UNGÁR PÉTER,
UNGÁR PÉTER,
UNGÁR PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Én azzal szeretném kezdeni, azzal a személyes beismerő vallomással, hogy én nem jártam soha a Corvinusra, én Skóciában jártam egyetemre, majd a sok fideszessel egyetemben a CEU-n végeztem ezek után. Amúgy Illés államtitkár úr tanított, aki akkor államtitkár volt a Fidesz-kormányban. Ezt csak gondolom, hogy így előrebocsátom önöknek. (Arató Gergely: Nem is bocsátják ezt meg…)
Az a helyzet, hogy ott a CEU-n úgy érezték, hogy az az egyetem, amelyiken az egyik legjelentősebb szakmai munka folyik és nemzetközi elismertségnek örvend, az a Corvinus Egyetem volt. Az egy érdekes kérdés, és szerintem ki lehetne bontani, hogy miért van az, hogy a kormány megint egy budapesti egyetemmel foglalkozik ennyit, és ahogy Arató képviselőtársam mondta, miért van az, hogy ha valamit kitalálnak, akkor nem a Szegedi vagy Pécsi Tudományegyetemet veszik előre, de ez egy másik helyzet. Ez az egyetem eddig is, és ezt ki lehet mondani, eddig is alapvetően a magyar elitképzésnek a része volt. Önök ennek az elitképzésnek a részét kívánják még elitebbé tenni, hogy utána a miniszter úr ebből - ahogy már mondta - országos modellt csináljon.
Az a helyzet, hogy ha megnézi azt, hogy ez az egyetem a nemzetközi rangsorban milyen helyezéseket ért el, többek között a CEU-val ellentétben, amely költségvetési források nélkül működött, akkor azt látjuk, hogy hiába volt ez eddig is a magyar elitképzés egyik része, annyira nem csinálta jól nemzetközi szinten. Lehet itt elkezdeni egy stratégiai vitát arról, hogy szerintem érdemesebb lenne olyan dolgokra fókuszálni, ahol kisebb a verseny nemzetközi szinten. Lehet, hogy nekünk, mondjuk, a Bárczival kéne nemzetközi szinten versenyezni a rangsorolásban, mert abban tudnánk kevés erőforrással nemzetközileg nagyon nagyot szakítani. De mivel ez a Ház is tele van közgazdászokkal és jogászokkal - ezt tisztelettel mondom ennek ellenére, bár lehet, hogy ez kicsit túlzás, hogy így van -, ezért nem került arra sor, hogy olyan dolgokban versenyezzünk, amiben kevesebb erőforrással többet tudnánk elérni.
De mondjuk ki a lényegét ennek, amiből ön nemzeti modellt akar csinálni! Ez egy neoliberális törvény. Filozófiáját tekintve, tehát társadalom- és gazdaságfilozófiáját tekintve ez egy neoliberális törvény, ami arról szól, hogy az államnak a felsőoktatásba rakott erőforrásai helyett magántőkét kell bevonni.
(11.20)
Ezzel nekem filozófiai problémám van. Például az, hogy ha a magántőke alapján formáljuk a felsőoktatást - amúgy csinálják ezt pár vidéki egyetemen, például a Debreceni Egyetemen -, és a multinacionális vállalat kifizeti részben magának a saját munkaerő képzését, ezzel az a baj, hogy egy olyan képzési struktúra lesz, hogy ha elmegy az a multinacionális vállalat, mert Romániában alacsonyabb bért csinálnak, akkor ott vagyunk olyan emberekkel, akik utána nem tudnak elhelyezkedni, ugyanis az a helyzet, hogy ezt maguknak csinálják, nem az országnak hosszú távon. Minden sikeres ország, amelyik valamilyen nagy gazdasági teljesítményt ért el, az oktatásba való befektetéssel érte ezt el, és ez a befektetés nem a kormány stratégiai partnereitől jött, meg nem a multinacionális vállalatoktól, akik kifizették a képzést, hanem az államtól, a költségvetéstől. Erre lenne pénz. Sok mindenre, amire önök költenek, nem kéne hogy legyen pénz, de erre lenne pénz.
