DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA,
DEMETER MÁRTA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Több fontos pontja is van annak az ismét természetesen salátatörvénynek, ami előttünk fekszik. Látszik az elmúlt évek gyakorlatából, hogy a kormány nagyon kedveli az ilyen jellegű megoldásokat, és nagyon sok dolgot próbálnak elrejteni ezekben a törvényekben. Én három fő téma köré csoportosítanám a felszólalásomat. Először szeretnék a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről beszélni, ezt követően a külszolgálatról és külképviseletekről szóló törvényről, majd ezt követően pedig a közérdekű adatok megismerhetőségével kapcsolatos módosításokról.
Kezdeném akkor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel. Én magam a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre jártam. 2016-ban végeztem az ottani vizsgákkal, és azt kell mondjam, hogy nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a biztonság- és védelempolitika szakon nagyon-nagyon kiváló oktatóktól tanulhattam. És ilyen minőségemben is nagyon fontosnak tartom, hogy mi történik az egyetemen, hogy megvannak-e azok a feltételek, amik szükségesek a színvonalas oktatáshoz, hogy mi lesz az egyetem jövője, és természetes, hogy a magyar Országgyűlés tagjaként is ezt nagyon fontosnak tartom.
Éppen ezért szeretném azt kiemelni, hogy elképesztően negatív módosítás, az egyetem jövőjét, a tudományt, a kutatásokat és a jövő generációjának a tudását hátrányosan befolyásoló tényező az, ha olyan szinten kiszolgáltatják az oktatókat az egyetem vezetésének, mint ahogy ebben a törvényben önök ezt tervezik megtenni. Ilyen, amit korábban képviselőtársaim említettek, miszerint megbízási szerződéssel foglalkoztatott óraadó oktatókat, teljes munkaidőben foglalkoztatott oktatóként kell figyelembe venni, igazság szerint ez semmilyen pozitívumot nem tartalmaz az egyetem életét tekintve, hacsak az nem cél, hogy a statisztikákat javítsák.
És itt is szeretném felhívni a figyelmet arra, amit biztonsági területen számtalan alkalommal elmondtunk képviselőtársaimmal, hogy nem az egyre romló helyzethez kell igazítani a törvényeket, hanem az egyre romló helyzetet és a problémákat kell megoldani, kell visszafordítani és a növekedési, a fejlődési pályára állítani. Úgyhogy ez pusztán kozmetikázás, semmilyen pozitívummal nem járul hozzá az egyetem életéhez.
Az viszont borzasztó, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel megszüntetheti az egyetem, és itt számos pontot soroltak fel. Képviselőtársaim több dolgot kiemeltek, így például ezt az érdemtelenné válást, ami eléggé sok mindent jelenthet, úgyhogy abszolút gumiszabály sajnos. Viszont itt van ez a bizonyos 1,25-ös arányszám, ami az óraszámokkal kapcsolatos.
Ez őrült módon meg fogja különböztetni lényegében az egyetem karait, hiszen az államigazgatási karon rengeteg diák van, sokkal kevesebb oktatóval arányaiban, mint például más szakmai karokon, így akár a honvédelmi, rendvédelmi, nemzetbiztonsági területen jellemzően kevés hallgatóra jut sok oktató, ez egyszerűen a tanulmányoknak, a tudományterületnek a természetéből adódik. Ezek között a karok között így óriási aránytalanság fog fennállni, és a szakmai karoknak abszolút a hátrányára fog válni ez a fajta megközelítés.
Szeretném azt is kiemelni, hogy például a szakmai karokon a tanfolyamokat, így akár a katonai területen, a rendvédelmi területen a tanfolyamokat nem veszi ez az arányszám figyelembe, kizárólag az alap- és a mesterszakokat, tehát még torzít is.
Szeretném kiemelni azt a pontot, amelynél jogszabály-változtatás esetén a munkakört mással töltetheti be a munkáltató, az egyetem vezetése, ilyenformán le lehet cserélni a közalkalmazottakat. Itt azért feltenném a kérdést, hogy önök mégis mire készülnek, mert egyébként ez nagyon baljósnak tűnik, és általában hasonló változtatásokat nagyon komoly, akár strukturális szerkezeti átszervezések szoktak követni. Úgyhogy így felmerül a kérdés, hogy van-e a jövőben ilyen terv, esetleg meg akarnak-e szüntetni bizonyos szervezeti egységeket, ki akarnak-e rúgni embereket ennek ürügyén.
