BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném kezdeni az e héten lezajlott Mentelmi bizottság ülésén elhangzottakkal (Dr. Aradszki András: „Folytani”.), ahol arról volt szó, hogy az MTVA-székházban a parlamenti képviselők, Varju László, én, Szél Bernadett és Hadházy Ákos kezdeményeztük, hogy vizsgálja meg, hogy sérült-e a mentelmi jogunk. Ezzel kapcsolatban Hargitai képviselő úr kioktatott bennünket, hogy mire is vonatkozik a mentelmi jog a képviselőkkel kapcsolatban. Az egyik, amire felhívta a figyelmünket, hogy pontosan arra, hogy ami itt, a plenáris ülésen elhangzik, ha nem leszünk képviselők, sem lesznek a képviselők felelősségre vonhatóak, bármit mondanak az üléstermen belül.
Akkor én mondhatom, mivelhogy nem tudnak felelősségre vonni: önök közönséges bűnözők. Ez a törvény is bizonyítja, hogy bűnözők. Képviselő úr, mondjon már néhány példát arra, hogy milyen generációváltásról és milyen vagyonról, melyik cégcsoport vagyonáról beszélnek! Néhány példát mondjon már, ahol az öröklés veszélybe került és a vagyon felhalmozódása veszélybe került, hogy utána ki legyen az örökös, és hogyan működjön tovább a cég! Mert én mesélhetnék arról, hogy mondjuk, Hajdú-Bihar megyében hogyan tettek tönkre jól működő cégeket, amikor megjelentek a táskás emberek, a Fidesz-KDNP táskás emberei, megzsarolták a cégeket, hogy ha iksz-ipszilon összegért nem adják át azonnal X. Y. fideszes vállalkozónak a céget, hogyan fogják tönkretenni. Pontosan az elmúlt év végén három ilyen cégről is beszélhetünk. El kell menni Hajdú-Bihar megyébe, ott mindenki ismeri a történeteket. Ha véletlenül a vezető azt mondta, hogy ellenáll a táskás embernek, akkor rászabadították a pénzügyőrséget, az APEH-ot, mindenki ment, és végül az lett a vége, hogy még olcsóbban tudták megszerezni, mert kivéreztették a céget. De évek óta zajlik ez, jó néhány példával tudnám… (Jelzésre:) Hiába rázza a fejét, államtitkár úr, szerintem minden megyéből tudunk ilyen példákat hozni. De amúgy ennek a vagyonkimentésnek egyik legjobb példája Matolcsy György Nemzeti Bankja, aki az elmúlt évek során több mint 270 milliárd forintot vitt ki az alapítványaiba.
Ha csak két szóval vagy egy mondattal lehetne ezt a törvényt értelmezni, akkor azt mondhatjuk, ezt jobbikos képviselőtársam is elmondta: fideszes politikusok pénzlopásának legalizálása pénzmosással. Ez az egész erről szól! (Kormánypárti közbeszólásra:) Hát, önök hozták létre a törvényt, mindjárt felolvasom, képviselő úr, hogy hogyan! Mondják azt, hogy hiánypótló, Bajkai képviselő úr azt mondta, hogy felmerült az igénye a vagyonkezelésnek, és nagyon gyorsan cselekedni kellett. Mondja az a képviselő, akinek segítségével, mondjuk, most az Elios-ügy miatt 13 milliárd forintot kellett volna az EU-nak visszafizetni, de inkább eldöntöttük, hogy majd az adófizetők, a magyar adófizetők pont arra valók, hogy majd ők kifizetik ezt a lopást. Amúgy meg Bajkai képviselő úr a cégén keresztül, az ügyvédi irodáján keresztül asszisztált ehhez, ráadásul a cége is több milliárd forinttal károsította meg a magyar családokat.
Az ember azt gondolná, hogy nem tudnak már újabb és újabb olyan törvényeket idehozni a parlament elé, ami majd legalizálni fogja azt a nagymértékű pénzlopást, amit az elmúlt években elkövettek, de úgy látszik, hogy még mindig tudnak ötletekkel előállni, tudnak újabb ötleteket hozni és lényegében törvényesíteni az elmúlt évek lopásait.
Egy ilyen alapítvány lehetőséget teremt arra, hogy a különböző állami támogatásokat meg lehessen szerezni. Példaként a taotámogatásokat kell kiemelni. Ez a jogi konstrukció lehetőséget biztosít arra, hogy az A kft. a taoszabályokon keresztül a B sportszervezeteknek juttassa a sporttámogatásra fordítható taopénzeket. Ezek után A kft. létrehoz egy sporttevékenység támogatására szolgáló vagyonkezelő alapítványt. B sportszervezet ezek után az A kft. vagyonkezelő alapítvány tulajdonába adja a taotámogatásokat a bizalmi vagyonkezelés intézményén keresztül. Az alapítvány fölött az A kft. teljes jogokat gyakorolhat, a bizalmi vagyonkezelő szerződés miatt a B sportszervezőtől visszakapott taotámogatást akár tőzsdei műveletekre is fordíthatja azzal, hogy a vagyont a sportszervezet javára kell kezelni. Igaz, a sportszervezet ezért díjat kell hogy fizessen.
A helyzetet az teszi még ennél is felháborítóbbá, ha már az alapításkori 600 millió forintos tőkeminimumot is bizalmi vagyonkezeléssel juttatják az alapítványnak. Ekkor ugyanis a kft. megteheti azt, hogy a bizalmi vagyonkezelésről szóló szerződésben egy olyan feltételt ad a vagyon visszafizetésére, amely feltétel a bejegyzést követő hetekben bekövetkezik. Ebben az esetben akár a bejegyzést követő napon is visszaveheti a kft. az alapítványba betett pénzt, majd ezek után három éve van arra, hogy az alapítvány vagyonát 600 millió forintra emelje. Ez pedig a korábban ismertetett konstrukció alapján gond nélkül megvalósítható.