Én azt szeretném itt a jelen lévő pár fideszes képviselővel, azt az interaktív játékot, gondolatjátékot szeretném játszani, hogy gondolják végig önök azt, ha ezt a törvényt - mondjuk, Czunyiné képviselőtársam -, mondjuk, az itt mellettem ülő korábbi kormányok valamelyike terjesztené be, akkor mit reagált volna a Fidesz. Mit reagált volna akkor a Fidesz? Én nem tudom elképzelni azt a mennyiségű szót és hisztériát és mindent, amit akkor a Fidesz tett volna. Az önök politikai legitimációjának az alapja a tandíjmentesség részben, arra csináltak egy népszavazást.
Ez egy olyan neoliberális törvény, hogy Bokros Lajos mind a tíz ujját megnyalná érte. Az a helyzet, hogy önök azzal az utolsó gondolattal, ami alapján önök a politikai legitimitást megkapták 2010-ben, szembefordulnak, azért, mert ebben a kormányban vannak olyan emberek - ezt miniszter úr amúgy a legnyíltabban vállalja talán az egész kormányban -, akik egy neoliberális, thatcherista módon állnak hozzá az egész állampolitikához és többek között a felsőoktatáshoz is. Nem fogom elismételni azt, ami ennek a különböző leágazásai, hogy mit tesznek, amit Hiller képviselőtársam mondott, mondjuk, az egyetemi oktatókkal, vagy mit tesznek magával az ingatlan vagyonnal.
Az a helyzet, hogy ez azért egy szörnyű törvény, mert ezzel akarnak a felsőoktatás privatizálására egy nemzeti modellt megteremteni. Ez egy privatizációs törvény. Most mondták, most napirend előtt mondták, hogy az volt a szörnyű a balliberális kormányokban, hogy mindent elprivatizáltak. Azt hagyjuk, hogy önök kormányoztak a kilencvenes években, a történelemkönyvekből jól emlékszem, de mégiscsak, ha önök ezt egy ilyen szörnyű dolognak tartják, akkor hogy terjeszthetnek be egy privatizációs törvényt. A tandíj, amelyre ön azt mondja, hogy majd ösztöndíjrendszerrel meg lesz oldva és nincs itt semmi látnivaló - ezzel már beismeri azt, hogy itt bevezetik a tandíjat. Tehát önök, ismételten, akik… (Dr. Palkovics László bólogat: Ezt nevezzük önköltségnek. Ez nem tandíj.) Bólogat. Tehát bevezetik a tandíjat. (Dr. Palkovics László: Ma is létezik képzés önköltséges alapon.) Ma is létezik a tandíj. Köszönöm. Végre valaki kimondta a kormányban! Halleluja! (Dr. Palkovics László: Önköltséges képzés létezik.) Itt álltam napirend előtt, amikor kitiltották képviselőtársaimat egy tábla miatt, itt álltam és azt mondta nekem az államtitkár, hogy nincs tandíj, mert úgy hívják, hogy Gizi néni, vagy mi a neve, képzési hozzájárulás. Most vallotta be! (Dr. Palkovics László: Ez önköltség.) Önköltség, akkor hívjuk önköltségnek, de Kovácsné Kis Bélának is hívhatjuk, attól még az tandíj, mert a tandíj, ha megnézi, kedves miniszter úr, hogy mi a definíciója, akkor azt látja, hogy fizetni kell a képzésért. Tehát mindegy, hogy minek hívja, ha pénzt kell adni azért, hogy az ember benn ülhessen az órán, hívhatja akárminek, az tandíj lesz.
Tehát ön most beismerte, a jegyzőkönyv kedvéért ezt megismétlem, hogy az Orbán-kormány bevezette a tandíjat, ez egy tandíjpárti törvény, és önök neoliberális módon a tandíjjal próbálják a felsőoktatást megoldani. Ez azért szörnyű, mert a három közjogi méltóság, akik egy egyetemi kollégiumból lettek, nekik azért lehetett politikával foglalkozniuk, mert abban a rendszerben ők ingyen tudtak tanulni. Ezt a lehetőséget veszik el olyan emberektől, akik nem tudnak tandíjat kifizetni, azért, mert mondjuk, egy X. Y. gyárban dolgoznak, ikszszáz óra túlórával.
