Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy látszólag unalmas vitát folytathatnánk le a gazdaságvédelmi akciótervről, amely annál fontosabb kérdéseket tartalmaz, de lássuk be, a szélesebb közvéleményt annyira azért nem hozza lázba. Hozzáteszem, a kormányzat részleges beismerése számomra szimpatikus, a munkára rakódó terhek, sőt a foglalkoztatásra rakódó terhek együttes csökkentése igenis elvezethetne a gazdaságélénkítés felé. És az áfacsökkentések tekintetében is nem arra kellene csak elindulni, amerre a kormány megy a szálláshelyek áfatartalmának csökkentése tekintetében, hanem bizony az egész magyar építőipar, a gyermeknevelési cikkek, az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése irányába is.
Ugyanakkor ebben az akciótervben szerepel egy - tudom, hogy tőlem furcsa lesz, de - hajmeresztő elgondolás, ez pedig a vállalkozások munkásszálló-építésének (Dr. Rétvári Bence: Kinek furcsa, hajmeresztő?) kiterjesztése, tehát azon idegen munkaerő importját célzó akcióterv kiterjesztése, amelyet a kormány eddig is, sajnálatos módon, óriási sikerekkel folytatott.
De ha már gazdaság, kezdjük azzal a kevéssel, amiben egyetértünk, én ezzel szoktam kezdeni, és ez fontos. Egyetértünk abban, hogy reális célokat kell kitűzni. Szerintem nem Orbán Viktor 2030-as „Ausztriát utolérjük” ígérete a reális célkitűzés. Nem véletlen, hogy Matolcsy György néhány nappal később 2050-re tette ugyanezt az „Ausztriát utolérjük” ígéretet. Szerintem a magyar bérek rendezése lehet csak egy reális alternatíva tíz éven belül. A béruniós koncepciónak megfelelően a magyar munkabérek lassú felzárkóztatása, a multicégekkel kötött stratégiai szerződések újratárgyalása lehet az az út, amely egyértelmű változást hoz a magyar polgárok mindennapi komfortérzetében, itthonmaradási szándéka tekintetében, azt illetően, hogy mennyire tudják és akarják a magyar jövőt Magyarországon építeni, mert nekünk erről lenne kötelességünk beszélni, minden másról csak harmadlagos sorban.
Szeretném azt is megjegyezni, hogy Orbán Viktor szaúd-arábiai kampányakciója és a különböző miniszterei egyes kiszólásai, ahol azzal kívánták a működő tőkét Magyarországra csábítani, hogy itt kellőképpen alacsonyak a bérek, illetve kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve, tökéletes öngólt jelentenek egy magára valamit is adó nemzetállam számára, hiszen nem az alacsony magyarországi bérszínvonallal kell csábítani ide sem tőkét, sem munkaerőt, annak ugyanis egy lakosságcsere, egy népességcsere a vége.
Az, amit tapasztalhatunk, több mint 600 ezer honfitársunk jórészt kényszerből külföldre távozott, nagyon sokan vissza sem tudnak, vagy ami még rosszabb helyzet, már nem is akarnak térni, és eközben jóval százezer fölött jár az Orbán-kormány által engedélyezett módon, legalizált módon idehívott, idehozott és később idetelepített vendégmunkások, idegen munkások, ha úgy tetszik, migráns munkások létszáma.
S azt is el szeretném mondani, hogy egyetértünk még egy dologban. Önök a szavak szintjén vallják ezt, én a tettek szintjén is: Magyarország boldogulása a magyar reprodukció kérdése és következménye. Nekünk nem idegenből kell pótolni akár a munkaerőtömegünket, akár az erőforrásainkat, hanem bizony saját erőből. Éppen ezért utasítom el a kormányzat betelepítési akciótervét, azt, hogy a mostani gazdaságvédelmi csomagjában szerepel az, hogy amit eddig önkormányzatok csinálhattak és pályázhattak rá, miszerint munkásszállók tömegét emelik idegen munkások számára, akik először csak megjelennek itt, először csak a kisközértben cirill betűs táblák fognak figyelmeztetni arra, hogy sokan vannak itt. De, képviselőtársaim, nem így kezdődött Németországban, a török vendégmunkások megjelenése idején? Nem ez torkollott egy társadalmi kataklizmába évtizedekkel később? Valóban nem veszik ezt önök észre? Valóban úgy gondolják, hogy a magyar gazdaság megmentése az idegen munkaerő importján alapul?
Elképesztő gondolat ez, miközben több mint 600 ezer magyar honfitársunk, akikért önök felelősek, itt vannak Magyarországon, inaktív módon a falvakban, a feketegazdaságba kényszerítve, a szürkegazdaság szélén, minimális legális jövedelmet kapva kézbe, és nagyon sokan tisztázatlan utakon. Ezeknek az embereknek kellene segíteni, hogy teljesen tiszta körülmények között a fehérgazdaságban tudják azt tenni, amire hivatottak: építeni ezt az országot, építeni ezt a hazát. De önök az út szélén hagynak komplett társadalmi csoportokat, kiengednek Magyarországról nagyon értékes tömegeket, akik amúgy szeretnének itt boldogulni, de nem feltétlenül új építésű CSOK-os házzal, hanem adott esetben egy tisztességes bérlakásprogrammal, tisztességes munkabérekkel, a gyermeknevelés valódi támogatásával, nem csak retorikailag, és ehhez képest idegen munkaerő tömegét importálják ide.
Nem új a terv, már egy 2017-es kormányrendeletük megágyazott a tömeges munkaerőimport munkásszálló-építési programjának. Ezt kívánják most kiterjeszteni. Arra szólítom fel tehát önöket, hogy ne járuljanak hozzá a szervezett népességcseréhez; tegyék lehetővé a kivándorlás gondolatával kacérkodók számára az itthonmaradást; és állítsák le a munkaerőimportot, mert Magyarország sikere nem múlhat idegen erőforrásokon, csak a saját erőnkből lehetünk sikeresek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik, szórványos taps az LMP padsoraiból.)
