spéder és Simicska úr kapcsán.
Nos, az, hogy alapítványi formába alakul át a Corvinus Egyetem, és vagyonjuttatás lesz, az mit jelent? Azt jelenti az előterjesztők szerint, hogy megvalósul az államtól való függetlenség, és az önállóság fog érvényre jutni. Ez az önállóság természetesen persze kérdéses, mert nyilvánvalóan a törvényben is az látszik, hogy ez a függetlenség nagyon korlátozott lehet, hiszen a kormány dönt a képzésekről, tehát hogy milyen képzéseket lehet indítani, és természetesen a döntő kérdés az, hogy vajon az alapítványnak a kuratóriumába kik kerülnek be, mert az alapítvány kuratóriuma fogja a fontos döntéseket meghozni. Tehát hogyha én egy olyan metódusról hallottam volna vagy hallanék, amelyben az lenne, hogy mondjuk, a kuratóriumot a kormányzati oldal, az ellenzék és a szakma egyharmad-egyharmad arányban adja, akkor már egy kicsit bizakodóbb lennék ebben a dologban, de azt gyanítom egyébként, hogy azt majd a kormány fogja kijelölni, hogy kik legyenek a kuratórium tagjai, ha pedig ő fogja kijelölni, akkor nyilvánvalóan olyan emberek fogják az egyetemet irányítani, akik egyáltalán nem arra fognak törekedni, hogy valóban autonómia legyen, hanem sokkal inkább arra, hogy kerüljön rá arra az állami járszalagra.
Az anekdota szerint amikor Rothschild báró jelentős mennyiségű támogatást adott a Harvardnak, a Harvard Universitynek, akkor azt mondta a Harvard elnökének, hogy akkor üljön le egy ebédre, és beszéljük meg a munkamegosztást, hogy milyen munkamegosztás lesz köztünk. Erre a Harvard elnöke a következőt válaszolta: nincs itt mit megbeszélni a munkamegosztásról, ön adja a pénzt, mi pedig irányítjuk az egyetemet, mert mindenki azt tegye, amihez ért. Nos, én azért a nevemből következően is tamáskodok ebben a dologban (Derültség az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Palkovics László közbeszól.), és nem gondolom azt egyébként, hogy a kormány úgy ad egy csomó pénzt, hogy közben ne követeljen meg valamit.
Tehát a Corvinusnak a rektora nem a Harvard elnöke, és ebből következően a Corvinusból sem lesz Harvard meggyőződésem szerint sajnálatos módon. (Dr. Vadai Ágnes: Nagyon messze van tőle!)Én tehát azt gondolom, hogy az elmúlt időszak példái alapján lehet élni a gyanúperrel, és sokkal inkább azt lehet látni, épp azért is, mert a közalkalmazotti státusz meg fog szűnni, hogy nem lesz lehetőség olyan típusú dolgokra, mint például amit most én is itt teszek, hogy egyetemi tanárként kritikát mondok a kormánynak a gazdaságpolitikája és a kormánynak az intézkedései kapcsán, mert hogyha a Corvinus egy alapítványi egyetem lesz, akkor természetesen persze az alapítványnak a kuratóriuma nagyon gyorsan dönthet úgy, hogy tulajdonképpen nekünk erre az oktatóra nincs is szükségünk, és ez őnekiszíve joga lenne. A mai állami rendszerben, bármily paradox is, de sokkal nagyobb védettséget élvez egy egyetemi tanár, mint abban a rendszerben, amit önök elképzelnek és vizionálnak arra vonatkozólag, hogy tulajdonképpen ez mennyire lesz majd jó.
Aztán még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ez pedig a finanszírozással kapcsolatos ügy, tehát hogy nem nagyon értem, hogy a vagyonjuttatásba miért pont MOL- és Richter-részvényeket tettek bele, mert, ugye, azért itt az látszik, hogy a részvények természetüktől fogva különböző hozamokkal rendelkeznek, évenként eltérő hozammal, és az elmúlt időszakban azt lehetett látni, hogy ezeknek a hozama 6 és 10 milliárd között volt, miközben a Corvinusnak jelenleg van 9 milliárdos hiánya, működési hiánya, mert 4 milliárdot tud saját forrásból megteremteni, a 9 milliárdot államiból, és ha az államit akarjákkiváltani, akkor lesz, lehet, hogy lesz olyan esztendő, amikor ezt meg lehet tenni, de lehet, hogy lesz olyan esztendő, amikor nem.
És felmerül itt a kérdés, hogy akkor vajon miért nem államkötvényekkel, mert az államkötvények azért mégiscsak sokkal stabilabb hozamot tudnának adni, és itt sajnálatos módon én is azt gondolom, hogy miközben ezeket a részvényeket nem lehet eladni, ennek folyománya lehet az, hogy ha itt a hozamok kisebbek és kisebbek lesznek, akkor majd megjelennek befektetők, magántőkések, akik ezt a hiányt majd ki fogják pótolni (Nacsa Lőrinc: Ez a cél!), és így lopakodva, lépésről lépésre egyre inkább privatizálódni fog ez az intézmény, és akkor ezt viszont néven kellene nevezni, úgy, ahogy képviselőtársamis mondta, hogy bizony itt egy privatizáció megy végbe.
Mindezek alapján én is azt gondolom, hogy jó szívvel ez a törvényjavaslat nem támogatható, és mi sem fogjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)