Az a helyzet, hogy még egy súlyos probléma van azzal, hogy önök bevezetik a tandíjat: az, hogy senkitől nem kérdezték meg, a saját szavazóiktól se, hogy mi erről a véleményük. Önök ezzel az egész történettel kapcsolatban handabandáznak percek óta, és előtte handabandáztak éveken át, mindenre azt mondták, hogy rossz, ami fizetés, semmit nem engedtek ebben, egy nagyon állampárti gondolatuk volt, majd bevezették a magántőke-alapú felsőoktatást. Arra még szeretném, ha miniszter úr majd… - mert van a válasz, bár szerintem illendő lenne, ha néha akkor is válaszolnának, hogy nekünk is lenne lehetőségünk válaszolni, nemcsak az utolsó alkalommal, de ilyen naiv gondolataim nincsenek, hogy ez hogy fog zajlani, de majd a végén arra válaszolna, hogy azt gondolja-e, hogy ennek a modellnek kéne lenni az egész hazai felsőoktatásban, mindenhol ilyennek kéne lenni. Mert ha igen, akkor azt jelenti, hogy Magyarországon még inkább csökkenni fog azoknak a száma, akik részt vesznek a felsőoktatásban, még drágább lesz a felsőoktatásban részt venni, és úgy, hogy például a lakhatási költségeket vagy a kollégiumi költségeket se fedezik, ez egyre kevesebb magyar diáknak lesz elérhető. Nem tudom, hogy gondolják önök, hogy hogyan fogjuk fölvenni a nemzetközi versenyt akkor, amikor szinte mindenhol az oktatásba fektetnek be a sikeres országok, mi pedig túlóratörvénnyel próbálunk versenyképesek lenni és a bérköltségek lenyomásával.
Egy utolsó gondolat, hogy az is azért nagyon szomorú, hogy ez a kormány úgy vezeti be a tandíjat, hogy ezt se meri fölvállalni. Önök legalább ebben legyenek őszinték, mondják azt, hogy 2009-10-ben, 2008-ban gondoltunk valamit, megváltoztattuk a véleményünket. Hirtelen nem tudnék olyan ügyet mondani, amiben a Fidesz nem változtatta volna meg a véleményét, most csak eszembe jut a Frontex, csak valamiért ez jutott eszembe, hogy azt most akkor támogatjuk, vagy nem támogatjuk. (Dr. Molnár Zsolt: Európai hadsereg.) Európai hadsereg, köszönöm szépen. Elindulhatna egy ilyen közös ellenzéki „miben változtatta meg a Fidesz a véleményét”. Bár a 30 percbe beleférne, tehát lehet, hogy jól el tudnánk itt tölteni az időt, de most nem ez a lényeg. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Liberális Internacionálé.) A Liberális Internacionálé, igen. Az a helyzet, hogy ebben is megváltoztatták a véleményüket vagy - és erre akartam utalni, ami még súlyosabb - önök ezt akkor se gondolták komolyan. Önök akkor azt gondolták, hogy jó a tandíjjal kampányolni, mert az akkor méltán és érdemlegesen népszerűtlen Gyurcsány-kormányon ezzel lehet ütni, de nem gondolták komolyan azt, hogy valóban állami szerepvállalás kell az oktatásban.
Valamiért elkezdtek üldözni mindenkit, aki bölcsészettudományt tanult, mintha ez egy szörnyű dolog lenne a világon, pedig egyáltalán nem az. Igenis nagyon sok olyan dolgot lehetne bölcsészettudománnyal elérni, ami Magyarország hírnevét öregbíti, és önök nem azzal foglalkoznak, hogy miért van az, hogy ketten-hárman tanulnak kémiatanárnak Magyarországon az ELTE-n, hanem azzal, hogy a biznisz meg a közgazdaságtan, meg ezeket az amúgy népszerű szakokat hogy lehet fizetőssé tenni, hogy lehet egy nagyon drága elitképzést létrehozni.
Tehát én arra kérem a miniszter urat, hogy majd, amikor válaszol, vallja be, itt lebukott a Fidesz, ez egy tandíjpárti kormány, ez egy tandíjpárti neoliberális törvény. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
