SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Igen, de Németh Zsoltnak igaza volt, mert valóban minden más napirendi ponttól függetlenül tárgyaltuk az előzőt.
Tehát itt két résznapirendipont megtárgyalására került sor, tisztelt képviselőtársaim. Itt az önök előtt fekvő törvényjavaslatnak az a célja, hogy az Országgyűlés ennek a törvénynek az elfogadásával felhatalmazást adjon a Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya közötti, a védelmi együttműködésről szóló megállapodás kötelező hatályának elismerésére, és a megállapodás hiteles magyar és angol nyelvű szövegét e döntéssel kérem, hogy hirdessük ki.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt belevágnék a mondandó érdemi részébe, természetesen jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy miért éppen most kerül beterjesztésre e megállapodásnak a szövege. Ugye, a korábbi demokrata amerikai adminisztráció hivatali ideje alatt rendkívül rossz politikai kapcsolatrendszer volt az Egyesült Államok és Magyarország között. Emlékezhetünk arra, hogy a demokrata adminisztráció folyamatosan próbált beavatkozni a magyar belügyekbe. Erre vonatkozóan a kísérletek szinte egymást érték. És ez még akkor is igaz volt, ha tudjuk, hogy még abban az időszakban is az együttműködés két másik pillére, a gazdasági és a védelmi kiválóan működött.
2016-ban aztán egy republikánus elnököt választottak az amerikaiak - emlékszünk az európai hisztire. Ezzel kapcsolatban azonban mindenki számára bebizonyosodott, hogy nem a mainstream média választja ki az amerikai elnököt, hanem az amerikai polgárok választják meg az amerikai elnököt. Természetesen ezek után még az Európai Unió külügyminisztereinek rendkívüli tanácskozását is összehívták, amelyen a brit külügyminiszter-kollégával együtt én magam nem vettem részt, ugyanis nem gondoltam, hogy érdemi mondanivalónk lehet néhány nappal az amerikai elnökválasztás után. Meg különben sem a mi dolgunk, hogy az amerikaiak kit választanak a saját vezetőjüknek.
Donald Trump elnök megválasztását követően változott a térségünkre vonatkozó amerikai külpolitikai doktrína, és természetesen így hazánkkal szemben is egy más típusú külpolitikát kezdett alkalmazni az új elnöki adminisztráció. Az új amerikai külpolitikai megközelítésben elismerték, hogy a térségünk stratégiai jelentőségű a szövetségi politika szempontjából, és elismerték azt is, sőt gyakorlatba is ültették, hogy a szövetségesekkel fenntartott viszonyban a párbeszédre és nem a kioktatásra kell helyezni a hangsúlyt.
(10.50)
Ezek után én azt gondolom, nincs csodálkoznivaló a tekintetben, hogy a republikánus adminisztráció hivatalba lépését követően elkezdtek újra felépülni a politikai kapcsolataink. Ennek a legutóbbi példája nyilvánvalóan a miniszterelnök úr Fehér Házban tett látogatása Donald Trump elnöknél május hónapban.
A gazdasági kapcsolataink vonatkozásában azt tudom elmondani önöknek, hogy jelenleg a német beruházói közösséget követően a második helyen Magyarországon az amerikai beruházó vállalatok állnak. 1700 amerikai vállalat összesen 105 ezer magyar embernek ad munkát. A külföldről érkező közvetlen működőtőke-befektetések 15 százaléka az Egyesült Államokból érkezik, és hazánk első számú exportpiaca az Európai Unión kívül az Amerikai Egyesült Államok. Tehát a gazdasági kapcsolataink továbbra is dinamikusan fejlődnek. Azt gondolom, így logikus, hogy az egyébként viharos politikai időkben is jól működő védelmi együttműködésünket is megerősítsük akkor, amikor a politikai klíma is kedvezővé vált a két ország között.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar-amerikai kétoldalú katonai együttműködés jogi keretét mindezidáig egy 1997 óta érvényben lévő, tehát még Magyarország NATO-csatlakozását megelőzően született úgynevezett OMNIBUS megállapodás biztosította. Ez az amerikai haderő Magyarországon tartózkodó állományára és annak jogállására vonatkozik. A magyar-amerikai védelmi megállapodás ennek megújítását jelenti, és az OMNIBUS nevezetű megállapodáshoz hasonlóan a NATO-tagok között kölcsönösen alkalmazandó úgynevezett - s megint elnézést a kifejezésért - NATO SOFA megállapodást egészíti ki; a SOFA a Status of Forces Agreement rövidítése. Ahogyan az OMNIBUS megállapodás, úgy ez a megállapodás is az amerikai haderő Magyarországon tartózkodó állományára és annak jogállására vonatkozik tehát.