(14.30)
Ez a törvény lehetőséget ad az adóelkerülés, az adóoptimalizálás több formájára, például az öröklés, ajándékozás esetén az esetleges terhek kikerülésére. Továbbá - tekintettel az alapítványi jellegre - megnyílik az adó 1 százaléka felajánlásának lehetősége is, amely így akár az alapítványtól a kuratórium tagjának juttatott fizetés esetén is fennáll. Így az alapító az alapítványtól szerzett jövedelmének egyik részét az alapítvány számára visszajuttathatja.
A taopénzeket a sportszervezetek bizalmi vagyonkezelésbe adhatják olyan alapítványoknak, amelyek sporttevékenység támogatására jöttek létre. Ez esetben ezek az alapítványok a taopénzeket bár kötelesek a sportszervezetek érdekében kezelni, ennek ellenére azt szabadon kezelhetik, abból hasznot hajthatnak, profitot termelhetnek. Mindig elmondjuk, hogy a taopénzek, amit kapnak a sportszervezetek, az közpénz, az adófizetők pénze, hiába mondják azt, hogy próbálták éveken keresztül azt bizonygatni kormánypárti politikusok, hogy ez nem közpénz, nem az, amit az államnak be kellene adóforintként fizetni. Így gyakorlatilag ez a konstrukció lehetőséget ad arra, hogy a taopénzek visszakerüljenek a gazdasági életbe.
Fontos kiemelni, nem tiltja semmi azt, hogy a legnagyobb taotámogatást juttató cégek alapítványokat hozzanak létre, így gyakorlatilag a taopénzeket maguknak juttassák vissza. Így például egy kft. a saját maga által adott taotámogatást egy sportszervezet támogatásával vissza tudja játszani a saját alapítványához, amely alapítványt teljes egészében kontrollálni tud.
Ahogyan az előző pontból is kiderül, a vagyonkezelő alapítvány gyakorlatilag üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytathat, elsősorban a bizalmi vagyonkezelés lehetőségén keresztül. Ez utóbbi szerződéses konstrukció olyan szinten tágítja ki a gazdasági lehetőségét az alapítványnak, hogy akár azt is mondhatnánk, hogy elsődlegesen gazdasági tevékenységet végez egy alapítvány.
Az alapítvány gazdasági tevékenysége több szempontból is problémás. Egyrészt nem vonatkoznak rá a gazdasági társaságokra vonatkozó garanciális szabályok. A felelősségére a jogi személy fő szabálya az irányadó, amely nem képes megfelelően kezelni a vagyonkezelő alapítvány megnövekedett gazdasági tevékenységét, így a hitelezői érdekek nagyban sérülhetnek. Továbbá maga a javaslat is elismeri indoklásában, hogy az alapítványnak a fő szabályok alapján nincs olyan külső szerve, amely az alapítvány vagyonának felhasználását célszerűségi szempontból ellenőrizni tudja, vagy a vagyonkezelés törvényessége érdekében eljárást kezdeményezhet akkor, ha a kuratórium gyakorolja az alapítói jogokat. Ennek érdekében a javaslat ugyan létrehoz egy vagyonellenőri tisztséget, de tekintettel arra, hogy ennek a személyéről maga az alapítvány dönt, így a vagyonellenőr elfogultsága kétségtelenül megvalósulhat akkor, ha a kuratórium ezt kívánja. Ez pedig tovább rontja a hitelezők helyzetét, a vagyon könnyen külföldre, offshore cégekhez vándorolhat, eltűnhet. Lényegében itt van az, hogy megtörténik a pénzmosás.
Az alapítvány megszűnése esetén is érdekes rendelkezéseket tartalmaz a javaslat. Ezen szabályok alapján ugyanis az alapítvány megszűnik, ha 600 millió forint alá csökken a vagyona, és ez az állapot három éven keresztül folyamatosan fennáll. Ezt a javaslat a lehetetlenülés egy eseteként szabályozza. Ez a hároméves határidő rendkívül hosszú, az alapítvány számára rugalmasságot biztosít a gazdasági tevékenység folytatására, hiszen a vagyonát egy beruházás vagy tőkepiaci manőver miatt 600 millió alá csökkentheti akár évekig is.
A lehetetlenülés esetenként való szabályozás is kérdéseket vet fel, hiszen a Ptk. szabályai alapján lehetetlenülés esetén az alapítványnak lehetősége van arra, hogy a célját az eddigiektől eltérően határozza meg és hogy az alapító okiratát módosítsa. Ez a lehetőség a vagyonkezelő alapítvány esetén is adottnak látszik. Úgy látszik - ezt a kis pikírt megjegyzést engedjék még meg -, hogy maguknál bekattant ez a három év, most itt a vagyonkezelő alapítványoknál is meg a túlóratörvénynél is, amikor azt mondták, hogy a 400 óra túlóra ellentételezését elegendő lesz majd három éven belül valamikor megkapnia a munkavállalónak.
Mondták kormánypárti politikusok, meg államtitkár úr is kérte az ellenzéket, hogy ez egy hiánypótló javaslat, pont időszerű volt, hogy a parlament plenáris ülésére kerüljön, és kérik, hogy támogassa az ellenzék. Én azt gondolom, nemhogy módosításokat nem kell ehhez a törvényjavaslathoz beadni, hanem egyszerűen ezt le kell venni, képviselő urak, államtitkár úr, ilyen törvény a magyar parlament elé nem kerülhet be. Be sem lett volna szabad ide hozni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Völner Pál: Itt van!)
