DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatom a vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényjavaslat tárgyalásában, ahol abbahagytam. Nagyon látszott Aradszki András képviselőtársunk felszólalásában, hogy kereszténydemokraták vagyunk, mert végtelen jóindulattal mondta el azt, hogy na de, kérem szépen, jó lenne esetleg azt belevenni, hogy ha felszámolják ezeket az alapítványokat, akkor bizonyos személyi kör ne vásárolhasson a vagyonból. Nagyon tetszett ez a végtelen jóhiszemű és jóindulatú felszólalás, mert el tetszik képzelni, hogy ezeket az alapítványokat soha az életben nem fogják felszámolni, mert ezekbe az alapítványokba olyan mennyiségű vagyont fognak beintegrálni, olyan mennyiségű vagyont fognak kezelni, hogy mindig lesz forrás arra, hogy ha valakinek valamilyen tartozása lenne, azt ki tudja fizetni.
Azt mondták a felszólalásban, és több képviselőtársam reagált erre, hogy generációváltás. Nem, kérem szépen, itt nem generációváltás van, itt egyszerűen csak tőkésosztályváltás van. Felváltotta az alulról, szép, szisztematikus képességeken alapuló vállalatépítést a hiénák vállalatszerző tevékenysége. És ezeknek a hiénáknak a vállalatszerző tevékenységével gründolták össze azt a mennyiségű és minőségű vagyont, amit bele kell egy rendszerbe tenni az előző felszólalásomban megjelölt okokból.
Az, hogy itt valamifajta igény lenne, az az igény egy nagyon szűk körtől való, és amint mondtam az első felszólalásomban, abban biztos vagyok, hogy önök, akik itt vannak, pár fideszes és KDNP-s képviselőtársunk, nincsenek benne. Kénytelenek képviselni valamit, ami - hangsúlyozom - jogi értelemben, jogállami értelemben, polgári jogi értelemben semmilyen kivetnivalót nem hagy maga után. Nehogy félreértsenek, számtalan országban van ilyen intézmény. Itt ebben a Házban nem ezzel van probléma, hanem az időszerűségével van probléma, és azzal a személyi körrel van probléma, akikre önök azt mondták, hogy igényt támasztottak rá.
Bizonyára hallják, amikor autóban ülnek és rádiót hallgatnak, hogy a kormánypárti és közszolgálati rádiókban óránként 4-5-ször mondják be újra azt a rendkívül félelmet keltő, effektekkel teletűzdelt reklámot, hogy Brüsszel kötelező betelepítési kvótát akar. Amikor idejöttem a Házba, az utolsó megszólalása a rádiónak is ezt a reklámot hirdette, aminek az a vége, hogy a reklám megrendelője Magyarország Kormánya. Önök minden éterforráson keresztül félelemben tartják a magyar embereket. Sajnos, az itt ülő államtitkár úr is Magyarország Kormányának része. Most elképzelik azt, hogy önök a szegény, szerencsétlen, szegény sorban élő embereket a rádió és televízió hullámain keresztül még mindig ezzel a brüsszeli hazugsággal bombázzák, az érzelmeiket megpróbálják teljes mértékben kiiktatni, csak hogy a félelem uralja őket!? És közben azt nem mesélik el a következő híradásban, hogy egyébként most éppen Magyarország parlamentjében én egy olyan vagyontörvényt szeretnék elfogadtatni, olyan alapítványi törvényt szeretnék elfogadtatni, amivel a gazdagoknak még kényelmesebb lesz a vagyonuk kezelése! Na, ezt nem tetszenek bemondani következő híradásként - csak úgy jelzem.
És a lakossági fórumokon, amikor még képviselőjelöltek voltak, odajöttek az egyszerű, 40-50 ezer forintos, nyugdíjas emberek, és önök azt mesélték nekik, hogy azért önöket kell megválasztani, mert csak önök tudják a migránsoktól megvédeni. A polgármesterek a végeken, a csicskák, odamentek szegény, szerencsétlen, 80 éves asszonyokhoz, akik megélték a második világháborút, megélték a Rákosi-rendszer kitelepítését, megélték a padláslesöpréseket, megélték ’56-ot, megélték az államosítást, ezeknek az embereknek azt súgja a polgármester: Juli néni, hány szobája is van önnek?. Mondja: hát, drágám, ismered a házamat, három. Igen, Juli néni, három? Hát, ha majd az ikszet április 8-án nem a Fidesz mellé teszi, akkor két szobáját a migránsoknak fogják kiigényelni. Merthogy egy csomó szegény, szerencsétlen, idős ember erre adta a szavazatát.