A korábbi dokumentum megújítását egyfelől az teszi szükségessé, hogy az 1997-es megállapodás több területen is elavulttá vált. Nyilvánvalóan itt nem fogunk hosszú vitát folytatni arról, hogy vajon 1997 óta sok, nagyon sok vagy még több dolog változott a világban gazdasági, politikai és biztonsági szempontból. Mindazonáltal azt gondolom, józan ésszel bemérhető, hogy egy 1997-ben megkötött védelmi típusú megállapodás fölött eljárt az idő, vagy legalábbis adódtak új kihívások, amelyeket megfelelőképpen kezelni kell a szerződéses kereteink között is
A másik oka a jelenleg hatályban lévő megállapodás modernizálásának az, hogy a dokumentum kidolgozása bizony összefüggésben van a NATO keretében zajló fejleményekkel és a vállalt kötelezettségeinkkel. A NATO vonatkozó döntései értelmében ugyanis a szövetségesek az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megfelelő katonai képességek kialakítására, legyen szó a védelmi kiadások növeléséről, a beszerzések dinamizálásáról, a készenlét fokozásáról, vagy éppen a gyorsreagálású haderők kapacitásának növeléséről. Illetve szintén komoly hangsúly helyeződik immáron a rendszeressé váló közös gyakorlatozásra is. Természetesen mindezen változtatások magukkal vonzzák az infrastruktúra fejlesztésének elengedhetetlenné válását.
Említést érdemel az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Egyesült Államok nemcsak Magyarországgal folytatott a védelmi együttműködési megállapodás modernizálásáról szóló tárgyalásokat, hanem hazánkon kívül hat másik térségbeli országgal már lezárták ezeket a tárgyalásokat, alá is írták a megállapodásokat, azok érvénybe is léptek. Itt a három balti országról, tehát Lettországról, Litvániáról és Észtországról, valamint szomszédunkról, Romániáról, illetve Lengyelországról és Bulgáriáról van szó. Emellett pedig az amerikai adminisztráció tárgyalásokat folytat a szomszédos Szlovákiával, valamint Norvégiával is egy hasonló megállapodás létrehozásáról.
Ha megengedi, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, néhány tartalmi elemre azért szeretném felhívni a figyelmet, mert azt gondolom, hogy ha egy megállapodás érinti vagy érintheti a nemzeti szuverenitás kérdéseit, akkor azt illendő itt minden egyes elemében és minden részletében a parlament asztalára tenni, hogy a parlamenti képviselők felelősségük teljes tudatában tudjanak döntést hozni. Nem sok ahhoz fogható komolyságú dolog van, mint ami nemzeti szuverenitást érint.
Először is szeretném felhívni az önök figyelmét, tisztelt képviselőtársaim, a hazánk szuverenitását garantáló szövegelemekre. Ezek jelentették az egyik legfontosabb tényezőt abban a tekintetben, hogy miért is csúsztak meg, miért is húzódtak el így a tárgyalások. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy a magyar szuverenitásra vonatkozó utalások benne legyenek a szövegben, így összhangban az Alaptörvény 47. cikkével rögzítésre került a szuverenitáshoz való ragaszkodásunk. Alaptörvényünknek ez a cikke egyértelműen rendelkezik a csapatmozgásokra és az állomásozásra vonatkozó szabályokról is.
Ugyanakkor a megállapodás kihirdetésével egyidejűleg szükséges a megállapodás végrehajtásához elengedhetetlen közjogi engedélyek megadása is. Ezért van itt két résznapirendi pont előttünk. Ez a feltétel az Alaptörvény 47. cikke alapján csak akkor teljesül, ha az Országgyűlés és a kormány a szükséges engedélyeket a megállapodás hatálybalépésével párhuzamosan megadja.
Ennek érdekében a megállapodás parlamenti jóváhagyásával egyidejűleg szükség van egy országgyűlési határozati javaslatra, amely az állomásoztatásra, másrészt pedig egy kormányhatározatra, amely a különböző csapatmozgásokra ad felhatalmazást. E megoldással tehát, még egyszer szeretném aláhúzni, a szuverenitási szempontjaink biztosítása miatt van szükség.
