DR. VARGA-DAMM ANDREA,
DR. VARGA-DAMM ANDREA,
DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedje meg, államtitkár úr, hogy már előre jelezzem, hogy szavaim nem önhöz fognak szólni. Különösen azért nem, mert meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat nem az Igazságügyi Minisztériumban készült, és az is meggyőződésem, hogy az Igazságügyi Minisztérium egyetlen tisztviselőjének ehhez a törvényhez még ötletszinten sincs köze. Annak is örülök, hogy mindössze már csak négy képviselő maradt a Fidesz soraiból a padok közt, és ők is biztosan meggyőződnek arról szavaimból, hogy nekik sem szólnak szavaim.
Mégis el kell mondani azt, ami e mögött a törvényjavaslat mögött van. Mindannyian tudjuk, megéltük, akik itt vagyunk, azt hiszem, korunk alapján el is mondhatjuk, átéltük a rendszerváltás utáni rablóprivatizáció viszonyait, pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy akkor, majd az azt követő években, egészen 2000-ig micsoda pazarló módon herdálták el azt az állami vagyont, amely az azelőtti időszak alatt jött létre. Pontosan tudjuk azt, hogy ebből az elherdált állami vagyonból milyen sok jókor jó helyen lévő embert béleltek ki igen komoly vagyonokkal, majd pedig, bármennyire is tudom, hogy fideszes és KDNP-s képviselőtársaimnak nem tetszik, az elmúlt kilenc év alatt ezermilliárd forintos vagyonkimentés történt, a közpénzből különböző csatornákon lecsapolt vagyonelemek és uniós támogatásokból elcsalt pénzek landoltak valahol valamilyen vagyon megtestesülésében.
Két évvel ezelőtt magam mondtam a közösségemnek, hogy el fog jönni az a pillanat, különösen miután a polgári törvénykönyvet elfogadták, hogy majd megjelenik a családi vagyonok elrejtésére szolgáló alapítványok létrehozatalának lehetősége. Elérkezett. Nem tudtam, miért húzódik a tavaszi ülésszak kezdete, aztán amikor megláttam február 12-én ezt a törvényjavaslatot, akkor már tudtam, hogy azért, mert még a háttéralkuk zajlottak.
Mindenkinek, aki ebben a Házban képviselő, van annyi élettapasztalata, hogy pontosan tisztában van azzal, hogy ezt a törvényjavaslatot miért kellett benyújtani. Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy a lopott vagyon legalizálásáról van szó. Számtalanszor kérdeztek tőlem választópolgárok, kollégáim bizonyos kérdéseket. Olyan nagyságrendű vagyon halmozódott fel a kormányfő és körei körül, amely vagyont rendkívül nehéz kezelni, rendkívül nehéz eldugni és rendkívül nehéz megóvni a spekulánsoktól, ezt mindannyian tudjuk. Megkérdezték tőlem többször is, hogy mi lesz akkor, amikor valamelyik stróman meghal, hiszen az öröklés szabályai bizony akár olyan helyzetet is teremthetnek, hogy a valódi vagyontulajdonos elveszti a vagyonát.
Aztán megkérdezték tőlem, hogy a külföldön elrejtett vagyont nem látja-e ott senki. Válaszoltam: dehogynem látják, az ottani hatóságok pontosan látják, ezért vagyunk teljes mértékben kiszolgáltatva mindazon országoknak, ahol ezek a vagyonok landoltak, ahol ezeket a vagyonokat kezelik; na, ez a nemzetbiztonsági kockázat.
Aztán megkérdezték már páran tőlem, hogy mi lesz akkor, ha egyszer bukás lesz. Általában akkor, miután láttuk a különböző észak-afrikai országok diktátorainak bukását, hirtelen mindegyiknek a külföldi vagyona zárolásra került; ezt is valaki el akarja kerülni. A legjobb eszköz az az intézmény, amely ebből a jogszabályból látszik.
Merthogy milyen előnyök vannak ezzel?