És amikor ezt az önök csicskái elmondták ott az embereknek, meg a rádióhullámokon, a televíziós sugárzásokon keresztül ezeket a félelmet keltő reklámokat az embereknek folyamatosan a fülébe nyomták, érdekes módon nem volt az mellette, hogy egyébként, kedves, egyszerű polgár, azért kell rám szavazz, mert majd amikor én április 8-a után újra kormányzó párt leszek, akkor én majd rabszolgatörvényt fogok neked hozni, akkor én majd kormány alá rendelt bíróságot fogok teremteni, és nekem a legfontosabb problémám az lesz, hogy a gazdagok a vagyonukat hogy tudják átmenteni a következő generációnak, és hogy ne legyenek majd öröklési problémák meg szétaprózódási problémák.
Tessenek végiggondolni azt, hogy a magyar társadalomnak milyen az anyagi és egzisztenciális szerkezete! Hát, kilép Budapest határán, és 20 kilométer múlva már olyan szegénységet lát, hogy az embernek a szíve megszakad. És ezek az emberek nem arra adták a szavazatukat, hogy itt a gazdagok a képviselők segítségével még jobban járjanak, meg még jobban tudják az adójukat optimalizálni, hanem arra, hogy minden egyes idegszálukkal azért dolgozzanak önök, hogy Magyarország lakosságának életszínvonala növekedjék. Hát, pillanatnyilag ezekkel a vagyonokkal nem sikerült növelni, sőt úgy tűnik, hogy ezen intézménnyel még inkább koncentrálják a vagyont úgy, hogy még véletlen se szakadjon le belőle semmi, sőt még az állami költségvetés se nagyon látogassa ezeket a vagyontömegeket. És akkor arról beszélünk itt, hogy most kinek milyen igénye volt? Hát, tessenek ezt végiggondolni!
Egyébként még annyit hadd mondjak önöknek: 2018-ban a száz leggazdagabb magyarnak 23 százalékkal nőtt a vagyontömege egy év alatt. Ez egy jóléti állam? Ez egy szociális piacgazdaság? Ez az, amit ’90-ben ígértek az embereknek? Tessenek már megnézni, hogy az emberek átlagbére mennyivel emelkedett, mert nagy eséllyel nem 23 százalékkal! És az a szerencsétlen ember, aki kénytelen, még a nyugdíjas is számlát nyitni, mert már a postás se szívesen viszi ki a nyugdíját, annak még a bank felé is költségeket kell fizetnie, és ő fizet azért, hogy a bankban benn van a pénze, tehát az egyszerű társadalom a kis apró fillérjeire nem kap kamatot, de a felső száznak 23 százalékkal nőtt a vagyontömege! Elképesztő!
És akkor ez a Ház, ez a parlament arra van, hogy ezeknek még kedvezőbb körülményei legyenek?! Most ne tessenek haragudni: kit érdekel?! Marhára nem érdekel engem az, hogy a gazdagoknak hogy nem aprózódik fel a vagyona! Egyébként jelzem, ez a gazdaságot semmilyen módon nem dinamizálja, mert a rablott vagyonból, a hozzá nem értésből még nem lehetett extraprofitra szert tenni.
Még egyet hadd mondjak el önöknek! Idehozták a külföldi példákat, hol voltak ilyenek. Igen, voltak, vannak, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy azokban az országokban a kapitalizmus fejlődésének útján azok a hatalmas vagyonok, családi vagyonok úgy jöttek létre, hogy volt egy kis szatócsbolt először, volt egy kis optikusbolt először, volt egy kis apró műhely először, és aztán hosszú évtizedek vagy évszázadok után szorgalmas munkával létrehozott vagyonok torkolltak bele ezekbe az alapítványokba. Jelzem önöknek, a Rothschild-családnak 140 évi munkálkodása kellett ahhoz, hogy az első ilyen alapítványt megcsinálták. A Krupp-családnak Németországban 350 évi vagyonfelhalmozás után keletkezett az első alapítványa. Vagy a Tata-családnak Indiában 120 év, 120 év vagyonfelhalmozás után lett az első alapítványa. (Szilágyi György közbeszól.) A Rockefeller-családnak 120 év. A legrövidebb idő a nyugat-európai gazdag családok történetében a Walton-családnak volt az első alapítvány létrehozatalához: neki is 30 év kellett.