Szeretném kiemelni azt a pontot is, amely szintén nagyon beszédes, és egyébként nem ad érdemi megoldást, mely szerint a vezetői megbízás tekintetében a felső korhatárra vonatkozó korlátozás alól a fenntartó felmentést adhat, így nyilvánvalóan a Miniszterelnökséget vezető miniszterről beszélünk ebben az esetben. Nagyon úgy néz ki, hogy ez azt a problémát próbálná meg orvosolni vagy legalábbis áthidalni, hogy egyszerűen nincsen oktatói utánpótlás. Nem trükközgetni kell, nem statisztikát javítani, nem állandóan változtatni a szabályokon, hanem saját állományt képezni akkor ott, az egyetemen. Kell oktatói állomány, ez minimum körülbelül egy évtized. Erre fel kell készülni, ezzel foglalkozni kell. Még egyszer kérem, ne a romló helyzethez igazítsák a szabályokat, hanem oldják meg ezeket a dolgokat.
És végül még kitérnék arra a pontra, amikor hivatásos vagy szerződéses állományú hallgató esetén a külföldi tanulmányokhoz a honvédség parancsnoka például engedélyt kell majd adjon, és a honvédség személyügyi szervének vezetője előzetes engedélyét szükséges megszerezni. Ez semmi másra nem jó, csak a bürokráciát növeli. Eddig is volt például katonai Erasmus-képzés, ami teljesen jól működött, és mindenféle pluszbürokrácia nélkül is meg lehetett oldani ezeket a dolgokat.
Szeretnék áttérni a külképviseletekről és tartós külszolgálatról szóló törvényekre. Erre megint csak azt kell mondjam - és örülök, hogy államtitkár úr van itt, hiszen azt gondolom, hogy ő rendkívül kompetens ebben a témában -, hogy megint csak nem fogjuk tudni ezt a törvényjavaslatrészt sem, mint ahogy a korábbi, egyébként három vagy négy módosítást ezzel kapcsolatban.
Nagyon sokszor elmondtam magam is, hogy a külügyi szolgálatról kellene, a külügyi életpályáról kellene egy szolgálati törvényt alkotni, nem pedig kifejezetten a külszolgálatról.
És számos dologgal kiegészítették ezt az első elfogadását követően, lényegében leterhelik a nagyköveteket, konzulokat valami elképesztő adminisztratív feladatokkal. Lényegében ingatlanjogi szakértők, ingatlanügynökök is kell legyenek egy személyben, mint ahogy könyvelők és a számviteli szabályokat rendkívül jól ismerők. Ez a törvény is lényegében ilyen technikai, számviteli szabályokkal kapcsolatos kitételeket tartalmaz, ami egyáltalán érthetetlen, hogy miért kell egy törvénybe iktatni és hogy bekerüljön ide. Tehát továbbra is az lenne a kérdésem, hogy mikor fogják tudni ezek az emberek ellátni Magyarország diplomáciai képviseletét. Mikor tudnak foglalkozni akár a külgazdasági kérdésekkel, ami önöknek nagyon hangsúlyos, legalábbis kommunikációban? Meg az látszik, hogy amikor kormányzati bizniszekről van szó, amelyek leginkább magánzsebekbe vándorolnak, akkor nagyon hangsúlyos, de a klasszikus diplomáciával és egyébként a Magyarország számára releváns és fontos külgazdasági kérdésekkel mikor tudnak majd foglalkozni? Mert lényegében most a falfesték színét is ők választhatják ki és kell még beszerezzék is, nem pedig a diplomáciai feladatokkal foglalkozzanak, úgyhogy továbbra sem támogatható ez a fajta szemlélet.
Abszolút könyvelői szemléletet tükröz ez a törvény, egy csomó minden van benne, aminek nem itt van a helye, úgyhogy arra viszont, hogy legyen egy külügyi szolgálatról szóló átfogó törvény, szükség lenne. Sajnos, nem erről folyik a vita.