(14.10)
Ahogy a katolikus egyházban a cölibátust azért vezették be, hogy az egyházi vagyon szétaprózódását megakadályozzák, úgy ez a jogszabály is arra való, hogy a lopott és felhalmozott vagyon szétaprózódását megakadályozzák. De az is benne van ebben, hogy végre esetleg meg akarnak szabadulni jó pár strómantól, mert esetleg már kellemetlenek, mert hiszen a rengeteg vagyon más nevén van. Meg valóban, azt is eredményezheti, hogy ha ebbe az alapítványba beterel külföldön lévő vagyont, akkor azt már nem tudják elvenni, mert egy magyar alapítványé, nem azoké az embereké, akik a közt fosztogatták. Tudom, hogy nagyon keményen hangzanak a szavaim, de remélem, hogy én még életemben megérem azt, amikor megismerjük ezeket a vagyonelemeket. De tulajdonképpen bizonyos fokig nyugodt is vagyok, mert látni fogjuk majd, hogy amikor ezekben az alapítványokban megjelennek a vagyonelemek, legalább látni fogjuk, hogy hová került a lopott vagyon, miben testesül meg, milyen vagyont és hol halmoztak fel. Ez egy kétélű fegyver.
Az is igaz, hogy a családok feketebárányai nem járnak jól, mert ezekből az alapítványokból apanázsokat szoktak kapni, és az alapítványok alapítói, ha meghalnak, akkor nem történik öröklés, csak kiderül, hogy ki esett ki a pikszisből, és ki jön be a következő vagyonkezelő pikszisébe. Hosszú távon, meg kell hogy mondjam, ennek a körnek egyetlen családtagja helyében nem lennék nyugodt, mert bár óriási vagyonokról van szó és még az ükunokák is jól fognak élni, de mégis azt gondolom, hogy alapvetően ez egy pillanatnyi érdek lehet, ami ma van, de hosszú távon lehet, hogy nem is járnak annyira jól.
Jogászként természetesen az lenne tőlem elvárható, hogy ennek a javaslatnak a jogi elemzését végezzem el, de teljesen mindegy, hogy jogi értelemben ebben a jogszabályjavaslatban mi szerepel, érdektelen. Egyébiránt, ha összehasonlítjuk ezt a létrehozandó családi vagyonkezelő alapítvány létrehozataláról szóló indítványt, megnézhetjük azt, hogy a nemzetközi térben ezek miként vannak szabályozva.
Elképesztő az a rugalmasság, amit a jogszabály indoklásában is látunk, az a szabad kéz, amit a vagyonkezelőknek engednek, ahhoz képest, ami például Németországban vagy az Egyesült Államokban szabályozott. Tulajdonképpen, ha belegondolok, mindössze annyit kellett volna tenni, hogy az első és a második szakaszt leírják, és a harmadik szakasz arról szól, hogy mindenki, aki ebben részt vesz, teljesen mindegy, mit csinál, mert egyébként körülbelül erről szól a törvényjavaslat; de persze valószínűleg annak, aki ezt kitalálta, annak kellett ez a rugalmasság.
Amikor a polgári törvénykönyv hatályba lépett, megismertük a tartalmát, és ezt a bizonyos trustot, a bizalmi vagyonkezelést bevezették, akkor az első gondolatom az volt, hogy most meglátjuk, hogy jó lesz-e ez valakiknek, mert hiszen egyébként annak is lett volna értelme, csak arra is rá kellett jönnünk, hogy a magyar ember bizalmatlan. Ki lenne az, aki ekkora vagyont odaad egy teljesen kívülálló embernek kezelésre? Hát, nem sok. Ezért volt szükség ennek a szabálynak az előterjesztésére és ennek az intézménynek a megteremtésére.
Most ezen felszólalásomat befejezem, hiszen nem sok időm van már hátra, viszont fogok még a normál időkeretben gombot nyomni, és folytatni fogom e gondolataimat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