Szóval, én csak azt szeretném mondani, hogy akiknek érdekében ez a jogszabály születik, az az elmúlt nyolc év költségvetési fosztogatása és uniós pénzek lenyúlásából eredő vagyont szolgálja, és semmiképpen nem lehet hozzáhasonlítani ahhoz, hogy Nyugat-európában vagy a világ fejlettebb részein ezek az alapítványok vagy ezeknek az alapítványoknak lehetősége miként jött létre. (Szilágyi György: Úgy van!)
(15.40)
Ott szorgalmas emberek évtizedekig, évszázadokig dolgoztak, egyik fillért rakták a másikra, és nem úgy volt, hogy odaküldi a táskás embereket, a hiénákat azokhoz a vállalatokhoz, amiket szorgalmas munkával hoztak létre honfitársaink, és fenyegetéssel elveszik tőlük, vagy mert nem kapnak közbeszerzést, ezért tönkremennek, így, mikor már filléreket érnek, akkor Mészáros Lőrinc fölvásárolja, aki azt sem tudja, hogy mikor milyen vállalatot vásárol. Tehát az a baj Magyarországon, hogy a gazdasági élet morálisan olyan rettenetes rossz színvonalon van, hogy ebben az országban csak jogi értelemben ezt a javaslatot nem lehet kezelni. Jogi értelemben semmi baj nincs vele, az égvilágon semmi baj nincs vele, de ebben az országban ezt most idehozni egyszerűen elképesztően álságos dolog.
Még azt hadd mondjam el, mivel azt mondta Aradszki András képviselőtársam, hogy nem lesz az alapítvány tulajdona az a vagyon: képviselőtársam, ezt nem zárja ki a jogszabály. Igen, lehet, hogy nem az övé, csak vagyonkezeli, de nyugodtan lehet az övé, átadja alaptőkébe. Abban a pillanatban, ahogy az alaptőke része lesz a teljes vagyon, amiről beszélünk, az alapítvány tulajdona lesz a vagyon. Nem zárja ki, semmi nem zárja ki!
De annyira vicces volt, amikor ezt a 600 milliót elolvastam, merthogy biztosan látják, hogy legalább 5-tagú kuratórium kell, legalább 3-tagú felügyelőbizottság és könyvvizsgáló. Ez kilenc darab ember. Magyarországon biztosan minimum nettó egymillió forintért vállal valaki ilyen munkát, mert azt a titkot, amit neki őriznie kell, amikor látja, hogy itt milyen vagyonról van szó, minimum havi nettó egymillióval szokták jutalmazni. Kiszámoltam, egy év alatt így 220 millió forint csak a menedzsment bére és járulékai. Akinek van 600 millió forintja - az két budai villa -, azért nem érdemes ezt csinálni. Tehát milyen álságos dolog: meghatározza egy ilyen 600 millión a minimumtőkét, ami egy egyszerű embernek tényleg az egek, egy egész falu nem keres egy életen át 600 milliót, de ha megnézzük azt, hogy az ezekben a tevékenységekben munkálkodóknak milyen jövedelemszintje van, már bocsánatot kérek, de akinek csak a menedzsment legalább évi 200 millióba fog kerülni, na, az a 600 milliós vagyonára biztosan nem fog ilyen vagyonkezelő alapítványt létrehozni. Ez a sokmilliárdos vagyonokról szól, azokról a vagyonokról, amiket magyar emberek soha az életben nem fognak látni.
Még hadd mondjak önöknek valamit. 2016. januárban, három évvel ezelőtt 238 darab tartósan betöltetlen háziorvosi praxis volt; 2019. januárban 422. Szeretném javasolni önöknek, hogy azok a családok, akik majd ezeket az alapítványokat létrehozzák a vagyonuk egyébként nem kimentésére, hanem elrejtésére - ez a jó szó igazán, az elrejtés a jó szó -, tegyék meg már, hogy adakozzanak a magyar állami költségvetésnek arra, hogy haza tudjuk külföldről csábítani orvosainkat, hogy be tudjuk végre tölteni ezt a rengeteg üres háziorvosi praxist, mert azért szerintem egy kormánynak egy kicsit nagyobb problémája, ha két év alatt sikerült 200-zal emelni a betöltetlen háziorvosi praxisok számát, mintsem az, hogy mi a gazdagok vagyonával foglalkozzunk ebbena Házban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