Aztán szeretném felhívni a figyelmüket arra is, tisztelt képviselőtársaim, hogy a megállapodás azért javarészt olyan tevékenységi köröket tartalmaz, amelyeket az Egyesült Államok hadereje már eddig is végrehajtott Magyarországon, azaz a megállapodás nem jelenti a tevékenységi körök érdemi kiszélesítését. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni szeretném, hogy vita volt arról is az amerikai féllel, hogy támadó hadműveletek indításáról rendelkezzen-e ez a megállapodás. Hosszú tárgyalások után sikerült érvényesíteni a saját álláspontunkat, így harmadik országgal szemben irányuló támadó hadművelet Magyarországról történő megindítására semmilyen utalás, ennek megfelelően semmilyen engedély nem került be ebbe a szerződésbe. Ezzel biztosítottuk azt, hogy a magyar hatóságok, az Országgyűlés, illetve a kormány külön engedélye nélkül támadó hadműveletet Magyarország területéről harmadik országgal szemben ezen megállapodás keretei között ne lehessen indítani.
Szintén szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét a büntető joghatóság kérdésére. Ebben az esetben a már többször hivatkozott 1997-es megállapodás elvét, illetve előírásait követtük. Eszerint Magyarország lemond az elsődleges büntető joghatóságról. Még egyszer mondom, ez nem új, 1997 óta így van. Súlyos esetekben azonban külön nyilatkozattal visszavonjuk ezt a legmondásunkat annak érdekében, hogy a vonatkozó eljárást itt, Magyarországon a magyar jogszabályok szerint lehessen lefolytatni.
Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy az 1997-es megállapodáshoz képest mindenképpen szükségszerűen új körülmény az európai uniós tagságunk, tehát nyilvánvalóan az európai uniós tagságunkkal összefüggésben több kérdést is kezelnie kell ennek a megállapodásnak, amelyeket még nem kellett kezelni 1997-ben. Ugyanakkor az 1997-es megállapodás is biztosított az Egyesült Államok fegyveres erői számára hivatalos és személyes célú vám- és adómentességeket. Az ezzel kapcsolatos szabályozásokat összhangba hoztuk az Európai Unió előírásaival.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva tehát azt tudom önöknek mondani, hogy a katonai együttműködés jogi kereteit megfelelően igazítja a mai kor feltételeihez ez a megállapodás, és összhangban van Magyarország kül- és biztonságpolitikai, valamint védelempolitikai érdekeivel is. Elmondhatjuk nyugodtan, mindenfajta túlzás nélkül, hogy a Magyarország és az Egyesült Államok közötti védelmi, katonai együttműködés mindezidáig is kiváló volt. Ez részben köszönhető annak, hogy az amerikaiakkal való védelmi együttműködés nem nagyon képezte vita tárgyát itt a parlamentben, bár emlékezhetünk arra, hogy abban a kérdésben nem sikerült teljes egységet teremteni a patkó két oldala között, hogy magyar katonák valóban részt vehessenek-e Irakban az Egyesült Államok által vezetett, Iszlám Állam elleni koalíció műveleteiben.
(11.00)
Ezt végül is kétharmados többséggel, részbeni ellenzéki támogatással sikerült megszavazni, ami, azt gondolom, hogy világossá tette, hogy Magyarország nemcsak szavakban, hanem tettekben is elkötelezetten harcol a terrorizmus térnyerése ellen.
Azt gondolom, hogy ez a megállapodás és annak végrehajtása jól szolgálja majd a magyar-amerikai kapcsolatok további elmélyítését, amelyre vonatkozó kölcsönös politikai szándékról, azt gondolom, hogy az elmúlt években mindannyian meggyőződhettünk.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném önöknek elmondani, hogy volt már alkalmam Benkő Tibor miniszter úrral közösen bemutatni ezt a megállapodást a Honvédelmi bizottságban, még annak aláírása előtt. Ehhez külön ragaszkodtam, hogy egy ilyen nagy horderejű szerződés aláírását megelőzően a parlamenti képviselőtársaink, legalábbis akik szakmailag a leginkább értenek ehhez a kérdéshez, tisztában legyenek annak tartalmával. Akkor a parlament Honvédelmi bizottságának ülésén ellenzéki és kormánypárti oldalról is alapvetően támogató hozzáállással szembesültünk.
Ezután írtam alá az amerikai külügyminiszter-helyettessel ezt a megállapodást Washingtonban, és most arra kérem önöket, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy támogassák a kormány előterjesztését, ratifikálják és léptessék életbe ezt a megállapodást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
