STUMMER JÁNOS
STUMMER JÁNOS
STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egyik, ha nem a legnagyszerűbb dolog, ami miatt hálásak lehetünk a Teremtőnek, az a Kárpát-medence, ami istenadta természeti egységként ölel körül bennünket. Az Alföld, ahonnan én származom, ugyanaz az Alföld, ami Újkígyóstól pár kilométerre a jelenlegi román határ túloldalán terül el. Ugyanaz, de mégsem.
Sokan próbálták már elmondani, hogy mit jelent Trianon. Fájdalmas gondolatfoszlányok keringenek körülöttünk a levegőben, mert szavakban és számokban ez kifejezhetetlen. Valaki számára rettenet, a nemzethaláltól való félelem, valaki számára pedig a lemondó fájdalom. Egyvalamit jelenthetünk ki csak teljes bizonyossággal: akinek fáj, az magyar ember.
A szülőföldemre visszalátogatva gyakran autózom a román határ közelében. Ahogy a határátkelőhöz közelítek, mindig a szorongás vesz rajtam erőt. A légzésem nehézkessé válik, a fejem zsong, a pulzusom pedig emelkedik. A zsebemben egy éve diplomata-útlevél van, a bódék pedig már üresek, de még mindig a gyermekkori nyugtalanság vesz rajtam erőt, mint amikor még órákat kellett sorban állni, és mogorva arcok vizslatták a csomagtartók tartalmát. Egy érzés, hogy az a határ rossz helyen van, és egy tudat, hogy annak a túloldalán egy egészen más világot találok. Egy másik világot, pedig azt mondják, hogy a XXI. században élünk, és hogy van egy közös hazánk, ez pedig Európa. Igen, nekünk, magyaroknak a XXI. századhoz kellett volna már felnőnünk, de a közös hazánknak, Európának is illett volna előnyére változnia. Nekünk meg kellett volna már haladnunk a Kádár-rendszertől örökölt állandó meghunyászkodást és örökös alkalmazkodási kényszert. Meg kellett volna haladnunk a magyar vállalkozószellemet gúzsba kötő paternalizmust. Meg kellett volna már haladnunk az értelmetlen árokásást, azt, hogy a pártpolitikát a barátság és a rokoni kapcsolatok elé helyezzük. Ezek vagyunk hát mi.
De mi a helyzet Európával? Azzal az Európával, amely a nyakunkra tette a kést 99 évvel ezelőtt, ezzel hálálva meg, hogy feltartóztattuk a muzulmánáradatot. Európával, amelyik a két világháború során legyilkolta saját fiait, és bevándorlókkal pótolta őket. Igen, arról az Európáról beszélek, amelyik ismét puskaporos hordón ül, mert a multikulturalizmus kedvéért megtagadta keresztény gyökereit, és most leszámol a családdal, hogy helyette fogyasztói társadalmat gyökértelen individuumokból szervezzen meg.
Európa ébred, ezt mondják egyesek, míg mások azt hangsúlyozzák, hogy nemzetünk idegenbe szakadt fiai immáron megkapták a kettős állampolgárságot, és létrejött a határokon átívelő nemzeti egység. Ez hamis optimizmus.
Milyen ébredésről beszélnek? Tisztelt hölgyeim és uraim, milyen egységről? Tessék észrevenni, hogy Közép-Európa elnéptelenedik, a fiataljaink elvándorolnak, a kalandvágyból itthon maradó középosztály pedig alig vállal gyermeket! Fejezzük be az öncsalást! A Kárpát-medence tele van feszültségekkel, az évszázada összetákolt államok egyike sem érte meg a századik évfordulót, mert nem lehet büntetlenül szembemenni a realitásokkal.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Jövő évben ilyenkor századszorra emlékezünk meg a trianoni békediktátum aláírásáról. Mi lesz akkor itt a szívekben és a fejekben? Közös felelősségünk, hogy miként éljük meg azt a napot, amely hamarosan, egy év múlva virrad fel ránk. Én arra kérem önöket, zárjunk le egy korszakot. Érjen véget ez az évtizedek óta az országot nyomasztó belső polgárháború, szűnjön meg ez az állandó gyűlöletkampány, ami múlt héten vasárnap most ismét nagy mennyiségű fűtőanyagot kapott. Rázzuk le magunkról ezt az öngyarmatosító gondolkodásmódot!
A trianoni katasztrófa századik évfordulóján nem akarok egy olyan országban élni, ahol ember embernek és magyar a magyarnak farkasa. Tanuljunk meg békében élni egymás mellett, és építsünk együtt egy szabad, igazságos, keresztény magyar hazát! Hiszem, hogy ezt kell tennünk, hiszem, mert így lehet újra nagy Magyarország. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