És szeretnék kiemelni akkor egy harmadik elemet, ami véleményem szerint is rendkívül fontos, ez pedig az adatok nyilvánossága. Egy dolog biztosan látszik ebből a módosításcsomagból, ez pedig az, hogy borzasztóan kellemetlen a külügyi tárcának, ahogy látom egyébként, a többi tárcának is, csak nekem körülbelül negyven perem van folyamatban különböző minisztériumok felé, adatigénylési perek, és természetesen mindent elviszünk bíróságra, és végigvisszük ezeket a dolgokat, hiszen közérdekű adatokról van szó. Nagyon-nagyon zavarja önöket a közérdekű adatigénylés. Borzasztóan zavarja önöket az, amikor elvesztenek egy pert, és ki kell adják a magyar embereknek azokat az adatokat, amik egyébként közérdekűek és természetesen nyilvánosak, ami legtöbbször arról szól, hogy az ő pénzük mégis mire kerül felhasználásra.
(14.20)
Így például világos, hogy azokat a forrásokat, amelyeket támogatásként adnak oda cégeknek, azokat is próbálnák eltitkolni. Itt egyébként több tíz milliárdos nagyságrendről van szó, tehát egyáltalán nem kicsi pénzekről. Világosan látszik, hogy azok, amiket politikai hátszéllel rendelkező szereplőknek adnak, cégeknek adnak támogatásokat, most megpróbálnák elzárni a nyilvánosság elől, külföldi céges ügyeletekkel, előkészületekkel kapcsolatos információkat szintén, és ahelyett, hogy beszámolnának, ezeket lényegében kiveszik a közérdekű körből. Úgyhogy tényleg azt kell mondjam, hogy ez most már egy vicc.
Azt megkérdezném, hogy milyen nemzetgazdasági hátrányról beszélünk, meg milyen nemzetbiztonsági kockázatról beszélünk, amikor az adatnyilvánosság működik, hiszen ezek közérdekű adatok. És amikor nemzetgazdasági hátrányt említ államtitkár úr, akkor hadd kérdezzem meg, hogy önök az oroszokkal is egyeztetnek-e erről. Ezt azért kérdezem, mert szeretném önöket tájékoztatni - de azért remélem, hogy a Külügyminisztériumnak van fogalma erről -, hogy az orosz minisztériumoknak a honlapján rendszeresen ott vannak ezeknek a találkozóknak azok a fránya részletei, rendszeresen ott van, hogy önök milyen üzletekről beszélgetnek.
Azt gondolom, hogy tényleg most már felháborító, hogy Magyarországon arról onnan kell tájékozódni, hogy a magyar kormány szereplői mit bizniszelnek külföldön, milyen tárgyalásokat folytatnak, hogy fel kell menni az adott ország minisztériumának a honlapjára és ott kell elolvasni. Eleve nem tudom, hogy ezt hogyan gondolják, de akkor javasolnám, hogy egyeztessenek már velünk is, hiszen akkor most törvénybe fogják foglalni, hogy ezeket az adatokat elzárják a nyilvánosság elől, ami, úgy gondolom, hogy probléma, de önök tudják, nyilván ennek meg lesz a böjtje, viszont onnan minden információt majd, az adott ország minisztériumi honlapjáról meg lehet tudni. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy ezt el tudják-e érni, hogy oda se kerüljenek fel ezek az információk.
Úgyhogy ennyit a nemzetgazdasági hátrányokról vagy előnyökről. Sajnos azt kell mondjam, hogy a magyar emberek eddig nem sok előnyt tapasztaltak ezekből az üzletekből. És itt hadd említsem például azt, hogy több alkalommal tettem fel kérdést a Dunakeszi Járműjavító jövőjével kapcsolatban, nem voltak hajlandók válaszolni egyik kérdésre sem. Ehhez képest most kiderült, körülbelül egy év kérdezősködést követően, hogy egyszerűen átjátszották az oroszoknak ezt a céget. És azt is egyébként hasonlóképpen kell puhatolni, hogy egy orosz helikopter-összeszerelő üzemet akarnának Magyarországon létrehozni, és erről is folynak tárgyalások. Úgyhogy azt gondolom, lehet azzal próbálkozni, hogy ezeket elzárják a nyilvánosság elől, de ami jogi út nyitva van, azt természetesen mi mind fel fogjuk használni azért, hogy a magyar nyilvánosság megismerhesse ezeket a közérdekű információkat.
