CSÁRDI ANTAL
CSÁRDI ANTAL
CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nehéz elkezdeni ezt a két percet, mert önök a plakátokon azt hirdetik, hogy nekünk a gyermek az első. Ezzel szemben azt látom, hogy az e tárgyban összehívott rendkívüli parlamenti ülésen egyetlenegy képviselőjük sem volt jelen, azt látom, hogy e törvényjavaslat bizottsági tárgyalásakor egyetlenegy kormánypárti hozzászólás sem hangzott el, és azt látom, hogy most itt a parlamentben öt kormánypárti képviselő ül velünk szemben. Önöknek a gyermek az utolsó. Sajnálom, hogy ezzel a mondatommal Böröcz képviselőtársamat felháborítom, illetve felébresztem. (Derültség.)
Azt gondolom, hogy ez a javaslat, ami előttünk fekszik, a minimum minimuma. Felelősséget érzünk-e a következő generációért, azért a generációért, amelyik minimálisan sem tehető felelőssé azért, hogy egy olyan élethelyzetbe kerül, ami a hajléktalanság rémével fenyeget. Kormánypárti képviselőtársaim, ha önöknek a gyermek az első, „nekünk a gyermek az első”, és önök valóban keresztényi értékrendet képviselnek ennek a szent Háznak a falai között, akkor nekem egyetlenegy kérésem van, mint ahogy ez kérésem az ellenzék felé is, csak tudom, hogy ők meg fogják csinálni: támogassák ennek a javaslatnak a napirendre kerülését, a tárgysorozatba vételét. S ha önökben van egy kis szív és van egy kis lelkiismeret, akkor szavazzák is meg ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