És akkor itt rátérnék a személyi állománnyal kapcsolatos adatokra, az ő szolgálatukkal és elérhetőségeikkel kapcsolatos adatokra. Ön, államtitkár úr, pontosan tudja, ha felmegy egy nagykövetségnek a honlapjára, akkor ott van minden egyes foglalkoztatottnak a neve, a hivatalos elérhetősége, tehát kérdezem, hogy egyébként mi olyan óriási kockázat, vagy ha van ilyen óriási kockázat, akkor mit keresnek jelen pillanatban ott ezek az adatok, most nem jelent-e gondot. Nagyon érdekes, hogy miért akarják ezeket elzárni a nyilvánosság elől; az is majd érdekes lesz, hogy mostantól egy nagykövet neve meg az elérhetősége sem lesz nyilvános, nem tudom, hogy fogja ellátni a feladatát, már ha a falfesték kiválasztása mellett egyáltalán jut bármi másra ideje. Felmerül, hogy esetleg olyan dolgokat szeretnének elrejteni a nyilvánosság elől, hogy már olyan szereplőket, akiket nem foglalkoztatnak más munkakörben és esetleg kitelt az idejük, őket, akár bukott önkormányzati képviselőket, ne adj’ isten, szeretnének ezekbe a pozíciókba berakni, és szeretnék elzárni a nyilvánosság elől ezt a fajta folyamatot. Csak itt meg szeretném jelezni, hogy ezt mindenki nagyon pontosan látja és nagyon pontosan tudja, tehát ha ez esetleg cél lenne, azt kell mondjam, hogy sajnos ezzel már elkéstek.
Lenne ezzel kapcsolatban még egy konkrét kérdésem államtitkár úrhoz, az pedig az, hogy a személyi állomány adatnyilvánosságával kapcsolatban említi a törvényjavaslat az Információs Hivatalt, azaz a hírszerzést felügyelő minisztert, hogy ő hoz döntéseket. Szeretnék érdeklődni, hogy neki mégis mi köze van a személyi állomány adatnyilvánosságához, merthogy önmagában a személyi állományhoz sincsen semmi köze. Az, hogy most éppen egybeesik az Információs hivatalt felügyelő miniszter és a külgazdasági és külügyminiszter, az egy bizonyos állapot, azért láttuk az elmúlt években, hogy volt itt már minden, a Miniszterelnökséghez is tartozott az Információs Hivatal.
Ha, ne adj’ isten, oda újra visszakerülne, mert ez a lehetőség adott az önök számára, akkor megkérdezném, hogy például a Miniszterelnökséget vezető miniszternek mi köze lenne a külképviseleten dolgozók és diplomáciai szolgálatban lévők személyes adatainak a nyilvánosságához. Úgyhogy mindenféleképpen fenntartanám ezt a kérdést. Illetve azt is, ha bármilyen kockázatról beszélnek vagy az ott dolgozók biztonságáról, akkor nem gondolják-e, hogy amikor felmentést adnak bizonyos adatok elzárása alól, tehát mondjuk, a nagykövetnek, konzulnak és még X. Y.-nak a neve, elérhetősége nyilvános a honlapon, bizonyos személyeknek a neve pedig hirtelen eltűnik onnan, nem ez okozza-e akkor a kockázatot.
Úgyhogy azt gondolom, megint csak azt látjuk, hogy kapkodás van, megint csak nem gondolták át ezeket a törvényeket, megint egy salátatörvénybe szuszakolnak mindent. Úgyhogy az említett három, egyébként eléggé nagy és súlyos területen okozott problémák miatt, amihez ez a törvény hozzá fog járulni, amit eddig önök végrehajtottak, ezek miatt nem fogjuk tudni támogatni ezt az egész módosításcsomagot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
